Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                           A SZEGÉNY EMBER SZŐLŐJE

   Volt,  hol  nem  volt,  hetedhét  országon  is túl volt, volt egyszer egy
szegény ember s annak három fia.

   Ennek  a szegény embernek egy darab szőlője volt, egyebe semmi, sem égen,
sem  földön.  No, hanem őriztette a szőlőjét, akárcsak a szeme fényét. Sorba
jártak ki a fiai a szőlőbe, és istrázsálták éjjel-nappal.

   Egy  reggel  a  legidősebb  fiú ment ki a szőlőbe, ott leült, s elkezdett
falatozni. Amint ott falatoznék, elejébe ugrik egy béka, s kéri a legényt:

   - Adj  egy  falás kenyeret, te legény, már két hete, hogy egy falatot sem
ettem.

   - Majd holnapután vaskedden - mondotta a legény, s elkergette a békát.

   A  béka  elment  szó  nélkül,  de  a  legény csakhamar elaludott, s mikor
felébredt, a szőlő úgy meg volt dézsmálva, hogy a legényt a hideg is kirázta
nagy félelmében.

   Másnap  a  középső  fiú  ment  a  szőlőbe,  de  az éppen úgy járt, mint a
legidősebb. Attól is kért a béka kenyeret, de ez a legény is elkergette, még
jól meg is dobta kővel. Azután lefeküdt, elaludott, s mire felkelt, fele sem
volt meg a szőlőnek.

   Hej,  zsémbelt  a  szegény  ember, nem volt otthon maradása a két idősebb
legénynek,  elkergette  az apjuk. Egyebük sincs annál a kis szőlőnél, s arra
sem tudnak vigyázni! Mondotta a legkisebb legény:

   - Ne búsuljon, édesapám. Ami maradt, az meg is marad, azt én őrzöm.

   Kimegy  a  legény  a  szőlőbe,  leül  ő  is falatozni, s hát jő egy béka,
kenyeret kér tőle is.

   - Adok én jó szívvel, hogyne adnék.

   Letört egy jó darabot a kenyérből, s szépen a béka elé tette.

   - Egyél, szegény béka, nesze.

   - No,  te fiú - mondotta a béka -, jótétel helyébe jót várj.  Nesze, adok
neked  egy  rézvesszőt, egy ezüstvesszőt meg egy aranyvesszőt. Majd az éjjel
eljön  három  paripa,  egy rézszőrű, egy ezüstszőrű meg egy aranyszőrű, hogy
összerugdossák  a  szőlődet,  de te csak suhints rájuk külön-külön ezekkel a
vesszőkkel,  s egyszeribe megszelídülnek. Aztán meglátod, hogy sok hasznukat
veszed az életben.

   Úgy lett, ahogy a béka mondotta. Eljött éjjel a három paripa, berontottak
a  szőlőbe,  nyerítettek, rúgtak, kapáltak, hányták fel a földet a csillagos
egekbe.   De   a  legény  sem  nézte  összedugott  kézzel,  rájuk  suhintott
magyarosan,  s  hát  abban  a  pillanatban  úgy megszelídültek, úgy állottak
előtte, mint három bárány.

   - Ne  bánts  minket - mondották a paripák. - Ha valamire szükséged  lesz,
csak suhints a vesszőkkel, s nálad leszünk.

   Azzal  a paripák elnyargaltak, a fiú pedig hazament. De semmit sem szólt,
sem  az  apjának,  sem  a  testvéreinek  arról,  hogy  mi történt. Azok csak
csudálkoztak,  hogy  mi  tenger  szőlő  lett, hogy az egész falunak nem lett
annyi bora, mint nekik. Alig tudták leszüretelni.

   No,  telt-múlt az idő, egyszer a király, mint gondolt, mit nem, egy magas
fenyőszálat  állíttatott  a  templom  elé, a fenyőszál tetejére tétetett egy
aranyrozmaringot,  s  kihirdettette  az  egész  országban, hogy annak adja a
leányát, aki lovával olyan magasra ugrat, hogy a fenyőszál tetejéről lekapja
az  aranyrozmaringot.  Próbálkozott  mindenféle  királyfi,  herceg, de hiába
próbálták, még félig sem tudtak felugratni.

   Mikor  mind  nagy  szégyenkezve  elkullogtak,  jött  egy  legény rézszőrű
paripán. Fején rézsisak volt, hogy ne lássa senki, aztán sarkantyúba kapta a
lovát,  egy  ugrással  lekapta  a  rozmaringot,  s úgy eltűnt, mintha a föld
nyelte volna el.

   Hát  bezzeg  a szegény ember legkisebb fia volt ez a vitéz. De otthon nem
tudtak  erről  semmit.  A rongyos ruhájában ment haza, s mikor az apja meg a
testvérei  hazakerültek  -  mert  azok  is  oda  voltak  csudalátni  -,  ott
heverészett  a kuckóban. Mondják a bátyjai, hogy ők mi mindent láttak. Mikor
mindent elbeszéltek, azt mondja a legény:

   - Jobban láttam én azt, mint ti.

   - Ugyan honnét láttad volna jobban? - kérdezték a bátyjai.

   - Hát fölállottam a kerítésre, s onnét láttam.

   A  legények  még ezért is irigykedtek az öccsükre, s hogy többet ilyesmit
ne lásson, a kerítést lebontották.

   Következő  vasárnap  még  magasabb  fenyőszálra egy aranyalmát tétetett a
király.  Most  is  próbáltak  szerencsét  sokan,  de hiába. Hanem mikor nagy
szégyenkezve  mind  elkullogtak,  jött  ezüstszőrű paripán egy vitéz, akinek
ezüstsisak  volt  a  fején.  Ez  egy  ugrással  lekapta az aranyalmát, s úgy
eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.

   Mire  a  szegény  ember s két idősebb fia hazakerült, a legkisebb fiú már
ott  hevert  a kuckóban. Mondják neki nagy áradozva, hogy mit láttak, bezzeg
olyat a kuckóból nem lehet látni!

   - Ó, én jobban láttam, mint ti - mondotta a legény.

   - Ugyan honnét láttad?

   - Felmásztam az ól tetejére, s onnét láttam.

   A legények nagy mérgükben szétszedték az ól tetejét is, hogy az öccsük ne
lásson onnét.

   Harmadik  vasárnap  még  magasabb fenyőszálra arany selyemkendőt tűzetett
fel  a  király.  Bezzeg,  hogy ezt is a szegény legény kapta el. De most sem
ismerte  meg  senki,  mert  aranyszőrű  paripán  volt, s aranysisak fedte az
arcát.

   Beszélik otthon a legények nagy dicsekedve, hogy mi csudát láttak.

   - Jobban láttam azt én - mondotta a legény.

   - Ugyan honnét láttad?

   - Honnét? A ház tetejéről.

   Mérgelődtek  szörnyen  a  legények,  s  nagy  mérgükben széthányták a ház
fedelét is.

   Aközben a király kihirdette országszerte, hogy jelentse magát az a vitéz,
aki  elvitte  az  aranyrozmaringot,  az  aranyalmát,  az arany selyemkendőt.
Eltelt egy hét, eltelt két hét, nem jött senki. Akkor a király odahívatta az
udvarába,  aki valamirevaló legény csak van az országban. Azok közt sem volt
az  a  híres vitéz. Mikor aztán mind eltakarodtak, jött aranyszőrű paripán a
legény,  aranyos  ruhában.  Kalapjába  volt  tűzve az aranyrozmaring, a lova
kantárjába az arany selyemkendő, s egyik kezében tartotta az aranyalmát.

   No,  csakhogy  megjött. Örült a király, de még jobban a királykisasszony.
Mindjárt  megtartották  a  lakodalmat,  s  a  király  a legénynek adta egész
országát.

   Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező