Dimenzió #17

Antigravitációban

(irodalom, sci-fi, csillagászat, paratudomány)

                             SUZANNE NEM HAZUDIK

   Suzanne   rendes,   szófogadó   kislány  -  magyarázta  édesanyja  az  új
bébiszitternek.  -  Csak  két  órányit kellene vele maradnia, míg vissza nem
érkezünk a színházból.

   - Rendben  van,  asszonyom. Meglátja, nem lesz semmi baj - válaszolta  az
iskolai szünidőben keresni vágyó diáklány.

   A szülők elmentek. Csak ketten maradtak. Suzanne és a diáklány.

   - Légy  jó kislány és foglald el magad.  Semmi kedvem sincs egy ilyen kis
pisist dajkálni - mondta lekezelően a diáklány, majd leült a telefon mellé.

   Suzanne  még  állt ott egy kis ideig, azután megpróbálta elfoglalni magát
valami  hasznos  dologgal,  de  ekkor  megszólalt  a bejárati ajtó csengője.
Suzanne  azonnal  felszaladt  a  lépcsőfordulóig  és  onnan  figyelte, amint
belépett  a  házba  a  bébiszitter  barátja.  Látta,  hogyan ugrottak egymás
nyakába, s hogyan vonszolták be egymást a szülei hálószobájába.

   - Ezek  most  itt  fognak  szeretkezni?  - kérdezte önmagától. - Ezt  nem
szabad csinálni. Valamit tennem kell.

   Belesett  a  hálószoba  kissé nyitva maradt ajtaján. Addigra már teljesen
összevolt tapadva a szerelmes pár.

   - Nem  lesz  ez így jó - gondolta Suzanne. - Suzanne rendes lány,  tudja,
hogy nem szabad ilyet csinálni.

   Lement  a  pincébe és egy lécdarabbal kitörte az egyik ablakot, felrúgott
néhány üveget és maga mögött minden ajtót nyitva hagyva felment a konyhába.

   A konyhai telefonkészülékről felhívta a rendőrséget és bejelentette, hogy
betörő  van  a  házukban.  A  késtartóból  kivette  a  leghosszabb  kést, és
benyitott a hálószobába.

   - Valaki betört hozzánk - mondta a szétugró párnak.

   - Mikor? - kérdezte a bébiszitter.

   - Az előbb, csak ti nem hallottátok az üvegcsörömpölést.  Valaki bejött a
házba. Az emeleten van.

   - Dan,  megnéznéd?  Addig én kihívom a rendőrséget - mondta a lány és már
tárcsázott is.

   - Maradj itt, amíg körülnézek! Elkapom a fickót, mire kijönnek a rendőrök
- mondta a fiú Suzanne-nak.

   Amint  a  fiú  eltűnt a lépcsőfordulóban, Suzanne a lány mögé lépett, aki
éppen  az adatait diktálta a telefonba, így nem vehette észre, amint Suzanne
kezében megvillant a konyhakés pengéje.

   Felemelte  a  kést  és  lesújtott vele. Egyetlen szúrás elég volt. A lány
vörös  vért  permetezve  szét  a szobában, azonnal meghalt. Eközben a fiú is
visszaérkezett az emeletről.

   - Mi a francot csináltál?! - ordította és Suzanne felé lépett.

   Suzanne  nem  válaszolt.  Az  ajtóhoz ment és onnan figyelte, amint a fiú
megpróbálta kihúzni a még mindig a lány hátában álló kést.

   Amikor  hosszas  erőlködés  után  végre  sikerült,  Suzanne felszaladt az
emeletre  és  kirángatta  a  szekrények  fiókjait.  Épp  a  porcelán vázákat
csapkodta a földhöz, amikor a rendőrök betörték a bejárati ajtót.

   - Segítség! Meg akar ölni! - kiáltotta és leszaladt a lépcsőn.

   Ekkor lépett ki a fiú a hálószobából, kezében a véres késsel.

   - Ne  mozduljon! Le van tartóztatva! Dobja el a kést és tegye a kezeit  a
tarkójára!  -  kiáltotta  az  egyik  rendőr  és szolgálati fegyverét a fiúra
szegezte.  A többi egyenruhás követte a példáját. Az önhibáján kívül különös
helyzetbe  került  fiú nagyon megijedt a rászegezett fegyverektől. Eldobta a
kést, és megadta magát.

   A   házat   elözönlötték   a   rendőrök.   Suzanne   megrettenve  állt  a
lépcsőfordulóban.   Ebben  a  pillanatban  nagyon  ártatlannak,  törékenynek
látszott.

   - Eltudná  mondani,  hogy  mi  történt?  -  kérdezte  Suzanne-t az  egyik
őrmester.

   - Megölte  a bébiszittert, azután megerőszakolta.  Rettenetes volt látni!
Azt mondta, hogy végig kell néznem! - mondta Suzanne és sírva fakadt.

   Mire megérkeztek a szülei, a helyszínelők már végeztek.

   - Jó  estét  kívánok! - köszöntötte őket az őrmester. - Egy fickó  betört
ide  a pinceablakon keresztül, mindent összeforgatott az emeleten, megölte a
bébiszittert   és   kényszerítette   Suzanne-t,   hogy   végignézze,   amint
megerőszakolja  áldozatát. A kislány telefonált először, nem sokkal később a
bébiszitter, de már későn érkeztünk. Még néhány perc és őt is megölte volna.
Épp az emeletre indult a kislány után, amikor elkaptuk a rohadékot.

   - Kicsi  Suzanne!  Milyen  rettenetes  lehetett!   -   szörnyülködött  az
édesanyja és átkarolta az ijedtnek látszó kislányt.

   - Ugyanezt mondtam én is - kontrázott rá az őrmester és kiment a  bejárat
elé az édesapával.

   - Nagyon aranyos kislány - állapította meg.

   - Igen.  Soha,  semmi baj sincs vele. Nagyon kedves, aranyos kislány.  És
sohasem hazudik.
                                                                  Ted Clever
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.