Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                             MESE A KIS GIDÓRÓL

   Hol   volt,   hol  nem  volt,  kristálypatak  mellett  volt  egyszer  egy
gyöngyliget,  abban a gyöngyligetben volt egy ezüst fa, annak az ezüst fának
rengő-ringó  ágán  volt  egy  aranytollú madár, annak az aranytollú madárnak
volt egy nagyon okos íródiákja, az a nagyon okos íródiák mindig ott ült a fa
alatt  aranyos  karszékben,  előtte volt egy nagy könyv, abba a nagy könyvbe
mind beleírta, amit az az aranytollú madár dalolt.

   Itt  van  az  a  könyv  éppen a kezemben. Elmondok nektek belőle egy szép
mesét a kis gidóról.

   Nagyon  szerette ezt a kis gidót az édesanyja, az öreg kecske, mert ez az
egyetlenegy  fia  volt  csak.  Féltette még a fúvó széltől is, friss hajnali
harmatban   fürdette   meg   minden  reggel,  fehér  rózsalevél-törülközővel
törülgette  gyönge  arcocskáját, pillangós mezőről selyemfüvet hordott neki,
ezzel  etetgette.  Úgy  szerette, hogy ki se lehet azt mondani. Nem is hívta
másképp, mint drága szemefényének, édes cukrocskájának.

   Varrt neki szivárványszín labdát s labdázgattak együtt kerek erdő szélén,
mert  majd el is felejtettem mondani, hogy ott laktak zöld fák között, fehér
kis  kunyhóban.  Hozott neki a vásárról fütyülős lovat, kerekest. Húzogatta,
vonogatta  a  kis  gidó,  nagy  öröme  telt benne. Jávorfából metszett ágat,
csinált  belőle  furulyát  s  megtanította  furulyázni.  Olyan  szép nótákat
fújdogált  el  rajta  a kis gidó, hogy a mókusok mind otthagyták a mogyorót,
fáról  fára  szökdelve  mind  odamentek  a  fehér  kis kunyhóhoz hallgatni a
furulyaszót. Még a pintyőke is, a rigó is szívesen hallgatta.

   Mind  azt  mondták,  hogy  a  kis  gidó  szebben  tud  furulyázni, mint a
juhászbojtár a napsütötte halmon. Azt a nótát is tudta, hogy:

                         Zöld erdőben, sík mezőben
                         Lakik egy madár.
                         Kék a lába, zöld a szárnya,
                         Jaj, de szépen jár!

   Édesanyja,  az  öreg  kecske  nem tudott hova lenni örömében. Ezerszer is
megcsókolta; ahova csak lépett a kis gidó, virágot szórt az útjára.

   - Me-e-e!  - szólalt meg egyszer a kis gidó, fejét az öreg kecske  fejére
hajtva.  -  De  jó  is vagy te, édes anyuskám! Úgy szeretsz te engem, mint a
galamb a tiszta búzát!

   - Me-e-e,  rubintocskám, gyémánt csillagocskám! Hogyne szeretnélek, mikor
olyan  szófogadó,  engedelmes kis gidó vagy. Légy is az mindig, akkor megáld
az  Isten.  Most  pedig elmegyek pillangós mezőre füvet szedni. Elfogyott az
elemózsiánk.  Zárd  be  jól  az ajtót, be ne eressz senkit, akárhogy zörget,
mert  hátha  a  nagyfogú  farkas jön és elvisz a barlangjába. Hallod-e, hogy
ordít most is a sötét erdőben? Itt terem, hízelgő szavakkal kér, hogy bocsád
be, de be ne ereszd.

   Elment  az öreg kecske. A kis gidó jól bezárta az ajtót és elgondolkozott
azon,  amit  édesanyja  mondott.  Egyszer  csak  kopogtat a nagyfogú farkas.
Szelíd, szép szavakkal beszél be kívülről:

                Gidócskám, gidócskám, tubicám, kincsecském,
                Rózsafán született kedves kicsi kecském!
                Eressz be, bocsáss be, aranyos szép szentem!
                Zöld erdőben fehér gyöngyvirágot szedtem.

   De  a kis gidó nem hitt a mézes-mázos szónak. Édesanyja intése csengett a
fülébe. Nem nyitotta ki az ajtót.

   A  nagyfogú  farkas  a  fejét  csóválja, kerül-fordul egyet a megint csak
kopogtat:

                Gidócskám, gidócskám, gyönyörű madárkám,
                Fürge kis halacskám, gyönge violácskám!
                Eressz be, bocsáss be, tudom, örülsz mostan,
                Arany skatulyába sárga cukrot hoztam.

   Beszélhetett a koma akármilyen szépen, a kis gidó csak nem bocsátotta be,
mert a fülébe csengett az édesanyja intése.

   A  nagyfogú farkas újra csak a fejét csóválja, kerül-fordul kettőt-hármat
s megint csak visszatér:

                  Gidócskám, gidócskám, gerlicém, mókuskám,
                  Csillagom, rubintom, angyalom, babuskám!
                  Eressz be, pántlikát hoztam a nyakadba,
                  Szép piros pántlikát, ezüst csengő rajta.

   Hiába  volt  minden  kísértés.  Azokra  a  hízelgő szép szavakra, aranyos
ígéretekre  nem  nyílt  meg  az  ajtó,  mert a kis gidónak csak az édesanyja
intése csengett a fülébe mindig.

   A  nagyfogú  farkas  haragosan  morogta  magában:  "Lám, lám, ennek a kis
gidónak több esze van, mint gondoltam. Bizonyosan megtanította az édesanyja,
annak fogadja így a szavát."

   Nem  is  próbálta  meg  többször, nekiiramodott az erdőnek. Ideje is volt
elillanni,  mert az öreg kecske hazafelé jöttében megtudta, hogy mi történt.
Szaladt  egyenesen  a  vadász bácsihoz, akinek jó puskája volt, aki a kecske
családot nagyon szerette.

   Mikor  zöld fák között, a fehér kis kunyhóhoz értek, a nagyfogú farkasnak
már  híre,  hamva se volt; de azért a vadász csak nem nyugodott addig, míg a
nagyfogú komát meg nem találta a bokrok közt.

   - Bum,  bum,  koma, jó napot! - szólt a puska jó nagyot, de a farkas  nem
adta vissza a köszöntést, mert nyikkanni se tudott már.

   Bezzeg volt aztán nagy vígság. A kis gidó édesanyja nyakába borult, sírt-
rítt  örömében. Az öreg kecske ezerszer is megcsókolta szófogadó fiacskáját.
Mindjárt   meg  is  fürdette  friss  hajnali  harmatban,  fehér  rózsalevél-
törülközővel   törülgette   gyönge  orcácskáját,  pillangós  mezőről  hozott
selyemfűvel etetgette.

   A  kis  gidó aztán elővette jávorfurulyáját, olyan szép nótákat fújdogált
el  rajta,  hogy a mókusok mind otthagyták a mogyorót, odamentek hallgatni a
furulyaszót.  A  pintyőke  is,  a  rigó is hallgatták s minden nóta után ezt
dalolgatták:

   - Éljen soká a gidó!

   Nincsen  tovább.  Vége  a mesének. Aki szebbet tud, mondjon szebbet. Majd
megírom az íródiáknak, az íródiák meg majd megírja az aranytollú madárnak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező