Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                           A KÉMÉNYSEPRŐ ZSIRÁFOK

   Gyerekek,  hallottátok-e már hírét a marabu-várnak? Rá ne mondjátok, hogy
hallottátok, mert én akkor mindjárt azt kívánom, hogy mutassátok hát meg ezt
a híres várat a térképen. Ott pedig nem mutatjátok meg, ha holnap ilyenkorig
keresitek is.

   Marabu-vár nem a térképen van, hanem az állatkertben. Ott az is meglátja,
aki  nem  keresi.  Én se kerestem, mégis messziről megláttam a hegyes tetejű
marabu-palotákat.

   - Ugyan  kik  laknak  ezekben a furcsa emeletes házakban? - kérdeztem  az
őrt.

   - Azokban a marabu-madarak laknak, kérem - okosított föl az ember.

   - Marabu-madarak?  - mondtam csodálkozva. - No, azok nagy urak  lehetnek,
hogy így kedvüket keresik. Szeretnék velük megismerkedni.

   - Lehet  -  azt mondta az őr s megzörgetett egy rácsos ablakot a  marabu-
palotán. Hát ki is dugta rajta a fejét - egy füles bagoly.

   - Nini  -  mondom  -,  ez  a  madár tán hétköznap füles bagoly,  vasárnap
marabu?

   - Füles bagoly az mindig - nevetett az őr -, ő a cselédje a marabunak.

   Így  kellett  lenni,  mert  a füles bagoly hirtelen visszakapta a fejét s
rikoltott odabent esze nélkül. Bizonyosan azt jelenthette, hogy vendég áll a
házhoz, tessék fölhúzni a csizmát.

   Fölhúzta-e  marabu úr a csizmát, vagy nem, meg nem mondhatom, mert csak a
hosszú orrát tolta ki az ablakon.

   - Kecsegés jó reggelt - köszöntem fel neki, de nem szólt rá semmit.

   - Szerecsen madár az, nem ért magyarul - mondta az őr.

   - No  én  meg  szerecsenül nem értek - szomorodtam el. - Hanem  azért, ha
ilyen szép házat kapnék, én is beállnék marabunak.

   - Azt megteheti az úr - nevetett az őr -, csak tessék kivárni, míg  olyan
hosszúra megnő az orra, mint a marabué.

   De  úgy  elszaladtam én onnan, hogy vissza se fordultam többet s azóta se
láttam marabu-várat. Csak a verebek hozták hírül az újságot, hogy nagy a baj
marabuéknál.

   A  baj  az  volt,  hogy  Tél  apó  a  marabu-palotákba is bekocogtatott a
múltkoriban  s  nagyon ráijesztett a forró naphoz szokott afrikai madarakra.
Bezzeg egy-kettőre megtanította magyarul a kis marabu fiókákat.

   - Nagy  a  bánat,  nagy  a  bú,  fázik a kis marabu! - egész éjszaka  azt
jajgatták az ártatlankák.

   Ők  még  hírét  se  hallották  a  télnek,  de  az  öreg  marabu apó sokat
tapasztalt   már  jártában-keltében  s  tudta,  hogy  mivel  lehet  a  telet
megszelídíteni.

   - Fűts be! - parancsolta a bagolynak.

   Bagoly  inas  szót  fogadott,  de  nagy  baj  is  lett  belőle. Egyszerre
teleszaladt füsttel valamennyi marabu-ház, az orruk hegyéig se láttak tőle a
madarak.

   - Marabu  úr,  azt  gondolom, a kéményben sok a korom - köhécselt  Bagoly
inas.

   - Hát ki kell söpretni - tüszkölt mérgesen marabu-apó.

   - Könnyű  azt  mondani,  de  hol  találok  én  emeletes   kéményseprőt? -
gondolkozott el a bagoly.

   Futott  szegény  fűhöz-fához, de mindenütt azt mondták neki, hogy ehhez a
mesterséghez  nem  értenek.  A  róka  ugyan  lobogtatta a farkát, hogy azzal
lehetne kéményt söpörni, de csak akkor, ha füstölt kolbász lógna benne.

   - Sajnálom, vendéglőből hozatjuk a kosztot - mondta elkeseredve a  bagoly
s nem győzte a fülével a szemét törölgetni.

   Marabuéknál  nagy  szomorúság  volt azon az estén. El is határozták, hogy
másnap  itt  hagyják  a  marabu-várat  és  visszaköltöznek  arra  a jó forró
szerecsen-homokra a pálmás Nílus partján. Mindjárt át is szalajtották Bagoly
inast zsiráf szomszédékhoz, hogy kérje el a vasúti menetrendjüket. Nekik még
bizonyosan meglesz, mert nemrég költöztek ide Afrikából.

   Zsiráf  apó éppen aludni készült, mikor betoppant a bagoly és elhuhogta a
bajukat.

   - Menetrendet  nem  adhatok,  hanem  adok  egy jó  tanácsot - hunyorított
Zsiráf apó. - Kidobolták Szentesen: aki fázik reszkessen.

   - Süsd meg a tanácsodat! - süvöltötte haragosan a bagoly,

   Zsiráf apó mosolyogva súgott valamit a négy legényfiának.

   Mit  súgott  nekik, mit se, azt én meg nem tudom mondani, de az bizonyos,
hogy  mikor  másnap  hajnalban  az öreg marabu kinézett az ablakon, táncolni
kezdett kopasz fején a hálósapka, olyan csodát látott.

   - Hej,  gyerekek!  -  csengette  föl  a háza népét - nézzetek csak  ki az
ablakon, mi történt az éjjel! Zsiráffejük nőtt a kéményeknek!

   Úgy  volt  biz  az,  négy  zsiráffej meredezett ki a négy kéményen. Olyan
bohókás   látvány  volt  ez,  hogy  a  kelő  napnak  is  egyszerre  nevetőre
gömbölyödött az ábrázata.

   Úgy  bizony,  mert ahogy a bagoly inas elsuhogott, azt súgta Zsiráf apó a
fiainak:

   - Gyerünk csak gyerekek, söpörjük ki a marabu szomszédék  kéményeit, hogy
meg  ne  vegye  az  istenadtákat a hideg. Nem sokból áll az nekünk, létra se
kell hozzá.

   Biz  ahhoz  nem kellett semmi se, még székre se kellett nekik állni, csak
úgy  álló helyükből kidugták a fejüket a kéményen. Igaz, az ábrázatuk kormos
lett  egy  kicsit,  de  a  kémények  szelelnek  azóta,  mint a parancsolat s
marabuéknak eszükbe sincs a kivándorlás. Egész nap ott sütkéreznek a kemence
körül  s  úgy  járják  a  csárdást, ahogy a bagoly fütyül nekik. Közbe-közbe
pedig   elhallgattatják   a   bagoly  muzsikást  s  felköszöntik  az  udvari
kéményseprőjüket:

   - Ácsi! Éljen zsiráf bácsi!

   Ilyen  jószívű  teremtések a zsiráfok. Amelyiktek föléri a fejük tetejét,
vakargassa meg a homlokukat, megérdemlik.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező