Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                               A HAZUG LEGÉNY

   Volt  egyszer egy szegény ember s ennek egy nagy kamasz fia. Dolgozni nem
dolgozott  ez a legény, de annál többet hazudott. Csak úgy folyt ki a száján
a hazugság. Azt mondta egyszer a szegény ember:

   - Jobb volna, ha dolgoznál, fiam, mert hazugságból nem lehet megélni.

   - Nem-e?  -  vágott  vissza  a  legény. - No, én megmutatom, hogy  urasan
megélek a hazugságból!

   Azzal  fogta  magát,  még  aznap  elbúcsúzkodott  az  apjától,  s  elment
szerencsét próbálni.

   Amint ment, mendegélt az úton, találkozik egy magaszőrű kamaszlegénnyel.

   Köszöntik  egymást,  szóba ereszkednek, s hát a másik legény egy úton jár
vele: ez is szerencsét próbálni indult.

   Kérdi a hazug legény:

   - No, pajtás, tudsz-e szót szóra mondani?

   - Hogyne tudnék - mondja a másik.

   - Hát akkor gyerünk együtt.

   Egyszerre  kezet  csaptak, erős barátságot kötöttek, s mentek tovább. Még
egy puskalövésnyire sem haladtak, jön feléjük a szolgabíró négylovas hintón.
A szolgabíró csavargó betyároknak nézte a legényeket, megállította a hintót,
s magához intette őket. Kérdi tőlük, hogy honnan jönnek.

   - Mi egyenesen Budapestről - felelt a hazug legény.

   - Hazudsz - rikkantott rá a szolgabíró -, hiszen Budapest felé mentek!

   De  a  hazug  legény  feltalálta  magát,  azt mondta, hogy valamit Pesten
feledtek, s azért fordultak meg.

   - No, ha Pesten jártatok, mi újság van ott? - kérdezte a szolgabíró.

   - Hej,  tekintetes  uram,  nagy újság van ott. Egy talián akkora  madarat
mutogat, hogy az egyik szárnya Pest s a másik Buda fölött lebeg.

   - Ejnye, ilyen-olyan füllentője - förmedt rá a szolgabíró -, ezért a nagy
hazugságért huszonötöt veretek rád.

   Mindjárt  le  is  húzatta  a  legényt  a  tíz  körméről,  s a hajdú olyan
huszonötöt vert rá, hogy csillagot rúgott a hazug legény.

   - Hiszen  megálljon  a  szolgabíró úr - fenyegetőzött a  legény -, megyek
egyenest   a  király  színe  elé,  s  bepanaszolom,  hogy  ilyen  ártatlanul
megbotoztatott.

   A szolgabíró egy kicsit meghökkent, s kérdi a másik legénytől:

   - Hát csakugyan van Pesten olyan nagy madár, te?

   Feleli a szót szóra mondó legény:

   - Hát  biz  én  akkora madarat nem láttam, de láttam akkora  madártojást,
hogy huszonnégy ember emelgette rettentő nagy vasrudakkal.

   "Hm  -  gondolja a szolgabíró -, hátha mégis igaza van annak a legénynek.
Azt a nagy tojást csak olyan madár tojhatta, melynek az egyik szárnya Pest s
a  másik  Buda  fölött  lebeg." - Adott a hazug legénynek száz forintot csak
álljon el a panaszától.

   A  két  legény  továbbment  nagy  vígan,  s  útközben megosztoztak a száz
forinton.  A  hazug  legénynek  volt már ötven forintja a zsebében, huszonöt
pálcaütés a hátán.

   Hanem  még  két  puskalövésnyire sem haladtak, jön szembe velük egy másik
négylovas  hintó.  A  vicispán  ült  ezen  a  hintón, s ez is megállította a
legényeket.

   - Honnan, merről, hé?

   - Pestről - felelt a hazug legény.

   - Hazudsz, te kapcabetyár, mert most éppen Pest felé mentek.

   - Jaj, lelkem, tekintetes uram, ottfelejtettünk valamit - toldotta meg  a
szót szóra mondó.

   - Jól van, jól, hiszem, de hát mi újság Pesten?

   - Hej,  ne  is  kérdje, tekintetes uram, mert a Duna meggyúlt, s  fenékig
kiégett a víz a medréből.

   Szörnyű  haragra  lobbant  a  vicispán!  Hogy  így a szemébe hazudjon egy
kapcabetyár!  Nosza,  parancsolja a hajdúnak, hogy húzza le a legényt a húsz
körméről, s olyan huszonötöt verjen rá, hogy holta napjáig vakarja a helyét.

   No,  ezt  meg  is  kapta  a legény, egy sem hiányzott a huszonötből. De a
legény  a  vicispánt  is  megfenyegette,  hogy  egyenest  a  királyhoz  megy
panaszra, amiért őt ártatlanul megverette.

   Meghökkent  egy  kicsit  a  vicispán,  hátha mégis igaza van a legénynek.
Kérdi a másiktól:

   - Hát csakugyan meggyúlt a Duna, hé, s elégett?

   - Már azt nem láttam, ha mondanám, hogy láttam, hazudnék, tekintetes uram
-  felelt  a  szóra  szót  mondó legény -, de láttam az utcákon s a piacokon
annyi sült halat, hogy a népek nem tudnak kijönni a házakból.

   "Hm - gondolja a vicispán -, mégis igaza lehet a legénynek. Bizonyosan az
égő Dunában sült meg az a tenger sok hal." - Adott a hazug legénynek kétszáz
forintot, csak álljon el a panaszától.

   A  hazug  legény  ezt is megosztotta a szóra szót mondó legénnyel, s most
már volt százötven forint a zsebében s ötven pálcaütés a hátán.

   No de ki látott s hallott ilyet? Három puskalövésnyire sem haladtak, jött
velük  szemben  hatlovas  hintón a főispán. Ez is megállítja a legényeket, s
vallatóra  fogja.  Bezzeg,  hogy  a  főispánnak  is  azt  felelték,  amit  a
szolgabírónak s vicispánnak.

   - Jól  van  -  mondta a főispán -, elhiszem, hogy Pestről jöttök, hát  mi
újság Pesten?

   Feleli a hazug legény:

   - Hej,  nagyságos uram, nagy ott a gyász s a szomorúság. Az egész  várost
gyászfeketébe vonták, merthogy meghalt a Jézus Krisztus!

   De  olyat  még  nem  látott  a világ, amilyen szertelen haragra gerjedt a
főispán. Hogy őt lóvá akarja tenni egy csavargó!

   - Hé, Jancsi! - kiáltott a pandúrnak - huszonötöt erre a kapcabetyárra!

   A  hazug  legényt  lekapták a húsz körméről, s olyan huszonötöt vertek rá
számolatlan, hogy az eget is bőgőnek nézte.

   - Hiszen  nem  hagyom én ezt annyiban - kiabált a hazug  legény -, megyek
Budára  a  királyhoz,  s  elpanaszolom,  hogy  minden igaz ok nélkül verik a
szegény legényt.

   - Eredj, csak eredj - mondta a főispán, s aztán megkérdezte a másiktól: -
No, hát te is ezt az újságot tudod? Csakugyan meghalt a Jézus Krisztus?

   - Hát  biz  én,  nagyságos  uram  -  felelt a szóra szót mondó  legény -,
hazudnék,  ha  azt  mondanám;  hogy hallottam, amit a társam hallott, de azt
magam  is láttam, hogy lajtorják vannak támasztva az éghez, s csupa feketébe
öltözött angyalok járnak fel s alá.

   Szeget ütött a főispán fejébe ez a beszéd: hátha csakugyan igazat mondott
ez a legény. Az angyalok csak nem gyászolhatnak akárkit. Elkezdte kérlelni a
hazug legényt, s adott neki háromszáz forintot, csak álljon el a panaszától.
Megijedt erősen, hogy a király elcsapja.

   A  hazug  legény  a  háromszáz  forintnak  is  a felét a szót szóra mondó
legénynek  adta,  most  hát  volt már háromszáz forint a zsebében s hetvenöt
pálca a hátán.

   De ez éppen elég is volt neki. Azt mondta a pajtásának:

   - No, pajtás, én hazamegyek, elég nekem, amit kerestem. Isten áldjon.

   Azzal  megfordult,  s  hazáig  meg  sem  állott.  A háromszáz forintot az
apjának  adta,  a  hetvenöt  pálcaütést szépen magának tartotta. Aztán mégis
meggondolta magát, s elkezdett dolgozni keményen.

   Így volt, vége volt, igaz volt. Aki nem hiszi, járjon utána.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező