Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                            SÜNDISZNÓCSKA LOVAGOL

   Mackó  bácsi  alig  törölte meg a száját a délebéd után, kifeküdt a napra
szundítani egy kicsit. Már éppen lecsukódott a szeme, mikor hallja, hogy két
cinegemadár beszélget a feje fölött a bükkfaágon.

   Azt kérdi az egyik cinege:

   - Csin-csin-csin-csincsere, mi az újság erre?

   Azt mondja rá a másik:

   - Nincs  erre, nincs erre, nincs erre. Ami van is, kicsit ér, kicsit  ér,
kicsit ér: medvén lovagol a sündisznócska.

   Mackó  úgy  felugrott  erre az újságra, mintha egy kaptár méhecske csípte
volna meg.

   - Hej, mordézom adta, mit locsogsz, cinege húgom? Mindjárt hátra kötöm  a
sarkadat!

   Cinege húgom nem ijedt meg:

   - Szörnyű  szél, míg el nem áll, Mackó bácsi, hanem én nem ijedek ám  meg
tőle.  Sündisznócskától  hallottam,  hogy  ő  medvén szokott lovagolni. Vele
vessen számot, Mackó bácsi.

   - No,  majd  beszélek én a fejével, csak várjatok vissza! Idehozom azt  a
rossz portékát, előttetek vallja be, hogy nem mondott igazat.

   Nagy  dörmögve  ballagott  el  az erdőszélre, ott lakott a sündisznócska,
föld  alatt  a  kastélyában.  Most  éppen  kint  ült  a  küszöbön, a tüskéit
fésülgette  egy  nagy  fenyőtobozzal. Ahogy meglátta a medvét, már messziről
hujjángatott elébe:

   - Isten  hozta,  bátyámuram, jaj de örülök, hogy látom! Hogymint  szolgál
drága egészsége?

   - No,  csak  hagyd el azt az édeskés beszédet - dörmögött a medve -,  egy
kis számadásom volna veled.

   - Ráérünk még, Mackó bácsi, arra is. Tessék előbb falatozni valamit.  Van
egy kis békabecsináltam, maradék egérpecsenyém.

   - Hiába  pergeted  úgy  a  nyelved, te szeleverdi! Azt mondd meg  inkább,
mióta szoktál te medvén lovagolni?

   Jaj,  milyen  jót  nevetett  erre  a sündisznócska! Hármat is hemperedett
kacagtában.

   - Ej, haj, de tréfás kedve van urambátyámnak! Hát már hogy lovagolnék  én
medvén, amikor azt se tudom, hogy mi az a lovaglás.

   Megint  erőt  vett  rajta  a  nevetés,  hogy  csak  úgy reszketett bele a
tüskéje, de a mackó mérge csak nem engedett.

   - Nagy  kópé  vagy  te,  öccse!  Te  mesélted a cinegének, hogy  énrajtam
szoktál lovagolni?

   Sündisznócska elvisította magát:

   - É-é-én? Azt se tudom, micsoda Isten teremtése az a cinege? Isszák  azt,
vagy eszik?

   - Ne bomolj, lánchordta, mert mindjárt megrázom a füled.

   - Jaj, Mackó bácsi!

   - Gyere  velem  a  cinegéhez,  a  szemébe mondjad neki, hogy nem  mondott
igazat, mert te nem mondtad, hogy medvén szoktál lovagolni.

   - Megyek  már,  Mackó  bácsi, megyek, ahová parancsolja, csak a  fülemnek
hagyjon békét!

   Elöl  baktatott a medve, mellette gurult a sündisznócska. Nem mert szólni
szegényke,  egy  mukkot  se,  csak  a szeme villogott, merre lehet elinalni.
Kapta magát, egyszer csak elmaradt, begurult a bozótba.

   De  a  medve,  hogy  nem  hallotta  a  csörtetést  maga  mögött, mindjárt
visszafordult:

   - Hol bujkálsz már megint, te kis gombolyag?

   - Jaj, jaj, Mackó bácsi - könyörgött sündisznócska - nem győzöm én  már a
menést. Vegyen föl egy kicsit a hátára!

   A  medve  gondolkozóba  esett.  Ha  a sündisznócska nem bír tovább menni,
akkor ő szégyenben marad a cinege előtt. Hát inkább a hátára vette.

   Hát  ahogy  tovább  mennek,  mendegélnek,  egyszer csak megint eljajdítja
magát sündisznócska a medve hátán:

   - Jaj,  jaj,  Mackó  bácsi, ez így nem jó lesz, mert én innen  legurulok,
kitörik a nyakam. Pedig kár lesz érte, mert csak ez az egy van. Engedje meg,
hogy ide erősíthessem magam.

   - Szaporán, hékás, mert várnak a cinegék!

   Az  erdőben  a  fák  tele  voltak  nőve iszalaggal. Az iszalag olyan futó
növény,  mint  a  borostyán.  Erős,  szívós  a  szára,  mint a zsineg. Erről
szakajtott le sündisznócska egy hosszú ágat, azt a medve szájába tette, mint
ló szájába a zabolát. A két végit meg a kezébe vette, mint a kantárt.

   - Mehetünk már, Mackó bácsi!

   Kisvártatva megint megszólal sündisznócska.

   - De sajnálom én magát, lelkem Mackó bácsi, hogy úgy csípik a legyek. Mit
szólna hozzá, ha elhajtogatnám őket egy mogyorófavesszővel?

   - Jól tennéd, öcsikém!

   Sündisznócskának  se  kellett több biztatás, letört egy mogyorófa suhogót
és olyanokat húzott vele az urabátyja füle tövére, hogy csak úgy sajgott.

   - Hagyd  abba,  öcsém,  itthon  vagyunk  már!  No,  híres cinegék,  merre
vagytok? Most válik meg, ki mondott igazat.

   Jöttek a cinegék, nem is ketten, hanem tizenketten, hogy hírét hallották,
mi  készül  Mackóéknál.  De  olyan csúfolódást még nem hallott az erdő, mint
most.

   - Nini, jön a sündisznócska medveháton!

   - Hogy adod a lovad, sündisznócska?

   - Medvelónak párja nincs!

   - Gyi hő, gyi hő, medve koma, sündisznócska hátas lova!

   A  rászedett  mackó  lehajította  sündisznócskát  a  hátáról  s nagy maga
szégyenletében  úgy  bebújt a barlangjába, hogy tavaszig hír se jött felőle.
Sündisznócskának pedig soha életében nem esett még olyan jól a békabecsinált
meg az egérpecsenye, mint akkor.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező