Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                             MINDENFÉLE MESTEREK

   Bolondos  álmom volt tegnap délután a kertben, ahogy a kis cseresznyefánk
alatt  szunyókáltam  a  padon. Azt álmodtam, hogy rubin cseresznye termett a
kis  cseresznyefán, arany alma az almafán, húszkoronás bankókat levelezett a
szőlővenyige.

   - Ejnye - mondom -, mit csináljak én ezzel a töméntelen kinccsel?  Zsákba
rakom,  vállamra  veszem,  keresek egy kacsalábon forgó várat, azt megveszem
Pankának  meg  Vilmának,  legalább  akkor ott tarthatják a bababálat, nem az
íróasztalomon.

   Már  ki  is  nyújtottam  a kezem egy suhogós-ropogós levélbankóért, mikor
egyszerre  csak  a  homlokomhoz  ütődik  valami.  Kinyitom a szemem: hát egy
nagyobbacska  bogár esik le rólam. Aranyoszöld ruhája csillogott-villogott a
napfényben  s olyan peckesen szedegette a lábát a homokban, hogy én mindjárt
azt gondoltam magamban:

   - No, ez bizonyosan a bogár-generális.

   Már éppen be akartam neki mutatkozni, mikor egyszer csak hosszúkás fekete
bogárkát  látok  az út szélén. De úgy hányta ám a bukfencet, hogy nincs az a
pojáca,  aki jobban értene hozzá. Addig-addig ügyeskedett, hogy egyszer csak
a  feje búbjára pottyant a peckes generálisnak. Kotródott is ám le róla nagy
engedelemkéréssel:

   - Ne tessék megijedni, nem ütöttem meg magam. Bocsánatot is kérek, hogy a
fejére ugrottam uraságodnak. Nem rosszakaratból tettem, hanem nekem már az a
természetem. Pattanóbogárnak hív Tolna-Baranya.

   A  bogár-generális  megtapogatta  a  feje búbját s egy kicsit kelletlenül
válaszolt:

   - Igazán  nagyon örülök a szerencsének. Én az aranyos virágbogár  vagyok.
Ismernek  engem Iregtől Ürögig. Én vagyok az, aki még virágjában meg szoktam
enni a gyümölcsöt, hogy a gazdámnak ne legyen vele vesződsége.

   - Hiszen  akkor  mi szögről-végről atyafiak is vagyunk - vetett  örömében
díszbukfencet a pattanó-bogár. - Uraságod megeszi a virágot, én meg megeszem
a gyökeret. Azon élek egész famíliástól. Mindjárt át is hívom a testvéreimet
a  búzaföldről.  Vagyunk  vagy  háromszázan.  Tudom,  megörül a gazda a nagy
tisztességnek.

   Már  éppen  mondani akartam, mennyire örülök, amikor új vendéget láttam a
fűben.  Lencseszemnél  nem nagyobb, ragyogó kék bogárkát. Feje lehorgasztva,
lába összehúzva, egész testecskéje megmeredve.

   - Ohó,  hiszen  ez  a  trafikos szomszéd! - pattogtatta vígan a nyakát  a
pattanó-bogár - ez ám csak a derék legény! Nincs az a dohánygyár, ahol olyan
szépen  sodornák  a  szivart,  mint  ahogy ő összesodorja a falevelet. Aztán
olyan  furfangos szerzet őkegyelme, hogy egyszerre holtnak tetteti magát, ha
veszedelmet  orront.  Hallja,  szomszéd,  ne  bolondozzék  kend,  itt  nincs
veszedelem.

   A  trafikos szomszéd kihúzta magát s csak most látszott meg rajta, milyen
szép  legény.  Az orra hosszabb volt, mint az egész teste s nem is a kezével
fogott kezet, hanem az ormányával.

   - Híréből rég ismerem - hízelgett a virágbogár -, de még munka közben nem
volt szerencsém látni.

   A  levélsodró  bogár  egyszeribe  megmutatta,  mit  tud.  Egykettőre fönt
termett  egy  meggyfácskán,  hegyes  orrát belefúrta egy szép nagy levélbe s
olyan  szivart  sodort  belőle, mint a parancsolat. Ő aztán visszapottyant a
barátaihoz,  hanem  a levél nem sodródott vissza. Úgy maradt összegöngyölve,
nap így nem éri, levegő nem élteti, pár nap múlva leszárad az ágról.

   - Hát  ez  így megy, szomszéd - büszkélkedett a trafikos -, s úgy  látom,
itt érdemes egy gyárat berendezni.

   - Ármányos  kis  ormányosa  -  gondoltam  magamban  -, ez a  leggonoszabb
valamennyi közt.

   Pedig az még csak ezután jött. A lugasszőlő kihajló vesszejéből nagyfejű,
piszkos-fekete  bogár  zuhant a három közé negyediknek. Egy a széle, hossza,
vastagsága. Formátlan jószág, két csattogó ollóval.

   - Nini,  hisz ez meg Csajkó sógor, a szőlőszabó - örvendezett a  pattanó-
bogár.  -  Neki  az  a mestersége, hogy tőben lenyesegeti a szőlőhajtásokat.
Mondhatom,  ügyes  mester.  Ahová  ő  beteszi a lábát, ott nem isznak mustot
abban az esztendőben.

   De  már  ennek  fele  se  tréfa  -  gondoltam magamban s kinyitottam szép
csendesen a kertajtót.

   - Pipikém,   pipikém!  -  szólítottam  be  a  kendermagos  kis  jércét  s
megmutattam neki a mindenféle mestereket.

   - Kotty-kotty!  -  mondta  röviden  a jércike s úgy bekapta a  trafikost,
mintha  ott  se  lett  volna.  Utána  küldte  a  pattanóbogarat  is,  meg  a
virágbogarat  is.  Csajkó  szabót hagyta utoljára, mert az volt a legnagyobb
falat.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező