Heckenast Tamás - Pandur Péter:
KIBERÁDIA
E havi informatikai összefoglalónkat nem titkoltan Kisfaludy Károly
magyar időfizikus-tudós, az MTA jövendőbeli tagja (csak így tovább, Karcsi
bácsi!) által szerkesztőségünkben tett látogatása ihlette. Az időfizika
legfrissebb eredményeit, a fejlődő idő-tér elméletet próbáljuk a tudomány
oltárán szkeptikus logikával áldozva az informatikára vetíteni - a kulcsszó:
idő-tér informatika!
I.
Utazzunk tehát a kiber(idő)térbe, és világítsunk meg néhány mindenkit
érintő és felettébb zavaró anomáliát a számítógépek világából, s vessük
össze e tudomány fejlődési irányait a modern fizikáéval. Monitorunkra
tekintve, rögtön megpillantjuk magukra oly büszke programozók "modern",
háromdimenziós jellegű primitív rajzocskáit. 3D! - kiáltják a "szakértők".
De gondolkozzunk csak, mi laikusok. Hiszen a monitor ernyője egy legaláb
2 mm-es üveglap. A gyújtópontokból kicsapódó elektronok vajon egyszerre
érnek-e az üveglapra, s egyszerre törnek-e meg rajta? Végezzünk egy
számítást: a vörös fény hullámhosszánál fogva
(l="nű"/b*kb"négyzet"*"gyök"13/Pi) másodpercenként (tudományos adat!) 20000
m-rel gyorsabb, mint pl. a kék fény! Itt az igazi 3D! Hiszen némely
elektronok korábban érik el szemünket. Ezt persze szemből nézve a monitort,
nem érzékeljük.
Ezért pl. a NASA monitorainak oldalai is üvegből vannak, s azokat nem
szemből, hanem oldalról nézve dolgoznak a tudósok. Ez már igazi
térinformatika: van 3 dimenziónk.
De hol vagyunk még az idő-tér informatikától? Számoljunk csak: az idő-tér
ábrázolásához legalább 21 dimenzióra (6*3+3 (3 a mantissza - a szerk.)) van
szükség. Hogyan fogjuk ezt ábrázolni?
(1. ábra)
II. Gondolkodjunk hálózatokban.
Korunk nagy vívmányát, a fénykábelt az előbb említett színrebontásos
számítás okán ("nű"vörös fény > "nű"kék fény*"gyök"13-kb"négyzet")
elvethetjük, hiszen hogyan foglalnánk ebbe az idő spirális tulajdonságait?
(Ezt, azt hiszem, nem kelll magyarázni: gondoljunk csak a folyton
forgómozgást végző Világegyetemre - az idő perspektívájából.)
Nyilván erre szolgál a "csavart érpár" technológia. De ezen hogyan megy
át a fény?! ("nű"fény*"gyök"13/Pi*xnégyzet-kbnégyzet=50 Ohm)
III. Kitekintés
A klasszikus (lineáris) ógörög térinformatika (melyet napjainkig
használunk!) a tér egy pontjához rendel információt. De hol az idődimenzió?
Az információnk csak egy t-ben Lip ("végtelen") típusú függvény lehet az
adott pontban! Ez a koordináta rendszer viszont forog (ki ne látott volna
már ilyet...). Így tehát az információs tér leírására (a Kolmogorov-tétel
értelmében) (2n+1)"négyzet" dimenziós Banach-tér szükséges.
E szám nagyságrendje nemcsak, hogy egyenesen arányos a Föld-Marstávolság
négyzetével, de az időfizikai kutatások is igazolják (csak így tovább,
Karcsi bácsi!). Egy ilyen információmennyiség kezelésének minimális
energiaszükséglete csak szabad energia kinyerésével biztosítható (Szilárd
Leó 1936.). Gondoljunk csak az adatsisakok alakjára - tipikus rezonátor. (3.
ábra (sisak.gif) Adat-sisak - rezonátor?)
IV. Időben kaotikus problémák numerikus közelítése számítógéppel.
A fizikusok determinisztikus automatákkal (Turing-gép) próbálnak
megoldást keresni. Viszont már a legegyszerűbb umbillikus bifurkációt
tartalmazó probléma megoldása is olymértékben függ a számábrázolás
pontosságától, hogy azt nem is gondolnánk! Az IEEE double-float változói a
karakterisztika rövidsége miatt alkalmatlanok. Ám processzoraink csak ezt
(!) támogatják. A probléma időfüggése tehát mindenképpen elveszik! A
számolás pontosítására, az időfüggés megtartására esetleg az Adaptive Radix
Processor nyújthat effektív megoldást (T. Roska 1994.)
Most, hogy sikerült helyretennünk a klasszikus konzervatív
térinformatikát, láthatjuk, hogy nincs más út, mint a dekompozíció (T. Roska
1995.). A kutatás irányai nyilvánvalóan egy új hardver és szoftver
architektúra kidolgozása.
Képmellékletek
--------------
Képmellékletek
--------------
