Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                    A HAL

   A  hal  vízben élő állat. Van kis hal, középszerű hal és nagy hal. A nagy
hal  megeszi  a kis halakat, de viszont a kis hal is szeretné megenni a nagy
halakat.  A  hal kopoltyúval lélegzik, ami azért jó, mert bármennyire meg is
hűl,  nem kaphat időgyulladást. Persze ehelyett kaphat másféle betegségeket,
legrémesebb  ezek  közt  a  víziszony;  képzeljék el, milyen rémes lehet az,
mikor egy hal víziszonyban szenved. A hal tápláléka a másik hal, ami őszinte
és  becsületes  lélekre vall. Vannak olyan halak is, amelyek kis férgeket és
zsemledarabokat esznek, ezek nyilván vegetáriánusok.
   A  halat  az emberek halászás által fogják ki a vízből, ami úgy történik,
hogy  az  ember vesz egy horgot, rátűz egy kukacot, és azt egy hosszú fanyél
és  a  rákötött spárga segítségével belelógatja a vízbe; a kukac kellemetlen
helyzetében  való gyönyörködés céljából sok kis hal gyülekezik a kukac köré,
mire jön a nagy hal, és a kis halakat megeszi, étkezés után pedig fölbukkan,
és szemébe röhög a halásznak. Ez így megy órákon át, végül a nagy hal megfog
egy  kis halat, és azt rátűzi a horogra, csak azért, hogy a halász másnap is
eljöjjön.  A  halász  persze  diadallal  rántja ki a horgot a vízből, zsebre
vágja  az  icipici  kis  halacskát, s azzal a marhasággal vigasztalja magát,
hogy:  kleine  Fische gute Fische -- pedig sokkal jobban szeretett volna egy
harcsát fogni.
   Apropós  harcsa!  A  harcsának bajusza van, de végtagjai, mint a halaknak
általában,  nincsenek;  a  halaknak  csak uszonyaik vannak, amikkel a vízben
úszkálnak,  de  lábuk  nincsen, azért nem tudnak a folyók, tavak és tengerek
fenekén mászkálni, sem kezük nincsen, ami különösen a harcsának kellemetlen,
mert nem tudja a bajuszát kipödörni.
   Érdekes   különbség   az  ember  és  a  hal  közt  az,  hogyha  az  ember
öngyilkossági  vágyat érez bizseregni a szíve táján, akkor beugrik a vízbe,
a hal ellenben, hasonnemű vágy esetén, kiugrik a vízből.
   A  halak  közül  szigorúságáról  nevezetes  a  cápa, ez a fürdőző emberek
ijesztésével tölti szabad idejét, ami úgy történik, hogy odaúszik a fürdőzők
közé,  és  egyik  közülük  megeszi,  miáltal  a  többiek  nagyon megijednek.
Különösen   Fiúméban   szoktak   ilyen   cápák  előfordulni,  amelyek  annál
félelmetesebbek,   mert   észrevétlenül,  sőt  láthatatlanul  lepik  meg  az
embereket,  olyannyira láthatatlanul, hogy Fiúméban már évtizedek óta nem is
láttak  cápát.  Igen  megható  a cápa és a hajós küzdelméről szóló történet,
amely  tragikus  hatásának  nyitját  abban  leli,  hogy elolvasása után mély
szomorúsággal  gondoljuk  el,  mennyit és mekkorát kell a szegény íróknak és
újságíróknak olykor csekély honoráriumért hazudniok.
   Kétféle  halak  vannak,  úgymint tengeri halak és édesvízi halak. Nekünk,
szegény magyaroknak, bár már Széchenyi István sürgette, hogy tengeri halakra
is  igyekezzünk  szert  tenni, csupán édesvízi halaink vannak; van pontyunk,
csukánk,  harcsánk,  tokunk, pisztrángunk, ebihalunk és kárászhalunk, és egy
igen kellemetlen, szomorú kis halunk, az, hogy előbb-utóbb éhen halunk.
   Van  egy közmondás, amely szerint fejétől büdösödik a hal. Ez a közmondás
--  eltérőleg  a  többi  közmondásoktól -- igazságot fejez ki, ezért van az,
hogy  a  szardíniának  mielőtt  a dobozba beteszik, levágják a fejét. Voltak
korok,  amikor  ezt -- nyilván tévesen -- az emberre vonatkozólag is hitték,
mondjuk a világháború korában.

   1921
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező