Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                    A LÚD

   A  lúd  az  álmadarak  családjához  tartozik,  azért, mert madárnak madár
ugyan,  de  röpülni  legföljebb  ha  annyira  tud, mint annak idején Farmann
tudott.  A lúd testét tollazat borítja, amely nemcsak télen, hanem nyáron át
is  jó  melegben tartja a testét. E tollazat színe fehér, ami által az egész
lúd  fehér,  mégpedig, ha feldobják is fehér, ha leesik is fehér. Nagyságára
nézve  a  lúd közepes nagyságú állat, amennyiben jóval nagyobb a tyúknál, de
jóval  kisebb  a  disznónál. Rovarnak persze óriási lenne, őslénynek viszont
parányi lenne, százlábúnak pedig rettentő nyomorék lenne, mert mindössze két
lába  van.  A  lúd  igen formás madár, amikor jól meghízva az udvaron tipeg,
hasonlít  a  kövér  kofákhoz.  Szép  sárga  csőre van, amely a fejéből előre
kinyúlik,  mert ha befelé nyúlna a fejébe, akkor nemcsak hogy nem tudna vele
enni,  hanem  folytonosan  ingerelné  a  torkát,  és köhögnie kellene. A lúd
hangját, mely éppenséggel nem hasonlít a Carusóéhoz, gágogásnak nevezik.
   A  fiatal  lúd neve liba, ami annál különösebb, mert a tizenhat esztendős
falusi  libákat, ha megöregszenek, nem lúdnak, hanem vén tyúknak nevezik. Az
eleven  liba  csupán  falun  fordul elő, ahol dacára annak, hogy manapság is
csapatosan  legelész  a mezőn, az úgynevezett libapásztor felügyelete alatt,
aki  maga  is liba, s gyakran szerepel az operettekben és a mesékben, mint a
királyfi szerelmese.
   A lúd igen hasznos állat, ami alatt azt értjük, hogy az emberek levágják,
s  a  húsát  megeszik.  Levágás előtt a ludat tömik, azaz erőszakkal etetik,
tehát  korántsem  bánnak  vele  olyan  rosszul, mint az emberekkel, akiket a
legritkább esetben, levágás előtt azonban sohasem, tömnek.
   A  ludat  már  a  régi rómaiak is ismerték; ők csinálták azt a szép latin
szót,  hogy:  tónaludátusz, ami tulajdonképpen nem is igaz, mert nem úsz át,
hanem  csak  egy kis darabon beúsz, aztán visszaúsz; ami a tón átúsz, az nem
lúd, se nem hal, hanem csónak vagy úszóbajnok.
   Kétféle  lúd van: házilúd és vadlúd. Sokféle állattal van ez így, például
van háziszamár és vadszamár, házinyúl és vadnyúl, de viszont csak állatokkal
van  így,  egyéb  használati  tárgyakkal már nem, tehát ha van is házikabát,
azért nincs vadkabát, mert ez utóbbit utcai kabátnak hívják.
   A  vadlúd  valamivel kisebb, mint a házi lúd, igazi madár és nem álmadár,
mert  tud röpülni, sőt a "V" betűt is ismeri, mert röpülés közben a vadludak
csapatja  "V"  betűt  formál,  éppen  úgy,  mint  a  darvak, amelyek szintén
intelligens  állatok.  A "V" betű ismeretén kívül a vadlúd intelligenciájára
vall  az is, hogy őt az emberek nem eszik meg, mert a megevés ellen sikerrel
tud  védekezni, egyrészt azáltal, hogy a húsa rossz, másrészt éppen azáltal,
hogy  oly  magasan  röpül,  hogy  a legéhesebb embernek is csupán az étvágya
száll föl odáig.

   1921
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező