'Tóth Andrea':
PEDAGÓGIAI KÉRDÉSFELVETÉS ÉS MÓDSZERTANI DILEMMÁK
Végzős pedagógia szakos, másoddiplomás hallgatóként a szakdolgozatom
elkészítése kapcsán kerültem szembe azokkal a problémákkal, melyeket
írásomban megpróbálok olvasóimmal megosztani. Remélve, hogy hasznos lehet
ezek közre adása mindazok számára, akik még a szakdolgozás előtt állnak ill.
egy, a pedagógiával kapcsolatos kutatásba kivánnak éppen belefogni.
Legelső gondként maga a kutatási téma kiválasztása jelentkezett.
Kézenfekvő volt egy olyan probléma feltérképezése, amelynek magam is részese
vagyok. Általános iskolában tanítok, így átélem a NAT fokozatos
bevezetésének, a pedagógiai programok és a helyi tantervek elkészítésének
mindennapi gondjait. Nemcsak a magam, hanem a kollégák munkáját, véleményét
is jól ismerem. Innen már szinte magától adódott a kérdés : A NAT jelentős
változást jelent az eddig érvényes 1978-as tantervhez képest. Vajon
változott-e ebből kifolyólag valamiben a pedagógusok helyzete is, s ha igen,
akkor milyen irányban?
A kérdésfelvetés jogosságát igyekeztem több szempontból is alátámasztani.
Első érvként felhasználtam az új alaptanterv pedagógiai funkciói közül azt,
mely szerint megnőtt az iskolák és a pedagógusok függetlensége és döntési
lehetősége. [1] Ez már önmagában is egy megváltozott pedagógus-helyzetre
utal. A további érvek között szerepelt az, hogy a jelenlegi helyzet
diagnosztizálása mind a szakma, mind az oktatáspolitika számára, de
említhetem az oktatási intézmények fenntartóit is, jó iránymutató lehet
abban az értelemben, hogy léteznek-e olyan problémás területek, amelyekre
koncentráltan kellene odafigyelni.
Nem utolsósorban a pedagógusok helyzete és közérzete látens hatásként a
gyerekek körében is megjelenhet, hiszen valamennyi iskolában a
dokumentumokba foglalt hivatalos tanterv mellett egyidejűleg a "rejtett"
tanterv is megjelenik. [2] Így a pedagógus saját helyzetéről való reális
tájékozódása igen fontossá válhat.
A kutatási téma jó és aktuális megválasztását az előbb felsorolt érvekkel
sikerült igazolnom. Ezután következett egy lényegesen nehezebb feladat: a
kutatási terv elkészítése. Ennek menetét nem írom le részletesen. Egyrészt
azért, mert feltehetően sok olvasómnak már vannak ebben a témában
tapasztalatai. Másrészt pedig annak a számára, aki teljesen kezdő kutató,
inkább egy jó módszertani könyv áttanulmányozását javaslom, mint ahogy azt
magam is megtettem.
Itt csak azokkal a kérdésekkel foglalkozom, amelyek munkám során komoly
dilemmákhoz vezettek.
Az iskolareform nyomán kialakult pedagógushelyzet vizsgálatát
leszűkítettem az általános iskolára, mivel saját tapasztalataim köre is ez.
Ellenben célom volt lehetőleg országos viszonylatban foglalkozni a
kérdéssel. Itt rögtön felmerült két alapvető probléma:
Az első, hogyan közelítsem meg a "helyzet" fogalmát. A második pedig az,
hogy milyen kutatási módszereket válasszak majd ki.
Az első gond megoldásához a pedagógushelyzetről szóló eddigi
szakirodalmat hívtam segítségül. Ez alapján vázoltam fel azokat a
dimenziókat, amelyekben a pedagógushelyzet megmutatkozhat. Ezek között
szerepelt a kereset jól ismert problematikájától kezdve a szakmai önállóság
és biztonság, egészen a történeti és szociálpszichológiai tényezőkig nagyon
sok minden. Azonnal látszott az, hogy egy szakdolgozat terjedelme, a
ráfordítható időm és egyéb lehetőségeim ilyen átfogó elemzésre nem adnak
módot. Tudatosan irányított megfigyelések és interjúk során azonban ki
lehetett választani ezek közül néhányat, amelyek a jelenlegi
pedagógushelyzet szempontjából dominánsnak látszanak. Arról is voltak már
feltételezéseim, hogy mely dimenziók mentén mutatkoznak negatív ill. pozitív
változások.
Ennek alátámasztására már csak (?!) módszerekre volt szükség. Kezdő
kutató lévén hatalmas energiával ástam bele magamat a kérdőívkészítés
gyakorlatába, a "legüdvözítőbb" módszernek tartván azt. Menetközben derültek
ki a bajok:
Terveim szerint országos helyzetet szerettem volna vizsgálni, ami azt
jelenti, hogy ha csak 500 fős reprezentatív mintával számolok, akkor is a
kérdőívek szétküldése (esetleg válaszborítékokkal együtt) komoly anyagi
akadályokba ütközött volna. Arról nem is beszélve, hogy önmagában a
mintavétel is nagy gondot jelentett volna. Amennyiben sikerült volna a
kérdőívek elküldése, nem megfelelő számú válasz esetén veszélyeztettem volna
az egész kutatás érvényességét. A megbízhatóság kérdése is felmerült bennem,
hiszen nem lettek volna egyáltalán garanciáim arra nézve, hogy őszinte
válaszokat kapok-e majd.
Be kellett látnom, hogy ezzel a tervvel semmire sem megyek. Az új ötletet
G. Ray Funkhouser amerikai kommunikációkutató egy munkája [3] adta. Így
jutottam el a tartalomelemzéshez, amely során pedagógiai szaklapok
vizsgálatába fogtam bele. Olyan cikkeket, írásokat kerestem, amelyek
valamilyen formában a pedagógusok helyzetével foglalkoznak. Természetesen az
érvényesség problematikája ennél a módszernél is felmerül, de
ellensúlyozásként lehet számolni - kiváltképpen a legolvasottabb - szaklapok
erős, a közvéleményt formáló hatásával. A módszer előnyei között kell
említeni azt is, hogy egyáltalán nem költséges, s ha kellő alapossággal
dolgozunk, jó kódrendszert alkalmazunk, akkor a megbízhatósági szint is elég
magas lesz.
Három országos pedagógiai szaklapot választottam ki a tartalomelemzéshez
az olvasottságuk szerint. Lapelőfizetési és könyvtári statisztikák szerint a
Köznevelés, A Tanító és a Pedagógusok Lapja a legolvasottabbak a pedagógusok
körében. Erre nézve sikerült megfelelő adatokat találni mind az új
alaptanterv előkészületeit megelőző [4] és követő időszakban is [5].
A lapok egyes számait (valamennyi megjelent példányt beválogattam) az
1990-es évektől volt érdemes átnézni, mivel ekkor kezdődtek meg a NAT
előkészületei is. Ez elég sok munkát jelent, viszont módot arra, hogy a
pedagógushelyzetben bekövetkezett esetleges változásokat ne csak
állapotszerűen, hanem folyamatában is láttatni lehessen.
Az általam vizsgált pedagógushelyzetet meghatározó ill. befolyásoló
tényezőket tartalmazó cikkeket nagyon pontosan és jól átgondoltan kellett
kódolni a feldolgozhatóság érdekében. Részletezés nélkül mindössze arra
hívom fel a figyelmet, nagyon lényeges a kulcsfontosságú elemek mennyiségi
és minőségi előfordulására is hangsúlyt fektetni, valamint arra, hogy ezek
pozitív vagy negatív kontextusban fordulnak-e elő.
A pedagógushelyzetről kiváló informálódási lehetőséget nyújtanak egyes
dokumentumok és statisztikák is. Néhányat felsorolok azok közül, amelyeket
magam is vizsgálat alá vetettem: ilyenek pl. a kollektív szerződések,
iskolai szervezeti és működési szabályzatok, a pedagógiai intézetek ill. más
intézmények által szervezett tanfolyamok, továbbképzések és az ezeken
résztvevők listája, a pedagógiai programokról és a helyi tantervekről
készült szakértői vélemények stb.
Összegyűjtött adatainkat, információinkat kiválóan lehet illusztrálni
egy-egy esettanulmány elkészítésével is.
Végezetül még egyetlen jó tanács: Kutatási eredményeink,
következtetéseink megtételekor nagyon pontosan meg kell határozni azt az
érvényességi kört, amelyre ezeket valószínűsíthetjük. Még akkor is, ha
eredeti céljaink szerint szélesebb körben szerettünk volna gondolkodni, mint
ahova sikerült eljutni.
Jó munkát kívánok minden szakdolgozónak és kutatónak abban a reményben,
hogy lesz kedvük ötletekben minél gazdagabb módszertani csemegézéshez.
Jegyzetek:
[1] Bárdossy Ildikó: Segédanyag a tantervelmélet és tantervfejlesztés
tanulmányozásához, Tolna Megyei Pedagógiai Intézet, Szekszárd, 1990.,
27. o.
[2] Szabó László Tamás: A "rejtett tanterv", Magvető Kiadó, Bp., 1988.,
29. o.
[3] Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Balassi Kiadó,
Bp., 1996., 349-351. o.
[4] Salamon - Széphalmi : Pedagóguséletmód és tevékenység, Tankönyvkiadó,
Bp., 1988., 77-78. o.
[5] Miksa Lajos: Újraéled a pedagógiai információs szakosztály, Köznevelés,
50. évf., 1994., 5. szám, 7. o.