I. TUDOMÁNY KONTRA ÁLTUDOMÁNY?
Timbuktutól délre, a Niger folyó kanyarulatában, a Mali Köztársaságban
élnek a gur népek közé tartozó dogonok; vagy negyedmillió ember. Idézem a
számomra hozzáférhető legrészletesebb forrást: [1] "A dogonok földje ...
száraz platón és sziklás területen található. Nem mindig itt éltek; őseik
valaha az iszlám kor előtti Mande birodalomhoz tartoztak ... Mai
szálláshelyükön egy 'kicsi és vörös' népet találtak, melyet leigáztak, és
közéjük telepedtek ... Minden talpalatnyi földet megművelnek. Piacaik a
magasföld alján vannak, ahol fulani népek élnek. Híres a szobrászművészetük.
Kiváló vasművesek."
Idáig semmi furcsa nincs. A "kicsi és vörös" nép talán ama afrikai ősnép,
melynek túlélő maradványai a busmanok; a néger népek nagy vándorlásai előtt,
a leletek tanúsága szerint ilyen népek lakták ritkásan Közép- és Dél-
Afrikát, vadászva és gyűjtögetve. De a dogonokról az terjeng, hogy tudnak a
Szíriusz fehér törpe kísérőjéről (beleértve keringési idejét), a Szaturnusz
gyűrűjéről, és a Jupiter 4 nagy holdjáról.
A dogonok néprajzát a 30-as években Marcel Griaule és Germaine Dieterlon
kezdte tanulmányozni. Az összegyűjtött anyagot - köztük mindenféle
mítoszokkal - kötetbe gyűjtve és kommentálva kiadták, amennyire a
forrásokból meg tudom állapítani, 1965-ben. Annyi visszhangja volt, amennyi
az ilyen témájú műveknek szokott. Azután egyszerre csak felfigyelt rá egy
csillagász és amatőr régész, Eric Guerrier, aki észrevette bizonyos mítoszok
lehetséges csillagászati jelentését. Úgy vélte, ott a Szíriusz B-ről van szó
fehér törpe jellegéről és keringési idejéről. [2] Később R. K. G. Temple is
magyarázta a mítoszokat, és felismerte benne a Jupiter holdjait és a
Szaturnusz gyűrűjét. Az eszme biztosan nem a két francia gyűjtő
belemagyarázása, azok mentesek voltak a csillagászati érdeklődéstől. A
kérdést részletesen tárgyalja D. B. Herrmann e sorozat egy korábbi
kötetében; [3] az olvasó onnan tájékozódhat.
Nos, gondolhatnók, hogy a kérdés a mítoszkutatókra tartozik; én nem
vagyok az, az olvasók döntő többsége sem az, akkor meg minek erről beszélni.
Mi is tudunk a Szíriusz kísérőjéről, ők is tudnak, kész. Csakhogy az, mivel
fehér törpe, távcső, mégpedig jó távcső nélkül nem látható. Hasonló a
helyzet a Szaturnusz gyűrűjével és a Jupiter Galilei-holdjaival, bár azokhoz
kisebb távcső is elég; a Galilei-holdakat ügyes ember egy jobb színházi
kukkerral is megláthatja. A dogonok tehát valami olyant tudnak, amit
határozottan nem várnánk tőlük.
Van, aki szerint ez a mi előítéletünk csak: [4] "A nyugati afrikanisták
között hosszú időn át az a vélemény uralkodott, mintha az afrikaiak nem
lennének teljes értékűek ... Még a legnevesebb tudósok munkáiban is a
primitív afrikairól a gyarmatosítás korában kialakított sztereotípia
uralkodott ... semmiféle fajelméleti előítéletnek nincs helye. A nyugati
afrikanisták megmerevedett előítéleteinek szétzúzásában jelentős szerepe
volt M. Griaule munkájának is..." Ez az Afrika-kutató kommentárja.
No, ezt most már tudjuk, csakhogy ez még nem magyarázza meg, hogyan
tudnak a dogonok a Szíriusz B-ről. Minden előítélettől tartózkodandó, úgy
fogalmaznék, nem hiszem, hogy az ősmagyarok képesek voltak észlelni a
Szíriusz B-t, és nem hiszem, hogy tudtak róla.
Herrmann mást tart szükségesnek hangsúlyozni: Temple könyvének
elutasítását. [3] "A Temple-féle hipotézisek és a hozzá hasonló
agyszülemények pontosan azért veszélyesek mert a tudomány köntösében
tetszelegnek ... Valójában ezek a fantaszták túl sok szabadságot élveznek.
Mert bár hipotézisekről van szó, a nyugat-európai és tengeren túli olvasók
hada olvassa őket, és ráadásul akadémiai címekkel büszkélkedő kétes
tekintélyek támogatását élvezik, miközben a széles olvasóközönségnek nincs
módja kellő kritikával illetni az effajta áltudományt ... Ráadásul a
gazdasági bizonytalanság és válságok sújtotta korban a kapitalista országok
mindig is több szabadságot nyújtottak 'rejtélyeknek', mint megoldásoknak."
Egy harmadik kommentátor megint mást hangsúlyoz. [5] "A logikus
gondolkodásmód szabályai is azt követelik, hogy fogadjuk el kiinduló
tételként (mivel minden ezt bizonyítja) azt, hogy a dogonok ősei valahonnan
olyan információk birtokába jutottak, amelyek akkor jóval meghaladták az
átlagos emberi tudás szintjét. Sőt ... a korabeli tudósok (papok)
ismeretszintjét is." Ebből állítólag az következik hogy a dogonok régen
valamikor vagy idegen civilizációval ("UFO"), vagy az i. e. 15000 és 11000
közt "feltehetően élt magasabb rendű civilizáció (az 'elődök')" népével
kerültek kapcsolatba.
Nos, magam fizikus vagyok, többek között általános relativitáselmélettel
foglalkozom, kutatói státusban, egy kutatóintézet tudományos tanácsadói
besorolásával. Akadémiai fokozatom is van: a fizikai tudomány doktora. Ezt
nem azért mondom, hogy dicsekedjem, és azért sem, hogy a könyvet kapósabbá
tegyem (mire az olvasó idáig eljut, már úgyis megvette), hanem, hogy
mutassam: a sokak által "hivatalosnak" nevezett tudomány része vagyok. Mint
a téridővel foglalkozó kutatót, alapvetően érintene, ha bizonyíték kerülne
elő csillagközi űrhajózásra. (Majd kiderül, pontosan miért.) Mármost tegyük
fel, hogy számomra a dogon mítoszok látszanak ehhez jó fogódzónak, és saját
módszereimmel el szeretném dönteni, jártak-e itt űrhajósok vagy nem. Akkor a
fentebb idézett három szerző közül az egyik eleve előírja nekem, hogy
fogadjam el, hogy a dogonok "külső eredetű bölcsességhez" jutottak. ("A
logikus gondolkodásmód szabályai is azt követelik ... ", tehát ha nem értek
egyet, nem logikus a gondolkodásom.) Abban már szabad választásom van, hogy
e tudás a Földön kívülről jött-e, vagy Atlantiszról. Továbbá, ha érett
megfontolás után arra jutnék, hogy a mítoszok éppoly mítoszok, mint egy
sereg más népé, csak mély jelentéseket magyaráztak beléjük, akkor esetleg ez
"... a gyarmatosítás korában kialakított sztereotípia ...," ha viszont arra,
hogy bizonyítják az idegen űrhajósok ittjártát, akkor kiderülhetne, hogy egy
vagyok az "akadémiai címekkel büszkélkedő kétes tekintélyek" közül, akik
"túl sok szabadságot élveznek". Így nem lehet kutatómunkát végezni.
Félreértések elkerülése végett itt mindjárt leszögezem, hogy a dogon
mítoszokat nem tartom alkalmasnak ilyen fajsúlyú fizikai és kozmológiai
kérdés megoldására. A ténybeli megállapításokban nagyjából Herrmann
véleményét osztom és azt hiszem, Guman és Herrmann, [3] valamint Sagan [6]
nagyjából már utat mutatott a "dogon rejtély" magyarázatához. Erre majd a
könyv utolsó részében visszatérek röviden; itt most csak annyit, hogy
egyáltalán az miért volna olyan bizonyos, hogy "a dogonok ősei" jutottak-e
az információhoz és nem az általuk meghódított "kicsi és vörös" nép (akik
sokkal régebben voltak ott). De itt kétségkívül felmerült valami; ha ezt a
szakértők tisztázni tudják, nem árt, ha megteszik. Ehhez vitatkoznunk kell,
azt meg nem lehet, ha a véleményeket eleve negatívan minősítik. (Mint most
láthattuk, az sem lehetetlen, hogy mindegyiket.)
Ez ügyben az egyik előbb idézett, és rendkívül határozottan fogalmazó
szerző érdekes, mindnyájunk által megismert és tragikomikus példát hoz fel:
[5] "... a politikailag kevésbé érett emberekben óhatatlanul kialakul ...
egy olyan nézet, mely szerint az UFO az valami 'nyugati' dolog, amelyről
itthon, nálunk, úgy látszik, még 'beszélni sem szabad'." Nos, magam igen
kevés esélyt adok a bennünket rendszeresen látogató "repülő csészealjak"
létezésének: egyrészt, mert tudjuk, hogy mi mindent véltek rendszeresen
látni az ókori és középkori emberek, másrészt a téridő szerkezetére
vonatkozó ismereteink miatt, amiről még lesz szó. Abban viszont még ennél is
biztosabb vagyok, hogy sem a csészealjak léte, sem a róluk kifejtett
vélemény nem alkalmas politizálásra. Mégis, volt olyan vélemény, amilyent a
szerző fentebb idézett.
Meggyőződésem, hogy a természettudományokban elvileg nem lehetnek
rejtélyek, bár időlegesen megoldatlan, esetleg nagyon súlyos problémák igen.
A természettudományokban ugyanis szubjektivizmustól mentesen, "titkok"
nélkül meg tudjuk vizsgálni a dolgokat. De a tudomány határterületein vannak
rejtélyek, továbbá az emberek sok mindent annak tartanak, és izgatja őket.
Jogunk van előírni nekik, hogy ne izgassa? Jó az a tudomány társadalmi
megbecsültségének, ha nem izgatja őket?
És ki az, aki előre el tudja dönteni, mi az igaz és mi nem? Hogyan tudjuk
a tudományosnak látszó témákat még a vizsgálat előtt tudományra és
áltudományra osztani? Számos esetben óriásit tévedtünk már; kicsinyesség
lenne ebben vájkálni, így most csak egyetlen idézet T. D. Liszenkotól: [7]
"Számunkra teljesen világos, hogy a mendelizmus-morganizmus alaptételei
hamisak. Nem fejezik ki az élő természet valóságát, a metafizika és az
idealizmus megnyilvánulásai." Eme véleményét Liszenko erőszakos és
minősítgetéssel teli érveléssel végül el is fogadtatta, ma már mégis
fordítva vélekedünk.
Ha viszont a tudomány módszere nem a kérdések előre eldöntése, akkor nem
lepődhetünk meg azon, hogy kiadók könyveket adnak ki olyan tudományos
"rejtélyekről", melyek az embereket izgatják. Ha ezekben valami hiba van
(ami igen gyakori), vagy felületesség (ami szintén nem ritka), vagy amire
ugyancsak akadt már példa, ködösítés, akkor kétféleképpen vélekedhetünk. Az
olvasók félretájékozódását vagy komoly bajnak tekintjük, vagy nem. Ha annak,
akkor kötelességünk helyretenni a dolgokat, úgy, hogy megnyilatkozunk a
"rejtély" ügyében. Ha nem tartjuk annak, akkor meg az egész ügy érdektelen,
és felesleges izgulnunk.
E könyv, mint már mondottuk, nem a dogonokról szól. Valami olyasmiről,
amit a dogonok ügye mögé szoktak odaérezni. Létezett-e Atlantisz, miért
gondoljuk, hogy igen, és miért, hogy nem. Van-e élet a Marson, miért
gondoltuk, hogy van, miért, hogy nincs, és miért nem tudjuk pontosan most,
hogy mit kellett volna gondolnunk? Lehet-e a fénynél gyorsabban utazni a
térben, vagy visszafelé utazni az időben, miért gondoljuk, hogy lehet, és
miért, hogy nem? És e dolgok még valahogyan össze is függenek (mint ahogyan
összefüggtek a dogon ügyben is: az ötletek szerint a dogonok bölcsessége
vagy atlantisziaktól jött, vagy idegen űrhajósoktól, akik vagy a Marsról
jöttek, vagy messzebbről, de akkor fénynél gyorsabban, vagy a jövőből).
Ilyen lehetőségek feltételezése nem áltudomány, hanem egy tudományos
hipotézis, bár esetleg hibás.
Nem vagyok abban biztos, hogy minden olvasóm meggyőzve teszi le e
könyvet; nehéz kérdésekről röviden és szinte csak szavakkal érvelve nem
lehet tökéletesen bizonyítani. De abban bízom, hogy meg tudom mutatni: ha
egy kérdést természettudományos nyelven egyáltalán meg lehet fogalmazni,
akkor értelmesen és építő módon meg is lehet tárgyalni, és ilyen módon végül
(nem feltétlenül most) meg is lehet oldani. A természettudomány működőképes,
és működik is.
Amit e kötetben mondok, ha nem utalok a forrásra, az én véleményem. Nem
"hivatalos" vélemény, mert nem tudom, mit jelentene az a fizikában; nem
kollektív vélemény, mert nem végeztem közvélemény-kutatást, és csak arról
írtam, amiről tudok véleményt alkotni. (Itt mondok köszönetet Szabados
László fizikus kollégámnak, akivel megvitathattam bizonyos időutazásra
vonatkozó kérdéseket, de a leírt vélemény ott is az enyém.) Az olvasónak meg
kell elégednie ennyivel.
A könyv végén irodalmi hivatkozásokat adok és néhány jegyzetet. A
hivatkozások célja az, hogy a nem indokolt vagy nem közismert tényekre
vonatkozó állításokat az olvasó ellenőrizhesse. Sajnos, bizonyos
"rejtélyekkel" kapcsolatos állítások eredete számomra lenyomozhatatlan;
ilyenkor az általam látott említést adom meg, hogy ő honnan vette, az az ő
dolga. A forráshivatkozás módja megfelel a természettudományos irodalomban
szokásosnak, de mivel ez nem szakmunka, igyekszem közérthető és magyar
forrást adni, ha van. Figyelmeztetem az olvasót, hogy néhány hivatkozott
forrás tudományos-fantasztikus mű.