Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                  A POLOSKA

   Vannak  háziállatok,  mint például a ló, szarvasmarha, kutya, macska és a
jámbor  ember  --  és  vannak  vadállatok, mint az oroszlán, tigris, jaguár,
február  és  a  gonosz  ember.  A poloska nem háziállat, habár benne lakik a
házunkban  (nálunk  nem,  csak a szomszédoknál), mert csíp. Viszont, ha csíp
is,  azért  még  nem vadállat, mert nem erdőben lakik. Legcélszerűbb tehát a
poloskát az ágyiállatok közé sorozni.
   A  poloska kicsiny állat, akkora, mint egy gyöngyszem, vagy egy vércsepp,
vagy  egy  lencse. A színe rozsdavörös, a szaga büdös. És ez mind igen bölcs
rendelkezése a természetnek, mert így még csak ki lehet bírni azt a pár ezer
poloskát, ami egy jól nevelt pesti hálószobában van, de képzeljük el, milyen
rettenetes  lenne,  ha  a  poloska akkora lenne, mint egy patkány, égszínkék
színe  lenne,  és  olyan  szaga lenne, mint egy gyöngyvirágnak. Ugyebár, még
sokkal  undorítóbb  lenne.  Na  hát ezért mondom én mindig, hogy a természet
igen  bölcsen  van  berendezve,  és  azt nem lehet csak úgy meggondolatlanul
kritizálni.  Még  azt  sem  lehet  mondani,  hogy  jobb  lenne,  ha  poloska
egyáltalában  nem  lenne,  mert  baj  ugyan, hogy nálunk van, de mind tiszta
haszon,  hogy  a  Kohnéknál  is van meg a Koplalaghyéknál is. A poloska neve
szláv  eredetű  szó, a szlávoknál úgy hangzik, hogy: ploska. A poloska példa
arra,  hogy  őseink  a  kultúrát  az  európaiaktól  vették  át.  A poloskára
vonatkozólag ez az átvitel valószínűleg úgy történt, hogy őseink, mint nomád
nép,   fölös  számú  tetvekkel  rendelkeztek,  mikor  azonban  letelepedtek,
tetveiket becserélték a szlávokkal poloskára; a szlávok persze csaltak, mert
igen  sok  poloskát  megtartottak  maguknak.  A  poloska  igazi kultúrféreg,
vadembereknél  és  félvad  nomádoknál  nem fordul elő, falun, sőt vidéken is
ritka,  ezért  véleményem szerint, valamely nép kultúrájának igazi fokmérője
poloskáinak a száma.
   A  poloska  a  városi  lakásokban,  az  ágydeszkák  és falak repedéseiben
sunyít, éjjel, mihelyt eloltják a lámpát, elkezd a falon korzózni. Korzózik,
korzózik,  korzóznak,  korzóznak, csakhamar ezren korzóznak a falon, s aztán
körülményes  utakon  bemásznak  az  ágyba,  rámásznak  az  alvó emberre, kis
szívócsövecskéjükkel lyukat ütnek a bőrébe, s elkezdik a vérét szívni.
   Amikor  jóllakott a poloska, kihúzza szívókáját a pali bőréből, megtörüli
és zsebre teszi s vesd el magad, elkezd őrülten menekülni. A sértett áldozat
egy  darabig  még  nyugodtan  alszik, de mire a poloska az ágyról elmászik a
"Petőfi  halála"  alá,  akkorra elkezd ám a csípés helye fájni, s az áldozat
mozog,  fölébred,  kigyújt  és  megvakarja  a  tett színhelyét. Majd éktelen
sziszegéssel, káromkodással keresi az átkozott merénylőt. A tettes poloska a
legnagyobb  nyugalommal  hallgat,  tudja,  hogy  őt már baj nem érheti, s az
egész szitkozódást nem is érti, mert hiszen a sérült nem őt szidja, hanem az
anyját.

   1921
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező