Dimenzió #17

Antigravitációban

(irodalom, sci-fi, csillagászat, paratudomány)

                               AZ ÖREG BOLYGÓ

   Mindenki  tévedett?  Nem. A fizikai adatokban a szonda nem hozott túl sok
meglepetést.  A  150  Hgmm  légnyomás  régi csillagászati adat volt a légkör
fényelnyeléséből  és  effélékből  számítva.  Más  mérések adtak ennél kisebb
értékeket  is,  a  földinek  tizede  és  hatvanada  között, az idő múlásával
csökkenő tendenciával. A sűrű földi légkör aljáról nehéz egy 55 millió km-re
lévő  légkört  meglátni,  és  minden hiba a földi légkört keveri bele, tehát
felfelé  visz.  Ugyanez  volt  a  víz  mennyiségével: voltak akkor már földi
mérések, melyek szerint az összes víz csak 40 ćm vastag, tehát hajszálvékony
réteget  adna.  (Ez  nagyjából  tényleg  egy  hajszál  vastagsága.) A légkör
összetételében  nem  sok  változást  hozott  a  Mariner-4.  De  hol voltak a
"csatornák"?  És  hol  a "tengerek", a zöldesebb" foltok, melyek létezéséről
soha  senki sem vitatkozott korábban? (Jó. Meglehet, hogy nem zöldet láttak,
hanem  kéket  vagy  szürkét, és csak a vörös mellett érezték zöldnek. De más
színűek  voltak,  mint a bolygó nagy része.) Nos, a szonda által közvetített
képek  a  bolygó  talán  1%-át  fedték  le,  ami nem feltétlenül jellemzi az
egészet.  A  Mariner-6  és -7 valamivel nagyobb területről tudósított, de ez
sem  volt  elég.  Ezért 1971-ben 4 szonda indult a Mars felé, 2 szovjet és 2
amerikai.  A  szovjet  terv  a  leszállás  volt,  az  amerikai a Mars körüli
keringés.  Ezzel  a  Mars kutatásában elértük a jelenkort: az akkor szerzett
tudás  ma  is érvényes. Az azóta szerzett adatokat 4 mű alapján ismertetjük,
melyek magyarul hozzáférhetőek, és csillagászok munkái. [8], [11]

   A Mars-2 fékezés nélkül becsapódott. A Mars-3 leszállás után közvetített,
de  20  másodperc múlva elhallgatott. (Aki akarta, hihette, hogy a marslakók
kikapcsolták.)  A  Mariner-8  belezuhant  az Atlanti-óceánba. De a Mariner-9
elérte  a  Marsot,  pályára állt, és 7000 képet közvetített. Amit látott, az
kevésbé  sivár  volt,  mint  a  Mariner-4  képei,  de sivárabb, mint a földi
távcsövekkel  kapott  kép. Nem nagyon látott "tengereket", és egyáltalán nem
látott   növényzettel  fedett  részeket.  Az  újabb  megfigyelésekből  nehéz
megmondani,  mik  volnának  a  Földről  feltérképezett  "tengerek"; bizonyos
helyeken  ugyan  látszanak  valamilyen  sötétebb  foltok,  és  ezeket  a por
helyileg   különböző  lerakódásával  próbálják  magyarázni.  A  Mars  teljes
térképét    újrarajzolták,    habár   az   elnevezésekből   sokat   átvettek
Schiaparellitől  és  Lowelltől.  De  ami a lényeg: "tengerek" nincsenek. Sem
vizes,  sem  növényzettel  fedett  felületek  nem  láthatóak. Közelebb menve
eltűntek szemünk elől a csatornák, sőt a tengerek is!

   E ponton az olvasó vár egy választ, amit itt nem kap meg. Ha ezért dühös,
igaza  van.  Én is az volnék a helyében, és magam sem vagyok megelégedett. A
mérges  kérdés  valahogy  így  hangzik:  "De  hiszen  a  tengereket majd egy
évszázadig látták a Földről, és vita nélkül fel is térképezték! Zöldebbek is
voltak.   Micsoda   dolog,   hogy   most  úgy  csinál  a  szerző,  mintha  e
megfigyelésekről  meg  lehetne  feledkezni!  Tessék  nekünk  megmondani, mit
láttak a régiek!" Nos, az olvasónak, mint mondottam, tudományosan igaza van,
ha  ezt  kéri megválaszolni. A "tengereket" tényleg mindenki látta. A Syrtis
Maior már Huygens 1659-es távcsöves észleléseinek rajzán ott van, és e sötét
folt  körbejárásából  határozta meg helyesen a Mars tengelyforgási idejét. A
természettudomány  nem  úgy dolgozik, hogy a korábbi elfogadott eredményeket
félreteszi  és új igazságokat fogad el: az új elméletnek többet kell tudnia,
mint az előzőnek. Meg kell magyaráznia az összes régi tapasztalatot, meg még
az  újakat  is.  Nos,  akkor  lássuk,  hogyan egyeztetjük össze a régi és új
tapasztalatokat egy elméletben!
   Itt  most nem látjuk meg. Több okból. Először is, e könyv nem areográfiai
monográfia;  nem tudnók részletesen kifejteni az elméleteket. Másodszor: ami
a   válaszból   tárgyunkhoz  tartozik,  arra  visszatérünk  a  könyv  végén.
Harmadszor:  a  kutatás még folyik. Majd ha lesz teljes kidolgozott elmélet,
az  olvasó  megkapja  a  teljes  választ, de ehhez idő kell. (Mivel a szerző
fizikus  és  nem  csillagász,  az is lehet, hogy a teljes válasz valahol már
létezik,  csak  ő még nem hallott róla, habár ez azért nem valószínű.) Amire
tehát  meg tudom adni a választ, arra megadom a könyv végén; amire nem, arra
majd megadja más.

   Azért  ne  nagyon  aggódjunk.  Nem  tűnt el a Syrtis Maior. Ma már vannak
standard  Mars-térképek, magam pl. egy budapesti térképboltban vettem egyet;
[12]  ott  volt  Európa  autótérképe mellett. Ezen a Syrtis Maior rajta van,
mint  planitia,  azaz  (környezeténél mélyebb) síkság; láthatóan sötétebb is
környezeténél.  A  keleti  féltekén van, az egyenlítő és az északi szélesség
20º-a,  illetve  a hosszúság 280º-a és 300º-a közt. Nem azért sötétebb, mert
mélyebben van: a mellette lévő Isidis Planitia világosabb.

   No,  most  vissza  a  tények biztos talajára. Milyen a Mars? Öreg, nagyon
öreg.  Persze  annyi  idős,  mint a Föld. De megöregedett, amíg a Föld érett
korában  maradt.  Hogy  miért, azt már tudjuk is: nagyjából azért, ahogyan a
régiek  is  gondolták,  azért  mert kisebb. Ezt mindjárt részletezzük is. De
előbb  a  felszín.  Sok a kráter. Nem annyi, mint a Holdon: vannak szép nagy
krátermentes  helyek  is.  Nem  csoda:  van  légkör,  a levegő és por a régi
krátereket  lekoptathatta,  a  por betemette. És láva is folyhatott rájuk. A
marsbeli síkságokat bazaltláva fedi, és hatalmas tűzhányói vannak, melyekről
mindjárt  szó  esik.  A  kis  kráterek hiányából arra következtetnek, hogy a
Marsnak  volt egy areológiai korszaka, mikor az erózió ezeket elkoptatta, és
ez  talán  2  milliárd éve lehetett. Talán akkor még sűrűbb volt a légkör és
több a víz?

   Földünkön  a  kontinensek  vándorolnak. Ez azért van, mert a Föld szilárd
kérge  nem  egységes,  hanem  darabokból áll és e darabok mozognak egymáshoz
képest.  [13]  Ennek  során  a  kőzetek egy része mindig megolvadva lemegy a
köpenybe,  máshol  meg  új anyag jön fel, a tengeralatti hátságokban. (Erről
már volt szó a II. részben.) Ez a Föld felszínét folyamatosan megújítja. Még
a vizet és a légkört is pótolni tudja. Környezetünk nem öregszik el, egészen
addig,  míg  a  Föld  annyira ki nem hűl, hogy kérge egyetlen töretlen héjjá
forr össze. Akkor azután majd baj lesz.

   De  addig  még  évmilliárdok  vannak  hátra. Ugyanis a Föld belső hőjének
forrása  nem  az  ősi megőrzött meleg (arról Lord Kelvin már kimutatta, hogy
csak  40  millió  évre  elég), hanem a Föld anyagában lévő radioaktív elemek
bomlása.

   Persze ezek fogynak, de az urán-238 felezési ideje 4,5 milliárd év. Ilyen
lassan hűl a Föld, és így vastagszik kérge.

   A  Mars  kisebb, ugyanakkora felületdarab alatt kevesebb radioaktív anyag
van  benne. Ezért "fagyott" kérge vastagabb, és ma már valószínűleg egyetlen
darabból  áll.  Az  egyetlen  hely,  ahol  még talán van egy kéreghasadás, a
Valles  Marineris  (az  egyenlítőtőt  kissé  délre a 30º és 110º hosszúságok
közt),  amelyet  a Vörös-tengerhez szoktak hasonlítani, de lehet, hogy ez is
befagyott  már. Hatalmas vulkánok vannak, legnagyobb az Olympus Mons (18º É.
sz.,  133º  h.), a Naprendszer legnagyobb ismert hegye: kb. 27 km (!) magas,
és  alapja 500 km átmérőjű, de nincs túl messze tőle a Tharsis Montes 3 nagy
tűzhányója sem: az Ascraeus, Pavonis és Arsia. Az Olympus Mons havas csúcsát
a  Földről  is lehet távcsővel látni: fenségességében és távoliságában ez az
igazi,  méltó lakhelye az olymposzi isteneknek a Naprendszerben. Lehet, hogy
e hatalmas tűzhányók kitöréseit látták 1937-ben, 1951-ben és 1954-ben?

   Nem  túl  valószínű. Szakértők szerint az Olympus Mons 2,5 milliárd éves;
alighanem akkoriban működött. (Emlékezzünk: 2 milliárd évesnek sejtik a Mars
mozgalmas korszakát.) Akkor még több volt a radioaktív elem, melegebb volt a
Mars  belül,  bizonyára nem volt egységes, vastag, halott kérge. Éppen azért
olyan  hatalmas  az  Olympus  Mons,  mert  a  kéreg  vastag, és nem mozog. A
felszálló  melegáramlás  mindig  a  hegy  alatt marad, és évmilliárdok alatt
nagyra  növelte  a  tűzhányót,  a vastag merev kéreg meg is tartja. A Földön
ekkora  hegy  nem  maradhatna  fenn,  besüllyedne a kéregbe. E tűzhányók épp
azért  lehetnek ilyen hatalmasak, mert a Mars mint bolygó, haldoklik. De nem
biztos,  hogy már meg is halt: a fényképeken látni fiatalabb tűzhányókat is,
ezek talán még működnek.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.