Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                               A KIRÁLY NYULAI

   Hol  volt,  hol  nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egyszer egy
szegény  asszony  s  ennek három fia. Olyan szegények voltak, mint a templom
egere,  vízzel  főztek,  s  bottal  reá  rántottak, úgy éltek egyik napról a
másikra. A legények bizony megelégelték ezt a keserves életet, s rászánták a
fejüket,  hogy  már csak valamerre kimozdulnak hazulról, mert így nem lehet,
míg a világ s még két nap.

   Azt mondja egyszer a legidősebb az anyjának:

   - Édesanyám,  süssön  nekem  egy hamuba sült pogácsát, mert én  elindulok
szerencsét próbálni.

   Süt  is  a  szegény  asszony, s a legény elindult világgá. Megy, mendegél
ország-világ   ellen,   hegyen-völgyön   átal,  s  egy  aranyos  kúthoz  ér.
Letelepedik  melléje,  előveszi  a  hamuba  sült  pogácsát, s falatozni kezd
belőle.  Amint  ott  eddegélne,  csak  elejbe  szökik  egy kis egérke, s azt
mondja:

   - Hallod-e,  te  legény,  adj  egy  falást abból a pogácsából, éppen  hét
napja, hogy egy befaló falást sem ettem.

   - Nem bánom én - mondja a legény -, ha hetvenhét napja nem ettél is,  bár
nekem legyen elég.

   Csak  elcincog nagy szomorúan az egérke, bebújt egy likba, a legény pedig
továbbmendegélt.  Addig  ment, addig ment, hogy éppen a király városába ért.
Egyenesen  a  király palotájának tartott, leült a kapu elejbe, s ott várta a
jó  szerencsét. Hát egyszer csak kijő a király maga, meglátja a legényt, még
köszön is neki, s megkérdezi:

   - Mi járatba vagy, te szegény legény?

   - Én   bizony,   felséges  királyom,  életem-halálom   kezedbe   ajánlom,
szolgálatot keresek, ha valahol találnék.

   Azt mondja a király:

   - Gyere csak be, te legény, van az udvaromban száz darab nyúl, ezeket rád
bízom.  Hajtsd ki a mezőre, de úgy őrizd, hogy el ne találjon veszni egy is,
mert aztán a nyulak s a fejed!...

   Másnap  reggel  kihajtja  a  legény a száz darab nyulat, de bizony, ahogy
kiértek  a  mezőre,  százfelé  futottak.  Haj, megszontyolodik a legény, még
nézni  sem  mert  a  király  palotája  felé, megfutamodott, s hazáig meg sem
állott.  Elbeszéli  otthon,  hol  járt,  merre járt, mi minden történt vele.
Előáll  erre  a  második  legény, hogy most már ő próbál szerencsét, s erőst
köpte  a  tenyerét,  hogy  ő - tudom istenem - megőrzi azt a száz nyulat, ha
addig él is. Hanem az is úgy járt "kivilágos világra", mint a legidősebb. Az
aranyos  kútnál  ő  is  leült falatozni, az egérke tőle is kért egy falást a
hamuba  sült  pogácsából,  de  ő  bizony  nem adott. Aztán addig ment, míg a
király  városába  nem  ért,  beszegődött  a  királyhoz, de ahogy első reggel
kicsapta a nyulakat a mezőre, a száz nyúl éppen százfelé futott.

   Hazament  ez  is nagy szomorúan, s most már a legkisebb legény cihelődött
neki:  hátha  neki  jobban  vált  a  szerencse. Süt az anyja egy hamuba sült
pogácsát,  akkorát,  mint  egy jó nagy taligakerék, s azzal elindul világgá.
Megy,  mendegél,  s  elérkezik  az aranyos kúthoz. Amint ott eddegélne, csak
elejbe  fut  az  egérke,  s  igen  szépen  kéri,  hogy  adjon neki egy falás
pogácsát, mert éppen tizennégy napja, hogy nem evett.

   - Jó  szívvel, te kicsi egérke - mondta a legény -, úgyis talán nem  kell
ebből a pogácsából sokáig élnem.

   Megköszöni az egérke, s azt mondja:

   - No,  te szegény legény, jótétel helyébe jót várj. Két bátyádtól  kértem
már, egyik sem adott, de nem is volt szerencséje egyiknek sem.

   Azzal befutott a likba, s egy kicsi kürtöt hozott magával.

   - Ezt  a  kürtöt  neked  adom - mondta az egérke -, tedd el,  még hasznát
veheted.

   - Ugyan bizony, mit tudok én ezzel csinálni? - kérdi a legény.

   - Csak  vidd  el  -  mondta  az  egérke  -, s akármi veszedelemben  légy,
fuvintsd meg, s minden rossz jóra fordul.

   "No!  -  gondolja  magában a szegény legény - ha nem használ, nem is árt,
elviszem  magammal"  -  s  bedugta  a tarisznyájába, továbbindult, s meg sem
állott a király városáig, s abban is a király palotájának kapujáig.

   Megérkezik, letelepedik a kapuban, s hát egyszer jön a király.

   - Mit keresel itt, te szegény legény? - kérdezi a király.

   Elmondja,  hogy  miben  fáradozik:  szeretne valami jó helyen szolgálatba
állani.

   - Éppen jó helyen jársz - mondta a király -, van száz nyulam, ezeknek egy
ügyes pásztor kéne, mert eddig még nem akadt kedvem szerint való.

   Egyszeribe  kezet  adnak, de a király ugyancsak lelkére köti a legénynek,
hogy el ne vesszen a nyulakból egy is, mert aztán a nyulak s a feje...

   Jól  van. A legény másnap reggel kimegy a mezőre a száz darab nyúllal, de
még meg sem szagolják ezek a füvet, ahány, annyifelé iramodik.

   - Haj, haj! Álljatok meg, hé! - kiált a legény - mit csináljak most  már?
- Eszibe  jut  a  kürt,  előrántja,  belefuvint,  s  hát  a száz  darab nyúl
egyszerre megfordul, s úgy összefut, mint megannyi juh.

   Látta  ezt  a  király  a palota tornácából, megcsavargatta a fejét, semmi
képpen  el  nem  tudta  gondolni, hogy miféle ördöngös praktikával gyűjtötte
össze a legény azokat a nyulakat.

   "No,  megállj! - gondolta magában - azért ma mégis hiányzik majd legalább
egy a százból. Ha nem, egyéb próbára teszlek."

   Mindjárt  megparancsolja  egy  szolgálónak,  hogy  menjen ki a mezőre egy
zsákkal, s kérjen a pásztortól egy nyulat a király nevében.

   Kimegy  a leány, kéri a nyulat, de a legény azt mondja, hogy ő bizony nem
ád, mert neki a feje drága.

   - De így s de úgy - mondja a leány -, vendégség lesz a háznál, s a király
mindkettőnknek fejit veteti, ha nem lesz nyúl az asztalon.

   Amint  így  huzalkodának,  honnét,  honnét  nem,  csak  ott terem a kicsi
egérke, s odasuttint a legénynek:

   - Csak adj oda egyet, ne félj, a többit bízd reám.

   A legény hallgat az egérke szavára, fülinél fog egy nyulat nagy hirtelen,
bedugja  a zsákba, s a leány elindul vele. Abba a minutába csak felszökik az
egérke  a  zsákra,  s míg a leány százat lépne, kirágja a zsák végét, a nyúl
kiugrik  belőle,  s úgy visszafut a többihez, mintha szemit vették volna ki.
Az  egérke  pedig  leszökött  a  zsákról,  hirtelen felkapott egy nagy darab
tehéntrágyát, beledugta a zsákba a nyúl helyett.

   Megy  este  a  legény  haza,  bétereli a száz nyulat a nagy kapun. Hát jő
elejbe a király, dúl-fúl, hogy reng belé az udvar.

   - Gyere csak, gyere, te kötélrevaló, mit küldöttél nekem a zsákban!

   Felel a legény:

   - Én bizony nyulat, felséges királyom.

   Hívják a szolgálót:

   - Mit adott neked a pásztor, te leány?

   - Nekem  bizony,  felséges  királyom,  életem-halálom a kezedbe  ajánlom,
igazán nyulat adott.

   - Hm! - mondja a király - míg ilyet sem ettem világi életemben, hát  most
már hol a nyúl?

   Számlálják  a  nyulakat  egyszer, kétszer, háromszor, de csak mindig száz
jött ki.

   - No,  hallod-e,  te  szegény  legény  -  mondta  a  király -, még  ilyen
pásztorom  sem  volt,  hogy  küldjön  is nyulat, s ne is hiányozzék. Hát mit
kívánsz?

   - Csak egy zsák pénzt, felséges királyom, mert nagy a szegénység otthon.

   A  király  tüstént  méretett  egy  istenes nagy zsák pénzt, hogy a legény
tizenkét  ökörrel  húzatta haza. De bezzeg olyan erősen meggazdagodtak, hogy
csudájára jártak messze földről.

   Ma is élnek, ha meg nem haltak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező