Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                HALÁSZ JÓZSI

   Egyszer volt egy szegény halászember, annak semmije sem volt az ég alatt,
csak a felesége s egy nagy kamasz fia, Józsi.

   Meghal egyszer mind a két öreg egyszerre, s ottmarad Józsi egyedül. Beáll
a kemence megé, s onnat ki nem jő, amíg apját, anyját el nem temetik. Ott ül
még  vagy  három  nap  a  temetés  után is, amíg amúgy istenigazában meg nem
éhezett.  Akkor  eszébe  jutott,  hogy  őt  az  apja,  amíg élt, halászásból
tartotta. Ő is fogja a hálót, s elmegy halászni a gát alá. Úgy meghalászott,
hogy  a  tenyeréről a bőr mind lement, mégsem fogott egy árva halat sem. Azt
mondja utoljára:

   - Én még egyszer beleteszem a hálót, de ha most sem lesz benne hal, tudom
isten, világgá megyek.

   Beleereszti  a vízbe a hálót Halász Józsi, egy kis idő múlva kihúzza, hát
egy  szép  kis  aranyhal  volt  benne.  Elgondolja  magában,  hogy odaadja a
földesúrnak, bár egy nap robotot elenged érte.

   Hazaviszi a halat, kiteszi egy tányérba, hát a hal kiugrik a tányérból, s
olyan  szép kisasszony penderedik belőle, hogy a napra lehetett nézni, de rá
nem. Azt mondja a kisasszony:

   - No,  te  Halász Józsi, én a tied, te az enyém, ásó-kapa s a  nagyharang
válasszon el egymástól.

   Nem  kellett  Józsinak kétszer mondani, egyből megesküdtek, s éltek, mint
Tuba s Tubáné.

   Azt kérdi egyszer az asszony:

   - Te Józsi, valahol valami kicsi földetek nem volt-e?

   Azt feleli az ura reá:

   - De  nekünk  volt,  csak  az  apám  szegény  ember  volt, s rendre  mind
eladogatta.  Hanem  látod  ott  tova  azt  a  magas  hegyet?  Az nem kellett
senkinek, az nem adódott el.

   Azt mondja a felesége:

   - Sétáljunk ki, nézzük meg.

   Kimennek,   megkerülik   az  egész  földet  szélére-hosszára,  barázdáról
barázdára. Mikor megkerülték, azt mondja az asszony.

   - Üljünk le, szívem, erre a barázdára, pihenjünk egyet.

   Leülnek  oda, s Józsi leteszi a fejét a felesége ölébe. Azt várta csak az
asszony, hogy elaludjék, kihúzza magát a feje alól, szépen ruhát tesz alája.
Odább  lép  vagy kettőt, azután előveszi a nagy hétrét ostorát, kinyújtja, s
olyat  csattant  vele, hogy hetedhét országon keresztül hallatszott. Amennyi
sárkány a világon volt, mind előjött:

   - Mit parancsol, felséges asszonyunk?

   - Én  azt parancsolom, hogy erre a helyre olyan kastélyt építsetek,  hogy
olyan a világon több ne legyen. Ami szükséges, minden meglegyen benne: nyolc
ökörnek  istálló,  abban nyolc ökör, két legény mellette, a túlsó istállóban
nyolc  ló  legyen,  két  kocsis mellette. Hat asztag a csűrkertben, tizenkét
cséplőember a csűrben.

   Még  jóformán  ki  sem  mondta  a  száján,  meglett  minden egyből. Olyan
gazdaságban  ébredt meg Halász Józsi, hogy nem győzte a szeméből kidörzsölni
az álmot.

   Nem  akarta  elhinni,  hogy  ébren  van,  s  nem álmodja ezt a sok minden
gyönyörűséget.

   - Ébren vagy, édes uram, ébren, kelj fel szaporán, s láss a dolog után.

   Bezzeg  azután  Józsi  nem  mondta  soha,  hogy nincs mit enni, nincs mit
tenni. Olyan gazda lett belőle, hogy csodájára jártak hét pusztahatárban.

   Azt mondja egyszer a feleségének:

   - Te asszony, én elmegyek földesuramhoz, s meghívom mihozzánk  vasárnapra
ebédre.

   - Ne menj el, Józsi, mert kifogysz a gazdaságból, de még énbelőlem is.

   De  így,  de  úgy,  ő  meghívja.  Befogat hat lovat hintó elejébe, felül,
elhajtat  a  földesúr  kapuja  elé.  Leszáll  a hintóból, bemegy a kapun. Az
udvaron  ott  faragott  három  ács.  Köszön  nekik  illendőképpen,  az ácsok
fogadják, s mikor elhalad mellettük, könyökön lökik egymást:

   - Odanézz, te, hogy kivakaródzott az a boldogtalan Józsi!

   De  Józsi  úgy  tett,  mintha  nem hallotta volna ezt a beszédet. Kihúzta
magát, s bekopogott a földesurához:

   - Jónapot, nagyságos úrfi!

   - Neked is jónapot, Halász Józsi! Mi jóban jársz?

   - Holnap vasárnap van, s meghívnám a nagyságos úrfit mihozzánk ebédre, jó
szívvel látnám.

   - El  is  megyek,  Józsi.  Úgysem  láttam  még a gazdaságodat, pedig  már
elhozták a hírét az emberek.

   Na,  jól  van,  befogat másnap a nagyságos úrfi is négy lovat, s elhajtat
Józsihoz. Megállnak a palota előtt, Józsi kifut, lesegíti a nagyságos úrfit,
kartőn  fogja,  s  bevezeti  a  házba.  Asztal  mellé  ülnek, esznek, isznak
kedvükre.

   Kérdi egyszer az uraság:

   - Hát a feleséged hol van, Józsi? Szeretném meglátni.

   - Szemérmetes asszony a feleségem, nem szeret férfiak között ülni.

   Hát  csak  esznek,  isznak  tovább,  jól  mulatnak.  Volt bor, étel, ital
elegendő, csak az asszony nem került elő.

   "Majd  meglátom  máskor"  -  gondolta  magában  a  nagyságos  úrfi, azzal
megköszönte  a  szíves  vendéglátást,  előparancsolta  a hintót, felült rá s
elhajtatott.  Ahogy  visszapillant,  meglátja az ablakban a Józsi feleségét.
Vagy  a  sok  jóféle  étel, ital, vagy a szép asszony látása úgy megártott a
nagyságos  úrfinak,  hogy  mikor  hazaért,  úgy kellett leszedni a hintóból,
hetvenhétszer kirázta a hideg.

   - Vess ágyat, inas, mert vége az életemnek!

   Ágyat vet az inas, lefekteti a nagyságos úrfit.

   Reggel  a három faragóember mind várja a nagyságos úrfit, de csak nem jön
elő. Azt mondja az egyik ember:

   - Elmegyek  be,  megnézem, miért nem jön ki, máskor már virradatkor  kinn
volt.

   Bemegy az ács, köszön, de a nagyságos úrfi nem is fogadja.

   - Tán beteg a nagyságos úrfi?

   - Én  az,  s  meg  is  halok,  ha  az enyém nem lesz Halász Józsi háza  s
felesége.

   Kimegy  az  ács,  s mondja a társainak, hogy mi a baj. Tanakodni kezdenek
együtt, hogy hogy segíthetnének rajta. Egyik azt találja ki, hogy azt a nagy
kőoszlopot,  ami  a  nagyságos  úrfi  ablaka alatt van, Józsi hányassa el, a
helyét  ültesse be szőlőfával, a szőlő érjék is meg éjszaka, abból egy kupát
a  nagyságos  úrnak  tegyen be reggelre, mert ha nem, a nagyságos úré lesz a
palotája is s a felesége is.

   Mikor  ezt  a  nagyságos  úrfi meghallja, nyomban meggyógyul, s elküldi a
kocsist Halász Józsi után.

   Jónapot köszön a kocsis, Józsi fogadja, kérdi, mi újság.

   - Ide küldött a nagyságos úrfi, azon nyomban jöjjön fel a palotára!

   Befogatja megint Józsi a hat lovat, felül a hintóba, elhajtat a nagyságos
úrhoz. Leszáll, bemegy, köszön, s azt kérdi:

   - Miért hívatott, földesuram?

   - Én  azért - azt mondja az úrfi -, hogy látod azt a kőoszlopot az  ablak
alatt?

   - Látom, nagyságos úr.

   - Azt  az  éjjel  hányd el, annak a helyét ültesd be szőlőfával, a  szőlő
reggelre érjék is meg, annak a levéből tégy egy kupát az asztalomra, mert ha
nem, kifogysz a házadból s a feleségedből.

   Megbúsul  Józsi, el se búcsúzott, még a kapun belül volt, onnan szökött a
hintóba bánatában.

   - Téríts, kocsis, hazafelé, hadd menjünk el még egyszer haza.

   Hazaérkeznek, leszáll Józsi a hintóból. Kérdi a felesége:

   - Miért hívatott, szívem?

   - Engem  azért,  hogy  a  kőoszlopot az ablaka elől hányjam el, a  helyét
ültessem be szőlőfával, a szőlő reggelre érjék is meg, s annak a levéből egy
kupát  tegyek  az  asztalára, mert ha nem, kifogyok minden gazdaságomból, de
még tebelőled is.

   - Kisebb gondod is nagyobb legyen annál. Egyél, ígyál, s feküdjél le.

   Estére  kerekednek. Kimegy a Józsi felesége hátra a csűrkertbe, kiereszti
a  nagy  ostort,  olyant  csattant  egyet,  hogy hetedhét országon keresztül
hallott. Elé jön, amennyi sárkány van, mind:

   - Mit parancsol, felséges asszonyunk?

   Azt mondja az asszony:

   - Látjátok tova azt az udvart, a nagyságos úrét?

   - Igenis, látjuk.

   - Menjetek  el  oda.  Van egy kőoszlop az ablak alatt, azt hányjátok  el,
annak a helyét ültessétek be szőlőfával, annak a Ievéből holnap reggelre egy
kupával az úrfi asztalán legyen.

   Mikor  hajnalodik,  a bor készen van, viszik Józsihoz. Józsi fogja magát,
nem  fogat  be,  csak  úgy  gyalogszerrel  lefut  az udvarba. Mikor virradt,
odaérkezett.  Sehol se lát senkit, az ablakot kinyitja, beteszi az üveget az
asztalra, s avval hazamegy.

   Mikor  szépen virradt, egyszer a nagyságos úrfi megfordul az ágyában, hát
az ablakon úgy süt be a nap, hogy hétágra. Mindjárt visszaesik az ágyba, még
hétszerte betegebb lett.

   Várják  az  ácsok  odakinn,  de  csak  nem  jön. Azt mondja a nagyobbik a
középsőnek:

   - Eredj, menj el, nézd meg, mi az oka, hogy nem akar kijönni. Én átallom,
tegnap is én voltam.

   Azt mondja a középső:

   - Jól van, bemegyek én, s egyből megtudom.

   Bemegy,  s  jónapot  köszön a nagyságos úrfinak. Hát a nagyságos úrfi még
rosszabbul van. Azt mondja az ácsnak:

   - Még hétszerte betegebb vagyok. Ezt is megtette az a kutya Józsi! Soha a
háza, felesége az enyém nem lesz!

   - Hagyja el, nagyságos úr, majd kitalálunk hárman valamit.

   Kimegy az ács a másik kettőhöz. Faragni kezdenek, tanakodni kezdenek. Azt
mondja a nagyobbik:

   - Te vagy a középső, én egyre tanítottam, te is tanítsd másra.

   Azt mondja a középső:

   - Én azt gondoltam, hogy a kapu elé csináltasson Józsi egy ezüsthidat,  a
hídnak  a  két  végét  különbnél különb fákkal ültesse be az éjszaka, azokon
különbnél  különb  madarak  csirikoljanak  hajnalra.  Ezt már nem teszi meg.
Kifogy a gazdaságából s a feleségéből Józsi.

   Mikor  kimegy  nagy  sokára a nagyságos úrfi, nyomban elmondják neki, mit
találtak fel. Erre a nagyságos úrfi a kocsist egybe előhívatja, lóra ülteti,
s elküldi Józsihoz, hogy hívja be.

   Odaérkezik a kocsis, jónapot köszön, Józsi fogadja. Kérdi, mi újság.

   - Ide küldött a nagyságos úrfi, hogy jöjjön be.

   - Mondd meg, hogy be fogok menni.

   Józsi is kimegy, előkiáltja a kocsist:

   - Hat lovat a hintó eleibe!

   Odaállnak  a palota eleibe. Józsi felül a hintóba, az inas elöl. Eljön be
a nagyságos úrfihoz, megáll a kapuban, leszáll a hintóból, bemegy:

   - Jónapot, földesuram, megjelentem a parancsolatra!

   - Azért  hívattalak, hogy a kapum eleibe ezüsthidat csinálj, a két  végét
különbnél  különb  fával  ültesd  be, annak az ágán különbnél különb madarak
csirikoljanak hajnalra, mert ha nem, kifogysz a gazdaságból s az asszonyból.

   Megbúsulja  magát  Józsi, el se búcsúzik. Mikor a kapuig érkezik, onnan a
hintóba szökik, azt mondja a kocsisnak:

   - Fordulj hazafelé!

   Hazaérkeznek,  megáll a palota ajtaja előtt, bemegy nagy szomorúan. Kérdi
a felesége:

   - Hát te, szívem, miért vagy olyan szomorú?

   - Hogyne  volnék,  mikor  azt mondta, hogy én neki csináljak  ezüsthidat,
különbnél  különb  fával  ültessem  be  a két végét, annak az ágán különbnél
különb  madarak  legyenek, különbnél különben csirikoljanak holnap reggelre,
mert ha nem, kifogyok minden gazdaságomból s tebelőled is.

   - Ne  búsulj, szívem - azt mondja az asszony -, egyél, ígyál, s  feküdjél
le, nyugodjál.

   Kimegy  a felesége a nagy ostorral a csűrkertbe, kinyújtja a nagy ostort,
olyat  csattant egyet, hetedhét országon keresztül hallott. Amennyi sárkány,
mind előjött.

   - Mit parancsol, felséges asszonyom?

   - Azt  parancsolom,  menjetek  el  oda, ahol voltatok a múltkor, ahhoz  a
nagyságos  úrfihoz,  csináljatok  ezüsthidat  neki,  különbnél  különb fával
ültessétek  be  a  két  végét, különbnél különb madarak csirikoljanak minden
ágán.

   Mikor  szépen  hajnallott,  a  sárkányok  mindennel  készen  lettek. De a
madarak  úgy  csirikoltak,  hogy  az  egész  falu felkelt. Egy fülemile nagy
szájjal azt mondja az úrfinak:

   - Amit az isten másnak ad, ne kívánd el, amit neked ad, érd be avval!

   Meghallja  az  úrfi  a  fülemile  beszédét,  felül  nagy  ijedten, hát az
ezüsthídnak  a  világa  úgy  megüti, hogy egy cseppet sem lát: Még hétszerte
betegebb lesz.

   Reggel mennek az ácsok az úrfihoz munkára, de a kapun nem tudtak bemenni,
úgy  elvette  a  szemük  világát  a  nagy  fényesség. Más kapun kerülnek be,
faragni kezdenek. Azt mondja a középső a legkisebbnek:

   - Menj be, nézd meg a nagyságos úrfit, mi az oka, hogy nem jön ki.

   Bemegy a legkisebbik ács, jónapot köszön, kérdi:

   - Talán rosszul van, nagyságos úrfi?

   - Jaj - azt mondja -, még hétszerte betegebb vagyok.

   Azt mondja a kisebbik faragó:

   - Nagyságos  úrfi,  mit gondoltam én az éjjel? Én olyat, hogy azt  Józsi,
tudom, meg nem tudja tenni.

   - Mit, te faragó?

   - Én  azt  -  azt mondja -, hogy hívja meg vasárnapra Halász Józsi  Szent
Pétert a nagyságos úrfihoz ebédre.

   Megörvend  az  úrfi,  no,  ez  igazán  jó  lesz,  ezt  biztosan nem tudja
megtenni. Egyszeribe előkiáltja az inast:

   - Menj el, te inas, hamarabb jársz, hívd el Józsit ide.

   El is megy az inas, jónapot köszön. Józsi fogadja, kérdi, mi újság.

   - Azért küldött a nagyságos úrfi, hogy jelenjen meg nála minél előbb.

   - Mondd meg, el fogok menni.

   Befogat  Józsi,  elmegy,  be  az  udvarba  az  úrfihoz, jónapot köszön, a
nagyságos úrfi fogadja.

   - Megjelentem a parancsolatra.

   - Nem parancsolok, csak mondok. Azt mondom, hogy Szent Pétert magát  hívd
meg  ebédre vasárnapra hozzám, mert ha nem, kifogysz a fényes palotádból s a
szépasszony feleségedből.

   Megbúsul  Józsi  még  hétszer  inkább, mint annak előtte. El se búcsúzik,
felszökik  a  hintóba,  elhajtat  haza.  Otthon leszáll a hintóból, bemegy a
palotába. Kérdi a felesége:

   - Miért hívott, szívem?

   Hát  azért, hogy én Szent Pétert hívjam meg ebédre hozzá vasárnapra, mert
ha nem, kifogyok minden gazdaságomból, de még tebelőled is.

   Azt mondja az asszony a kocsisnak:

   - Hozd  el  az  esztendős  csikót, a rongyosabbat, a pricsnyerget tedd  a
hátára, az ezüstkantárt a fejébe. - Mondja az urának:

   - Ülj fel a hátára.

   Felül  Józsi,  elbúcsúzik.  Abból  a  helyből megszöki magát az esztendős
csikó   nagy  rongyosan,  repül  egyenesen  az  égbe.  Amíg  felérkezett,  a
rongyosság  mind  lehullott  róla.  Megérkeznek az ég kapujához, koppantanak
rajta. Szent Péter megnyitja.

   Kérdi Józsitól:

   - Mi jóban jársz, te szegény ember?

   - Azért  jöttem,  hogy  meghívjam kegyelmedet a földesuramhoz  vasárnapra
ebédre.

   - Mondd meg, te szegény ember, el is megyek. Egy földet vessen be árpával
ma,  az  árpa érjék is meg, annak a kenyeréből egyem én vasárnap ebédet. Egy
meddő tehene borjazzon meg, annak a húsát rántsák ki melléje.

   Elbúcsúzik Józsi, lerepül onnan a rongyos csikó. Utána kiált Szent Péter:

   - Eredj csak bátran, mert talpra esel.

   Hazaérkezik Józsi, elveti az árpát, s azt mondja a feleségének:

   - No, én elmegyek a földesuramhoz, átadom a parancsolatot.

   El  is megy, bemegy a kapun, koppant az ajtón. Mikor lépne be, azt mondja
a nagyságos úr:

   - Ne is jöjj errébb!

   - Nem  is  akarok.  Amit  reám  bízott,  megtettem, amit izentek, azt  is
megmondom. Szent Péter azt izeni, hogy egy földet vessen be árpával, az árpa
érjék  meg, annak a kenyeréből kíván ebédet enni. Egy meddő tehene borjazzon
meg, annak a húsát rántsák ki melléje.

   Megbúsul a nagyságos úrfi. Azt mondja Józsi:

   - Csak búsulj, földesuram, engem is eleget búsítottál, búsulj most már te
is!

   Avval  elbúcsúzik  Józsi, elmegy haza. Amikor hazaérkezik, hát már sül is
az  árpakenyér,  a  tehén  is  megbornyúzott, a hús is rántódik. Látja, hogy
Szent Péter már le is jött az égből, s lépeget az úton a nagyságos úrfi háza
felé. Mikor a kapuhoz ér, azt kiáltja az úrfi:

   - Menjetek, zárjátok be a kaput, ne jöhessen be!

   Azt mondta Szent Péter:

   - Jól van, nem is akartam én bemenni, úgyis vár már engem a délebéd ennél
a szegény embernél.

   Elmennek  ketten  ki  a  hegyre.  Mikor  mennének felfele az oldalon, azt
mondja Szent Péter Halász Józsinak:

   - Nézz vissza, Józsi, mit látsz?

   Visszanéz  Józsi,  hát  a nagyságos úrfi egész udvarát, minden gazdaságát
ellepte a víz.

   Kifut  a Józsi felesége, behívja Szent Pétert szíves szóval. Bemegy Szent
Péter,  asztal  mellé ül, jóllakik az egynapos árpa kenyerével s az egynapos
borjú  húsával. Azután megáldotta Halász Józsit és a feleségét, s visszament
az  égbe.  Attól  a  naptól  fogva  a  kenyér s a hús az asztalfiából el nem
fogyott  soha.  Keressék fel kigyelmetek is Halász Józsit, s meglátják, hogy
igazat beszéltem.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező