Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

                              A CSUDAEREJŰ SÁR

   Egyszer  volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl még az üveghegyeken
is  túl,  volt  egy  szegény  ember s annak három fia. Azt mondja egyszer az
ember a fiainak:

   - Menjetek el, fiaim, lássatok országot-világot, próbáljatok  szerencsét,
mert itthon nincs a szegény embernek előmenetele.

   A  fiúk  megfogadták az apjuk tanácsát, s elindultak szerencsét próbálni.
Mentek,  mendegéltek  hetedhét ország ellen. Aztán, mikor erősen elfáradtak,
letelepedtek  egy  helyen, elővették a tarisznyájukat, hogy falatozzanak egy
keveset. Azt mondja a legidősebb fiú:

   - Ne egyék külön-külön mindegyik a maga tarisznyájából, hanem előbb együk
meg, ami egy tarisznyában van. Ha az kiürült, fogjunk a másodiknak.

   Jól  van,  hát  ebben  meg  is egyeznek. Először megették a legkisebb fiú
elemózsiáját, aztán továbbmentek.

   De mikor a középső fiú tarisznyájára került a sor, a legkisebb fiúnak egy
falás  nem  sok,  annyit  sem  adtak. Hiszen ha csak nem adtak volna, de mit
tettek!  Mikor  az  öccsük  kérte,  hogy  adjanak neki is valamit, mert az a
becsület, kiszúrták a szemét, s otthagyták a szegény fiút.

   Elindult  szegény  vak  fiú  tapogatózva,  ment  jobbra,  balra, eléfelé,
hátrafelé,  nem  tudta szegény: merrefelé, egyszer csak beléesett egy kútba.
No,  áldott  szerencséje  volt, hogy beléesett. Nem volt ebben a kútban víz,
színig sárral volt tele, mégpedig csuda erejű sárral. Ahogy beléesett ebbe a
sárba,  halljatok  csudát! egyszeribe megjött a szeme világa. Megint látta a
fényes  napot,  látta  az egész világot. Fogta magát, aztán egy jó összetett
marékkal felmarkolt a sárból, beletette a tarisznyájába, s ment tovább.

   Még  egy  jó  hajításnyira  sem ment, jő vele szembe egy kicsi egérke. Le
volt törve a dereka, sántított a lábára. Megszólította a fiút:

   - Ó, te fiú, segélj rajtam, ha tudsz, bizony nem bánod meg.

   A legény kivett a tarisznyájából egy kevés sárt, megkente vele az egérke,
lábát,  derekát,  s  hát  abban  a szempillantásban meggyógyult a sántasága,
meggyógyult a dereka is, semmi baja sem volt.

   No,  te  fiú - mondja az egér -, jótétel helyébe jót várj. Tudd meg, hogy
én  az egerek királya vagyok. Nesze, adok neked egy sípot. Ha bajba kerülsz,
csak fuvintsd meg, a világon ahány egér, mind a segítségedre leszen.

   Elveszi  a  fiú  a  sípot, a tarisznyájába teszi, megy tovább, és még egy
hajításnyira sem ment, megszólítja egy méhecske: annak is össze volt törve a
teste.

   - Segíts rajtam, te jó fiú, ha tudsz, bizony meghálálom.

   Segített ezen is, s a méh is egy sípot adott neki. Azt mondta:

   - Tudd  meg,  hogy  én  a  méhek  királya  vagyok, s ha bajba kerülsz  az
életben,  csak  fuvintsd  meg  a  sípot,  a  világon  amennyi  méh,  mind  a
segítségedre lészen.

   Továbbmegy a fiú, s hát az út szélén egy farkas fekszik. Össze volt törve
minden csontja, porcikája, nem tudott megmozdulni. Kérte ez is a fiút:

   - Segíts rajtam, te jó fiú, bizony nem bánod meg.

   A fiú nem akarta meggyógyítani, mert attól félt, hogyha meggyógyítja, még
összetépi őt a farkas. De addig könyörgött a farkas, hogy a fiú megkönyörült
rajta.  Ennek  is  bekente  sárral  a testét, s ím, abban a szempillantásban
talpra szökött, nagy erős állat lett belőle.

   - No,  te fiú - mondta a farkas -, jótétel helyébe jót várj.  Nesze, adok
neked  egy  sípot.  Ha  bajba kerülsz, csak fuvintsd meg, s amennyi farkas a
világon, mind a segítségedre lészen.

   Most  már  a  fiúnak  három  sípja  volt,  s ment, amerre a szeme látott,
hegyeken,  völgyeken  átal. Addig ment, mendegélt, míg a király városába nem
ért. Ott felment a királyhoz, s beszegődött hozzá inasnak.

   No,  itten  jó  helyre  szegődött,  ott voltak a bátyjai is szolgálatban.
Bezzeg  megijedtek, hogy kiderül a hitványságuk, s elkezdtek tanakodni, hogy
s  mint pusztíthatnák el az öccsüket. Ők bizony felmentek a királyhoz, s azt
mondták:

   - Felséges  királyunk,  akit  most fogadott, azt mondta nekünk, hogy  ami
gabona van az országban, egy éjjel mind a felséged padlására tudja hordani.

   - No, ezt szeretném látni - mondta a király. - Küldjétek ide azt az inast
mindjárt.

   - Igaz, hogy ezt meg ezt mondta? - kérdi a király.

   - Nem mondtam én senkinek, felséges királyom.

   - De  így,  de  úgy,  szél  zúgatlan  nem  indul.  Ha ma éjjel az  ország
gabonáját a padlásomra nem hordod, karóba kerül a fejed!

   Kimegy  a  fiú  nagy  búsan,  nem tudta, hogy mit csináljon: elszökjék-e,
maradjon-e.  Amint  tűnődik,  bucsálódik magában, eszébe jut, hogy az egerek
királya  mit  mondott neki. Belefuvint a sípjába, abban a minutában ott volt
előtte az egér, s kérdezte:

   - Mit parancsolsz, édes gazdám?

   Mondja a fiú, hogy mit kíván tőle a király.

   - No,  ha csak ennyit kíván, s nem többet - mondotta az egerek  királya -
feküdj le s aludj!

   Azzal  elszaladt  az  egerek  királya,  egy  óra sem telt belé, jöttek az
egerek  a világ minden részéből, s hordották a búzát s a rozsot s mindenféle
gabonát,  egy  szem  nem  sok,  annyit  sem hagytak, mind a király padlására
vitték.

   De  bezzeg  kellett  támogatni  a  padlást vasrudakkal, gerendákkal, mert
recsegett-ropogott a tenger gabona alatt.

   Ámult-bámult  a király, mert sok csudát látott, de még ilyet soha világon
való  életében. Hanem a legényeket majd megette a méreg. Megint összesúgtak-
búgtak, felmentek a királyhoz, s jelentették:

   - Felséges királyunk, azt mondta nekünk az a fiú, tud ám ő még többet is.

   - Ugyan bizony, hogy tudhat még ennél többet? - kérdezte a király.

   - Hiszen  mi sem hisszük - mondották a legények -, de  nekünk azt mondta,
hogy a király palotájától a piacig egy viaszhidat épít egy éjjel.

   - No, ezt igazán szeretném látni - mondja a király. - Mindjárt  küldjétek
ide azt a fiút!

   Jő a fiú, kérdi a király:

   - Igaz-e, hogy ezt meg ezt mondtad?

   - Nem mondtam én semmit, felséges királyom.

   - Csak  ne  tagadd,  mert  szél  zúgatlan  nem  indul. Ha ma éjjel az  én
palotámtól  a  piacig  viaszhidat nem építesz, bizony mondom, karóba kerül a
fejed.

   Kimegy  a  fiú, nagy búsan tűnődik, évelődik magában, már világgá is akar
menni  nagy  bánatában.  Hanem eszébe jut, hogy adott neki egy sípot a méhek
királya is. Belefuvint a sípba, jön a méhek királya, s kérdi:

   - Mit parancsolsz, édes gazdám?

   Mondja, hogy mit parancsolt a király.

   - Ó te jó fiú - mondja a méhek királya -, csak nagyobb bánatod ne legyen.
Eredj s aludj, a többit bízd rám.

   Lefekszik  a  legény,  s azzal a méhek királya összegyűjti, ami méh van a
világon, s éjfélig felépítik a viaszhidat. Kinéz reggel a király az ablakon,
látja a viaszhidat, s hanyatt esett nagy csudálkozásában.

   Mérgelődtek a legények, nem tudták már, hogy mihez fogjanak.

   Harmadszor is felmentek a királyhoz, s azt mondták:

   - Felséges királyom, ez az inas már megint járatja valamin az eszét.  Azt
mondta nekünk, hogy reggelre elhozza a tizenkét legerősebb farkast.

   Azt  gondolták, hogy ezt már csakugyan nem tudja megtenni. Ha farkasokért
megy, azok tépik össze, ha nem megy, akkor karóba kerül a feje.

   - Küldjétek ide azt a fiút - mondotta a király.

   Fölmegy a fiú a palotába, kérdi a király:

   - Igaz-e, amit rólad beszélnek?

   - Nem szóltam én senkinek egy szót sem - mondotta a fiú.

   - De  ilyen-olyan  ördöngös  legénye, szél zúgatlan nem indul.  Az ország
gabonáját összehordottad, a palotámtól a piacig viaszhidat építettél, elhozd
nekem  reggelre  a  tizenkét  legerősebb  farkast,  mert  különben  halálnak
halálával halsz meg.

   De most búját sem mondotta a legény, gondolta magában: hozok én ide annyi
farkast,  amennyi katonája királynak még nem volt. Belefuvint a sípjába, jön
a farkas, kérdi:

   - Mit parancsolsz, édes gazdám?

   Mondja, hogy mit akar a király.

   - Ne  búsulj semmit - mondotta a farkas -, hozok én ide nem  tizenkettőt,
idehozom,  amennyi farkas van a világon. Te csak vigyázz, mikor megérkezünk,
ülj  fel  a  hátamra,  végy  egy ostort a kezedbe, s hajts mindenkit, akit a
szemed előtt látsz.

   Hát,  halljatok  csudát!  úgy  éjféltájban  jönnek  a  farkasok, rettentő
ordítással,  de annyian jöttek, hogy a városban nem fértek. Ellepték a város
határát,  még  azon  túl  is. Akkor felült a fiú a farkaskirály hátára, be a
király  udvarába,  neki  a  farkasok  a királynak, az udvarbéli népeknek, ki
elszaladt, kit széjjeltéptek, senkit sem kíméltek, csak a királykisasszonyt.

   Ezt  a fiú mindjárt feleségül vette, elfoglalta az egész országot, ő lett
a király, s még ma is él, ha meg nem halt.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.