Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                A REST LEÁNY

   Egyszer  volt  egy  gazdag  leány,  aki  sohasem dolgozott, mert az anyja
kényesen  nevelte.  Sokan  kérték  feleségül,  de  az  anyja  a kérőket mind
lebeszélte, azt mondta:

   - Hagyd el, ne kérd, mert dologtalan, s nem élsz meg vele.

   Megint  megkéri  egy  legény, s az anyja azt is le akarja beszélni, de ez
azt felelte:

   - Hát  kigyelmed  olyan  anya,  hogy a leányának nem akarja  boldogságát?
Jössz-e hozzám, húgom?

   - Igen biz' én jó szívvel! - feleli a leány.

   A legény azt mondja:

   - Gyere, menjünk s esküdjünk meg!

   Elmennek, megesküsznek, s a legény a leányt elveszi az anyja ellenére is.

   A  leány  csak  ahhoz  tartotta magát, ahogy az anyjánál szokva volt, ott
üldögélt  egy helyben, szép kényesen, pirimókosan, nem dolgozott semmit álló
napestig, csak a lábát lóbázta. Neki az is mindegy volt, ha az ura szidta is
érte.

   Gondolta az ura:

   "Hagyd  el csak, ifiasszony, mert majd megtanítalak én téged dolgozni, ha
az anyád meg nem tanított is!" - mert amikor hazajött a mezőről, az anyja is
örökké  panaszolta,  hogy  a  menyeasszony semmit sem dolgozik. S azt mondta
reá:

   - Evvel, édes fiam, soha meg nem élsz, mert semmi dologhoz nem nyúl.  Úgy
ül örökké, mint egy nagy grófné! Jobb lesz, ha elválsz tőle.

   - Elválni  nem válhatok el, anyámasszony, mert tudva úgy vettem el,  mint
dologtalant. Hanem bízza rám kigyelmed, majd megtanítom én őt dolgozni.

   Másnap  reggel  az  ifjú  gazda  elment  ki a mezőre, mikor hazajött, azt
kérdezte:

   - Ma hányan dolgoztunk, anyámasszony?

   Az anyja azt felelte:

   - Ketten, édes fiam!

   - Akkor hát ketten is együnk! - mondotta a fia.

   Ettek  ketten,  s  az  ifiasszony  étlen maradt, még este is s reggel is.
Reggel,  mikor  az  ura  elment,  sírt  egy  jó  nótát,  azután sóhajtozni s
gondolkozni kezdett. Egyszer azt kérdi az anyósától:

   - Anyámasszony, ha a tüzet megszítom, dolog-e?

   - Dolog, édes leányom, dolog!

   Megszította hát a tüzet. Azután azt kérdezte:

   - Hát ha a tűzre fát hozok be, dolog-e?

   - Dolog az is, édes leányom! - felelte az öreg.

   Fát is hozott. Azután megint megkérdezte:

   - Hát ha vizet hozok, dolog-e?

   - Dolog, édes leányom, dolog!

   - Hát ha kiseprem a házat?

   - Az is dolog!

   Vizet hozott, s házat sepert, s az öreg megörvendett, hogy jól kezdi majd
viselni magát, s elmagyarázta neki, hogy miféle dolgok vannak a ház körül, s
azokba beleindította, segítette, tanította.

   A gazda hazajött, s mikor asztalhoz kellett ülni, kérdi az anyját:

   - Ma hányan dolgoztunk, anyámasszony?

   - Hárman, édes fiam - mondta nagy örömmel az öreg.

   - Nahát, akkor hárman is együnk! - mondta a gazda is örömmel.

   Asztalhoz  ültek  hát, az ifiasszony még nagyobb örömmel, mert másfél nap
alatt éppen eléggé megéhült.

   Az  naptól  fogva  mindig  hárman dolgoztak, s hárman is ettek. Még ma is
élnek, ha meg nem haltak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező