Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              AZ OBSITOS KATONA

   Egyszer  volt  egy  obsitos  katona  Csikszeredában.  Neki  járt pénze az
obsitján,  s megindult, hogy Szebenbe menjen a pénze után. Felköti a kardját
s  elmegy.  Ahogy megy egy jó nagy erdőn keresztül, meglát egy járatlan úton
egy  oroszlánt,  egy  agarat,  egy  cinegét  s  egy  hangyát. Egy marhadögöt
őriztek. Mikor meglátja a katona az oroszlánt, már térne vissza, de nem mert
vissza  se  térni.  Magához szorítja a köntösét, s elhúzza magát az oroszlán
mellett. Elmegy egy darabig, meglátja az oroszlán:

   - Eredj,  te  agár,  hívd  vissza  azt  a  katonát, hogy ossza el  nekünk
négyfele ezt a marhadögöt, jótétel helyébe jót várjon.

   Visszamegy a katona.

   Azt mondja az oroszlán:

   - Oszd el nekünk négyfele ezt a dögöt, jótétel helyébe jót várhatsz.

   Kihúzza a katona a kardját, elvágja a dögnek az egész hátulját, s odaveti
az oroszlánnak.

   - Tetszik-e az osztásom neked?

   - Tetszik, édes katonám - azt mondja az oroszlán.

   Azt mondja a katona:

   - Neked  úgyis  olyan  nagy  a  szád,  a  nagy húsokat jól leszedheted  a
csontokról.

   Az  első lábát hátul levágja, odaveti az agárnak. Felül levágja a nyakát,
odaveti a cinegének:

   - Neked olyan az orrod, mint a tű, jól kiszedegetheted onnan a húst.

   A hangyának odaveti a fejét. A hangya mindjárt bele is költözött.

   Megindul a katona onnét.

   - Állj  meg, édes katonám - azt mondja az oroszlán -, mert most nagy  jót
tettél  velünk.  Ha  te  valaha  olyan emberrel találkoznál, hogy nem bírnál
vele, s téged meg akarna ölni, gondolj reám, s belőled is oroszlán lesz, s a
világon mindennél erősebb leszel.

   Azt mondja az agár:

   - Gondolj engemet, mikor valahonnét elkésnél, hát belőled agár lesz, s te
mindenüvé egy pillanat alatt elfutsz.

   Azt mondja a cinege is neki:

   - Ha  te,  édes  komám, valahova fölkívánkoznál, gondolj engemet,  cinege
lesz belőled, s akárhova felrepülhetsz.

   Akkor a hangya is előbújik, s azt mondja:

   - Te is gondolj engemet, mikor valahova be akarnál menni, s különben  nem
tudsz  bemenni,  s  akkor  belőled  hangya  lesz, egy hasadékon is bemehetsz
akárhova.

   No,  jön  a katona a kaszálón keresztül Udvarhely felé. Megkésett, estére
válott az idő. Lesz belőle agár, befut Udvarhelyre egy pillanat alatt.

   - Most már legyen belőlem obsitos katona ismét!

   Megint obsitos katona lesz belőle, s beszáll egy házhoz estére.

   Reggelre  kelve  az  idő,  megindul  az obsitos katona ki Udvarhelyből, s
mikor kijönne, azt mondja magában: "Legyen immár belőlem oroszlán, próbáljam
meg azt is!"

   Jött  az  úton  le,  éppen  keddi  nap  volt,  az  asszonyok  mentek  fel
Udvarhelyre a vásárra. Mikor meglátták az oroszlánt, elkezdtek sikoltozni, s
amennyien  voltak,  annyifelé  futottak.  Azt  mondja  magában  az oroszlán:
"Legyen  most  már  belőlem  obsitos katona, aztán legyen belőlem cinege is,
hogy próbáljam meg azt is!"

   Meglesz a cinege belőle, repül. Elunja azt is, azt mondja:

   - Legyen még egyszer obsitos katona belőlem, azután legyen belőlem hangya
is, próbáljam meg azt is!

   Meglett a hangya is belőle, ott mászott a földön.

   - Most már legyen belőlem obsitos katona ismét.

   Meglesz  az  obsitos  katona,  s lejön ide a városba Keresztúrra. A fehér
király  ott  lakott,  ahol most a törvényszék van. Beszáll egy házhoz este a
katona,  s reggelre kelvén azt kérdezte a gazdától, hogy miféle uraság lakja
azt  a  nagy  kastélyt. Azt mondja a gazda, hogy ott a fehér király lakik, a
háza   tetejében   van  egy  tornyocskája,  s  abban  van  a  királynak  egy
tízesztendős  leányocskája.  Egy  ördöngös  szüle őrzi, hogy ahhoz semmiféle
teremtett lélek be ne férjen.

   Egy szál fenyőfa nőtt volt a tornyocska ablaka alá. Azt mondja az obsitos
katona:

   - Legyen belőlem cinege!

   Meglesz  a  cinege  belőle,  felrepül  a  fenyőfának a tetejébe, onnét az
ablakra  szökik,  s meglátja a király leánya, kinyitja az ablakot, berepül a
cinege  a  házba,  beteszik  az  ablakot,  s addig kergetik, hogy megfogják.
Szerette  a leány, mert nem látott olyan szép cinegét többet, még a kebelébe
is betette, s azt mondja az ördöngös szülének:

   - Menj el a királyhoz, drótból csináltasson kalitkát nekem, mert egy szép
madarat fogtam.

   Abba  a  kalitkába  vályút,  kendermagot,  vizet  tesznek,  s felviszi az
ördöngös szüle a király leányának, s beleteszik a madarat a kalitkába.

   Besötétedik egyszer, az ördöngös szüle s a királykisasszony lefekszik, el
is alusznak. Azt mondja a cinege:

   - Legyen hangya belőlem!

   Meglesz a hangya belőle, kibújik. Mikor kívüljött, azt mondja:

   - Legyen belőlem cinege! - s leugrik a földre a sötétben.

   - Legyen belőlem obsitos katona már most!

   Eltapogat a királykisasszony ágyához. Felriad a királyleány:

   - Menj el, sátán, ne járj itt, mert itt nem járhat senki!

   - Én  vagyok  -  azt  mondja  a  katona - a te madarad, akit a  kalitkába
tettél,  ha  nem  hiszed,  gyújts gyertyát, s lássad, hogy a madarad nincs a
kalitkában.

   Gyertyát  gyújt  a  leány,  hát  látja,  hogy nincs a madár a kalitkában.
Megébred  az  ördöngös  szüle is, megpillantja az idegen katonát a szobában,
elvisítja  magát.  Egyszeribe  a  katona  cinegének válott, s visszarepült a
kalitkába. Az ördöngös szüle lefutott a királyhoz.

   - Felséges   királyom,   életem-halálom   kezedben  vagyon,  a   felséges
királykisasszony szobájában egy idegen személy volt az éjszaka.

   - No,  te vén boszorkány, biztosan te engedtél oda be valakit, mert a  te
híred  nélkül  nem  mehet  oda  senki  -  ahajt a fehér király, összegyűjtet
tizenkét  tanácsost,  hogy ítéljék meg, hogy miféle halállal vesszen el az ő
leánya, hogy így meggyalázta az ő királyi kastélyát.

   Kínos  halálra  ítélték  a  királyleányt. Csakhogy a többi között egy vak
tanácsos azt mondotta:

   - Ne  pusztítsátok el, hátha nem hibás. Hanem a fehér király hozassa  le,
tétesse tömlöc fenekére.

   Ekkor  a  cinege  kibújt  a  kalitkából,  lerepült a tömlöc rostélyára, s
bement a leányhoz ott is. Azt mondja a vak tanácsos:

   - Felséges  király,  tegyünk  próbát. Tétess egy véka aranyat s egy  szál
kardot  az  asztalra. Mi kezdjünk téged rángatni, a királyné fusson a tömlöc
ablakára,  s  kezdjen  lármázni,  hogy: Ölik a tanácsosok az édesapádat!" Ha
valami életrevaló ember az a katona, s az most is ott van nála, onnan kijön,
ahogy bement, bejön ide a házba hozzánk, meglátja az asztalon a véka aranyat
s  a  szál  kardot.  Ha jóravaló ember, a kardhoz kap, ha valami korhely, az
aranyhoz kap.

   Beszökik  a  házba  a  katona, hagyja az aranyat, kapja a kardot, pallani
kezdi a tanácsosokat a kard fokával, lapjával, ahol éri.

   - Hó,  fiamuram  -  azt  mondja  a  király  -,  ne  üsd,  vágd  többet  a
tanácsosaimat,  látom,  nem vagy afféle tedd el s ne vedd elé legény, aki az
árnyékától is megijed. Én a leányomat kigyelmednek adom s még életemben fele
királyságomat,  de  úgy,  hogy  napfényre  az én leányomat sose vidd, mert a
fekete  rendbeli sárkány azt ígérte, hogy ha napfényre kikaphatja, elrabolja
magának feleségül.

   Király lesz az obsitos katonából, s azt mondja egyszer a feleségének:

   - Édes  kincsem,  menjünk  el abba a virágoskertbe, járjuk, sétáljuk  meg
magunkat!

   - Édes  angyalom,  ne  menjünk  mi sehova, mert ha kiviszel a  napfényre,
nálam nélkül maradsz.

   - Vagy nem - azt mondja az obsitos -, édes kincsem! Inkább körülötted áll
egy ármádia huszár kihúzott karddal.

   Lemennek  sétálni,  s  kereken  állítanak  egy  ármádia  huszárt kihúzott
karddal.  Mikor hátrasétálnának a virágoskerbe, álló délkor besötétedik, s a
fekete  rendbeli  sárkánykirály  felöleli az új királynét, s elviszi magának
feleségnek. Sír az új király, bemegy a felesége apjához.

   - Nem fogadtam meg a felséges király atyám tanácsát, kivittem a leányát a
napfényre. Elrabolta a fekete rendbeli sárkánykirály!

   - Hát  ha  már  így  történt,  immár  házasodj  mással,  viseld  a   fele
királyságot.

   - Én,  felséges  király atyám, nem házasodom meg soha, sem itt nem  ülök,
mert én elmegyek, hogy megkeressem a feleségemet.

   Egy  véka  aranyat felpakolt egy általvetőbe, felteszi egy lóra, felülnek
ketten  két  lóra az inasával, s elindulnak ők utazni. Elsötétednek egy nagy
rengeteg erdőnek a szélében, ott egy fa alatt tüzet tesznek, jót vacsorálnak
ketten  az  inasával,  s  reggelre  kelve  utaznak  tovább  ketten  az erdőn
keresztül.  Hát  ahogy  mennek,  egyszer  kopácsolást hallanak. Hát egy öreg
ember,  még  tán  nálam  is öregebb, valami száraz ágakat vág le egy fának a
tetejéről. Azt mondja az új király:

   - Ugyan, öregapám, miért vágja kigyelmed annak a fának a tetejéből azt  a
száraz ágat?

   - Én  evvel  teszem le a szolgálatot a fekete rendbeli  sárkánykirálynak,
hogy a hátamon viszek neki egy hát fát mindennap.

   - Öregapám, mutassa meg nekem a sárkánykirálynak a lakóhelyét,  itt egyik
ló legyen a kiedé, s ez a fél véka arany.

   Megmutatja  az  öreg  ember,  odaadják neki az egyik lovat s egy fél véka
aranyat. Mondja az új király:

   - Legyen belőlem cinege!

   Ahajt  szárnyrakel  a  cinege, s felrepül a sárkánykirálynak az ablakára.
Ott azt mondja:

   - Most meg már hangya legyen belőlem! - s bebújik az ablak sarkán.

   Meglátja a felesége, s azt mondja:

   - Ó, édes hangyám, az én uram is ilyen módon változott.

   Azt mondja a hangya:

   - Hiszen én vagyok a te urad!

   - Menj  el,  vagy  bújj  el,  édes  uram, valahova, mert a  sárkánykirály
mindjárt hazajön, s téged elpusztít.

   - Hát most, édes kincsem, hol van a sárkánykirály?

   - Oda van - azt mondja a királyné - a vörös királynál. A vörös király  ad
mindennap  egy  kövér  disznót  készen, megmejjesztve, azért a sárkánykirály
sóval, fával, vízzel tartja a vörös királyt.

   Azt mondja az új király a feleségének:

   - Én  elmegyek,  de  ha  holnap disznót nem hoz neked, még akkor  életben
vagyok.

   Elmegy  onnan  az  új király a vörös királyhoz, leül a kapujába. Kimegy a
kanásznak a fia, s kérdi tőle, hogy mi járásbeli.

   - Beállanék disznópásztornak, ha megfogadnának.

   Azt mondja a kanász fia a vörös királynak:

   - Disznópásztornak kínálkozik egy ember - behívják, s meg is fogadják.

   A  disznópásztornak a fiával s az új pásztorral kihajtanak reggel százegy
kövér  disznót.  Meghagyták,  hogy  a százon felüli egy disznót készítsék el
szépen  megmejjesztve,  hogy  mikor  jön  a sárkánykirály, vihesse. De az új
disznópásztor nem mejjesztette meg. Jön a sárkány.

   - Melyik az a kövér disznó, te pásztor, meg van-e mejjesztve?

   - Nincsen  biz  az, mert én nem veszek neked disznót az én béremből,  élj
meg, ahogy lehet.

   Akkor elmegy a sárkány haza üres kézzel.

   Hazahajtják  este  a  csordát  a vörös király udvarába, beolvassák. Hát a
százegy disznó mind hazament.

   - No,  te  pásztor,  már holnap kettőt kell hajtani a százon felül,  hogy
vigye el a sárkánykirály mind a kettőt.

   Másnap kihajtanak százkettőt. Hát jön a sárkány:

   - Hát melyik az én disznóm, te pásztor, van már kettő?

   - Tán azt hiszed, hogy én neked az én béremet bent hagyom, hogy te  hordd
el a disznókat innen?

   Este  lesz,  hazahajtja  a  százkét  disznót a pásztor. Szidják kegyetlen
módon.   Másnap   reggel   kiolvasnak  neki  százhármat.  Akkor  is  megy  a
sárkánykirály a három disznó után:

   - Te pásztor, melyik most már az én három disznóm? Tudod-e, hogy most már
hármat kell, hogy adj?

   Azt mondja a pásztor:

   - Én egyet sem.

   - Hát, te pásztor, mi szándékkal vagy, meg akarsz velem küzdeni?

   Azt mondja a pásztor:

   - Én nem bánom, ahogy neked tetszik.

   Összefogontoznak ketten. Gondolja magában a pásztor:

   "Legyen  belőlem  oroszlán!"  Úgy  megszorítja  a  sárkányt,  hogy  egybe
kettészakad a derekán. Kifutott belőle egy vadnyúl, futott ki a hegyre.

   "Legyen belőlem agár!" - azt mondja a pásztor magában.

   Elfogja  a  nyulat az agár, elszakítja a nyulat ketté, kirepül belőle két
vadgalamb. Azt mondja a pásztor:

   - Legyen belőlem cinege!

   Felrepül  eleikbe,  s  a  két  vadgalambot  mind  agyonvagdossa.  Akkor a
sárkánynak orrát, szemét, körmét mind leszedte, s a tarisznyába belerakta, s
hazahajtotta a disznócsordát a vörös királyhoz este. Szidják kegyetlen módra
a  szegény  pásztort,  hogy  nem  adta oda a három kövér disznót, mert immár
sóból, vízből, fából kifogytak.

   Azt mondja a pásztor:

   - Azt  a  sárkányt  én  agyonütöttem.  Bírjad  sóját, vizét, fáját,  mert
elpusztítottam a sárkánykirályt.

   Akkor  a  vörös király ajándékozott neki hat lovat, egy aranyos hintót és
négy  társzekeret,  ahhoz  való  cselédekkel együtt. Onnét elmennek a fekete
rendbeli  sárkánykirály  kastélyába, a feleségéhez. Bemennek a sárkánykirály
udvarába,  megfordulnak  a  négy  társzekérrel,  s  azt  megrakják arannyal,
ezüsttel.  Akkor  az  új király a feleségének megfogta a kezét, levezette, s
beültek  az  aranyhintóba,  s  eljöttek  haza,  ide a fehér király udvarába,
ahonnét  elvitték  volt  a  leányt.  Nagy  örömmel leszálltak, s még máig is
élnek, ha meg nem haltak. Holnap legyenek a kigyelmetek vendégei.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező