Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

                                    A SAS

   A  sas  ragadozó  madár,  ami  azt  jelenti,  hogy  ha egy sast csirizzel
bekenünk, és a falhoz vágjuk, hát odaragad. Ettől a tulajdonságától teljesen
függetlenül, a sas kisebb élő állatokkal táplálkozik.
   A  sasnak  sokféle  fajtája  van, amelyek színre és nagyságra különböznek
egymástól,  legkisebb  a mezei sas vagy kánya, legnagyobb a kőszáli sas, bár
van  kis kőszáli sas is, amelyik csak évek múltán, ha már megnőtt, lesz nagy
kőszáli sassá.
   A  sast sasok nemzik, és ez mindaddig így is lesz, amíg Núbia párduca nem
fog szülni egy gyáva nyulat.
   A  sas  igen bátor madár, a nálánál gyengébb állatokat, amelyek védekezni
képtelenek,  halálukat megvető bátorsággal végzi ki, és eszi meg, amiért is
a madarak királyának nevezik.
   Száraz,  napos  időben  látni, amint a sas szép szabályos köröket ír le a
levegőben, és mind magasabbra és magasabbra emelkedik, aztán siklórepüléssel
zuhan  le  csaknem  a  földig, amiért is a sast a repülőgépfélék családjához
sorozzuk. (Linné mgfrdl. sírjbn.)
   A  sast  nagy  előszeretettel  vadásszák, ami úgy történik, hogy a fészke
közelében lesbe áll a vadász, megvárja, míg a sas repülni kezd, akkor golyót
ereszt  bele,  s  a  sas,  ha  a  golyó  talált,  motorhiba  miatt kénytelen
leereszkedni.  Akkor  a  vadász  odamegy  hozzá,  és európai módszer szerint
foglyul ejti, azaz agyonüti.
   A  sas  igen  okos állat, a repülésben kiváló, technikai kísérletekkel is
foglalkozik.  Föl  van  jegyezve róla, hogy egyszer egy kis gyereket akart a
repülésre  megtanítani, amiért is karmai közé kapta, fölvitte a magasba, és
eleresztette. A kísérlet nem sikerült.
   A  sas  a  fészkét  csaknem  hozzáférhetetlen  helyeken, igen magas fákra
rakja,  ahová,  anélkül,  hogy  a  fa  törzsét  még külön beszappanozná, nem
mászhatnak  föl  a  fészekrabló suhancok. Ide rakja a nősténysas a tojásait,
nehogy  a  rossz  emberek  rántottát  csinálhassanak  belőlük. A sas hangját
vijjogásnak  nevezik,  mert  hasonlít  a civakodó öregasszonyok hangjához. A
sasnak  olyan éles szeme van, mint a sasnak. Rendkívül messzire lát, s mikor
a  magasban  kering, a legkisebb állatot is meglátja, és lecsap rá. Ez ellen
az  állatok  úgy  védekeznek,  hogy sokan vannak, s mivel a sas közülük csak
egyre  csaphat  le, a többiek ezáltal kinn maradnak a vízből, sőt még jól is
mulatnak az úgynevezett áldozat pechjén.
   A  sassal  közeli  rokon  a keselyű, ami tulajdonképpen nem más, mint egy
olyan  sas,  amelyik  döglött  állatokat eszik, ami nagy ízléstelenségre, de
kitűnő  gyomorra  vall:  A keselyűk még nagyobbra is megnőnek, mint a sasok,
legnagyobb köztük a kondorkeselyű, amely az Andesek vagy Andok hegyláncaiban
tanyázik, amit ezért Undok hegyláncnak is szoktak nevezni.
   Úgy a sasnak, mint a keselyűnek élettartama igen hosszú, néha száz év is,
ami azonban e madarak kellő időben való lelövésével redukálható. A madarak e
családjához  tartozik még a griffmadár, amely található a mesekönyvekben, és
amely táplálkozik a mesekedvelő emberek butaságából, tehát élettartama örök.
Életük  a  törvények védelme alatt áll, amennyiben vadászásukat, azaz a buta
emberek agyonütését mindenütt szigorúan tiltják.
   Igen  szimpatikus  a  sasok  közt  a  kétfejű  sas,  amely  csak  döglött
állapotban látható, s hajdan címereken tanyázott.

   1918
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.