Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                         HARKÁLY MESTER SZERENCSÉJE

   Télidőben későn ébred még az erdő is. Nincs, aki költögesse. Oda vannak a
vidám  szavú  madarak;  aki  itthon  maradt  közülük, örül, ha mentül tovább
nyújthatja  az éjszakát. Legalább addig se gyötri a gond: hogy hol terítenek
neki ma ebédre?

   Mikor  a  tudós  bagoly,  aki  egész  éjszaka a csillagokat vizsgálgatta,
hajnal  szőkülésekor hazafelé suhog a ködben, még akkor minden alszik. A fák
csendesen  bólogatnak:  álmukban  bizonyosan  virágukat  ringatják  a  meleg
napsugárban. Lassú horkolás hallatszik a fahegyről: ott a mókus álmodik puha
vackán friss mogyoróról. A sűrűből is jön valami halk neszezés: az összebújt
őzikék  kergetőznek  álmukban  a  csörgő  patak  partján. Bezzeg mackó bácsi
akkorákat szusszan az erdő mélyén, hogy elhajtana egy szélmalmot. Bizonyosan
mézet  talált  álmában  a  Tányértalpú s most a vad méhecskék elől menekszik
esze nélkül.

   Meleg  napsugár,  csörgő patak, mézelő méhecskék? Az ám, ólomszín felhők,
csepegő  köd,  nyirkos  hideg. A bölcs bagolynak minden tolla reszket, ahogy
lebegtében elsóhajtja magát:

   - Hu-hu, jobb nyáron! Hu-hu, de fázom!

   - Kidobolták  Szentesen:  aki  fázik,  reszkessen  -  recseg bele  valami
jókedvű nevetés a hajnali csendbe.

   Tudós  bagoly  ijedtében  majd leejti a pápaszemét: ugyan kinek van ilyen
hangos jókedve ebben a cudar időben?

   Harkály  mesternek  biz ott, aki kint gubbaszkodott a háza küszöbén, nagy
faodú   szélén.   Piros  sapkája  csak  úgy  villog  a  félhomályban,  ahogy
csavargatja a fejét jobbra-balra.

   - Nini,  Harkály  mester  -  mondja  neki a bagoly -, de korán  kialudtad
magad! Tán valami szépet álmodtál, hogy olyan nagy jókedved van?

   - Huj-huj  -  ujjong  a  mester  -,  úgy  érzem,  hogy ma valami  különös
szerencsém lesz.

   - Bizony rád is férne - szánakozik a bagoly -, mert olyan vagy már,  mint
a hét szűk esztendő.

   Az  erdők  tollas  ácsmesterét csakugyan nagyon megviselte a tél. Tisztes
fekete  gúnyája, szép zöld kötője csakúgy lityeg-fityeg rajta, hiába: tél az
idő,  nincs  kereset,  üres  a  konyha. Hetek óta nem evett húsocskát, csupa
fenyőmagon tengődik a jámbor.

   - De  érzem,  hogy  ma valami különös szerencsém lesz - biztatja  magát a
mester s nyakába veszi az erdőt: hátha kerülközik egy kis munka valahol.

   Először  a fenyőfákat kopogtatja sorra. Azokban lakik a fenyőpille könnyű
hernyója,  nincs  annál  fölségesebb  eledel a harkálygyomornak. Az ám, de a
hernyónak  is van magához való esze: olyan mélyen bevette magát a fába, hogy
odáig ugyan be nem ér az ácsbalta, ha tövig kopik is.

   - Mindegy az, mégiscsak valami szerencse ér ma engem - csóválta  a mester
a  piros  sapkát  s  nekifeszíti  a  vésőjét  a cserfakéregnek. Ott lakik az
ormányos bogár, bizony azt is jó lenne kávézni.

   - Ki-jő, ki-jő! - kiabálja Harkály mester diadalmasan.

   De bizony nem jön ki az az ármányos ormányos.

   Sebaj,  hiszen  még  a bükkfák hátra vannak. Pedig azoknak a repedéseiben
tanyázik a százlábú bogár.

   - Gyer-gyer, gyer-gyer! - kopácsol a mester. De nem hiába van száz lába a
százlábú bogárnak, úgy elindul velük, hogy nyoma se marad.

   Pedig lefelé csuszkál már a napocska az égen s ugyancsak vacsorázhatnékja
van  a  mesternek.  Ej,  ej, hát csak nem mutatkozik az a különös szerencse?
Nyilván  azoknak  az öreg nyárfáknak a kérge alatt bujkál. Nem baj, ha csupa
hangyatojás lesz is, az is drága koszt ebben a szűk időben.

   - Kipp-kopp,  kipp-kopp  -  dolgozik a fejsze, hasad a forgács, de  semmi
sincs  alatta.  Alighanem olyan vidékre hurcolkodtak a hangyák, ahol nincsen
ács a faluban.

   - Hű-hű,  hű-hű - sóhajt szomorúan a mester - miből éljen meg most már  a
szegény  mesterember? Már látom, hogy el kell bujdosnom erről a tájról, ahol
semmi becsülete az iparosnak.

   Pedig  dehogyis  nincs,  dehogy!  Alig  ért haza Harkály mester, mindjárt
rákopogtatták az ablakot. Egy kövér csigabiga ágaskodott be rajta:

   - Ugyan  mester,  foltozd  be  a házamat, kilyukadt a teteje, mind  bever
rajta az eső.

   - Kérem alássan, kérem alássan - szorgoskodott a mester s úgy beácsolta a
tetőt,  hogy tán szebb volt, mint azelőtt. Hálálkodott is a csigabiga, ahogy
csak a szarvaitól telt, hanem a mester nem érte ám be szép szóval:

   - Hohó barátom, hát a napszám hol van?

   - Napszám - meresztgette a csiga a szarvait -, hát nem elég, hogy  dolgot
adtam, még meg is fizessek érte?

   - De  mindjárt,  de  tüstént!  -  rikoltozott  a mester - háziúr  létedre
elvennéd az ingyen munkát a szegény embertől?

   - No,  majd  nyáron  küldök  egy  kis tormalevelet, ha el nem  felejtem -
integetett nagy kegyesen a csiga s azzal kotródott be a száraz levelek közé.

   - Úgy?  Majd  a  nyáron?   Ha  el nem felejted? - ugrott utána a mester s
sutty! úgy kirántotta a csigát a házából, mintha benne se lett volna.

   - Kirántott  csigát  is  régen  vacsoráltam - bóbiskolt  álmosan, mikor a
háziurat  lenyelte  -,  de éreztem én ezt már reggel, hogy ma valami különös
szerencse ér engem.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező