Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                             A PÉCELI SZÚNYOGOK


   Hej,  bizony  régen  volt,  mikor  az  öregapám  kis-subáját  odaadtam  a
rongyszedőnek egy szépen szóló körtemuzsikáért. De az meg még régebben volt,
mikor az a kis-suba bárány képében ropogtatta a friss füvet a legelőn. Hanem
azért  legrégebben  mégiscsak  az  volt,  amikor  a  cinkotai  bírónak egész
istenadta  nap  egyéb  dolga  se  volt,  mint  a  legyeket  hajkurászni  egy
istentelen nagy légycsapóval.

   - Csitt-csatt!  -  mondta  a légycsapó; - csitt-csatt! - mondta a bíró  s
odacsoszogott  nagytelkes  bocskorában  a  pitvarajtó szemöldökfájához, ahol
éppen egy kövér dongó pödörgette a bajuszát nagy magabíztában.

   - Te  leszel  a  századik - örvendezett a bíró s fölemelte szép  lassan a
légycsapót, mikor eljajdította magát a századik légy:

   - Jaj, te cinkotai bíró, kegyelmezz az életemnek!

   Úgy  hallottam, mint most hallom, ahogy haragosan rámordult a keményszívű
bíró:

   - Mért  volnék  én  bíró,  ha  még  az   ilyen  ingyenélő   népségnek  is
megkegyelmeznék?

   - Sose látsz többet, bíró, ha még az egyszer eleresztesz - rimánkodott  a
dongó - úgy elmegyek, hogy híremet se halljátok.

   - Ugyan hova tudnál menni, te tolakodó szerzet?

   - Elmegyek Pécelre szúnyognak.

   - Ejha  - ejtette le ámultában a bíró az állát -, hát olyan jó soruk  van
Pécelen a szúnyogoknak?

   - Mint halnak a vízben - zümmögte a dongó s úgy kihessent az ajtón,  hogy
tán  meg  se  állt  volna  Pécelig,  ha az eresz alatt a fecske be nem kapta
volna.

   Mindegy  az, azért a cinkotai bíró mégiscsak előkurjantotta a feleségét s
a markába nyomta neki a légycsapót:

   - Vedd  át  egy  kicsinyég  a hivatalomat, te asszony, míg én  átszaladok
Pécelre. Már csak megtudom, hogy élnek azok a híres péceli szúnyogok.

   Úgy  láttam,  mint  most  látom,  ahogy  lehúzta  a bocskorát, fölhúzta a
sapkáját,  tenyerébe  szedte  a lábát s lélegzetet se vett a péceli határig.
Ott  éppen egy szántóvető ember tanította fütyülni a pacsirtafiókákat, annak
fordult neki a cinkotai bíró:

   - Hej, te péceli ember nem mondanád meg nekem, mért van olyan jó soruk  a
péceli szúnyogoknak?

   - Mi az a szúnyog, atyámfia? - csudálkozott a péceli ember. - Soha  hírét
se hallottam, azt se tudom, eszik-e vagy isszák?

   - No, majd keresek okosabb embert - kiáltotta vissza futtában a  cinkotai
bíró s meg se állt a falu közepéig, ott is fölugrott a kút kávájára, a szája
elé tette a két tenyerét s akkorát rikkantott, hogy összeszaladt rá az egész
falu.

   - Hej, emberek, mondjátok meg nekem, miről híresek a péceli szúnyogok?

   Egymást támogatták a péceliek, olyan jót nevettek ezen a kérdésen. Bezzeg
elfutotta a pulykaméreg a cinkotai bírót.

   - Száz   aranyat   adtam   volna  egy  péceli  szúnyogért   -   kiáltotta
kétségbeesetten  s  dühében  beledobta  sapkáját  a  kútba. Loccs, odalett a
világlátott  cinkotai  bíró  sapkája  s  fölzavart  a víz színéről egy sereg
szúnyogot, akik nagy muzsikálva szálltak föl a kútból.

   - Zine-zene, zine-zene, száz arany a szúnyog-zene!

   - Szúnyog,  szúnyog!  - lelkendeztek a péceliek s boldog volt, aki  egyet
megkaparíthatott  a  drága muzsikásokból. Hazavitték őket, kalickába zárták,
gondjukat viselték, mint ahogy megérdemli az afféle száz aranyas portéka.

   Azóta  van  Pécelen annyi szúnyog, mint a rojt. Amelyikteknek száz aranya
van,  vehet  belőlük.  Aki  jól  tud alkudni, az kilencvenkilenc aranyért is
kaphat.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező