Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                           CSUPASZEM, A VILÁGJÁRÓ

   Aki  vízparton  járt  valamikor,  mindenki  látta  már Csupaszem békát, a
papucsosmestert. Nyakba vetett zöld kötényéről, munkára termett keze-lábáról
könnyű  fölismerni ezt a jóravaló mesterembert. De legkönnyebben a szeméről,
mert  ahhoz  fogható  nagy  szem  nem  kerülközik több a nádasban. Hozzá még
Csupaszem mester nem is az arcán hordozta a szemit, mint más istenteremtése,
hanem  a  feje  tetején.  Büszke is rá az öreg papucsosmester, hogy ő a feje
tetejével lát.

   - Ebből  is kitetszik, hogy valami előkelő nemzetség ez a  miénk - mondja
estendén  a  Csupaszem-porontyoknak,  mikor  jó  étvággyal elfogyasztották a
szúnyográntottát.

   - Elég  baj  az  nekünk  -  kuncog az egyik kis Csupaszem -, hogy  mink a
fejünk tetején látunk.

   - Miért, mért? - kérdi az öreg Csupaszem.

   - Mert így nem tehetünk a fejünkre kalapot - nevette el magát a poronty.

   De  sietett  is  ám  elkotródni  az iszapba, hogy hirtelenében kalapot ne
mérjen a fejére a gyékény-buzogánnyal az öreg Csupaszem.

   Mert  semmit se utál jobban az öreg papucsos, mint a kalapos mesterséget.
Azt mondja, hogy csak olyan éhenkórász népeknek való, mint a gémek, akik még
tollat  is  tűznek a süvegük mellé. Szabad fővel jár az igazi vízbéli nemes,
de papucsban, hogy meg ne szúrja a talpát a sulyomtövis.

   Lapulevélből  szabja  Csupaszem  a  papucsot  s  míg ő ott szorgoskodik a
vízparton,  Csupaszem  anyó a sás közt keveri a délebédhez való rántást. Ki-
kiszól a konyhából a papucsos műhelybe:

   - Mit varrsz, mit varrsz?

   - Papucso-cso-cso-cso-cso-csot,   papucso-cso-cso-cso-csot  -  dúdolgatja
vissza a mester.

   - Szép mesterség is ez annak, aki nem tud egyebet - zümmögi a feje felett
az aranyos szárnyú szitakötő.

   - Hát te mit tudsz? - kérdezi Csupaszem.

   - Szitát kötögetni, vásárokra járni, repkedni, szállni, világot látni.

   - Világot látni? Ugyan mit látsz te többet, mint én, te éhendongó?

   - Túl  a  dombon  erdőt,  rétet, mindenféle tarka népet, csacska,  locska
patakot, egy tarisznya szúnyogot.

   - Minek  ez  a  nagy  tudomány  egy hitvány szitakötőnek?  Tán szolgabíró
akarsz lenni Tápén?

   - Utcu tolla, motolla: kinek arra mi gondja! Hanem tudod mit, mester?  Ha
szolgabíró  leszek,  megveszem  a  szemedet  ablaknak  a megyeházára. Úgy se
veszed semmi hasznát.

   - Kapjon  el  a béka! - vartyogott haragosan Csupaszem s csakugyan  utána
kapott a szitakötőnek.

   Hanem  az már akkor a másik parton vallatta a virágos kákát, mit álmodott
az éjszaka?

   - Szerencséd, hogy elhordtad az irhád, mert majd megmutattam volna,  hogy
hasznát tudom venni a szememnek - dörmögött utána Csupaszem mester.

   Hanem  azért  a  szitakötő beszédje mégis szöget ütött a fejébe. Szó, ami
szó,  mégiscsak  illendő  volna  egyszer  körülnézni  a  világban  az  ilyen
magaformájú  előkelő  személynek.  Akkor  lenne  még csak nagy tisztessége a
nádasban Csupaszem papucsosnak! Még tán a bíbic is ővele varratná az ünneplő
papucsát!

   Se  szó,  se beszéd tovább, Csupaszem elhajította a kaptafát, fölgyűrte a
zöld kötőjét s akkorát ugrott föl a dombra, hogy szinte puffant.

   - Hová, hová? - kiáltotta utána kétségbeesetten Csupaszem anyó.

   - Megyek világot látni.

   Bokrok, virágok nevetve csóválták meg a fejüket, mikor meghallották, hogy
mi  járatban  van  az  öreg  Csupaszem. Még a napocska is elnevette magát az
égen:  lett  is  Csupaszemnek  olyan melege, hogy mire felére kapaszkodott a
dombnak, már a nyelve is lógott.

   - Hová, hová, Csupaszem bácsi? - kérdezte tőle a csigabiga.

   - Megyek  világot  látni  - lihegett a szegény  Csupaszem -, valamirevaló
mesterember  nem  élhet  meg  anélkül,  hogy  körül  ne  nézzen egy kicsit a
világban.

   - Ugyan mit lehet rajta nézni?

   - Mit-e? Nem a te eszedhez való az, kis öcsém! Túl a dombon erdőt, rétet,
mindenféle tarka népet, csacska, locska patakot, egy tarisznya szúnyogot.

   - De  már  azt  magam  is  megnézem - örvendezett a  csigabiga -, gyerünk
együtt Csupaszem bácsi!

   Csupaszem  mestert  elfutotta  a  béka-méreg.  Még  hozzákötné magát ez a
sehonnai  vándorlegény,  akinek  hátán  háza,  kebelén kenyere. Mérgében úgy
nekirugaszkodott, hogy három ugrással fent volt a domb tetején.

   - No,   nézzük,  milyen  világ  van  itt   -   fohászkodott  Csupaszem  s
fölágaskodott a két hátulsó lábára, hogy jobban körülnézhessen.

   Nini,  a kiskésit neki, hisz itt is csak olyan pocsolya van, mint a másik
oldalon! No nézd, itt van még a papucsos műhely is! Lám, lám, hát ott nem az
a sásbokor hajladozik, ahol a vacsorára való szúnyog-szalonnát pörkölik! Még
az  a békateknő is ott úszkál a vízen, amelyikben a kis Csupaszemeket szokta
füröszteni az édesanyjuk.

   - Hordja el a gólya ezt a világot - csak olyan az, mint a mienk!  Hej, de
bolonddá  tett  az a gonosz szitakötő! - sopánkodott az öreg Csupaszem, szép
csendesen  legurítván  magát  a lejtőn. Nem érte föl ésszel a jámbor, hogy ő
benne  volt  a  hiba. Visszafelé látott, mikor két lábra állt, azért látta a
tulajdon  maga nádasát. Ilyen veszedelem van abban, ha valaki a feje tetején
viseli a szemét.

   A  parton már ott várta az egész családja. Csak úgy rezgett belé a nádas,
ahogy az éhes Csupaszemek világlátott apjukat köszöntötték:

   - Vár a vacso-cso-cso-csora, vár a vacso-cso-cso-csora!

   Az  öreg  Csupaszem  azonban ügyet se vetett a nyájas köszöntésre. Fejest
ugrott  a  vízbe  s  úgy  elbújt  a  nádtorzsába,  hogy  gólya  legyen,  aki
megtalálja. Attól félt, hogy megkérdezik tőle a porontyai, elmén-e máskor is
világot látni?
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező