Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                A CSÚNYA KIRÁLYFI ÉS A SZÉP KIRÁLYKISASSZONY

   Hol  volt,  hol  nem  volt,  hetedhét  országon  is túl, volt egyszer egy
király,  s  annak  egy  olyan  szép  leánya,  mint égen a ragyogó csillag. A
szomszéd ország királyának meg volt egy fia, s ez olyan csúnya volt szegény,
mint a sötét éjszaka. Meghallotta a hírét a királyfi annak a világhíres szép
királykisasszonynak, fogta magát, elment leánynézőbe.

   Felmegy a király palotájába, mondja a királynak szíve szándékát. Mindjárt
hívatja a király a leányát, jött is a királykisasszony, de amikor meglátta a
csúnya királyfit, azt mondotta:

   - Ilyen legénnyel még a cipőmet sem takaríttatnám ki.

   Búsult  nagyon  a szegény királyfi, kiment a palotából nagy szégyenkezve,
de mehetett, nem tudta kiverni a fejéből a szép királykisasszonyt.

   Azt mondta magában:

   - Egy életem, egy halálom, enyém lesz ez a lány.

   Gondolt  erre,  gondolt arra, mit gondolt, mit nem, színaranyból veretett
egy  tyúkot tizenkét csirkével, aztán egy aranyguzsalyt aranykenderrel s egy
aranytükröt,  olyant,  hogy  csak bele kellett nézni, s a tükör olyan szépen
muzsikált,  hogy  az angyalok sem szebben. Akkor aztán felöltözött álruhába,
visszament  a  királyhoz,  s  beszegődött  hozzá inasnak. Az aranytyúkot s a
csirkéket, az aranyguzsalyt s az aranytükröt bedugta az ágy alá.

   De  másnap  elővette  az aranytyúkot s az aranycsirkéket, kitette a szoba
közepére. Ott meglátta a királykisasszony szobaleánya.

   Szalad a szobaleány a királykisasszonyhoz, s mondja nagy lelkendezve:

   - Felséges  királykisasszony,  jöjjön   velem,  olyan   csudaszép  dolgot
mutatok, amilyet még nem látott.

   Kimennek  az  inas szobájába, látja a királykisasszony az aranytyúkot s a
tizenkét csirkét.

   Összecsapja a kezét:

   - Jaj de  szépek, jaj de szépek! Add nekem ezeket! - mondta az inasnak. -
Amennyit kívánsz, annyit fizettetek érte az édesapámmal.

   Mondotta az inas:

   - Pénzért  nem adom, szép királykisasszony, adjon egy csókot, s legyen  a
magáé.

   A   királykisasszony   egy  kicsit  tétovázott,  de  aztán,  isten  neki,
megcsókolta az inast. Azzal felszedte a kötényébe az aranytyúkot, a tizenkét
csirkét, szaladott nagy örömmel a szobájába.

   Másnap  az  inas elővette az aranyguzsalyt. Meglátja ezt is a szobaleány,
szalad a királykisasszonyhoz, s jelenti:

   - Felséges királykisasszony, szép az aranytyúk, szépek a csirkéi, de  még
szebb dolgot láttam az inas szobájában.

   Futottak  az  inas  szobájába,  s  amint beléptek, a szeme is káprázott a
királykisasszonynak a szertelen ragyogástól.

   - Jaj de szép guzsaly, de szép kender! De szeretnék ruhát fonni  ebből! -
mondotta a királykisasszony. - Kívánj akármit, megfizetem érte.

   Mondotta az inas:

   - Nem kívánok én sokat, szép királykisasszony, adj két csókot, s legyen a
tiéd az aranyguzsaly.

   Egy  kicsit  gondolkozott  a  királykisasszony,  de bizony megcsókolta az
inast, s szaladott vissza a szobájába.

   Hanem  volt,  ami volt eddig, most jött csak az igazi. Harmadnap elővette
az  aranytükröt,  felakasztotta  a  falra,  s  csak  várta,  hogy  jöjjön  a
szobaleány,  bizonyosan  tudta,  hogy  megáll  előtte.  Hát  csakugyan jön a
szobaleány,  meglátja  a  tükröt,  odaszalad, belenéz, s abban a pillanatban
elkezd a tükör muzsikálni, de gyönyörűségesen.

   Szaladott a királykisasszonyhoz.

   - Jöjjön,  jöjjön,  felséges  királykisasszony,  látott-e  már  muzsikáló
tükröt?

   Mennek az inas szobájába; hanem mikor beléptek, a tükör nem muzsikált.

   - Hiszen ez nem muzsikál - mondotta a királykisasszony.

   Szólt az inas:

   - Csak állj elébe, szép királykisasszony, nézd meg magad benne!

   Odament  a királykisasszony, belenézett a tükörbe, egyszerre megzendült a
muzsikája,    s   szólott   olyan   szépen,   olyan   keservesen,   hogy   a
királykisasszonynak majd megszakadt belé a szíve.

   - Add nekem ezt a tükröt - könyörgött a királykisasszony.

   - Neked adom - mondta az inas -, hogyne adnám, de három csók jár érte.

   De  most nem is gondolkozott a királykisasszony, megölelte és megcsókolta
háromszor azt a csúnya legényt.

   Éppen  abban  a  pillanatban lépett be a király. Szörnyű haragra gerjedt,
amikor  látta,  hogy  az  ő  leánya,  az  a világhíres szép királykisasszony
csókolja ezt az undok, csúnya legényt.

   - Ki  a házamból - ordított a király -, ha kedves az életed! - S  világgá
kergette a leányát, világgá az inast.

   Kimennek  a  városból  nagy  búsan,  de csak a királykisasszony búsult, a
legénynek  nagy  volt az öröme. Világért meg nem mondta volna, hogy ki és mi
ő,  úgy  mentek,  mendegéltek  keresztül  az  országon, mígnem eljutottak az
inassá lett királyfi városába.

   A  város  végén volt egy fogadó, bementek oda, s ott azt mondta az inassá
lett királyfi:

   - Most én megmosdom, s te addig takarítsd meg a csizmáimat, hogy mehessek
be a városba. Aztán majd visszajövök, te csak várj reám.

   Szót   se   szólott   a  királykisasszony,  vette  a  csizmát,  s  szépen
megtakarította.  Azzal  a királyfi bement a városba, fel az apja palotájába,
ott  magára  vette  aranyos,  gyémántos  gúnyáját,  befogatott  hat  paripát
bársonyhintóba, s úgy hajtatott a vendégfogadóba a királykisasszonyért.

   Bemegy  a  királykisasszonyhoz,  s  ez  csak nézi, nézi, nem akar hinni a
szemének.

   - Emlékszel-e  -  mondotta  a királyfi -, amikor azt mondtad, hogy még  a
cipődet  sem  engednéd velem kitakaríttatni? No látod-e, én nem voltam olyan
kevély, megengedtem, hogy te kitakarítsd az én csizmámat.

   Nagyot  nevetett  a  királykisasszony,  nyakába  borult  a királyfinak, s
mondta lelkes szóval:

   - Már  akármit  mondtam, te az enyém, én a tied, ásó-kapa s a  nagyharang
válasszon el minket.

   Mindjárt a hintóba ültek, behajtattak a király udvarába, s még aznap lett
nagy hejehuja, dínomdánom, lakodalom.

   Ma is élnek, hogyha meg nem haltak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező