Dimenzió #17

Antigravitációban

(irodalom, sci-fi, csillagászat, paratudomány)

                                   UTÓHANG

   Sokszor  használtam  forrásul  tudományos-fantasztikus regényeket. Ez két
okból  történt.  Egyrészt,  a  IV.  részben,  itt-ott túl kellett menjek mai
biztos  tudásunk  határain.  De másrészt, sok tudományos-fantasztikus regény
"fizikai képe" közelebb áll az általános relativitáselmélet elképzeléseihez,
mint  az,  amit  ma  még  sokan a "tudomány" álláspontjának hisznek. Idehaza
tulajdonképpen  az általános relativitás-elmélet ellen annak megalkotása óta
folytonos  volt  az  ellenkezés, olyan "furcsákat" mond. És sokan gondolták,
hogy  előre  tudják, milyen kell legyen a téridő (vagy legalábbis milyen nem
lehet).

   Visszatérve  a  rejtélyekre.  1960  előtt  a geológia nem ismerte a végső
érvet  Atlantisz  ellen, mert nem tudta, mi az Atlanti-hátság. Ma már tudja.
1960  előtt  nem tudtuk pontosan mérni a marsi légnyomást. Ma már tudjuk. Ma
még  nem  tudjuk pontosan, mi egy kvazár, nincsenek-e benne fénynél gyorsabb
mozgások.  Majd  megtudjuk.  A  tudomány  megy  előre.  De  visszatekintve a
biztosból  a  bizonytalanba,  a  mára megcáfolt elméletek akkori képviselőit
nincs jogunk áltudósoknak nevezni. Akkor az övék is tudományos, és az ismert
tényekkel összevágó nézet volt, és ennél többet egyetlen tudóstól sem szabad
várni. A tudós nem jós, nem próféta, és nincs közvetlen beszélőviszonyban az
"Igazsággal". De bírálója sincs.

   Aki  viszont  már  eleve láthatóan hibás (ismert tényekkel ellenkező vagy
zavaros)  nézetet  vall,  az sem áltudós, hanem tudatlan vagy esetleg csaló.
Vagy  nem  is  akar tudós lenni, érzéseit adja csak elő. Olyasmikkel pedig a
természettudománynak dolga nincs.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.