A KENGURU
Az asszony, akinek egyelőre egy csöppet sem szilfidi alakja azt mutatja,
hogy néhány hét múlva gyermeke születik, még korántsem `fiahordó`, már csak
azért sem, mert hátha leánya születik majd. A kereskedő, aki nagy
bőrtárcában hordja a kabátja belső zsebében, tehát a keblén, sőt, mivel a
hasa a nyakáig ér, a hasán az ezreseket, még nem `erszényes állat`, sőt nem
is fiahordó. Hindenburg, aki a világháború folyamán gyakran kijelentette,
hogy "győzni fogunk, mert győznünk kell", még nem `ősállat`, csak egy nagy
szamár. Ellenben fiahordó, erszényes állat, sőt ősállat a kenguru. Mégpedig
nem azért fiahordó, mert lyuk van a hasán, nem is azért erszényes állat,
mert a mellső lábai rövidek, a hátsók pedig legalább háromszor olyan
hosszúak, mint az elsők, és nem azért ősállat, mert lehetőleg még
Ludendorffnál is butább; hanem mert a hasán erszénynek nevezhető
bőrtarisznyája van, amelyben fiait születésük után jó ideig oly szeretettel
hordja, mint a kereskedő az ezreseit, és mert a ma élő állatfajták közül a
legrégebbiekhez tartozik a kazuárral s a csőrös emlőssel együtt; régebbiek
ezek, mint azok, akik tizenöt nemzedékre vezetik vissza őseiket.
A kenguru, melynek többes száma Sipulusz szerint: kendtek gurulnak,
Ausztráliában él, mindenesetre jobban, mint mi, szegény, üres erszényű és
fiainkat nemcsak nem hordó, hanem még eltartani sem tudó pestiek. Más
földrészen nem is fordul elő, amennyiben pedig még előfordulna, hát
eltévedt.
A kenguru feje hasonlatos a nyúléhoz, persze jóval nagyobb, az egész
alakja hallatlanul groteszk, groteszkebb a kis Rotténál is. Járni
tulajdonképpen nem is tud, hátsó lábaival ugrál, úgy szökdel, mint a veréb.
Ezzel a szökdeléssel persze nem tud oly gyorsan haladni, mint a keleti
expressz, de mégis gyorsabb a Rákóczi úton elakadt s húszával egysorban álló
villamosnál.
A kenguru növényi eledellel táplálkozik és rá vizet iszik. Semmi különös
szokása nincsen, nem káros és nem hasznos, párosával vagy kis csapatokban
él. Sok öröme nincsen, nem úgy, mint a tigrisnek, amely kedvére
kikegyetlenkedheti magát, ami -- miként az emberek példája mutatja --
hozzátartozik az élet gyönyöreihez, sem úgy, mint a kőszáli sasnak, amely
nagy vidékeket beszállva, ha moziba nem is járhat, s a "természetből"
jelzésű filmeket meg nem nézheti, azért aránylag elég tűrhető panorámákban
gyönyörködhetik -- mégiscsak úgy eléldegél a jámbor kenguru, apró kis örömek
közt, mint egy csekély nyugdíjára támaszkodó jobbfajta tisztviselő, persze
azzal a különbséggel, hogy a kenguru két hátsó lábának alszárán állva,
inkább csak erős farkára támaszkodik, ha nem is azért, hogy életét tengesse,
hanem csupán azért, hogy el ne dűljön.
A szerény körülmények közt szerény életet élő kengurunak csupán vágyai
vannak a nagyobb stílű életre: egyszer egy kenguru például, mivel neki
teli erszénye volt, magát gazdag embernek képzelte, s odament egy másik
kenguruhoz, és így szólt hozzá, erszényéből egyik kölykét előhúzva:
-- Kérem, váltsa föl ezt a fiúkengurut két leánykengurura.
1921