iqdepo // Pedagógia szakosok a közoktatás fejlesztéséről (Dimenzió #18)

Pedagógia szakosok a közoktatás fejlesztéséről 
Konferencia
JPTE Tanárképző Intézet, Pécs, 1997. november 28-29.

                                   Előszó

   1997  júniusában  a  pécsi  Janus  Pannonius  Tudományegyetemen pedagógia
szakos  diplomát  kaptak  azok  a levelező szakos diákok, akik tanulmányi és
kutatási    eredményeikkel,   emberi   magatartásukkal   kivívták   tanáraik
elismerését,  nagyrabecsülését. Két olyan csoport búcsúzott a múlt év nyarán
intézményünktől,    amely   csoportok   tagjainak   szakmai   felkészültsége
remélhetőleg   nagyban   hozzájárul   hazánk   fejlődéséhez,   a  pedagógiai
gondolkodás, az iskolai munka megújulásához.

   Az  államvizsgán  fogalmazódott  meg  az  a  gondolat, hogy a legkiválóbb
szakdolgozatok  eredményeit  meg  kell  ismertetni  a szélesebb közönséggel,
azért,  hogy  ne  váljanak  e  nagyszerű  írások könyvtárak mélyén porosodó,
elfelejtett  anyaggá. Tóthné Dudás Margit tanárnő valamint e sorok írója így
lázas  szervezőmunkába  kezdett,  és a szakdolgozatok konzulenseivel történt
egyeztetések  után  lassan  körvonalazódott  a  konferencia  programja.  (Az
előadók között szerepeltek olyan pedagógia szakos kollégák is, akik 1998-ban
tesznek majd záróvizsgát, ám kutatásaik meglehetősen ígéretesek.)

   A  konferencia  első  napján  azok  az  előadók szerepeltek, akik kutató-
tanárként,  iskolájukhoz  vagy  régiójukhoz  kapcsolódó vizsgálódásaik során
országos jelentőségű, valamennyi kollégájuk munkáját segítő megállapításokra
jutottak. Az előadások felölelték az óvodaügytől kezdve a szakmunkásképzésen
át   a   felsőoktatásig   a   magyar   oktatásügy  valamennyi  területét.  A
szakdolgozatok   témái  napjaink  jelentős  problémáival  foglalkoztak,  így
például   az   egészségnevelés,  a  konfliktus-kezelés,  a  bűnmegelőzés,  a
környezeti    nevelés    kérdéseivel,    a   NAT   célrendszerével,   korunk
embereszményével   és   értékeivel,   valamint  a  pedagógusok  helyzetével,
önértékelésével,    szorongásaival.   A   nevelésszociológiai,   didaktikai,
neveléselméleti  és  egyéb  tárgyú  dolgozatok  nem  csupán az oktatásügy, a
pedagógiai  gondolkodás  mai helyzetét tükrözik, hanem emellett azt is, hogy
milyen  szemléletű  képzést  nyertek  a pedagógia szakosok a JPTE Tanárképző
Intézetében.  A  pedagógia  rendszerének tág értelmezése e dolgozatokból jól
látszik.

   A  szemléletváltás Pécsett a neveléstörténet kapcsán is megalapozódott. A
konferencia    második    napján    elhangzott    előadások    többsége    a
művelődéstörténeti   keretek   között   értelmezett,   tág  értelemben  vett
neveléstörténet   szellemében  íródott.  A  helytörténeti  tárgyú  kutatások
mellett,  melyek  jelentős  értéket  képviselnek  a neveléstörténet-írásban,
pedagógia   szakos   kollégáink   szakdolgozataiban  megjelentek  a  diakrón
szempontokkal  együttesen  szinkrón  megközelítést  is  alkalmazó munkák. Az
előadók  között  szereplő  kutatók  ráirányították a figyelmet például a nem
intézményes   nevelés   kutatásának   fontosságára,   a   neveléstörténetben
hagyományosan  nem  szereplő  témák  jelentőségére  (bábaképzés,  honvédelmi
oktatás,  nemzetiségi  települések  oktatástörténete  stb.),  az  európai és
magyar  neveléstörténet összevetésének halaszthatatlanságára és nehézségeire
(faipari  oktatás).  E  konferencia  neveléstörténeti  szekciójának  előadói
korszakalkotó  lépést  tettek a neveléstörténet megújítása kapcsán. E néhány
előadás  többsége  nyitány  lehet  a  jövőbeni  kutatások megtervezéséhez és
lefolytatásához.

   A  konferencia  anyagának  szerkesztését  az  a  cél irányította, hogy az
érdeklődő  kollégák,  kutatótársak  az  ország  minden  iskolájában  és - az
Internet  segítségével  -  szerte  a  világon  megismerkedjenek a bemutatott
kutatások  eredményeivel.  Terveink  szerint  a  rendelkezésünkre bocsájtott
valamennyi  előadás  rövidített  szövege  mellett elhelyeztük a szerző rövid
életrajzát   és   fényképét.   Ettől   csak   néhány   esetben  tértünk  el,
kényszerűségből  (néhány dolgozat rezüméje sem érkezett meg). E sorok íróján
keresztül azonban valamennyi írás szerzője elérhető, így az érdeklődő olvasó
számára  a  kapcsolatfelvétel  biztosított.  Néhány  képet,  a csoport vidám
együttlétjeit  megörökítő  emléket  is  elhelyeztünk  ebben  a válogatásban,
mégpedig  azért,  mert  szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem csupán egy kutatói
közösség, de meleg, baráti légkör is formálódott 1994-1997 között.

   Egy  egyetem  tudományos  életének  színvonalát,  történetének kiemelkedő
pontjait  általában  az ott oktató tanárok tevékenységével szokás bemutatni.
Reményeink szerint e kiadvánnyal nagyot fordítottunk e szokáson, és sikerült
elérnünk  azt,  hogy az olvasó belátta: egy egyetem működéséről a legigazabb
képet  végzett diákjai nyújtják. Azok az emberek, akik talán csak kutatásaik
kezdetén  tartanak,  akiknek  -  csakúgy,  mint  tanáraiknak  is - még sok a
tanulnivalójuk,  de  akik  hisznek a világ jobbá tételében, akik kérdéseikre
választ  keresnek,  és akik egész magatartásukkal hozzájárultak az intézmény
hírnevének öregbítéséhez.

   Nem a tanítványaim voltak ők, hanem a legnagyobb mestereim.

                                               Ambrus Attiláné Kéri Katalin
                                                   (  )
                                              http://nostromo.pte.hu/~carry

   Pécs, 1998. április 26.
Dimenzió #18

Nem iskolás fokon...

(pedagógia, neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

Legnépszerűbb cikkünk

Dimenziók
