Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                 A JÉGMACSKA

   Én ugyan még sose láttam királyt új ruhában, de el tudom képzelni, milyen
kényesen  sétálgathat olyankor, úgy napszállat felé a háza előtt. Körülbelül
úgy,  mint  Piros  Palkó  a  kőrösi  nagyutcában,  ahogy a cudar téli időben
igyekszik kifelé a vasúthoz.

   Fején  vidrabőr  sapka, selyembélésű, lábán bélelt csizma, csupa muzsika-
csikorgású,  rajta prémes bunda, de olyan ám, hogy a prémjét tavaly ilyenkor
még  farkas  hordta  bundának.  No,  de  ez még nem nagy sor. Meleg sapkája,
bélelt  csizmája,  prémes  bundája  akárki  fiának lehet. De kinek van olyan
levele, amilyent Piros Palkó szorongat a prémes bunda zsebében?

   "Gyere  ki,  Palkó  pajtás,  szombaton  estére az irtási majorba. Csengős
szánkóval  várunk  az  állomásnál  mind  a hárman, Marci, Muki, Misike. Lesz
olyan  dáridó,  hogy  még  a  Bodri  is  mákos  rétest  eszik. Csapunk olyan
varjúvadászatot a nyárfásban, hogy belesüketül hét falu."

   Ha  nekem  ilyen  levelet  küldene  valaki,  ott  is  szaladnék, ahol nem
kergetnének,  csakhogy minél előbb odaérjek. Bizony Piros Palkó is ugyancsak
szaporázta  ám a lépést, nem is állt volna meg egy vak lóért. Esze-lelke ott
járt  már  az irtási majorban, szinte lőtte is már a varjút, mikor egyszerre
csak hangot hall a feje fölött:

   - Miau, miau, miau!

   Föltekint  Piros Palkó, hát egy istenadta szegény kis cica gubbaszkodik a
feje  fölött  a  háztető  szélén, az esőfogó csatornában. Ő tudta, a jámbor,
hogy  került  oda, hanem azt már ő sem tudta, merre van a gyere le. Leugrani
nem  mert,  fölfelé  menni  nem  tudott a süppedős hóban. Didergett az árva,
borzas  szőrinek  minden szála reszketett, ahogy keservesen miákolt. Nyilván
az édesanyját hívta. Az is lehet, hogy Palkóhoz folyamodott a maga nyelvén:

   - Az Isten is megáld, kedves pajtikám, ha megszabadítasz!

   Föl is villant a Palkó gyereknek a szeme, ahogy a cirmost megpillantotta.
Ezért  már  érdemes megállni, ha még olyan siethetnékje van is. Leguggolt az
útfélre,  belemarkolt  a hóba és sebtiben olyan kemény hógolyót gyúrt össze,
hogy akár Bécset meg lehetett volna vele ostromolni.

   - Sicc te! - süvöltött a szegény cicusra s úgy fültövön találta  bombázni
a  megriadt kis jószágot, hogy annak egyszerre elment a kedve a miákolástól.
Lekapta  a  fejét  a csatorna mögé, tán föl se emeli, míg az eső ki nem önti
onnan.

   - Ezt  látták volna az irtási varjúvadászok! - kevélykedett  Palkó, hanem
egyben  nekiiramodott  az útnak is, mert a vasparipa már nagyon nyerítgetett
odabent  az  állomás  udvarán. El is indult mindjárt, ahogy Palkó beugrott a
vonatba, bizonyosan csak őrá várakozott.

   Mert mit is mondanának az irtási varjak, ha Palkó nélkül esnék meg holnap
a nagy vadászat!

   Egymaga  volt Palkó a vasúti kocsiban, nagy kényelmesen végigheveredett a
bőrdíványon. Azaz, hogy volt még ott egy igen hatalmas úr is: a hideg. Mikor
Palkó ki akart bújni a prémes bundából, a hideg nem engedte levetkőzni.

   Inkább  még a gallérját is fölgyűrette vele, csak a közül nézett volna ki
Palkó a havas világba, ha az ablak be nem lett volna fagyva. De bizony szőtt
arra tél olyan gyönyörű virágos függönyt, hogy a kőrösi takácsok álmukban se
csinálnak olyant.

   Hanem  itt-ott le volt kapargatva a jég az ablakból. Valami unatkozó utas
mulathatta  magát  vele, hogy a körme hegyével olyan macska-formát rajzolt a
befagyott  ablakra.  Még bajusza is volt neki, öt szál az egyik felől, három
szál  az  ábrázata  másik oldalán. A farka akkorát kunkorodott, mint egy sós
kifli.  Az  egyik szeme már befagyott, hanem a másik még éppen elegendő nagy
volt  arra,  hogy  ki  lehessen  rajta  látni  a  fehér  mezőkre, a nyargaló
sürgönykarókra, a világos ablakú őrházakra.

   Egy   darabig  ezzel  töltötte  az  időt  Palkó,  hanem  aztán  elunta  a
mulatságot, hátradűlt a sarokban.

   - Miai,  miau,  miau! - hallatszik egyszerre a nagy csendességben.  Palkó
összerezzent  s körültekintett a kocsiban. Nyoma se volt ott macskának sehol
se. Éppen csak a jégmacska hunyorgatott a fél szemével az ablakon.

   - Miau, miau - hallatszott megint -, én beszélek, a jégmacska.

   - Hát élsz te? - kérdezte Palkó csodálkozva.

   - Majd  mindjárt  meglátod, mennyire élek! - nevetett a macska s abban  a
percben  akkorára  felágaskodott,  mint  az  oroszlán.  Csillogott-villogott
minden szőre szála, csattogott-pattogott a farka, akár a karikás ostor.

   - Ejnye,  cicuskám  -  hízelgett  neki  Palkó  -  ha  tudtam volna,  hogy
összekerülök  veled,  hoztam volna neked a zsebemben egy kis déli maradékot.
Nagyon szeretem ám én az ilyen takaros kis jószágot, amilyen te vagy!

   - Láttam  az  elébb,  mennyire  szereted!  Úgy szereted, hogy  hógolyóval
traktálod!  -  prüszkölt a jégmacska s a csészényi szeme akkorát villámlott,
hogy  Palkó  az ajtónak szaladt ijedtében. De sehogy se találta a kilincset,
pedig  a jégmacska már a körmét mutogatta. Hirtelen lebukott a pad alá, de a
macska ott is rátalált s csúfolódva vicsorgatta rá a fogát.

   - Sose bántom többet a macskákat! - nyöszörgött Palkó.

   - Azt jól teszed, fiacskám - nevetett valaki a háta mögött - hanem  azért
mégis csak ébredj fel, mert mindjárt ott leszünk az irtási majornál. Csengős
szánkóval várnak a pajtásaid, idehallik a csengése.

   Palkó  fölnyitotta  a  szemét;  a  kalauz  állt mögötte, keltegette nehéz
álmából.  Az ablakra nézett: csupa harmat volt az. Leolvadt róla a jégmacska
régen, nyoma se volt már neki.

   Mire  kidörzsölte  a  szeméből  az álmot, megállt a gőzös. Ahogy leugrott
róla, a kalauz nevetve kiáltott utána:

   - Sok szerencsét a varjúvadászathoz!

   Én  bizony  meg  nem  tudom  mondani,  hogy esett Piros Palkónak másnap a
varjúvadászat.  Hanem,  hogy világéletében sohase bántja többet a macskákat,
arra akármelyiketekkel fogadok egy lyukas krajcárba.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező