Izsó Attila:
TALÁLKOZÁS AZ ANGOLNAFEJŰEKKEL
A történetemhez jelentős mértékben hozzátartozik, hogy imádom a
horgászatot, s ezzel együtt a halakat is. De ez valószínűleg a keresztem
mivel, pl. egy Animals Sex Video-filmen is angolnás pornót láttam, de ez
csak egy kis kitérő volt.
Nyaranta a haverjaimmal Gyomára járunk, ahol azok szórakoznak mint az
állat, én viszont egy sokkal érdekesebb sportnak hódolok, már évek óta, a
horgászatnak! No, nem mintha én nem hódítanék a nők körében, de ha a
közelben vízszagot fogok, s velem van a horgászszerkóm, akkor senki és semmi
nem állíthat meg, hogy szenvedélyemnek hódoljak.
A szomszéd - jó fej - odaadja éjszakára a csónakját, s akkor én
nekiindulok! Ez így történt AKKOR is! A haverok elmentek a Halászba, ahol
nagy ugrálásba fognak, amit ők táncnak hívnak.
Bedobtam három feles törkölyt - tíz-tíz másodperces időközökkel - rá egy
nagyfröccsöt, és irány a nyílt víz!
Ma este, gondoltam, ma, megfogom életem halát! Hm, hm! Eleveztem a
beetetett helyig, s a leszúrt karók mentén bekormányoztam a csónakot, majd
kikötöttem. Mindezt persze a legnagyobb óvatossággal és csendben! Bedobtam a
szerelést a vízbe, és vártam. Tíz perc múlva megjelentek a szúnyogok. A
rohadtak! Tegnap is itt kavartak az orrom előtt, amikor is az
elhessegetésükkel voltam elfoglalva, egy hatalmas, gyönyörű kapást
szalasztottam el. Egy ötkilós ponty volt láttam a hátát a világítós úszóm
(gyomaiasan: "szkárlájt") fényében!
Hülye mezőgazdazdászok, írthatnák ezeket a buzi szúnyogokat!
Már fél órája üldögéltem, és vártam ... vártam, de hiába. Nem akartak
kapni azok a rohadt halak. Pontosabban a törpék igen, abból mint a szemét
annyi van a, tíz mm-estől az ötcentisig. Én persze nem adom fel a reményt
soha, hogy egyszer majd megakasztom a nagy Moby Pontyot! Éppen dünnyögtem
magamban, mikor egyszer csak furcsa jelenség zavarta meg áhitatos
szertartásomat. Mögülem jöttek a HANGOK! Először csak halkan, majd egyre
hangosabban hallottam a fura, bugyogó zörejeket! Hátrafordultam, s majdnem
beleestem a vízbe a meglepetéstől!
Hatalmas légbuborékok törtek fel Holt-Kőrösből, bár most már nem vagyok
benne annyira biztos, hogy levegő volt! Különösebben nem érdekelt volna, de
összecseszték a vízemet és most éppen kapásom lett volna. (TUDOM!)
Pár másodperc múlva előttem is megjelentek a buborékok, s vele együtt
három vagy négy, sárgás fénycsík is. Mi lehet ez? Tettem fel az ilyenkor
megszokott kérdést. A választ talán túl hamar is, de megkaptam!
A légbuborékok hirtelen abbamaradtak, majd ezzel egy időben sötétszürke
fejek jelentek meg. Gyanakodó arcot kezdtem vágni. A fejük sima volt és
sötét, szemük szinte összefüggő, és hatalmas, a szájuk pedig kerek, fémszínű
és egy csőszerű anyag kötötte össze a hátukon lévő dudorokkal! A fejüket
leginkább az angolnákhoz tudnám hasonlítani.
Hörgő, bugyborékoló, szinte tocsogó hangot hallattak, amit érdekes módon
megértettem! Ezek a földönkívüliek csodálatosan értenek a kommunikációhoz.
Ilyeneket mondtak:
- Hmhegthudná hrmondhani mherre vahnnakh haz akhnák a hídh alahól-herg?
- Mmit, mmit kavartok itt - válaszoltam durván - elkergetitek a sneci kis
halaimat! Milyen aknák?
- Hráborúhbóhl vhrhisszamaradtakh! A hídh alatth voltakhrhbk - köhögésbe
fúlt a hangja.
- Mit tudom én! Ne itt csesszék össze a vizemet! A fenébe!!!
- Ahzérth khösszhi!
- Na ... Pattanjatok!
Alámerültek, szó nélkül! Ekkor döbbentem rá, hogy veszélyben forgott az
életem. Ezekről az UFO-król már láttam pár filmet, de ezek szerint mind
sületlenségek, mert nem mindegyik támadó jellegű, harcias lény.
Néhány percel a történtek után a hídon feltűntek a haverok! Megint
szemétkedni akartak, hallottam a hangjukon!
- Na mi van Zoli? Van már valami hal? - gúnyos volta kérdés.
- Semmi, de volt itt néhány UFO! Összekavarták a vizet, most már biztos
nem fogok semmit!
- Tényleg?! Ez érdekes! - megint furcsán csengett a hangjuk. Mintha nem
hinnének nekem. Vajon mi okuk volna erre? Na mindegy!
Itt véget is érne a történet, de a hülye haverjaim úgy látszik nem így
gondolták! Három vagy négy téglát hajítottak a vízbe, pont oda ahol az UFO-k
a háborús aknákat keresték.
- Hé! Ott aknák vannak! - mondam ijedten - A halaimról nem is beszélve!
- Na persze! Aknák! A haladidért meg elnézést, de úgy tűnik ma már nem
fogsz semmit! - csúnyán felnevettek.
Elmentek végre! Biztos a Fészekbe, mert a Halász ilyenkor már bezár. Én
is szedelőzködtem. A halaknak lőttek. De majd holnap! Furcsa, de azon a
nyáron nem fogtam semmit. Nagy a valószínűsége, hogy a halak is megérezték a
földönkívülieket! Számomra ennél nagyobb bizonyíték nem is kell arra, hogy
tudjam, valóban UFO-k jártak nálam akkor éjjel!