Dimenzió #18

Nem iskolás fokon...

(pedagógia, neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                 Hartl Éva:

               EGÉSZSÉGNEVELÉS ÉS KAPCSOLATTARTÁS AZ ÓVODÁBAN

   Egészség,   egészségvédelem,   egészségnevelés   -   napjainkban  gyakran
előforduló fogalmak. Beszélünk róluk, ám úgy tűnik mégsem eleget és nem elég
hatékonyan.

   "Az  egészség  fontos"  -  mondjuk, de valóban így gondoljuk-e. Teszünk-e
valamit  is  annak  érdekében,  hogy  a köztudatban valódi tartalommal telve
jelenjen meg.

   Napjainkban   megfigyelhető,  hogy  csak  akkor  kezdünk  foglalkozni  az
egészség  érték  mivoltával,  amikor  már  baj  van,  ha már valódi betegség
"tulajdonosai"  vagyunk. Sajnos a fiatalok körében az a jellemző, hogy 25-30
éves  korig mindent megtesznek annak érdekében, hogy ártsanak egészségüknek,
s utána a küzdelem az ideális állapot helyreállításáért már nagyon nehéz.

   Úgy  vélem,  a  mai  rohanó,  túlcivilizált  társadalmunkban  az  értékek
devalválódása is oka annak, hogy kevesebb figyelmet szentelünk e kérdésnek.

   Természetesen felelős a család, a társadalom, a környezet, a média stb..,
de felelősek vagyunk mi magunk is egészségünkért.

   A  felelősség  súlya a pedagógusok vállára is nehezedik, hiszen a gyermek
egészségnevelésének mi is letéteményesei vagyunk.

   Nem mindegy tehát, hogy hogyan viszonyulunk a kérdéshez, mennyire vagyunk
felkészültek  az  egészség,  mint  érték  átadására.  A téma tehát nagyon is
aktuális.

   12  évig  dolgoztam gyakorló óvónőként óvodában, a probléma valódiságával
nap  mint  nap  találkoztam.  A  különböző  felmérések  kimutatták,  hogy  a
legnagyobb  veszélynek  a  társadalom  azon  rétegei  vannak kitéve, amelyek
kevésbé  részesülnek  a  társadalmi javakból. A társadalmi szociális helyzet
nemcsak  a  felnőtt  lakosságra  hat  ki,  hanem  a születendő gyermekre is,
végigkíséri a gyermekkort és meghatározóvá válik a későbbi időkre nézve is.

   Személyes  tapasztalataim  és  a  vizsgálatom alapján kísérletet tettem a
családok  egészségfelfogásának  megismerésére.  A pedagógusokkal valamint az
orvosokkal  végzett  beszélgetések  által  megoldási lehetőséget kerestem az
egészségnevelés  és  prevenció  hatékonyabbá  tételére  a 3-6 éves gyermekek
körében.

   Az  óvodáskor  a  személyiségfejlődés,  a  tudatformálás  tekintetében  a
legfontosabb  időszak. Ezért az egészségnevelés terén ezt a korosztályt kell
megcélozni.


                     Milyen a helyzet ma Magyarországon?

   Öregedik  a  nemzet, évente egy kisváros lakosságával leszünk kevesebben.
Romlik  az  élet  minősége.  Napjainkban  az állam minimális gondoskodása is
megszűnt, a társadalmi szolidaritás, a szociális védőháló nem működik.

   A társadalom fele a létminimum alatt él. A nemzet egészséggel kapcsolatos
felfogására  leginkább a szőlősgazda tehetetlen dühe jellemző, kinek, miután
elverte  a  jég  a  szőlőjét,  látva a szörnyű kárt, kihúzott egy karót, s a
maradék  szőlőt  is  leverte  szitkozódva:  hadd  lássuk Isten, mire megyünk
ketten.

   Ez az önpusztító mentalitás jellemzi ma az embereket. Az elkerülhetetlen,
kivédhetetlen  ártó  tényezők  mellé  önként vállalunk újabbakat. Dohányzás,
alkohol,   drog,   egészségtelen  táplálkozás,  mozgásszegény  életmód.  Nem
működnek az önvédelmi reflexek, enervált, hitevesztett nemzet lettünk.

   Párhuzam  vonható a 30-as évek Magyarországának egészségügyi állapotával,
ezért  idézem  ebből  a  korból  hazánk  legnagyobb drámaíróját, minden idők
legnagyszerűbb iskolaorvosát, Németh Lászlót.

        "Igazán jól a fiúknak alig egyharmada fejlett. Semmi tekintetben
     sem  elégíti  ki  a  fiúk egyhatoda. Izomtalan, beesett mellű, fakó
     színű  álmos  képű  fiúk  ezek, az iskola teher nekik... Tizenhárom
     éves gyerekeket láttunk teljesen tönkrement fogazattal."

   Megállapításai   akár   ma   is  alkalmazhatók  az  óvodás  korosztályra.
Egészségügyi   szűrővizsgálatainak   eredményeit   a   mai   kartonokra   is
átvezethetnénk.

   Ha   ezeket   a   tényeket  a  mai  felmérésekkel  összehasonlítjuk,  azt
tapasztaljuk,  hogy  a  hasonlóság  kísérteties.  A magyar gyermekek 12 éves
korukra  kevésbé  edzettek  és  megterhelhetők, mint más országok fiataljai,
kevesebbet   mozognak,  sportolnak,  azonban  többet  dohányoznak,  higiénés
szokásaik   is  kedvezőtlenebbek.  Serdülőkorban  emelkednek  a  szorongásos
kapcsolati  problémák,  az  agresszív  megnyilvánulások. A gyerekek pszichés
megterhelhetősége is alacsony.

   Mit  tehet  a  társadalom,  mit  tehetünk mi pedagógusok a drámai helyzet
javítása érdekében?

   A kisgyermekek egészségnevelése szerintem 3 alappilléren nyugszik. Ezek a
következők:

                    - a család
                    - a nevelési intézmény
                    - az egészségügyi intézményrendszer.


   Van-e megfelelő együttműködés a 3 rendszer között a prevenció érdekében?

   A   vizsgálatom   során   a   családot,   a  köznevelést  (óvoda)  és  az
egészségügyet, mint intézményt vizsgáltam. A hármas rendszert úgy tételeztem
fel,  mint  a 3-6 éves korú gyerekek egészségnevelésének egészét, mint érték
megjelenítőinek és tudatosítóinak letéteményeseit.

   Vajon    a    család    szocializációs    csatornáin   keresztül   milyen
egészségtartalmakat  közvetít  a gyereknek, az óvoda hogyan látja ezt és mit
ad,  mindehhez  miként  kapcsolódik  az  egészségügy, mit tesz az egészséges
gyerek fejlődésének elősegítéséért , egészségneveléséért.

   A   vizsgálatomban   ankét   módszert   használtam,  mellyel  a  családok
egészségéről vallott felfogását, az óvoda és a család közti kapcsolatot és a
3-6  éves  korú gyermekek egészségnevelésével összefüggő kérdéseket kívántam
feltérképezni.  Sopron  három  óvodájának  három csoportjában (1 városszéli,
kertvárosi  környezetben  épült,  1  belvárosi  és 1 "klasszikus" lakótelepi
óvoda)  a  csoportlétszámnak  megfelelően  75  kérdőívet  osztottam szét. 53
kitöltött és értékelhető kérdéssor érkezett vissza a szülőktől.

   Az  óvodai  csoportok  óvónőivel  és  az  óvodaorvossal félig strukturált
interjút  készítettem.  A  kérdéseket  az egészségnevelés és kapcsolattartás
köré  csoportosítottam.  A  mintában  a  szülők  minden  társadalmi rétegből
képviselve  voltak.  A  családok átlagosan 4 főből álltak, az átlagos magyar
családok  mintáját követve, tagjai 2 felnőtt, 2 gyerek. A teljes első család
dominanciája volt megfigyelhető (86,7%).

   A lakások átlagosan a lakótelepi lakásméretet mutatták, míg a ház méretei
már emberibb, családnak való, egészségesebb méreteket jelöltek.

   Az  összkomfortos  lakás,  a ház jellege és szinte teljes kizárólagossága
alapján  feltételezhetjük,  hogy a családok természetes folyamatként kezelik
az egészségügyi szokások kialakítását gyermekeiknél. Kialakításukban azonban
az  óvoda  jelentőségét  is  hangsúlyozzák  a  szülők  a  család felelőssége
mellett.

   Feltétlenül  pozitívan  értékelendő  az  a  tény, hogy a családok közül a
mozgás  és játék színtereként senki nem jelölte meg az utcát. Úgy látszik, a
szülők törekednek a legideálisabb játszóhelyet keresni a gyerekeik számára.

   A   családok   majdnem  2/3-a  (67,8%)  kielégítőnek  látja,  egy  család
kilátástalannak tartja jövedelmi helyzetét.

   Vizsgáltam     az     iskolai     végzettségeket,     foglalkozási     és
lakáskörülményeiket,   az   állításuk  alátámasztódott.  Az  apa  szakmunkás
végzettségű,  jelenleg  munkanélküli,  az anya 8 osztályt végzett, szociális
segélyen  van.  Komfort nélküli 46 mý-es lakásban élnek, mely bérlemény, két
gyermekük van.

   Az  alacsony  státusz,  a  rossz lakáskörülmények, rossz anyagi helyzet a
többszörösen hátrányos család jellemzői. Így az elkeseredésük érthető.

   A  vizsgálat  során  a  napirenddel kapcsolatos kérdésre adott válaszokat
összevetettem  a  kontrollkérdéssel,  a  várt  eredménytől  eltérő  adatokat
kaptam.  Míg  az  előző  kérdésre  a  szülők  több mint a 2/3-a adott igenlő
választ  (81,1%),  addig  csupán  61,6%  jelölte  be  a  "mese  után le kell
feküdnie"  kitételt,  mely az "igen, van napirend" válaszhoz hozzárendelhető
és  valóban  napirenddel bíró családokat jelölte volna. 38,7%-uk jelölte meg
az  "attól függ" alternatívát, mely már nem feltételezi a tudatos életritmus
kialakítására törekvést.

   A szülők következetessége ez esetben megkérdőjelezhető.

   A  közös  szabadidő  fontos  a  családok  többségének,  nemcsak  a  közös
étkezések,   hanem  a  közösen  eltöltött,  munkaidő  utáni  idő  is.  Ennek
fontosságát még az elkeseredett, többszörösen hátrányos helyzetűnek ítélhető
család is hangsúlyozta.

   A  közösen  eltöltött  idő  időbeli  behatárolása  után érdekes eredményt
kaptam. A napi 1-2 óra megjelölése volt a jellemző. Elgondolkodtató azonban,
hogy  azok  is  bejelölték  ezt  az  intervallumot,  akik  a "néha van közös
program"  kategóriát  húzták  alá.  A napi 1-2 óra rendszerességet megjelölő
kategória alapján némi ellentmondás figyelhető meg a válaszok között.

   A  családok  90,5%-ánál  a  hétvégén, a szabadság ideje alatt változik az
együtt  töltött  idő  megnövekszik,  az indoklásokból egyértelműen kiderült,
hogy ilyenkor törekszenek arra, hogy több idejük jusson egymásra.

   Fontos  volt  számomra  a  család étkezési kultúrájának megismerése, hogy
láthatóvá  váljon,  milyen  étkezési,  táplálkozási  szokásokat sajátít el a
gyerek a családban, milyen gyakori az otthoni főzés, tervezik-e az étrendet,
milyen ételek a preferáltak.

   A  mai hazai étkezési kultúrát vizsgáló eredmények és az általam vizsgált
családok  válaszainak  eredménye  megegyező  képet  mutatott.  Az egészséges
táplálkozás  lassan terjed, a tradíció meghatározó. (Itt a jövedelem kevésbé
befolyásolta  az  étkezési  szokások  kialakulását, ezt támasztja alá az is,
hogy a kedvenc ételeket gyakorta megjelölték.)

   Az  "Ön  szerint  mit  jelent  egészségesen élni" kérdés alatt a családok
rangsort   állítottak   fel   1-5   közé  sorolva  a  számukra  legfontosabb
kijelentéseket.  Legtöbb  család  a mentális egészséget, mint fontos értéket
jelölte  meg  elsőként, míg a második - leggyakrabban előforduló első helyre
sorolt válasz - a testi egészség fontosságát hangsúlyozta ki.

   A  jövedelem  elsődlegességét  senki  sem  rangsorolta  az első helyre. A
családok  megítélése  szerint  az  egészséges élet pénzzel nem váltható meg.
Összevetettem  a  két  leggyakrabban  első helyre sorolt kategóriát a szülők
iskolai  végzettségével.  Látható  volt,  hogy  mind  a  lelki, mind a testi
egészséget   első   helyre  emelő  családok  esetében  a  legmagasabb  %-ban
előforduló  iskolai végzettség a felső- és középfok. Tehát az egészség, mint
érték   megjelenése   a   magasabb   iskolai   végzettségű  szülők  esetében
hangsúlyozott.

   Az     egészségügyi     szokások     kialakítására    irányuló    kérdést
összehasonlítottam a család egészséges életéről vallott felfogásával. Azok a
szülők,  akik  a  harmóniát  jelölték  elsőként,  elsődlegesen  az  alapvető
higiénés  szokások  kialakítását  tartják  szükségesnek gyermeküknél. Ezek a
családok a lelki egészség fontossága mellett a gyermekeik higiénés szokásait
is elsőrendű feladatnak tartották.

   A családok úgy vélekedtek, hogy az egészségügyi szokások kialakítása mind
az  intézménynek,  mind  a  családnak  fontos  feladata, több, mint 2/3-a az
intézményre is felelősséget hárított a saját felelőssége mellett.

   Az  óvodai kapcsolattartás és minősítése terén arra voltam kíváncsi, hogy
ebben az időszakban (3-6 éves kor) milyen a kapcsolat a szülő, óvónő, orvos,
védőnő között, a szülők hogyan minősítik ezt a folyamatot.

   A  további  vizsgálódás  érdekében  a  családokat  a családban előforduló
gyerekek életkora szerint bontottam 4 kategóriára.

   Az  I.  kategóriába  azokat  a  családokat  soroltam,  ahol az óvodáskorú
gyermek mellett 0-2 éves korú gyermek is van.

   A  II.  kategóriát  azok a családok alkották, ahol az óvodáskorú gyerekek
mellet nagy gyerek van a családban.

   A III. kategóriába azon családok kerültek, ahol az óvodás gyermek mellett
nagy és kis testvér is van.

   A IV. kategóriában csak óvodáskorú gyerek található a családban.

   Abban  az  esetben, amikor kicsi gyerek is volt a családban az óvodáskorú
gyermek  mellett,  ott  a  legjellemzőbb  a  folyamatos  kapcsolattartás  az
orvossal.

   Ahol az óvodáskorú mellett kicsi és nagy testvér is volt, a folyamatosság
jelenléte  tettenérhető. Ott azonban, ahol már csak óvodáskorú gyermek, vagy
az  óvodás  és  nagy  testvér van a családban, ott a folytonosság gyengülése
volt megfigyelhető.

   A  védőnő  és  a család kapcsolata nem megfelelő. A leggyakoribb válaszok
mindegyik  család-kategória  esetében a "nincs kapcsolatom" megjelölés alatt
találhatók.  Még  azon  családok  esetében sem minősíthető megfelelőnek ez a
kapcsolat  az  adatfeldolgozás  alapján,  ahol a családban kisebb testvér is
található, hisz ezekben az esetekben is nagyon alacsony százalékban jelölték
meg  a  fontos jelleget. Azt mondhatjuk, hogy akkor találkozik a család és a
védőnő  egymással, és azokban a családokban ahol kicsi, 0-2 éves gyerek van,
de ezt a kapcsolattartást a védőnő irányítja.

   Pedagógussal   való  kapcsolatban  a  leggyakoribb  válasz  mind  a  négy
kategórián  belül  a  "folyamatos,  napi  beszédes"  kapcsolatot  mutatta. A
legmarkánsabban  azoknál  a családoknál mutatható ki, ahol óvodáskorú gyerek
mellett kicsi gyerek, valamint csak óvodáskorú gyerek volt a családban.

   A  szülők  kapcsolatminősítésének  elemzése  után megállapítható, hogy az
orvossal    való    kapcsolat    "Jó"    (50,9%-ban),   a   védőnővel   való
kapcsolatminősítés  a legtöbb esetben "Nincs kapcsolatom" jelzéssel történt,
a  pedagógussal a szülők többsége "Jó"-nak ítélte kapcsolatát.


                           Érdeklődnek-e a szülők

   A  mélyebb  régiókba  próbáltam  belelátni,  az "érdeklődnek-e a szülők a
gyermekük  felől,  ha  igen,  kitől"  kérdéssel.  A családok 83%-a válaszolt
igennel,  16,9%  nemmel.


         Mi érdekli őket és az információkat általában kitől szerzik

   Megállapítható  volt,  hogy  a  leggyakrabban  az  óvónőtől érdeklődnek a
gyermek felől a szülők, de néha megjelenik a válaszadók között a dajka is.

   A  legfontosabb  kérdések,  melyek a szülőket érdeklik az alvás, evés, de
találkozunk a viselkedés, és a "jó volt-e" kérdéssel is. Általánosságban azt
mondhatjuk, hogy a gyerekek szükséglet-kielégítése felől érdeklődtek.

   Az   interjúk  elemzése  után  látható,  hogy  ahol  az  óvoda  elvárásai
egybeesnek a szülők elvárásaival, többnyire problémamentes a gyerekek óvodai
élete,  azoknál  a  családoknál, akik más értékeket, normákat közvetítenek a
gyerek  felé,  mint  amit  az óvoda elvárna, ott a gyerekek nehezen élik meg
óvodai életüket, a család nem tud kapcsolatba lépni az óvodával.

   Az  óvónők  úgy  vélik,  hogy  az orvos, mint az egészség őre, ott van az
óvodában,  de  minimális  időt tölt el a gyerekekkel, a szűréseken kívül más
kapcsolata  nincs  velük  és  az  óvónőkkel.  A  szülők ebből az együttesből
teljesen kimaradnak. Az orvos tanácsadói mivolta háttérbe szorul.

   A  védőnő  munkájával  kapcsolatosan  is  elhangzottak óvónői vélemények,
melyek  egyértelműen  arról  tanúskodnak,  hogy  hiányérzetük  van  a gyerek
egészségnevelése terén.

   Az  információáramlás sem az intézményen belül, sem a 3 pillér között nem
megfelelő,   de   utalások   történtek  arra  is  hogy  a  nevelési-oktatási
intézmények  közötti  bölcsőde-óvoda,  óvoda-iskola  feed-back  sincs meg. A
legfontosabb  kérdésekben  egyetértettek  az óvoda és egészségügy képviselői
is,  hogy a prevencióhoz minél nagyobb összefogásra és együttműködésre lenne
szükség.  Úgy,  hogy  a  gyerek csecsemő korától kezdve egészen az óvodáskor
kezdetéig viszonylag szoros kapcsolat volt a gyerek egészségnevelése terén a
szülők  és  az  egészségügy  között, az óvoda belépésével ez a folyamat kezd
átrendeződni,  egyfajta  függőségi  viszony alakul ki a szülő és a pedagógus
között, és az egészségügytől való leválás megkezdődik.

   A  prevenció  érdekében mindegyik félnek lépnie kell a másik felé. Nyitni
kell  a  szülőknek  az  óvoda  felé,  az  egészségügy  képviselőinek pedig a
lehetőségekhez  képest  több  időt kell szentelni az óvodai élet figyelemmel
kísérésére, a gyerekek óvodai életben való megfigyelésére, az egészségnevelő
munkára  és  nemcsak  a  szűrővizsgálatok  ellátására.  Így a mentálhigiénés
problémák   is   időben,   valódiságukban   kiszűrhetők   lehetnének  és  az
egészségnevelés tényleg preventív jellegűvé válhatna.

   Fontos,  hogy  az óvoda és a szülők partnerek legyenek és akarjanak lenni
ebben  a  kérdésben.  Éppen  ezért  jobban  be  kell  vonni a családot és az
egészségügy  képviselőit  az  óvoda  életébe,  a közös, játékos programokba,
vetélkedőkbe, kirándulásokba, alkalmat teremtve arra, hogy az érdekelt felek
találkozhassanak  egymással.  A  szülőknek,  a  családnak,  az  óvodának, az
egészségügy  képviselőinek  rá  kell  hangolni  a gyerekeket a természet, az
épített környezet szeretetére, az egészséges táplálkozásra, a szabad levegőn
tartózkodás, fizikai aktivitás fontosságára, az alapvető személyi higiénére.
De ez csak közösen együttműködve érhető el.

   Mindezek   mellett  fontos  az  óvónőjelöltek  minőségi  felkészítése,  a
korszerű  ismeretek  nyújtása  is.  Erre  törekszik  a  soproni Benedek Elek
Pedagógiai  Főiskola  is,  ahol  a  megfelelő  tantárgyakon  (pl.  anatómia,
élettan,     egészségnevelés,     rekreáció,     környezetvédelem,    stb.),
továbbképzéseken  keresztül  igyekeznek  minél  több szaktudáshoz segíteni a
hallgatókat. Az első lépéseket már megtettük. A további lépések megtétele is
csak rajtunk múlik.

   Ajánlom  tehát tanulmányomat a közoktatásügy, a szülők, óvónők, és óvodai
egészségügyi  képviselők  figyelmébe,  mert  úgy  vélem,  hogy közös erővel,
megfelelő  egészségneveléssel  sok  olyan  probléma még az óvodai élet alatt
"kiszűrhető" és "orvosolható", melyre később az iskolai évek alatt már nincs
elég idő.

   A megelőzésre fordított anyagi, szellemi energia hosszú távon biztosan és
többszörösen megtérülő befektetetés, az egyén és a társadalom számára sokkal
kisebb megterhelést jelent, mint a már előállt akut problémák kezelése.

   Nagyobb  odafigyelésre, összefogásra van szükség gyermekeink egészsége, a
nemzet egészsége érdekében!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező