Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                               FURULYÁS PALKÓ

   Hol   volt,   hol  nem  volt;  az  Óperenciás-tengeren  is  túl,  még  az
üveghegyeken túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény
özvegyasszony,  annak  egy fia: Palkó volt a neve. Nagy szegénységben éltek:
mikor  volt mit egyenek, mikor nem. Nem volt egyebük, csak egy kidőlt-bedőlt
falú házuk meg egy kertjük. Azt mondja egyszer Palkó az anyjának:

   - Édesanyám, én nem éhezem itthon többet, elmegyek szolgálni, addig  haza
sem  jövök,  amíg  legalább  egy  borjút  nem  szolgálok.  A kertünkben majd
felnövekedik, s lesz legalább egy kicsi gazdaságunk.

   Elmegy  Palkó  szolgálatba,  oda  van egy esztendeig, szolgál egy borjat.
Aztán  megint  elmegy  szolgálatba,  s megint szolgál egy borjat. A harmadik
esztendőben is, a negyedik esztendőben is szolgált egy-egy borjat.

   Volt  már négy borjú, de kicsi volt a kert, és kevés széna termett benne,
nem  volt  mivel  tartsák  a  borjakat.  Ő bizony, gondolja magában, vásárra
hajtja  mind  a  négyet,  s eladja. El is indul a négy borjúval, de amint az
úton menne, szembejő vele egy ősz öregember, s azt mondja neki:

   - Te  legény,  van  nekem  egy szépen szóló furulyám, neked adom, ha  egy
borjat adsz érte.

   - Ugyan  mit  gondol,  bátyámuram,  csak  nem  adhatok  egy   borjat  egy
furulyáért.

   - Csak  adjad,  ne  félj, nem olyan akármilyen furulya ez, mint  a többi.
Majd meglátod, hogy nagy hasznát veszed még ennek.

   Isten  neki;  gondolja  magában  Palkó,  s odaad egy borjat a furulyáért.
Azzal továbbmegy.

   De  még  egy puskalövésnyire sem mehetett, megint elejébe kerekedik az az
ősz öregember, s azt mondja neki:

   - Te legény, adj még egy borjat, s nézd, ezt az egeret neked adom érte.

   Nagyot kacag Palkó:

   - Hát  hogy  adnék  én  borjat  egy egérért, mit gondol, bátyámuram?  Van
otthon egér elég, mindig bosszankodik az édesanyám miattuk.

   - Jó, jó, de ez nem olyan egér, mint a többi.

   Addig  beszél az öregember, hogy Palkó odaad egy borjat egy egérért. Most
már  két borjúval ment a város felé, de hogy, hogy nem, az égből esett-e le,
vagy  a  földből bújt ki, megint csak elejébe állott az ősz öregember, s azt
mondta neki:

   - Te legény, van nekem egy futóbogaram, ez csak az igazi.  Neked adom, ha
egy borjat adsz érte.

   - Nem adom én - mondta Palkó -, nem bolondultam meg.  Elég bolond voltam,
hogy két borjat már odaadtam egy furulyáért meg egy egérért.

   - Mondom  neked,  hogy  adj egy borjat ezért a futóbogárért, mert  bizony
nagy hasznát veszed.

   Mit  gondolt,  mit  nem  Palkó, odaadta a harmadik borjat is. Ment az egy
borjúval, hajtotta nagy búsan a város felé. Mindegyre vissza akart fordulni,
hogyha találkozhatnék valahogyan azzal az öregemberrel, mert erősen megbánta
a  vásárt.  Na,  nem  kellett  hogy  visszaforduljon,  mert amint nagy búsan
mendegélt,  tűnődött  magában,  csak  elejébe került az ősz öregember, s azt
mondja neki:

   - Hallod-e, fiam! Add nekem ezt a borjat is, adok érette egy zacskót.

   - Nem adom én - mondotta Palkó -, bár a többit se adtam volna. Nem tudom,
hogy kerülök az anyám szeme elé.

   - Csak add ide azt a borjat. Ne búsulj semmit. Nem akármilyen zacskó  ez.
Tudd meg, hogy ebbe a zacskóba álom van kötve. Csak mondanod kell neki, hogy
hány órát akarsz aludni, s annyit alszol, s ha mást akarsz elaltatni, azt is
elaltathatod, csak szólj a zacskónak.

   Azt gondolja Palkó:

   "Ha  már  így  van,  minek menjek egy borjúval vásárra. Legyen az öregé a
negyedik borjú is."

   Mikor a negyedik borjút is átadta az öregembernek, azt mondta ez:

   - No, fiam, most menj haza. Otthon nem lesz maradásod, az édesanyád addig
ver, amíg valaki ki nem szabadít a keze közül. De ha kiszabadultál, szaladj,
amerre a szemed lát, s kiáltsd vissza az édesanyádnak:

   - Isten  áldja  meg,  édesanyám, addig vissza nem jövök, amíg király  nem
lesz belőlem!

   Hiszén volt otthon nemulass, mikor Palkó hazaért. Kérdezte az anyja:

   - Eladtad a borjúkat, fiam?

   - El, édesanyám, el.

   - Hát hol a pénz?

   - Nem  pénzért  adtam,  édesanyám,  hanem  ezekért  ni.  -  S előhúzta  a
tarisznyából a furulyát, az egeret, a futóbogarat s az álomzacskót.

   Haj, megmérgelődött az özvegyasszony! Kapott egy husángot, ütötte Palkót,
ahol  találta, s ha átal nem szalad a szomszédasszony, s ki nem szabadítja a
keze közül, bizony mondom, hogy holtra veri.

   Szaladott Palkó, amerre a szeme látott, de visszakiáltott az anyjának:

   - Isten  áldja  meg,  édesanyám. Addig vissza nem jövük, amíg király  nem
lesz belőlem!

   Ment, mendegélt Palkó, hetedhét ország ellen, az Óperenciás-tengeren túl,
ahol  a  kis kurta farkú malac túr, s ért egy nagy városba. Abban a városban
lakott a király. Ennek a királynak volt egy gyönyörűséges leánya, de ennek a
leánynak  nagy  betegsége  volt. Olyan nagy bánat nehezedett a szívére, hogy
senki  meg  nem  tudta nevettetni, s nem jött álom a szemére, sem éjjel, sem
nappal.

   A  király  éppen  akkor hirdette ki az egész országban, hogy annak adja a
leányát és egész országát, aki a leányát megnevetteti, s olyan orvosságot ad
neki,  hogy  mikor elkövetkezik a rendes ideje, tudjon aludni. Bezzeg jöttek
mindenféle   hercegek,   grófok,   bárók,  válogatott  cigánylegények,  mind
szerencsét   próbáltak.   De  a  királykisasszonyt  sem  megnevettetni,  sem
elaltatni nem tudták.

   Megy  Palkó is a király udvarába, s jelenti, hogy ő is szerencsét próbál.
Csak üljön ki a királykisasszony a palota tornácára, s majd az udvaron mutat
valamit.

   Kiül  a  királykisasszony  a  tornácba,  kiül a király is, a felesége is,
összegyűltek  mind  az  udvarbéliek  is,  hadd  lássák, mit tud ez a szegény
legény.  Akkor  Palkó  kivette  a  tarisznyájából az egeret s a futóbogarat,
szépen letette a földre. Aztán fújni kezdte a szépen szóló furulyáját, s hát
halljatok  csudát!  az  egér derékon kapta a futóbogarat, s járták a táncot,
hogy  csak  úgy  porzott  az  udvar.  De  uram,  istenem, akkorát kacagott a
királykisasszony, hogy a kacagástól csengett a palota. Kacagott a király is,
a felesége is, kacagott az udvar népe is.

   - No  fiam  -  mondotta a király -, megkacagtattad a leányomat, most  még
csak altasd el.

   Azt mondotta Palkó:

   - Csak  vigyék  be,  felséges királyom, a királykisasszonyt a  szobájába,
fektessék le az ágyába, s majd meglátják, hogy mindjárt elalszik.

   Mikor   a   királykisasszonyt   lefektették,  Palkó  bedugta  a  fejét  a
tarisznyába, s szólt a zacskónak:

   - Aludjék a királykisasszony holnap reggel nyolc óráig.

   Abban  a pillanatban bekoppant a királykisasszony szeme, s aludott édesen
másnap reggel nyolc óráig.

   Aközben  felöltöztették  Palkót  drága szép bíborvörös gúnyába, s amint a
királykisasszony  fölébredt,  mindjárt  nagy  lakodalmat  csaptak, s az öreg
király átaladta a leánya kezével Palkónak az országot is.

   Hét nap s hét éjjel húzták a cigányok, járták a legények és leányok.

   Lakodalom  után  Palkó  elment  az  édesanyja  után,  s hatlovas hintón a
palotába hozta. Sóra, fára nem volt többet gondja.

   Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező