Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

                                  A HANGYA

   A  hangya  nagyságra  és  színre  nézve  különféle,  leggyakoribb  nálunk
Európában  a  kis  fekete  és  a  valamivel  nagyobb vörös hangya, a trópusi
vidékeken pedig vannak nagy, sőt óriási hangyák, sárga és szürke színűek is.
Kék színű hangyák nincsenek, ami a természetnek minden gazdagsága mellett is
némi  szegénységre vall. A hangyák igen fejlett társadalmi életet élnek, jól
működő  szervezettség  alapján  dolgoznak  együtt,  s  még  szép tőlük, hogy
kórusban nem énekelnek, és nincs külön szaklapjuk.
   A  hangyák  a föld alatt élnek, pompásan kiépített lakásokban, és egy kis
tölcséralakú  nyíláson  át  jönnek  a  napvilágra,  amely  nyílás  körül kis
dombocska  látható,  amit a föltúrt föld alkot. Egy ilyen tölcsérnyílás és a
közeli  másik  tölcsérnyílás  között  kis  utacska vonul, ezen közlekednek a
hangyák szép sorban, mint a katonák. Hogy milyen gonddal vannak ezek az utak
építve, azt mutatja az is, hogy némelyiknek a mentén hatalmas fák is vannak;
különösen azoknak a mentén, amelyek nagy fák tövében húzódnak.
   A  kis  föld  alatti  lakásokban a hangya nyáron át télre való táplálékot
hord  össze, amiből az látszik, hogy igen okos állat, nem csoda, mert hiszen
a  feje  majdnem olyan nagy, mint a potroha, márpedig bizonyos, hogy például
ön is okosabb lenne, ha a feje akkora lenne, mint a törzse. Aztán még azt is
mutatja  ez  a  megbocsátható  árufölhalmozás,  hogy a hangya igen előrelátó
állat,  ami már azért is csodálatos természeti tünemény, mert a szeme oldalt
van.
   A hangyák által alkotott kisded társadalmakat hangyabolynak nevezik. Ezek
a  kis társadalmak igen harciasak, ha például egy ilyen bolyba belekerül egy
hernyó vagy gyík, a hangyák rámásznak, és agyonmarják, fölfalják.
   Ezért  helyes dolog, ha valaki az ilyen bolyra rálép, és széttapossa. Aki
harcol,  az ellen harcolni kell. Vannak ilyen randa hangyabolyok a világon,
kár,  hogy  nincs  mindegyikre  egy  megfelelő  óriás csizmás láb. A nőstény
hangyák  mindennap egy tojást tojnak. A hangyatojás fehér és viszonylag igen
nagy,  mert  majdnem  akkora, mint a hangya egész testének a fele. A nőstény
hangya  igen  szerény  állat,  mert  azt  a  nagy  tojást  csöndesen, minden
kotkodácsolás  nélkül tojja, nem úgy, mint a nagyszájú tyúk, aki az aránylag
kis  tyúktojás  miatt  akkora gezéreszt csap, hogy nem is lehet csodálni, ha
egy  tyúktojás olyan sokba kerül. A hangya élettartama eddig még ismeretlen.
Egy  igen  kiváló  természettudós  egyszer meg akarta állapítani, s e célból
figyelni  kezdett egy fűszál árnyékában fekvő hangyát. Két évig figyelte, de
akkor  megunta  a további figyelést, és megfigyelésének eredményéről írt egy
hetveníves  munkát,  amelyben  kimutatta,  hogy  a  hangya legalább két évig
okvetlenül  elél.  Később  azonban  egy  másik,  még kiválóbb természettudós
kimutatta,  hogy  az  első  számú kiváló tudós megfigyelése értéktelen, mert
hitelesen megállapította, hogy az általa megfigyelt hangya már a megfigyelés
első pillanatában döglött volt.

   1918
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.