Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                 KICSI JÓSKA

   Folyón  innen,  patakon  túl,  a  nagy erdő közepében volt a csodaforrás.
Azért  volt  csodaforrás,  mert  aki  belőle csak egy cseppet is ivott, azzá
változott,  amivé  akart.  Ha  madárka  akart  lenni,  hát  madárka lett; ha
nyulacska   akart  lenni,  hát  nyulacska  lett.  Sőt  egyszer  egy  szegény
pásztorfiú ivott a csodaforrásból s király akart lenni, hát király lett.

   Hiszitek,  nem hiszitek, de ez igaz mese, mert éppen így mondotta el Sári
néni  egy  téli  estén,  mikor  a  kemence körül ültünk. Sári néni pedig már
nagyon, de nagyon öreg, ő már sokat látott, hallott az életben.

   Lám,  a  kicsi  Jóska  első hallásra hitte s borzas fejecskéjét édesanyja
ölébe   hajtva,   gondolta   magában,  hogy  ő  is  szeretne  inni  abból  a
csodaforrásból.  Mi  minden  lenne!  Lenne  kis  madárka,  nyulacska,  erdei
virág...  hogy  lássa,  hogyan  élnek az állatok, virágok. Szép is lehet az,
mindig  kinn  lenni a szabadban, erdőben, mezőben. Addig-addig gondolkozott,
míg egyszer csak elindult kicsi Jóska a nagy erdőbe, a csodaforrás felé.

   Senki  sem vette észre, mikor kora reggel óvatosan kiment a szobából, sem
azt  nem hallották, mikor az utcaajtó becsapódott, pedig az mindig nagy zajt
csinál. A házak, a fák olyan különösek, de ő nem félt, mert kezében tartotta
felhúzva nyílpuskáját s bizonyára ettől tartott a jegyzőék kutyája, hogy még
az sem ugatta meg, pedig az a leggonoszabb kutya.

   Ment,  mendegélt  kicsi  Jóska  a  csodaforrás felé. Sietve sietett túl a
patakon,   a   nagy   erdő   közepébe.   Hát   egyszer  csak  megérkezett  a
csodaforráshoz.

   Megállott  s gyönyörködött a gyöngyöző csodaforrás friss vizében, de most
egy  kicsit  elkezdett  félni.  Nem  csoda,  hiszen egyedül volt a nagy erdő
kellős  közepében,  ahol  a  medvék és farkasok laknak. Bár nem mondta, hogy
fél,  azért mégis remegve vett a forrásból néhány csepp vizet s amikor itta,
ezt gondolta magában:

                   Édes csodaforrás gyöngyöző friss vize,
                   Engemet bátorrá változtass izibe,
                   Bátorrá változtass izibe, izibe.

   S  hiszitek,  nem  hiszitek,  legott  azzá  változott, ami a legbátrabb a
világon:  gyönyörű  oroszlán lett belőle. Olyan szép, nagy sörényű oroszlán,
mint amilyen a képeskönyvekben van lerajzolva.

   Kicsi  Jóska  most  már igazán nem félt semmitől. Mint hős oroszlán járt,
kelt a rengetegben. Amerre ment, futottak bezzeg a vadállatok, mert ő volt a
legbátrabb...

   De  meghallották  a  vadászok,  hogy  ritka szép oroszlán van az erdőben,
elmentek  nagy  golyós  puskákkal,  kutyákkal,  űzőbe vették, itt is, ott is
elállták az utat s ő így sóhajtott:

                   Édes csodaforrás gyöngyöző friss vize,
                   Engem kis virággá változtass izibe,
                   Virággá változtass, izibe, izibe,

   S  hiszitek,  nem hiszitek, legott azzá változott. Györnyörű szép illatos
kis  virág  lett  belőle. Ott ült a patak partján, méhek döngicséltek, tarka
lepkék játszadoztak körülötte s olyan víg volt a kis virág...

   De  hirtelen  beborult  az  ég, hullott a zápor s megnőtt az áradat, mely
zúgva  rohant  alá  a  kis  patak  medrében,  eltiporva, elmosva mindent, mi
útjában áll. A szegény kis virág félelemmel eltelve látta a felé rohanó árt,
mely halála lesz neki s ijedtében így sóhajtott:

                   Édes csodaforrás gyöngyöző friss vize,
                   Engemet nagy fává változtass izibe,
                   Nagy fává változtass, izibe, izibe.

   S  hiszitek,  nem hiszitek, legott azzá változott. Nagy hatalmas koronájú
fa lett belőle. Ott fenn állt a hegytetőn s büszkén tekingetett, mert ő volt
a legszebb, a legnagyobb fa az egész erdőben. Úgy örült annak, hogy ő most a
fák   királya,   de   midőn  javában  örvendezett,  jöttek  a  favágók  éles
fejszéikkel. S már felemelték nagy fejszéiket, hogy levágják, feldarabolják,
midőn ijedtében így sóhajtott:

                   Édes csodaforrás gyöngyöző friss vize,
                   Engem kis madárrá változtass izibe,
                   Madárrá változtass izibe, izibe.

   S  hiszitek,  nem  hiszitek,  legott azzá változott. Szép kis aranytollú,
ezüsthangú  madár lett belőle. Sűrű bokrok országában szálldogált ágról ágra
s olyan szépen dalolgatott, hogy mindenki gyönyörködve hallgatta...

   De  egyszer  csak  hirtelen  lecsapott  a  héja  s  üldözőbe  vette, hogy
zsákmányul  ejtse.  Repült,  repült  olyan  gyorsan,  amint  csak tudott, de
üldözője mindig nyomában volt s egyre közeledett feléje.

   Mit  tegyen  most,  mi  legyen  már? Sírt az üldözött kicsi madár, Jóska.
Hiszen  akármi  lett, mindenütt csak szenvednie kellett. Minden állat, fa és
virág többet szenved, mint az ember. Ó, ha még egyszer ember tudna lenni!

   S  az  a  gonosz  ragadozó  madár  utolérte,  már tátogatta száját, midőn
ijedtében így sóhajtott:

                   Édes csodaforrás gyöngyöző friss vize,
                   Engem kis Jóskává változtass izibe,
                   Jóskává változtass izibe, izibe.

   S  hiszitek,  nem  hiszitek, legott azzá változott. Olyan ügyes kis Jóska
lett  belőle,  éppen  mint azelőtt. Ott feküdt kis fehér ágyában, a puska is
ott  volt mellette s mindketten jóízűen aludtak. Mikor reggel felébredt, azt
mondta kicsi Jóska az édesanyjának: mégis csak legjobb kicsi Jóskának lenni!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező