Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                          A GYÖNGYÖSI TANÍTÓMESTER

   Gyöngyös  város  ma  is  híres  városa  az  országnak, de a Mátyás király
idejében  még  híresebb  volt.  Mégpedig  arról  volt  híres,  hogy sehol az
országban  olyan  foszlóbélű selyem cipót nem tudtak sütni, mint ott. Maga a
király  is  alig  tudott  vele  eltelni,  mikor  legelőször ott járt. Meg is
kérdezte  a  bírót,  hogy  minek hívják azt a várost, ahol ilyen tündéreknek
való kalácscipót tudnak sütni az asszonyok.

   - Biz   ezt,  királyom,  Göröngyösnek  hívják  -  vallotta   egy   kicsit
restelkedve a bíró.

   - No,  ezután  Gyöngyös  legyen  a  neve  -  parancsolta meg a király  és
mindjárt  belekészíttetett  egy  gyöngyösi  cipót a vadásztarisznyájába. Azt
azzal a kívánsággal adta oda otthon a királynénak, hogy másforma kenyér sose
kerüljön többet az asztalra.

   Maga  gyúrta,  maga  szakajtotta  másnap a királyné a kenyeret, még tán a
sütőlapátra  is  maga  tette  rá,  de  azért  csak nem olyan volt az, mint a
gyöngyösi cipó.

   - Kéz után keletlen, lapát után sütetlen - csóválta meg Mátyás a fejét  s
egy  hét  múlva  már megint benézett Gyöngyösre cipót enni. De már akkor nem
egyedül  ment  ám,  hanem  minden vadásztársát magával vitte, akikkel együtt
kergette a Mátrában az őzeket.

   - Gyertek, urak, nézzétek meg, mit tudnak a gyöngyösiek - biztatta őket.

   Meg  kell  adni,  hogy  a  gyöngyösiek  kitettek magukért. Bíborponyvából
húztak  sátrat  a  nagy templom előtt, arany tálcán hordták föl a sok hízott
libát, selyem abroszra rakták a friss cipót, maguk meg csak a kerítés mellől
nézték, hogy töltik kedvüket a nagyurak.

   No,  azt  meg kell adni, hogy azok is kitettek magukért. Öröm volt nézni,
milyen  jó  étvággyal hányták a sok jó ételt a gallérjuk mögé. Hanem azért a
királynak  mégis  megakadt a torkán a selyem cipó, mikor egy kopaszfejű, vén
embert meglátott a sokadalomban.

   - Nini,  Bálint  tanítómester,  te  vagy  az?  -  ugrott oda hozzá s  úgy
megölelgette, hogy mindenki elbámult bele.

   Bálint gyermekkori tanítómestere volt Hunyadi Mátyásnak. Gyönge kezében ő
igazgatta valamikor az írónádat.

   - Bizony, neked köszönhetem, hogy most királyi pálcát forgatok a kezemben
-  húzta oda a király az asztalhoz Bálintot. - Csakhogy rád találtam, többet
meg se válok tőled. Viszlek magammal Budára udvarmesternek.

   No,  egyéb se kellett a jámbor öregnek ennél a biztatásnál. Úgy felugrott
ijedtében, hogy Mátyás alig bírta visszatessékelni a helyére.

   - Jaj,  uram  király,  nem  való vagyok én olyan nagy urak  közé - mondta
szabadkozva.  -  Ki  viselné akkor gondját a méhecskéimnek, meg a fodormenta
virágaimnak?

   - No,  jól  van,  Bálint  tanítómesterem - nyújtott neki kezet  Mátyás -,
akkor én látogatlak meg téged minden hónapban.

   Bálint örült is ennek nagyon, hanem bezzeg elszomorodtak a gyöngyösiek.

   - Mi  lesz  belőlünk,  ha  minden hónapban meg kell vendégelni a  királyt
egész  udvarával?  - dugták össze a fejüket tanakodva. Utoljára aztán Bálint
mesterhez fordultak tanácsért.

   - Okos  ember  vagy  te,  a  királynak is te voltál a mestere, taníts  ki
minket is - mondták neki.

   Bálint   barát  pedig  összehúzta  a  szemöldökét,  aztán  azt  mondta  a
gyöngyösieknek, hogy nem lesz semmi baj se, csak egy lovat szerezzenek neki.
Azzal kapta magát, föllovagolt Budára, ahol a király nagyon megörült neki.

   - No,  szolgám,  mégis  meggondoltad  a  dolgot,  ugye?  -  akasztott  le
mosolyogva a falról egy aranyláncot.

   - Nem az kell nekem, uram - szabódott Bálint -, hanem törvény kellene.

   - Micsoda törvény?

   - Olyan törvény, hogy Gyöngyösön mindenki a maga kenyerét egye.

   - No, az nem sokba kerül - mosolyodott el a király s mindjárt megíratta a
törvényt az íródeákjával, arany papírra, ezüst betűkkel, de már a pecsétet a
maga  kezével  nyomta  rá,  aztán  pedig  átnyújtotta a barátnak. - Használd
egészséggel addig is, míg meglátogatlak.

   No arra nem soká kellett várni, mert egy hét múlva Gyöngyösön volt Mátyás
egész  háza  népével  s az volt az első szava, hogy kisült-e már a gyöngyösi
cipó?

   - Most  nem szolgálhatunk vele - nevette el magát a bíró. - Azt mondja  a
törvény, hogy mindenki a maga kenyerét egye.

   Nem  szólt a király semmit, de úgy elváltozott a színében, mikor a lovára
pattant,  hogy a bíró egyszerre kétrét görnyedt ijedtében. Marasztalta volna
is  most  már  a  királyt  tyúkkal-kaláccsal,  de az csak nyargaltában szólt
vissza, akkor is csak annyit:

   - Ne félj, bíró, visszajövök még!

   Vissza  is jött, de a fekete sereg élén, körülfogatta a várost katonáival
és  kiadta  a  parancsot,  hogy kő kövön ne maradjon benne, mert csúfot mert
űzni a király személyéből.

   Volt  is  nagy ijedelmük a gyöngyösieknek. Egymás sarkát taposta a király
előtt a sok kegyelemkérő követség.

   - Se irgalom, se kegyelem! - intette el őket maga elől a király.

   Szegény gyöngyösiek megint az öreg Bálinthoz fordultak segedelemért.

   - A te szavadra hajlik a király - könyörögtek neki. - Ha te  megkérleled,
megkegyelmez a városnak.

   Bálint  mester nem is sokat kérette magát. Fölvette az ünneplő ruháját és
kiballagott a táborba. De alig lépett ki a város kapuján, mikor már hallotta
a király szigorú szavát.

   - Ne fáraszd magadat, Bálint barátom! Királyi szavamra fogadom, hogy  nem
teljesítem a kérésedet!

   - Már  én arról se tehetek, uram király - borult eléje az öreg. - Én  még
csak  arra  kérlek, úgy pusztítsd el ezt a várost, hogy kő kövön ne maradjon
benne!

   Mátyás nagyot nézett, aztán olyant kacagott, hogy egyszerre megvidámodtak
bele a gyöngyösiek.

   - No, Bálint mester, te szépen kifogtál rajtam! - emelte fel az öreget. -
Ne  félj, nem teszek most már semmi kárt a városotokban, csak a selyem cipót
ne sajnáljátok többet tőlem!

   Csaptak is a kibékülés örömére olyan lakomát, hogy belefáradt az evésbe a
fekete sereg. S másnap olyan szekér aranyat küldött Mátyás a gyöngyösieknek,
hogy  még  a  kuckóba  is  jutott  belőle.  Akkor  kerekedett  szárnyra az a
közmondás,  hogy jó világ van Gyöngyösön, mert ott még a kutya is gyöngyösen
jár.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező