Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

                  A KIRÁLY HÚSZÉVES LEÁNYA ÉS A HÁROM IFJÚ

   Egyszer  volt  egy  királynak egy szép leánya, s mikor az a leánya elérte
volna immár a huszadik esztendőt, azt mondja az apjának:

   - Hallja, édesapám, már én is csak fogok valamihez, mert eljött az  ideje
annak, hogy férjhez menjek.

   Azt mondja erre a király:

   - Hát  te,  leányom,  mihez akarsz fogni, férjhezmenéshez? Hiszen ha  egy
olyan férfi meg akarna házasodni, aki találna hozzád, az megkeres téged, nem
illik, hogy a leány maga járjon efféle dologban.

   - Nem úgy van az, apám - azt mondja a leány -, hanem én levelet  bocsátok
széjjel  mindenfele az országba, hogy jöjjenek szerencsepróbáló ifjak, s aki
a próbát kiállja, annak a felesége leszek.

   Megíródik  a  levél,  s  elküldik  széjjel az országba. A levél pedig azt
tartalmazta,  hogy  aki  valami  olyan portékát tud vinni a király udvarába,
amelynek  hasonmását nem tudja mutatni a király leánya, az fogja őt elnyerni
feleségül.

   Bejárja  a  levél az egész országot, igen kapnak rajta, kivált az előkelő
ifjak.  Volt abban az országban három ifjú legény, s azok közül egynek olyan
keszkenője  volt,  hogy  ha  megrázta,  akármit gondolt, mindjárt meglett. A
másiknak  egy  olyan korbácsa volt, hogy ha valahova menni akart, csak egyet
sújtott vele, s mindjárt ott lett, ahol akart. A harmadiknak pedig egy olyan
messzelátója  volt,  amelyen  meglátta  még  az embernek a szívét, lépét s a
tüdejét  is. Mikor ezek elolvasták a királykisasszony levelét, mind a hárman
útnak  indultak.  A  király  kapujában  mind  a  hárman  összetalálkoztak, s
elkérdezték  egymástól  utazásuk  célját.  Megegyeztek  egymással,  hogy  ne
egyszerre menjenek az udvarba, hanem külön-külön.

   Bemegy legelőször az, akinek a csodatevő keszkenője van. Meghajtja magát,
köszön, s jelenti, hogy ő miféle járásbeli volna.

   Azt mondja neki a királyleány:

   - No hát miféle portékát hoztál, hadd lássam, tudnám-e én párját mutatni?

   Az  ifjú  előmutatja a kendőt, s elmondja, hogy annak milyen tulajdonsága
van.  A király leánya nem tudott ahhoz hasonlót mutatni, mert nem volt olyan
neki, s azt mondotta:

   - Te  ifjú,  menj  a szállásodra harmadnapig, s addig én  gondolkodom - s
azzal az ifjú el is megy, szállást keres magának.

   Másodszor  bemegy  az  az  ifjú, akinek a messzelátója volt, de az is úgy
járt,  mint  az  első.  A  királykisasszony  őt  is  elküldötte  harmadnapig
szállására.

   Utoljára  ment  az,  akinek  a csodakorbácsa volt, de a király leánya nem
tudta  párját  mutatni  a  korbácsnak  sem.  De  a  korbácsos  legénynek azt
mondotta:

   - Hallod-e, én hallottam hírét egy különös tengeri szigetnek, hogy abban,
amennyiféle  gyümölcs a világon van, mind megterem. Szeretném meglátni azt a
szigetet  egyszer életemben. Ha tehát valóban olyan csodatevő ereje van a te
korbácsodnak,  hogy  ahova  éppen  akarsz,  oda tudsz menni vele, menjünk el
ketten, hadd lássam meg én is azt a különös szigetet.

   Azt mondja rá a legény a leánynak:

   - Hát  ha  úgy  akarsz, állj most ide mellém, s én egyszeribe  odateszlek
téged, ahova éppen neked tetszik.

   Odaáll a leány az ifjú mellé, s a legény egyet cserdít a csodakorbáccsal,
s azt mondja:

   - Hipp-hopp, ott legyünk, ahol a királyleány akarja!

   Abban a szempillantásban a különös szigetben voltak mind a ketten.

   A  király  leánya nekifogott, megvizsgált mindent, összejárta a szigetnek
minden  szegletjét,  minden  nevezetest  megnézett  abban.  Mikor  aztán jól
kijárta, kimulatta magát, azt mondta a legénynek:

   - No, most már láttam, amit látni akartam, menjünk, siessünk haza  innen,
mert nem szabad sokág távol lennem az apám házától.

   Megint  egymás  mellé  állottak,  megérintették  magukat  a korbáccsal, s
egyszeribe  otthon  termettek.  Akkor  a  leány  ezt a legényt is szállására
utasította harmadnapig gondolkozásra, mint a másik kettőt.

   A  három  legény  mind csak várta, várta, ki-ki a maga szállásán, hogy mi
fog  velük  történni,  hová dől el a sorsuk. Eltelt a három nap is, s mégsem
hallottak  semmit  sem  arról,  hogy mit akarnak velük. Egyszer azt gondolja
magában  az  az  ifjú,  akinek  a csodatevő kendője volt, hogy ő bizony csak
elindul  hazafele,  mert  látja,  hogy csak komédiáznak vele, a három nap is
eltelt,  s a drága városban sokáig időzni bajos dolog pénz nélkül. Ahogy így
elmélkedett,  hát  el  is  indult  vissza azon az úton, amelyen eljött volt.
Megy,  mendegél  egy  nagy  tágas  mezőn  keresztül,  s  minthogy  a hosszas
utazásban  erősen  megfáradt,  leült  nyugodni  egy  vadalmafa árnyékába. De
mivelhogy meg is éhezett, elővette a keszkenőt, megrázta, s azt parancsolta,
hogy azon a helyen, ahol ő ül, étel-ital elegendő legyen. Lett is egyszeribe
annyi,  hogy  tíz  ember  is  jóllakhatott  volna  vele. Nekifog a legény az
evésnek,  s mikor legderekasabban folytatná az ebédelést, odaérkezik a másik
ifjú  legény  is, az, akinek a messzelátója volt. Köszönti őt, s a keszkenős
legény azt mondja neki:

   - Éppen jókor jöttél, ugyan jó helyre jöttél, barátom! Tudom én, hogy  el
vagy  fáradva,  s  amellett ehetnél is, gyere, ülj le ide mellém, jó szívvel
látlak, együnk-igyunk, aztán utazzunk tovább együtt.

   Minthogy  a  távcsöves  legénynek  is  az  óra  tizenkettőt  ütött  már a
gyomrában,   nem   vonogatta  magát,  hanem  letelepedett,  s  enni  kezdett
szorgosan. Ahogy az étel fölött beszélgetnek egyről is, másról is, de főként
a  király leányáról, hát egyszercsak látják, hogy a fejük fölött a levegőben
megy  a korbácsos legény, mint valami lidérc vagy sárkány, de hirtelen annak
is szemébe akadt a két vendégeskedő a fa alatt. Leszállott hozzájuk, s őt is
odaültették  maguk  mellé,  hogy egyék velük. Evett ő is jó szívvel, nemigen
várt sok kínálást. Most már ettek hárman.

   Evés  közben  elmondták  egymásnak, hogy hogy jártak, s hogy egyiknek sem
volt szerencséje, kijátszották őket, mind a hármukat csúful.

   Mikor  az  étellel  végeztek,  az,  akinek  a csodatevő kendője volt, azt
mondja a másik kettőnek:

   - Haj, barátaim, de szeretném én azt tudni, mégpedig bizonyosan, hogy  az
a  királykisasszony  éppen  most, ebben az órában hol van, mit csinál, mivel
foglalatoskodik.

   Azt mondja arra az a legény, akinek a távolbalátója volt:

   - Hát,  barátom,  azt  te  könnyen  megtudhatod.  Nézz  bele  ebbe az  én
távcsövembe,  mindjárt  meg fogod látni tisztán, hogy a királyleány hol van,
hogy és mint vagyon.

   Belenéz a keszkenős legény a távollátóba, hát látja, hogy a király leánya
ágyban fekszik, s olyan beteg, hogy hal meg. Elmondja a másik kettőnek, hogy
ő mit látott, aztán azt mondja:

   - Látjátok,  barátaim,  ha  én  most odamehetnék igen hamar, a  csodatevő
kendőmmel  tudnék  én  előteremteni  olyan  orvosságot,  hogy attól mindjárt
meggyógyulna a királykisasszony. Különben most mindjárt meghal az a gyönyörű
szép leány!

   Azt mondja arra a korbácsos legény:

   - Hiszen  az nem olyan nagy dolog, ha azt akarjátok, hogy minél  hamarabb
ott  legyünk  a  leánynál,  én  egy  perc  alatt odateszlek titeket magammal
együtt.

   Mind  a  hárman  egymás  mellé állnak, a korbácsos megcsapja előbb magát,
azután  a  másik kettőt, hát azon veszik észre magukat, hogy mind a hárman a
királyi  kastélyban vannak. Bemennek a beteg leányhoz, s ott a kendős legény
csak  megrázza  a  csodatevő  keszkenőt,  parancsol  neki,  s  hát egyszerre
mindjárt  az asztalon teremnek a leghasznosabb orvosságok. Gondozásba veszik
a beteg leányt, s egy óra alatt oda viszik ki a dolgot, hogy a leány egészen
felgyógyul s felöltözik. Ezért meg is kapták a királytól az illő jutalmat.

   Most   már,   hogy  mind  a  három  legény  jelen  volt,  megkezdődött  a
tanácskozás,  hogy  a király leánya melyiké legyen a három közül. Nem tudtak
megegyezni,  úgyannyira,  hogy  per támadott közöttük. Ha ez a per olyan sok
ideig fog folyni, mint a többi perek az elmúlt esztendőkben, a király leánya
úgy  megvénül,  mint a legöregebb vénasszony a faluban, s akkor nem veszi el
még a bolond Pimpók Gyuri se az Alszegen.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.