Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                 A KICSI DIÓ

   Élt  egyszer  egy  szegény  ember,  s annak annyi volt a gyermeke, mint a
hangyaboly.  A  gyermekek sokszor harmadnapig sem kaptak egy falat kenyeret,
olyan  nagy  szükség  volt  a  háznál.  A szegény ember azért elindult, hogy
valami  kevés  ennivalót  keressen a gyermekei számára. Amint megy egy erdős
helyen, eleibe áll az ördög ember képében, s azt kérdi tőle:

   - Hova mész, te szegény ember?

   - Én megyek, hogy egy kis élelmet szerezzek a gyermekeimnek, ha valamihez
nem fogok, mind meghalnak étlen - feleli a szegény ember.

   Arra azt mondja az ördög:

   - Azért  egy  tapodtat  se  menj  tovább,  majd  én adok neked egy  olyan
portékát, amit ha okosan használsz, gazdag leszel, s nem lesz soha szükség a
házadnál.  Nesze  ez  a  kicsi  dió,  ennek  az a tulajdonsága, hogy akármit
parancsolsz neki, mindjárt meglesz egyszeribe.

   - De hát én azért neked mit adjak? - azt kérdi a szegény ember.

   - Én nem kérek sokat - feleli az ördög -, csak azt add nekem, amit te nem
tudsz a házadnál.

   A  szegény  ember gondolkodik, hogy mi volna az, amit ő nem tud. De semmi
eszébe  nem jutott, s minthogy erősen meg volt szorulva, odaígérte. Akkor az
ördög átadta a diót a szegény embernek, s elváltak egymástól.

   Hazaérkezik a szegény ember a dióval, s kérdi a felesége:

   - Hát  hoztál-e  valami  ennivalót?  Mert  szinte  halunk  éhen, úgy  oda
vagyunk!

   - Én,  hallod-e, semmi ételfélét nem hoztam - azt mondja a szegény  ember
-,  hanem  hoztam  egy  ritka diót. Ezt pedig adta nekem egy ember, s az azt
mondotta, hogy ennek a diónak akármit parancsoljak, minden éppen úgy lesz.

   - S ezt miért adta neked, mert tudom, hogy ingyen csak nem adta - kérdi a
felesége.

   Azt mondja rá a szegény ember:

   - Nekem  egyebet  nem  mondott, csak annyit, hogy amit én a házamnál  nem
tudok,  azt adjam neki a dióért. Én gondolkodtam, de semmit se tudtam olyat,
oda is ígértem.

   Arra fellobban a felesége, s azt mondja:

   - No,  te pogány, mit tettél, látod-e, én most várok gyermeket, s te  azt
nem tudtad eddig, s eladtad előre a gyermekünket.

   - Már, feleség arról én nem tehetek, ennek most már úgy kell  lenni - azt
mondja  az  ember,  s  parancsol  a  diónak: - No, te kicsi dió, az én házam
népének velem együtt étel, ital, ruházat s minden bőven legyen!

   S  arra meglett minden, amit az ember mondott, s a háznép olyan jóllakott
a  legfinomabb  ételekkel,  ahogy  többször  sohasem.  A  gazda  mármost még
nagyobbra akart terjeszkedni, s parancsolta a diónak, hogy neki a kicsi háza
helyett  legyen  egy  szép  kőháza,  körülötte szép kertek, a mezőn, közel a
faluhoz,  az  ő  számára  szép kaszálók s szántóföldek, azonkívül mindenféle
marhák, majorságok. Meg is lett minden, éppen az ő kívánsága szerint.

   Gazdag  ember  lett  a  szegény  emberből,  s  közben  a  feleségének  is
megszületett  a  gyermeke.  Mikor a legderekasabban folytatnák a gazdaságot,
egyszer  egy  estefelé  hozzá  megy  két  öreg ember, s szállást kérnek tőle
éjszakára. Ő adott is szállást örömmel s jó vacsorát.

   Este,  ahogy  vacsorálnak,  azt  mondja  a  két  öreg  a  beszéd között a
gazdának:

   - Tudjuk  mi,  hogy az ördög eljön az éjjel, hogy ha lehet, elvigye a  te
legkisebb  gyermekedet, akit te nem tudva, szorultságból odaígértél neki. Mi
azért  jöttünk, hogy az ártatlant megmentsük, hogy ne essék az ördög kezébe.
Fogadd meg a mi szónkat: mikor lefekszünk, tegyél az asztalra az ablak mellé
egy egész kenyeret, hadd legyen az ott az éjjel.

   A  gazda  az asztalra teszi a kenyeret, s azzal lefeküsznek, s elalusznak
mind,  ahányan voltak. Mikor legmélyebben aludnának, egyszer tova éjfél felé
kinn az ablak alatt megszólal az ördög, s azt mondja:

   - Hallod-e,  házigazda,  tudod,  mit  ígértél  nekem,  mikor  az  erdőben
találkoztunk? Add ki most, én azért jöttem.

   E  szavakat  a  háziak közül senki sem hallotta, mivel mind aludtak, de a
kenyér megszólalt az asztalon, s azt mondta:

   - Csak  ülj veszteg odakint, várakozzál egy keveset, tűrj te is, mert  én
is  eleget  tűrtem  s  várakoztam.  Engem  még  az elmúlt esztendőben ősszel
elvetettek  a  földbe, egész télen ott ültem s várakoztam, várakozzál te is.
Mikor  kitavaszult  az  idő,  akkor  nőni kezdtem lassanként, s vártam, hogy
nagyra nőjek, várj te is. Mikor az aratás eljött, valami horgas vassal nekem
estek,  levagdaltak, csomóba kötöttek, de tűrnöm kellett, tűrj te is. Azután
szekérre  raktak,  egy  rúddal  lenyomtattak, a faluba vittek, s várakoztam,
várakozzál  te  is. Ott asztagba raktak, rám tapodtak, hogy ropogtam bele, s
tűrnöm  kellett,  tűrj te is. Onnan behánytak a csűrbe, valami összebogozott
két  darab  fával  agyba-főbe  s  két  oldalba  is  jól megvertek, de tűrnöm
kellett,  tűrj  te  is. Onnan zsákba gyúrtak, malomba vittek, két keringő kő
közé  öntöttek,  hogy  egészen összeromlottam. De el kellett tűrnöm, tűrj te
is.  Onnan hazavittek, tekenőbe tettek, rám töltöttek valami sós vizet, s az
öklükkel  két óra hosszat dömöcköltek, gyúrtak, kínoztak engem. S akkor, ami
legnagyobb  kín  a világon, egy behevített égő tüzes kemencébe behánytak egy
nagy falapáttal, de tűrnöm kellett, tűrj te is. Ott jól megsütöttek, még meg
is  égettek,  onnét  kitettek,  ide  behoztak,  egy nagy vaskéssel darabokra
hasogattak.  No, látod már, hogy én mennyit tűrtem, szenvedtem s várakoztam,
tűrj s szenvedj, s várakozzál te is.

   Az  ördög  erősen  bízott, hogy mihelyt a beszédnek vége lesz, övé lesz a
gyermek,  de  abban  bizony  megcsalatkozott,  mert  éppen  a beszéd végével
megszólalt  a  kakas,  s  azontúl  nem lehet neki hatalma az emberek között.
Azért  hát  elfutott a maga országába. Így maradott meg a gazdának a kicsiny
gyermeke.

   Jókor reggel a gazda jó reggelit adott a két öreg embernek, s megköszönte
a  feleségével  együtt, hogy a fiacskájukat megmentették az ördög kezétől. A
két  öreg  avval  továbbutazott,  s  a  szegény  ember  meg a felesége ma is
gazdagon él, hacsak a kicsi diót el nem vesztették azóta.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező