ROBERT BRUCE
(rsb@tower.net.au)
http://www.tower.net.au/~rsb.
A S Z T R Á L P R O J E K C I Ó I.
(fordította: Houdek Zoltán)
(zoltan.houdek@idom.hu)
1. rész
Ez az első része annak a cikksorozatnak, amely az asztrál-világot és a
projekciós folyamatot mutatja be.
Ne feledjük ennek a változatnak az olvasása közben, hogy ez volt az első
írói próbálkozásom, így ennek az írása közben tanultam meg magát az írást.
Életem nagy részében az asztrális síkot tanulmányoztam, az asztrális
formámban. Megkíséreltem - óvatos megfigyelések és kritikai gondolkodásmód
útján - megérteni, és - remélem - megvilágítani azt.
Kivétel nélkül mindenki elhagyja saját testét alacsony energiájú
kivetítés ("projekció") formájában, amikor alszik. Ezt alvás közbeni
projekciónak nevezem. Az asztráltest néhány inch-re (1 inch = 2,54 cm) lebeg
a fizikai test fölött, akár egy madzagon tartott luftballon. A fizikai test
alvási pozícióját veszi fel, és ennél messzebbre nem távolodik. Amikor az
asztráltest elkülönült, onnantól képes álmokat létrehozni. Ez az a
természetes alvási/álmodási folyamat, amelyet mindannyian ismerünk. Ezalatt
a világmindenség (Föld) kollektív (álom-)tudatában vagyunk. Ez az "álom-tó"
rétegekre osztható. A személyiségünknek megfelelően
(spirituálisan/morálisan/stb. fejlett valaki), olyan szintre fogunk
megérkezni, amihez leginkább közel érezzük magunkat. Ezeket a szinteket
köznyelven "sík"oknak nevezzük, vagy köztes síkoknak. Ezzel a párhuzammal
csak az az egy baj van, hogy amikor az egész koncepció lényegét próbáljuk
felfogni, teljesen összezavar.
Hogyha öntudatunkra ébredünk alvás közben, és az fölött valami
ellenőrzéshez is jutunk, mint az ún. "tiszta álom" közben, akkor mozoghatunk
a szintek között. Habár van egyfajta ellenőrzésünk ilyenkor a szintek
megválasztásában, de az igazi valós lét szintjére nem tudunk kerülni ezzel
az asztrális tudattal. Az álom-sík vagy asztrálsík összevissza, minden-a-
feje-tetején világában találjuk magunkat, ahol minden lehetséges, de semmi
sem valószínű illetve elfogadható.
Amikor az asztrális énünk "teljesen tudatos" kivetítését végezzük akkor
az a valós világba történik, nem pedig valami asztrálvilágba. Ez hosszú
ideig félreérésre adott okot. Amit legtöbben asztrálkivetítésnek hisznek, az
valójában "tiszta álom", ami teljesen mást takar.
Sok szerző állítja, hogy minden éjjel a világban bolyongunk,
asztrálprojekció (AP) segítségével. Ez egyszerűen nem így van. Az asztrális
valónkban a világ elég magányosnak tűnik, alig találkozunk másokkal, azok is
inkább csak a projekció és a létrehozás köztes állapotában vannak. Ez akkor
történik meg, amikor elveszítjük az ellenőrzésünket egy tudatos testen
kívüli élmény során. Ezt Alice Csodaországban - effektusnak nevezem. Ez egy
hathatós akadály a nem megfelelően gyakorlott elme számára.
Az asztrális formánkban egy hihetetlenül erős "teremtő" képességgel
rendelkezünk, amit általában álmok létrehozására használunk fel. A fizikai
világ bilincseitől megszabadulva egész világot teremthetünk, és gyakran meg
is tesszük. Ez a kreatív képesség a probléma, és ez az oka sok, az APval
kapcsolatos félreértésnek.
Az AP során ugyanolyan természetes akadállyal találkozunk, mint a
pszichikai képességek bármely más formájában. Az Alice-effektus a valós
világba történő projekció időtartamát legtöbb esetben pár percre korlátozza,
kivéve akkor, ha a gondolat- és energiaszintjeink fölött erős kontrollunk
van. Ha nem volna ilyen akadály - gondoljunk csak bele -, emberek milliói
röpködnének a világon egész nap, nem lenne magánélet, nem lennének titkok.
Ez egy boldogtalan világ lenne, amelyben egyikünk sem élne szívesen.
Mi történik egy teljesen tudatos AP során, ha nem tudjuk kontrolálni a
tudatunkat és energiá(i)nkat? Igen, az AP egy bizonyos pontja után az élmény
kicsusszan az ellenőrzésünk alól, és a jól ismert dolgok rossz helyen
kezdenek feltűnni. Ajtók, ablakok, bútorok; új szobák jelennek meg, stb. A
tudatalatti elménk elkezdett "létrehozni", vagy pedig az élmény átúszik az
álom-síkra. Ettől kezdve már semmi sem valós többé, az egész az álom-sík-
szintek és a valós világ másolatának a keveréke. Ide vetíthetjük magunkat,
és egész addig hisszük hogy ez a valós világ, ameddig valami nagyon oda nem
illővel nem találkozunk.
Még egy dolog: a szintek keleti koncepciója; a fizikai, asztrális,
mentális, buddhikus, atmikus, stb., nagyon is valósak. Kicsit azonban
zavarosak ezek, és keverednek az asztrálprojekció nyugati koncepciójával.
Ezek a tudatosság különböző szintjei, nem pedig síkok. Amikor AP-t végzünk,
nem emelkedik a tudati szintünk, ez ugyanaz, mint amikor ébren vagyunk. Ezek
a "magasabb" szintek csak a tudatosság emelésével érhetőek el, nem lehet
egyszerűen csak úgy oda projektálni. Ez az AP egy teljesen más formája. Én
voltam ezeken a magasabb szinteken, és igen nehéz megmagyarázni, elmesélni,
inkább meg kell tapasztalni őket. Normál esetben ezeket a szinteket mély
meditáció során tudjuk elérni.
Annak érdekében hogy elérjük őket, egy bizonyos képességre van szükség,
amely lehet kifejlesztett, vagy velünk született képesség.
2. rész
Az asztráltest kivetítése (AP, AsztrálProjekció) egy automatikus reflex,
a testünkben és elménkben rögzülve. Hogy működésbe hozzuk, három fő
feltételnek kell teljesülnie.
1. Annak a képessége, hogy testünket 100%-ig relaxált (ellazult)
állapotba hozzuk, miközben ébren maradunk (öntudatunknál).
2. Képesnek kell lennünk arra, hogy az (ön)tudatunkat (annak
középpontját) kiemeljük a testünkön kívülre.
3. Elég mentális és pszichikai energiánknak kell lennie ahhoz, hogy
fenntartsuk az ellenőrzésünket a projekció felett, és ne
csusszanjunk át álom-állapotba.
Ezek együtt működésbe fogják hozni az AP automatikus reflexét egy teljes
energiájú AP-hoz. Van néhány kisebb, nem ennyire lényeges feltétel is,
amelyek inkább az adott körülményektől függnek.
Relaxáció
El kell sajátítanunk egy, a teljes testet ellazító gyakorlatot. Ha már
ismerünk egy ilyet, az is meg fog felelni. Üljünk le egy székbe, és
lazuljunk el. Kezdve a lábakkal, feszítsük meg majd lazítsuk el őket.
Folytassuk ezt a vádlival, combokkal, csípővel, hassal, mellkassal,
karokkal, nyakkal és arccal. Néhányszor ismételjük el, mígnem teljesen
ellazul egész testünk. Mélyen és lassan kell lélegezni végig a gyakorlat
folyamán, hogy tudatosuljon a lélegzet amint belép és amint elhagyja a
testet.
Képzeletbeli kezek
Képzeljük el, hogy van két képzeletbeli kezünk. Felfele mutató mozgással
simogassa magát ezekkel a kezekkel, a lábfejtől felfelé a lábakat, újra és
újra, egymás után többször. Próbálja ellazítani a őket, és érezze, amint
ellazulnak. Ezt a gyakorlatot kell ezután folytatni a törzs középpontjával,
különös figyelemmel a csakrákra. Ez a képzeletbeli kéz technika
segítségünkre lehet a testünk különböző pontjainak tudatszintjének
megemelésében is. Próbáljon önmagából minél többet (amennyit csak tud)
ezekbe a kezekbe helyezni, képzelni.
Energia emelés
Amint a lábon felfelé halad a mentális (képzeletbeli) kezeivel, képzelje
el, lássa maga előtt amint megfogja, megragadja azt az energiát ami ott
áramlik (a lábakban), és próbálja fölfelé emelni önmagában. Ez a természetes
útja a benne áramló pszichikai- (vagy élet-) energiának. Kis gyakorlással
máris érezni lehet, amint ez az energia ott áramlik, folyik, bennünk
(rajtunk keresztül). Ez szó szerint feltölt, mint egy akkumulátort.
Csakrák
Ezek elhelyezkedése:
1. a gerinc alapjánál, az ánusz és a nemi szervek között
2. kicsivel a köldök alatt
3. "solar plexus" azaz napfonat, egy tenyérnyivel a köldök felett
4. szív-csakra a mellkas közepe
5. a torok
6. homlok
7. korona-csakra, a fej teljes teteje, a hajvonal felett egy kicsivel.
Méretük kb. mint a kézfej, kivéve a korona-csakrát, amely nagyobb.
Csakra-stimuláció
A csakrák az energiaátalakítás központjai. Minden csakra a bolygó nyers
élet-energiáját alakítja át. Az energia-emelés közben, amit a képzeletbeli
kezekkel végzünk, képzeljük el amint kinyitjuk a csakráinkat, ezeken
keresztül emeljük tovább és tovább az energiát, sorra a következő és
következő csakráig, és így tovább. Ezt néhányszor el kell ismételni. Először
talán semmit sem fog érezni, de a hatása ettől még megvan. Kis gyakorlás
után pezsgés- vagy pulzálás-szerű érzés fog keletkezni a bőr alatt.
FONTOS: a gyakorlat után, éppúgy ahogy képzeletben kinyitottuk, be is
kell csukni képzeletben a csakrákat.
Ellenőrzés
Ezeknek a gyakorlatoknak a során folyamatosan ellenőrizni kell az izmok
állapotát, és ha szükséges, újra ellazítani azokat. Általános probléma az
energia emelése (testen belül felfelé húzása, emelése) közben, hogy az izmok
automatikusan megfeszülnek. Tartsuk észben: ezek a gyakorlatok mentálisak, a
testnek közben teljesen ellazultnak kell maradnia.
Pont-emelés
Hogy az öntudata pontját meg- (ki-) emelje, képzelje el magát saját maga
előtt 1-2 lábnyira (kb. fél méter). NEM egy alakot saját maga előtt. ÖNMAGA
van a fizikai teste előtt. Arra gondoljon: a fizikai teste saját maga mögött
van. Ez egy kicsit szokatlan, de meg fogja szokni elég hamar. Nem kell
megfeszíteni az izmokat ez alatt. A test megpróbál "fizikailag"
engedelmeskedni, ezt nem kell hagyni.
Mentális (tudat-) állapot
A felszíni gondolatok teljesen ezekkel a gyakorlatokkal lesznek
elfoglalva, úgyhogy eddig a pontig semmilyen mentális gyakorlatra nincs
szükség. Amikor ellazultnak érezzük magunkat, a test elnehezül, és egy
"könnyű" transzba kerülünk. A többi gyakorlatot ekkor el kell hagyni, és a
tudatos légzés gyakorlatát kell alkalmazni, hogy elkerüljük a gondolatok
elkalandozását.
Tudatos lélegzés
Érezze a lélegzetét kilégzés közben, és érezze kilégzés közben.
Belégzésnél a képzeletbeli kezekkel emeljen energiát az alap-csakrából a
szív-csakráig. Figyelem: ha ennél a pontnál vibráció kezdődik a testben, ne
projektáljon még, hanem mozgassa a kezét egész finoman, és szép lassan
térjen vissza normál tudatállapotba.
Ezeket a gyakorlatokat naponta kell végezni. Néhányukat bárhol lehet
csinálni, ahol van pár perc szabadideje az embernek. Idővel a test (ha erre
kondicionálja), gyorsan és könnyen fog válaszolni. Gyakorlással képes lesz
arra, hogy a testét TELJESEN ellazítsa csupán pár perc leforgása alatt. Ez a
tréning lecsökkenti a teljesen tudatos AP eléréséhez szükséges időt.
3. rész
Ez a rész most már ténylegesen a test elhagyásáról, az
AsztrálProjekcióról (AP) fog szólni. Ha elolvasta az előző két részt - ez
pedig erősen ajánlott -, már lehet bizonyos fogalma az AP folyamatával
kapcsolatban. Részletesebben is fogom tárgyalni a kapcsolódó témaköröket,
úgymint: a kettősség, több test jelensége, bénulás, a pszichikus szél,
távoli AP, félelem, asztrális szex, etika, belépés más testekbe, asztrális
entitások (lények), az AP határai, gondolati formák, gyógyítás, problémák és
egyéb témák.
Megjegyzés: ez az AP módszer, amit alább tárgyalok, kicsit eltér attól,
amit ma az AP alatt értünk. Ez annak a módja, hogyan
végezzük az asztrális testünk kivetítését "teljesen
tudatosan" (öntudatunknál) a valós világba - nem pedig az
asztrális síkra. Ez megegyezik egy biztonságos halál közeli
élménnyel.
Feltételek
Itt közlöm az AP-hez szükséges IDEÁLIS feltételeket. Némelyikük tetszés
szerint variálható vagy módosítható, az adott körülményekhez illetve kinek-
kinek saját szükséglete szerint.
Szükség van egy csöndes szobára, ahol nem fognak zavarni. Ha gondot okoz
a háttérzaj, kapcsoljunk be egy rádiót vagy tévét, és állítsuk két állomás
közé ("fehér zaj"). Ez el fogja takarni a külső (zavaró) zajokat. Nem
ajánlom a zenét. Bizonyosodjunk meg, hogy elég meleg van. (Az AP közben a
test veszít hőmérsékletéből).
A megvilágítás legyen félhomályos, de semmi esetre sem sötét. Füstölő
égetése nem feltétel, de segít a testnek az ellazulásban, illetve segíthet a
reflex kiváltásában. Ha füstölőt használunk, az egy olyan illat legyen, amit
csak AP közben égetünk, és semmilyen más alkalommal.
Szükség lesz egy kényelmes székre, karfával és fejtámasszal. Ez lehet
fotel vagy nyugágy is. Sokkal sikeresebb az AP, ha ÜLŐ helyzetben végezzük.
A széket kicsit hátra kell dönteni, hogy a fej biztosan támasztódjon. Erre a
célra megfelel valami támaszték az szék (fotel) első lábai alá. Egy párnára
van szükség a lábakhoz, és egy kispárnára vagy törülközőre a nyak mögé. Erre
a célra kiválóan megfelel a repülőgépeken használatos nyaktámasz. Addig kell
ezekkel variálni, amíg 100%-ig kényelmes testhelyzetet nem érünk el.
Figyelem: laza, könnyű öltözetet viseljünk.
Ha ágyat kell használni, például betegség, stb. miatt, akkor amennyire
étkezéshez szokta, annyira támassza fel magát párnákkal.
Fáradtság
A projekcióhoz nem kell túlságosan fáradtnak lenni. A megfelelő állapot
amire ilyenkor szükség van, a testgyakorlás, tusolás, esti étkezés majd kb.
1 órai pihenés utáni állapot. A legjobb a jó közérzet és frissesség érzése,
a túlfáradtság vagy túlságos kimerültség nem megfelelő. Erős testedzést majd
tusolást és pihenést ajánlok, így a test fáradt de a tudat friss lesz. Ha
gondot okoz a fény, akkor esetleg lehet olyan elsötétítő szemüveget
használni, amilyeneket a repülőgépeken adnak alváshoz. Ez praktikus, és nem
fogja zavarni a tapasztalást.
Megjegyzés: Ha nyál gyűlik össze a szájban, az AP előtt vagy alatt, le
lehet nyelni, mozgatni a nyelvet, ez nem lesz hatással az
egészre. Ha mozgatni kell a testet, ezt lassan kell tenni,
az ellazulás megtörése nélkül. Ha köhögni kell, ezt meg
lehet tenni finoman. Megfázás esetén (köhögés, tüsszentés),
el kell felejteni az egészet, és inkább aludni.
Egy másik érzés ami történhet, a pókháló, ami egy csiklandós
érzésként jelentkezik az arcon. Ez normális. Későbbi
állapotban, amikor az elnehezülés megkezdődik, figyelmen
kívül lehet/kell hagyni. Az ellazulás korai állapotában még
meg lehet vakarni az arcot. Az elnehezüléskor hagyja
figyelmen kívül ezt az érzést, az hamarosan magától meg fog
szűnni. Ez a csakra-energia jele.
A KILÉPÉS
Amikor eljön az idő amit erre kiválasztottunk, formáljunk az AP-ra
irányuló ERŐS szándékot, üljünk le a székünkbe, nyújtózzunk, majd
helyezkedjünk el kényelmesen. Végezzük el a relaxációs gyakorlatokat és az
energia-emelést, egészen addig, amíg az elnehezülést nem érezzük, amint
könnyű transzba lépünk. Váltsunk át a tudatos légzés gyakorlatára, és a
tudati pontunkat emeljük ki előre ("pont emelés", az előző részben).
Maradjunk biztosak a magunk MÖGÖTT elhelyezkedő fizikai testünk felől, és
folyamatosan figyeljük a feszültséget (izmok feszességét?).
Egy gyenge lüktetés kezdődik meg belül és körülöttünk. Ez egy sokkal
mélyebb vibrációvá fog átváltozni, a csakra-aktivitástól függően. Erős
csakra-tevékenység esetén ez elég ijesztő jelenségnek tűnhet - ha nem tudjuk
hogy mi történik ekkor. A szívünk úgy ÉREZZÜK mintha szinte lehetetlen
pulzusszámra gyorsulna. Ez NEM a szív, hanem a szív-csakra. Nem kell vele
törődni.
A következő érzésről van szó: helyezze a kezét a mellkasára, úgy, hogy az
ujjvégek a szív fölött legyenek. Ujjaival doboljon a mellkasán, a szív
ritmusára. Ezt az ütemet fokozatosan gyorsítsa egész addig, amíg az ujjak
olyan gyorsan nem mozognak amennyire csak tudnak. Pontosan ilyen érzés
amikor a csakra teljesen aktív állapotba kerül. Változó lehet az érzés,
enyhe pulzálástól kezdve, izomrángatózáson keresztül egész egy olyan
érzésig, mintha egy izom teljesen megőrült volna.
Ezeket a vibrációkat teljesen figyelmen kívül kell hagyni, és nyugodtnak
maradni. Elfogadó érzést kell alkalmazni ezekkel szemben. Egy szempillantás
alatt kint leszünk! A vibrációk olyan mértékűvé nőhetnek, hogy szinte már
alig lehet elviselni, de akkor is figyelmen kívül kell hagyni őket. További
projekciók során ez egyre észrevétlenebb lesz, amint a szunnyadó csakráink
stabilizálódnak.
A zaj és a vibrálás elér egy crescendo-t, amikor hirtelen az AP reflex
beindul. Előrefelé hirtelen elhagyjuk a testünket, a gyomorszájban enyhe
zuhanó érzéssel. A mély vibrációkat csöndesebb váltja fel, a mellkasunkban.
Most lebegünk, néhány lábnyira a fizikai test előtt vagy felett
(testhelyzettől függően). Minden gyakorlattal hagyjunk fel, koncentráljunk,
és maradjunk nyugodtak.
Ez nagyszerű! - gondoljuk - IGEN... megcsináltam! Tudatosan kivetítjük az
asztrális testünket, és ez TÉNYLEG jó érzés!
Az első alkalmat odakint néhány percesre kell korlátozni, és - higgye el
ezt nekem - ez tényleg fontos. Mozogjunk a szobában - lassan. Nincs igazi
lábunk, és NE is keressük azt. A gravitáció törvénye többé nem érvényes,
úgyhogy legyünk óvatosak. Csak mozogjunk kicsit a szobában, nem kell azon
gondolkozni hogy hogyan, csak egyszerűen tenni kell.
Gyors lüktetést lehet érezni esetleg a mellkasban amint mozgunk, ez a
szív-csakra. Ez, mint egy motor, felgyorsul mozgás közben, majd lelassul egy
egész finom dobogássá, amint megállunk. Ez az erőforrás, az energia, ennek
az ereje a csakrától függ, és attól, hogy milyen közel tartózkodunk a
fizikai testhez.
Mindvégig az AP során uralni kell az elménket, nyugodtnak maradni, és nem
felizgatni magunkat és túl izgatottá válni. Semmit sem szabad elképzelni,
odaképzelni, vagy elvárni és hinni hogy ott van aminek nem kellene ott
lennie. Ez alapvető, ha nem akarunk az Alice-effektus hatása alá kerülni.
Most szépen mozogjunk visszafelé a testünkbe, azzal a szándékkal, hogy
visszatérünk belé. Még új az asztrális forma az Ön számára, és hogyha túl
sokáig marad kint, 99% az esélye, hogy elveszti az uralmat "a volán felett",
Alice effektusba zuhan, és semmire sem fog emlékezni. Később messzebbre is
lehet menni, de fontos hogy az elsőt ilyen rövidre vegye.
A visszatérés egyszerű. Mozogjunk a testbe, mindegy hogy hogyan, és oda
fogja magát rögzíteni (a test). A visszatérési-reflex működésbe jön, és -
hopp - már vissza is tértünk. KELJÜNK FÖL azonnal, észben tartva, hogy mi
történt, és ÍRJUK LE.
Az asztrális tudat olyan mint a memória a számítógépben, a fizikai test
tudata olyan mint a winchester, és a papír-ceruza pedig a floppylemez. Ha
kikapcsoljuk az áramot a számítógépben, a memóriából elvész minden. Ezért
kikapcsolás előtt el kell menteni. Azaz le kell írni ami történt. Elég csak
néhány gondolatot lejegyezni, az elegendő lesz. Kezdjen egy naplót az AP
élményekről.
Egy tipikus projekció
Leülök a székembe, kényelmesen, és melegben. AP-t fogok végezni, még ha
fene fenét eszik is. MEG FOGOM csinálni! Elvégzem az ellazulási
gyakorlatokat, gondosan, mert tudom hogy ez a valódi titka az
asztrálkivetítésnek. Képzeletbeli kezeimmel felemelem az energiáimat, hogy
aktiváljam a csakrákat. Szépen elkezdenek lüktetni. Jobban koncentrálok a
szív-csakrámra, egyre több és több energiát vonva oda a többi csakrán
keresztül, egészen addig amíg egy mély ritmusban nem kezd dobolni, lüktetni.
Az elnehezülés érzése vesz rajtam erőt amint könnyű transzba esem. Nehéznek
érzem magam. Az egész arcomat a pókháló-érzés csiklandozza, de nem veszem
tudomásul. A fókuszponto(ma)t kiemelem előre. Én vagyok elöl, de tudomásom
van a saját magam mögött levő fizikai testről is. Mélyen a testemben
vibrációk kezdődnek, de a lélegzésemre koncentrálok és a középpontomat
(fókuszt) kint tartom. A vibrációk nagyon erőssé válnak, trafóház-generátor
dübörgéséhez hasonlóvá, de a figyelmemen kívül hagyom. A gerincem megremeg
amint az adrenalin áramlik rajtam keresztül, de nem törődök vele. A
lélegzésre koncentrálok, és arra ahová menni fogok. A szív-csakrám úgy
felpörög mintha mindjárt szétvetné magát, de nem ijedek meg mert tudom hogy
az nem a szívem amit érzek, hanem a szív-csakra. A dübörgés mély zümmögéssé
vált, és hirtelen szabadon emelkedek, enyhe zuhanást érzek. Kilépek, és
saját magam előtt állok, néhány másodpercig. A fenébe is, nagyon jó érzés!
Körbemozgok a szobában, keresve - kutatva. A kis motor a szívemben (a
csakra) hangosabban pörög ha mozgok, mindig a mozgásommal ritmust tartva.
4. rész
KETTÉVÁLÁS
A tudatnak két különálló, de egyforma elmévé történő szétválása minden
alváskor megtörténik, illetve a testen kívüli projekció minden fajtájánál.
Ez a szétválás nagyon jó okból történik:
Sokat lehet testen kívüli élményekről olvasni, és szinte mindegyik szerző
megemlíti ezt a szétválás-szerű effektust. Ez elég általános, hogy egy
testen kívüli élmény során tudatában van az ember mindkét testének.
Tudatában van a fizikai testnek is, miközben egy másik, különálló, sokkal
finomabb testben létezik. Ennek az oka a telepatikus kapcsolat, ami a két
test között mindig fennáll. Az asztrálprojekció során ez a kapcsolat a
fizikai test figyelését szolgálja, így nem (az) sérülhet meg.
Amikor projektálunk, az asztrális másunk elhagyja a fizikai testet, és a
tudat kettéválik (meghasad). Ez egyik rész az asztráltestben helyezkedik el,
a másik pedig a fizikai testben. Amikor az asztrális forma létrejön, a
tudatunk pontos másával rendelkezik. Ez minden tekintetben TE vagy, mint egy
magnókazettáról készült másolat egy másik kazettán, mind a kettő egyforma,
és mind a kettő TE vagy!
Gyakran, például alvás közben, ez a két tudat egy telepatikus álom-
megosztásban keveredik. A fizikai test tudata is képes álmodni. Ez az álom-
keveredés hasonló egy skizofrén álom-emlékhez, amit a tudatosság
különállósága (kettőssége) okoz. Aki nem ismerné a skizofréniát
(tudathasadás): az ebben a betegségben szenvedőknek egyszerre egyidőben két
tudatuk-készletük van (az elméjükben).
KETTŐSSÉG
Amikor AP közben az asztrális és a fizikai test egyaránt tudatánál van,
és egymásra koncentrálnak viszonylag közelről, egy kétirányú telepatikus
kapcsolat jön létre. Ez nagyon zavaró, és nem ajánlom bárkinek, hogy túl
gyakran próbálkozzon ezzel. A fizikai ÉN és az asztrális ÉN tisztán fogja
látni egymást, ugyanabban az időben. Egymás szemével fogsz nézni,
párhuzamosan, egyidejűleg tudatában leszel mindkét látványnak.
Mindennek tetejébe, hogy még zavaróbb legyen az egész, szintén tudatában
leszel egymás gondolatainak, a sajátodnak éppúgy, mint a másikénak,
egyidejűleg. Ez a telepatikus visszacsatolás, hasonló ahhoz, mint amikor két
tükröt szembeállítanak egymással, a végtelenség hamis érzetét keltve a
nézőben.
Ez a kényelmetlen és zavaró állapot elkerülhető, ha nem néz a két test
egymásra túl közelről, és nem is gondol egymásra a kivetítés során.
Ez bizonyos módon megmagyarázza, hogy miért olyan zavarosak néha az
álmaink. A tudat NAGYON jó okból szakad két részre, és a két rész külön-
külön funkcionál.
Ezt a jelenséget sokszor tapasztaltam a projekcióim során. Azért
tanulmányoztam, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan érzékelném a fizikai
testet ha szoros közelségében lennék annak. Szintén jól összezavarta az
emlékeimet, ha kétféle dolgot csináltam egyszerre a projekció során.
Tudatában lenni a zajoknak és eseményeknek a házban is és az utcán is,
egyidőben. Ezt a kettősséget gyakran tapasztalják akik projekciókat
végeznek, de sosem találtak rá magyarázatot vagy értették meg tökéletesen.
A kettősség általam történt első megtapasztalása:
A székemben meditáltam a tűz mellett, és normál tudatállapotomhoz tértem
vissza, amikor az eső dobolni kezdett a tetőn. Feltámadt a szél, és az
ablaktáblákat remegtette. Az órára néztem, hajnali három volt. Ez korántsem
szokatlan, néha egész éjszaka meditálok. Pihentnek és energiával telinek
éreztem magamat. Azt gondoltam magamban: "Sosem projektáltam még az esőben,
vajon milyen lehet?"
Becsuktam a szememet, és hamarosan kiléptem a fizikai testemből.
A falon keresztülmozdulva kijutottam az esőbe. Milyen csodálatos érzés
volt! Éreztem ahogy az esőcseppek áthaladnak rajtam. Mindent az eső illata
és nedvesség hatott át, úgy tűnt, ez mégjobban feltölt engem energiával.
Fel-lebegtem a tetőre, leültem a kéményen, és a várost néztem. Figyeltem a
tetőkön táncoló esőcseppeket, ahogy lefolynak az ereszekbe, lecsurognak a
csatornákba.
A tetőn ülve észrevettem hogy érzem a testemet lent a székben. Ezt
gyakran tapasztaltam, hogy érzem a fizikai testemet, amikor közel vagyok
hozzá, de nem akkor amikor ilyen távolságban. Lecsusszanva a tetőn,
elhatároztam, hogy közelebbről is megnézem.
Hirtelen, éreztem magamat amint átlebegek a falon, csakúgy, mint a
székben ülve. ÉN voltam a székben, figyelve magamat amint átlebegek a falon,
de szintén ÉN voltam a szék előtt lebegve tíz lábnyi távolságban, amint
figyelem magamat a székben ülve. Nem csak hogy összezavarodtam, de elég
rosszul is éreztem magam emiatt.
Két látványnak voltam tudatában egyidejűleg, két tudatom volt, mind
egybekapcsolódva, ez elbűvölő. Értelme is volt: csak azért mert az
asztráltestem elkülönült a fizikaitól, azzal attól még miért ne
gondolkozhatnék?
Az asztrális ÉN-em a szobában mozgott, megfigyelve a testemet a székben,
miközben az meg EN-gem figyelt. Eközben továbbra is láttam az asztrális ÉN-
emet, még akkor is ha a fizikai testem mögött voltam. Éreztem magamat
székben, amint próbálom követni. Ez komoly erőfeszítést igényelt, mintha nem
lenne erőm mozdulni sem. Úgy éreztem, mintha nagyon nagy lennék, és hatalmas
nyomás ellenében próbálnék mozogni. A nézőpontomat mozgattam, de én magam
egyáltalán nem mozogtam.
A tudatom egyidejűleg létezett a fizikai és az asztrális testemben. Ezért
volt képes a fizikai ÉN-em látni az asztrális ÉN-emet olyan könnyen, és
bármely szögből. A fizikai testem szó szerint megfordult a bőrében. Ez a
képesség a szemhéjakon keresztül történő látásra mások által is le lett
jegyezve.
A fizikai testemet az asztrális formámból figyelve a következő
konklúziókra jutottam:
Normál alvás ideje alatt az etherikus (fizikai) test, jobb
megközelítésben az eneria-test vagy életerő-hüvely megnyílik és úgy működik,
mint egyfajta napelem. Kinyílik, szabad lebegés útját engedve az astrális
testnek, miközben ő maga pedig valamiféle energiát (kozmikus energiát?)
gyűjt magába az univerzumból.
Amikor megnyílik, az összes csakra, (mind a fő- és "mellék"csakrák),
kinyílik mint a kerti virágok, elkapva és magába gyűjtve az energiát, Amikor
felébredünk, az etherikus test egyesül az asztrális testtel, egy mély
(vastag) etherikus hüvelyt (bőrt) alkotva, amely belül tartja a tárolt
energiánkat.
Néhány forrás alapján 300 csakránk van, ha az összes "mellék"-csakrát is
számítjuk.
Az etherikus test megnyílása, miközben a tudat benne összpontosul, úgy
tűnik, szintén felelős azért az érzésért, ami egy hatalmas olvadt érzés és
ugyanakkor kicsinység érzésének keveréke. Az érzéseknek ezt a különös
keverékét gyakran tapasztalják meditátorok vagy AP-t végző személyek. Úgy
tűnik, ilyenkor az etherikus test megnyílik és az Univerzummal "lép
kapcsolatba".
5. rész
Problémák a projekcióval kapcsolatban
Itt néhány, az emberek leggyakoribb projekciós problémáira adott válaszom
olvasható. Köszönet azoknak, akik az e-mail-ek százait küldték nekem. Ezek a
visszajelzések segítettek nekem, hogy ezt az írást fejlesszem, amely végül
mindenkinek segít. Ha írsz nekem, és nem kapsz választ egy héten belül,
kérlek küldd el újra az e-mailt. Néha, szándékomon kívül, elvész 1-2 levél.
El kellett vetnem a tudatosság pontjának a testből történő kiemelésének a
technikáját. A legtöbb ember a vizualizációnak ezt a módját nagyon nehéznek
találja, és rengeteg (fölösleges) energiát használ fel arra, hogy ezzel
próbálkozzon. Minden AP technikával kapcsolatban a vizualizáció a legnagyobb
probléma. Hogy ezen túljuthassak, kifejlesztettem egy egyszerűbb technikát,
amely sokkal hatásosabb.
A leggyakoribb problémák a következőek:
1. vizualizáció, a testen kívül, közvetlenül önmagunk előtt
2. bénulás, egy látszólag sikeres projekció után
3. félelem
4. emlékezés (hiánya).
1. A vizualizációs probléma
A tudati pontunkat kiemelni a testből vizualizációs módszerrel, az egy
egyszerű módja annak, ahogy nyomást gyakorolhatunk az asztráltestre. Ennek
sok más módja is van az itt ismertetett módszeren kívül. Ezzel kapcsolatban
a legnagyobb probléma az, hogy el kell képzelnünk magunkat egy más
pozícióban, helyzetben, mint amelyben éppen vagyunk.
Például, ha lefekszünk, akkor vízszintes a testünk, és utána megpróbáljuk
elképzelni magunkat, amint az ágy lábánál állunk, ami viszont egy függőleges
helyzet. Ez például az egyik oka annak, amiért az AP székből könnyebben
végezhető. Egy székben függőleges a testhelyzet, és függőlegesen is
képzeljük el magunkat. Ha most becsukja a szemét, és megpróbálja elképzelni
magát amint a földön fekszik, tudni fogja, hogy mire gondolok.
Nem ez az egyetlen nehézség. Minden olyan vizualizáció, amelynek során
más helyzetben vagy helyen kell magunkat elképzelni mint amelyben épp
vagyunk, természettel ellenkező, és éppen ezért különösen nehéz. Úgy hiszem,
a legtöbb sikertelenségnek ez az oka. Nagy adag energia pocsékolódik erre,
amely sokkal értelmesebben is felhasználható lenne: a projekció ideje alatt.
A vizualizáció nagy akadály azok előtt, akik az AP-t tanulják. Sokaknak
azért van ezzel problémája, mert azt hiszi, hogy ténylegesen LÁTNIA kell
amit vizualizál. Ez nem így van. NEM KEL. Azok akik tudnak vizualizálni,
ténylegesen NEM látnak semmit. Ha megtennék, onnantól az már nem
vizualizáció, hanem vízió azaz látomás volna.
A vizualizáció egyszerűen annak a képessége, hogy valaminek a mását
felépítsük, ahogy valami kinézne, érezhető lenne, a lelki szemeink előtt.
Közelebbi meghatározás erre az "elképzelés", mint a "valóság érzékelése".
Sokan, akik azt állítják, hogy nem tudnak vizualizálni, képesek
fantáziaképeket alkotni.
Hogy ezt leküzdjük, kitaláltam a képzeletbeli kezek technikájának ezt a
továbbfejlesztett változatát, amelynek során ugyanazt fogjuk elérni. Ha a
képzeletbeli kezek relaxációs gyakorlatát sikerült elsajátítania bárkinek,
akkor annak az alább leírt technika is gond nélkül menni fog.
A KÉPZELETBELI KEZEK ÁLTALI PROJEKCIÓ
Egy kis darab ragasztószalag segítségével ragasszunk egy hosszú szalagot
a plafonra az ágy vagy szék (fotel) felett. Ágy esetén olyan hosszúra kell
hagyni, hogy a vége a mellkas felett, karnyújtásnyi távolságon kicsivel
belül legyen. Szék használata esetén a mellkas magasságában, az ülő test
előtt 1 lábnyira (kb. 40cm) legyen a szalag vége.
FIGYELEM: ez csak egy vizuális segítség.
Mielőtt megkíséreljük következő projekciónkat, próbálkozzunk (hogy
hozzászokjunk) a szalag végének az elérésével, nyújtsuk ki a karunkat és
fogjuk is meg a végét, többször egymás után, jegyezzük meg, hogy milyen
érzés, jegyezzük meg, hogy pontosan hol is helyezkedik el. Ezt a szalagot
arra fogjuk használni, hogy kihúzzuk magunkat a testünkből.
Kezdjük el a projekciót a 3. részben leírt módon. Amikor belépünk a
transz-állapotba, akkor ahelyett hogy elképzelnénk magunkat önmagunk előtt,
használjuk a képzeletbeli kezeinket, és azokkal húzzuk a magunkat
lépésenként (kezenként) egyre feljebb, ki a testünkből. Nyújtsuk ki a
kezünket (a képzeletbeli kezet, természetesen), és képzeljük amint mászunk
felfelé a szalagon. Érezzük amint a fizikai testünktől egyre jobban
megszabadulunk, minden egyes kézmozdulatnál. Meg kell bizonyosodni afelől,
hogy biztosan nem feszítettük meg egyetlen izmunkat sem. Minden
akaraterőnkkel erre kell koncentrálni.
Miközben a képzeletbeli kezek technikáját alkalmazzuk a projekció során,
szintén alkalmazzuk a tudatos légzés gyakorlatát. Ezen a szalagon való
felmászás teljesen lefoglalja a tudatot, minden más gyakorlatot mellékessé
téve. Ennek segítségével a mentális energia minden egyes "grammját" egyetlen
dologra, a projekcióra fordítva, ahelyett hogy a komplikált vizualizációs
gyakorlatra pocsékolnánk.
Amíg a szalagon mászunk fölfelé, elképzeljük amint megszabadulunk a
(fizikai) testünktől. Elképzeljük, amint minden egyes fogással kicsit
magasabbra és magasabbra emelkedünk. Érezzük a szabad lebegést. Egy könnyű
érzést fogunk tapasztalni a gyomorszájban vagy a napfonatban, amint nyomás
helyeződik az asztráltestre.
2. Bénulás látszólag sikeres projekció után
Ez akkor történik, amikor látszólag minden rendben megy, mindent érzünk,
ahogy kell, az elnehezülést, a szív-csakra aktivizálódását, vibrációkat,
stb., de úgy tűnik, hogy semmi sem történik. Ott fekszik az ember, mozgásra
képtelenül, nagyon könnyűnek érezve magát, egy lebegő érzéssel. Ez az
ébredési bénulás.
Ami ilyenkor történik, a következő: aktiváltuk a projekciós reflexet, az
etherikus test megnyílt, de csak részben engedte el az asztrális testet.
Ha ez megtörténik, túl lehet rajta jutni, ha növeljük azt az
erőfeszítést, amivel a szalag képzeletbeli megmászására koncentrálunk,
minden létező energiát erre kell fordítanunk. Ennek elég nyomást kell
gyakorolnia az asztrális testre a projekció sikeréhez. Ha mégsem történne
meg, akkor pedig valószínű, hogy MÁR projektáltunk, csak az asztráltest a
fizikai testen belül maradt. Ha ez történt, és nem lehet kitörni a testből,
akkor használni kell. Figyeljünk meg mindent amit lehet, nézzünk a
szemhéjakon keresztül, próbáljunk magunk mögé nézni. Másik lehetőségünk,
hogy "tiszta álom"-ba megyünk át. Próbáljunk egy fantáziaképre koncentrálni,
vagy egy helyre, ahol szívesen lennénk. Építsük ezt be a tudatunkba, így
odajuthatunk.
Erről a bénulási állapotról nincs elég tudásom. Ha bárki felfedez
valamit, ami segítene ezen a helyzeten, vagy vele kapcsolatos, kérem küldjön
nekem egy e-mailt. A tapasztalatait fel fogom használni ennek az írásnak a
további verzióiban, így másoknak is segíthetünk.
3. Félelem
Sok ember írt nekem, leírva a projekció közbeni félelemmel kapcsolatos
érzéseiket. Ez egyfajta természetes akadály néhány ember előtt, amin túl
kell jutni. Néhányan a "Küszöb Lakójá"-nak nevezik. Ez a saját belső
félelmeink manifesztálódása, kivetülése, nagyon hasonló egy gyermek sötéttől
való oktalan félelméhez.
Sokan érzik úgy, hogy valami gonosz vár rájuk, vagy egy ártó szellem
próbálja őket megakadályozni a projekcióban. Ezzel bátran szembe kell nézni!
Fogjuk fel egyfajta tesztként, vizsgaként, amin át kell menni mielőtt
szabadon projektálhatnánk. Ha egyszer már projektálunk, és szembesülünk
vele, látni fogjuk, hogy ez egy üres félelem volt, amit összegyűrhetünk mint
egy darab papírt.
Életemben már többszázszor projektáltam, és az asztrális formámban még
sosem támadtak meg engem. Éreztem, mindenesetre, erős félelmet a
felfedezéstől, az újtól, amikor először tanítottam magamat a tudatos
projektálásra.
Ehhez is tartanunk kell magunkat: az asztrális formánkban sérthetetlenek
vagyunk, a testünknek pedig kiváló védelmi rendszerei vannak, hogy projekció
alatt megvédjenek bennünket. A kiterjesztett etherikus testünk azonnal
reagálni fog a legkisebb behatolásra vagy barátságtalan érintésre. Egy
másodperc alatt visszaránt, mindegy hogy milyen messzire kalandoztunk.
Módszerek a félelem leküzdésére:
- napközben kell projektálni
- hagyjuk égve a villanyokat a házban/lakásban
- projektáljunk egy barátunkkal (közös projekció)
- imádkozzunk védelemért akármiféle felsőbbrendű lényhez /istenhez/
hatalomhoz, amiben erősen hiszünk.
4. Emlékezés az élményre
Ha az AP okénak tűnik, de csak arra emlékszünk amint fekszünk az ágyunkon
és végül elaludtunk - a probléma az asztrális élményre, tapasztalatra való
visszaemlékezéssel van.
Ezen a következőképpen lehet segíteni. Amint felébredünk, fel kell ülni,
és visszagondolni az emlékekre, visszarángatni őket. Erre minden reggel
szánjunk pár csöndes percet. Ez segíteni fog abban, hogy az álmokra és
projekciókra jobban visszaemlékezzünk.
Ez alatt a csöndes kis idő alatt futtassunk át a gondolatainkon ilyen és
ehhez hasonló kulcs kifejezéseket, ameddig valamit nem találunk: Ott
sétáltam a... Beszéltem a.... Éppen menni akartam a... Ott voltam a...
Arrafelé repültem, ahol... Volt nekem egy... Benne voltam a... stb. Ezek
példák olyan egyszerű mondatokra, emlék-töredékekre, amelyeket meg lehet
ragadni. Mindenki próbáljon hasonlókat kitalálni magának.
Olyan érzésünk is lehet, mintha egyáltalán semmi nem lenne amire
emlékezhetnénk, de próbáljuk erősen, és tényleg tegyünk erőfeszítést rá. Ott
vannak (az emlékek), csak ki kell értük nyúlni, meg kell őket találni. Ha
már sikerült egy emléktöredéket elcsípni, egyre többet fogunk találni, és
egyre több fog meg is maradni. Meg fogunk lepődni rajta, hogy milyen sokra
vissza lehet így emlékezni.
Fontos rögtön a sikeres visszaemlékezés után le is írni őket. Színesnek
és felejthetetlennek tűnnek, de mégis pár perc alatt a semmibe vesznek ha
nem írjuk le. Néhány kulcsszó, jegyzet megteszi.
Másik segítség az emlékezésben, ha lefekvés vagy az AP végzése előtt
poszt-hipnotikus szuggessziókat adunk magunknak. Ez megerősítés-jellegű
formát ölthet. Például: "Mindenre amit ma éjjel teszem, emlékezni fogok." -
Ezt hangosan ki kell mondani, újra és újra és újra, egészen addig, amíg már
majdhogynem rosszul nem leszünk az ismételgetésétől.
Végül az is segít, ha minden AP-hez van egy-egy célunk. Valami speciális,
amit szeretnénk megtenni. Kombináljuk ezt a megerősítésekkel, így előre
programozva magunkat. Például, mondhatjuk ezt: "A strandon leszek, és
emlékezni fogok... A strandon leszek, és emlékezni fogok..."
Végül: tartsuk észben, hogy az első néhány AP nagyon rövid legyen. Ez
nagyon fontos!! Sokkal érdemesebb egy 30 másodperces AP-t végezni, amire
emlékszünk, mint egy egész éjszakán át tartót, amit elfelejtünk.
Az eredeti dokumentumok fellelhetők:
Robert Bruce's Astral Pulse
http://www.tower.net.au/~rsb.
e-mail címek:
Robert Bruce
(módszerek kifejlesztője/lejegyzője, eredeti művek szerzője)
(rsb@tower.net.au)
Houdek Zoltán (fordítás)
(zoltan.houdek@idom.hu)