A KANÁRI
Azt a kis sárga motort, amelyet egy kalitkában helyeznek el, s amelyet
naponta cukorral és sárgarépával töltenek meg, amelyet kora reggel a nap
első sugara húz föl, hogy azután egész nap, amíg csak ki nem fogy belőle a
cukor és a sárgarépa, ugráljon, billegjen, és benzinmotor berregésénél is
rettenetesebben csiripeljen -- kanárinak nevezik. Ismeretlen gonosztevő
mérnökök, akik valószínűleg föltalálói és első konstruálói ennek a szörnyű
gépezetnek, valamikor régen néhányat találmányukból -- hímeket és
nőstényeket -- tropikus szigeteken helyeztek el, s azok ott azóta működnek
és szaporodnak. Lelketlen kufárok összefogdossák a kis szörnyetegeket, és
rosszízlésű európaiaknak eladják, akik kalitkába helyezik őket, és a
szobájukban tartják. A kalitkában, amint már mondtam, kora reggeltől késő
estig eszeveszetten működik e szörnygép, ugrál és csiripel, ezt a
csiripelést a városi emberel zenének tartják, s azt mondják, hogy: a kanári
énekel. Bezzeg a józanabb falusiak nem mondják, hogy a béka vagy a szúnyog
énekel. Még a falusi madarakra, a fülemülére, a sárgarigóra pacsirtára is
csak a városiak mondják, hogy énekel, a falusiak nem. Szerény véleményen
szerint énekel Caruso, de a kanári nevű sárgarépa-motor nem. Hogy is lehet
éneknek, zenének tartani azt az őrült, eszeveszett, értelmetlen csiripelést,
vijjogást, huhogást, vartyogást, fütyülést, krákogást, amit például nyári
reggelen a sok neveletlen madár az erdőben véghezvisz, amiben nincs sem
ritmus, sem melódia, sem összhang, s ami fejetlenebb, mint mikor a zenészek
hangszereiket hangolva összevissza cincognak, búgnak, fuvoláznak,
trombitáznak -- s amelyet sem Tango, sem más karmester nem vezényel, hogy
egységes, értelmes muzsika legyen belőle. Szóval, a kanári csiripel, vijjog,
sistereg, fütyül, sípol, szörcsög, vagy akármi, csak nem énekel.
Ebben a közhaszontalan, sőt, káros tevékenységben aztán az egész kis lény
ki is merül. Semmi más érdekes tulajdonsága nincsen, nem ír, nem számol, nem
sakkozik, nem dominózik, nem pipázik, nem mondja annak a szamárnak, aki
előfütyül neki, hogy: maga majom. Nagyságára nézve akkora, mint egy kis
vékony veréb, élettartama száz év, de ha a gazdája előbb megunja a
csiripelést, előbb is agyonütheti; ha víz alatt tartják tíz percig, végleg
leszokik az éneklésről.
Ha a pisze orrú öregasszony a Tabánban, s a krumpli orrú nyugalmazott
sóhivatalnok a Vízivárosban azt akarják, hogy két kanáriból három legyen,
akkor egyik meglátogatja a másikat, s a két kanárijukat összepárosítják;
ebben a kanári lényegesen különbözik a többi, tehát a benzin-, gáz- és
villanymotortól.
Végtelen mennyiségű iszonyú csiripelés után, melytől egész emberi
nemzedékek unják meg az életüket, s kiköltöznek a farkasréti vagy a
rákoskeresztúri temetőbe, a kanári is meghal természetes halállal. A kanári
természetes halála úgy történik, hogy elkezd irtózatosan csiripelni, mindig
jobban és jobban csiripel, végre -- ami motorjellegét bizonyítja -- a
csiripelés egy eksztázisban fölrobban.
1921