Dimenzió #17

Antigravitációban

(irodalom, sci-fi, csillagászat, paratudomány)

                             ZŰRZAVAR AZ IDŐBEN?

   És  most,  sorra  véve  a többi lehetőséget, hátramaradt még a legnagyobb
falat:  biztosak vagyunk-e, hogy tudományaink időrendje helyes, illetve hogy
az idő olyan egyszerűen működik, mint ahogyan hisszük?

   Ezt  is  bontsuk  kétfelé!  Atlantisz  létezhetett,  ha összekeverednek a
geológiai  és  biológiai  időskálák,  illetve ha lakói saját jövőnkből valók
voltak. Egyik sem valószínű, de ne intézzük el egyszerűen ezzel!

   Az  Atlantisz-történetben  valódi esemény őrződhetett volna meg, ha ember
élt  volna  már a miocén korban, amikor Európa elszakadt Amerikától, nyilván
heves földmozgások kíséretében. Ehhez hasonló ötletek azok is, melyek szikla
rajzokon   dinoszauruszokat   vélnek   felismerni,  vagy  melyek  szerint  a
világszerte  mesékben  gyakori  sárkányok  az  őshüllők  emlékei. (Ehhez még
régebben, a krétában kellett volna élnünk.) Élhetett-e az ember a miocénban?
Nem.  Függetlenül a kormeghatározás problémáitól, a földtani rétegek relatív
kora  már  évszázada biztos; az az újabb, amely világszerte a régebbi felett
van. Miocén rétegben primitív majmokat találtak, de embert soha; emberszerű,
fokozatosan  emberesedő lények később jelennek meg, a pliocénban, és eleinte
még  ezek  agya is kicsiny. Gondolkodó őseink még nem éltek az Atlanti-óceán
kinyílásakor.

   De  nem  lehet-e,  hogy  rosszul  ismerjük a geológiai korok hosszát? Nem
létezhet-e  a mai ember mondjuk millió éve? [34] Ennyi idő alatt egy nagyobb
sziget   szép   folyamatosan  eltűnhetett.  Ekkor  ugyan  Platón  adatai  is
helytelenek,  de  ezzel  nem  intézhetjük  el  a  kérdést.  Honnan tudjuk az
ősemberi  leletek  években  kifejezett  korát?  Nos,  a fizikai módszerekkel
történő  kormeghatározásoknak  számos  részlete van. [35] Ezeket mellőzve, a
legbiztosabb  eljárások bomlékony atommagok mennyiségének mérésén alapulnak.
Ennek  törvényszerűségeit  egyrészt  jól  ismerjük  tapasztalatból, másrészt
olyan  alapvető  fizikai  jelenségektől  függenek, amelyek néhány millió éve
ugyanúgy  folytak,  mint  ma,  és  a  föld  mélyében is ugyanolyanok, mint a
laboratóriumban.

   Ez  nem  tekintélyelvű  kijelentés;  egy  ugyanekkora  könyvben be tudnám
bizonyítani  az olvasónak, de erre itt nincs hely. Most csak annyit, hogy az
atommag  belsejében  olyan energiakoncentráció van, amelyhez képest a Földön
előforduló  energiák  már  mit  sem  számítanak;  hogy  a  múltban a fizikai
"állandók"  (mint  pl.  az elektron töltése) ugyanakkorák voltak-e, mint ma,
azt  a  fizika  és  csillagászat  vizsgálja.  [36] Nem lehetetlen, hogy ezek
évmitliárdok  alatt  észrevehetően  változzanak, de évmilliók alatt biztosan
nem; az Androméda-ködnek 2 millió éves fényét látjuk, és minden anyag minden
megmért színképvonala olyan, mint itt és most.

   Nos,  ezek  után  már  mérhetünk. A levegőben lévő CO2 szénatomjainak egy
kicsiny  hányada  radioaktív  14C;  tudjuk,  mennyi. Az élőlények beépítik a
szenet  magukba,  de  haláluk  után  a  14C  mennyisége 5700 évenként felére
csőkken. (Ezt laboratóriumban pontosan megmérhetjük.) Megnézzük egy csontban
a  14C arányát, és tudjuk, mennyi idős. (Finom problémák persze vannak, és a
mérés  nem  is  könnyű.)  Innen  tudjuk, hogy a mai ember Európában kevéssel
idősebb  csak  30000 évnél. [3] Pontatlanságokat el lehet képzelni, alapvető
hibát  aligha.  Sajnos, valahol 40-50000 év előtt a módszer már nem működik,
mert   alig   marad  sugárzó  14C.  Hosszú  időkre  a  kálium-argon  módszer
használható:  a  kálium  egy  radioaktív izotópja argonra bomlik; ha a kőzet
elég  tömör,  az  argon  bentmarad,  és megmérhető, hányadrésze bomlott el a
káliumnak.  Mivel  az  izotóp  felezési ideje kb. milliárd év, a módszer 1-2
millió  év  alatt nem működik, de ősi afrikai előemberek korát sikerült vele
meghatározni.  Azok  voltak  1-2  millió évesek, [37] de koponyájuk nem arra
mutat, mintha magas technikai civilizációt lettek volna képesek létrehozni.

   Marad  az, hogy "az idő szövetében valamilyen hasadások vagy eltolódások"
keletkeznek. Ez nagy horderejű kérdés, és a IV. részre marad.

   Ugyanúgy,  mint  a második lehetőség, amely szerint Atlantisz lakói saját
jövőnkből  valók  voltak.  Élhettek  Közép-Amerikában,  vagy egy mesterséges
szigeten; amikor elvégezték dolgukat, amit nem látunk át, vagy amikor muszáj
volt nekik, visszamentek a jövőbe.

   Tetszetős  ötlet,  de  súlyos problémái vannak. E feltételezett időutazók
ugyanis  megváltoztatták  a  történelmet (ugyanis Atlantisz létét történelmi
jelenségek  megmagyarázása  érdekében  tételezték  fel).  Ha  viszont valaki
megváltoztatja saját múltját, nem változtatja meg azzal saját jelenét is? Az
ilyesmi paradoxonokba szokott torkolni. Ez megint túl nagy horderejű ügy, és
az  olvasó  megkéretik  várni  a  IV. részig. E részt pedig zárjuk az alábbi
konklúzióval:  bármilyen  kényelmes  lenne  bizonyos történeti (nyelvészeti,
embertani)  problémákat  Atlantisz  létezésével  magyarázni,  erre a fizika,
geofizika  és  geológia  nem ad lehetőséget. Kivéve, ha a Naprendszerben van
(vagy  10000  éve  volt)  fejlett,  nálunk  élni képes technikai civilizáció
(marslakók), amely valamiért komolyan beavatkozott történelmünkbe, és azután
elmosta  nyomait,  vagy  ha  a  téridő  megenged fénynél gyorsabb űrutazást,
esetleg  időutazást.  Szerény  véleményem  szerint  ilyen súlyú dolgokra nem
helyes amerikai törzsek europid kinézetéből következtetni, de azért majd ezt
is megvizsgáljuk.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.