Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              MELYIK ÉR TÖBBET?

   Arra,  arra,  lefelé,  egy  kicsit  felfelé, Tiszán túl, Dunán túl, hol a
kurta  farkú  tarka  malac  túr,  volt egyszer egy király s annak három fia.
Mikor  mind a három fiú annyira felcseperedett, hogy serkedezett a bajuszuk,
azt mondta nekik a király:

   - No, édes fiaim, most már menjetek, lássatok országot, világot.

   Elindult  a  három  királyfi  három  szép  paripán,  s  mentek  hegyeken,
völgyeken, erdőkön, mezőkön keresztül, hol lefelé, hol felfelé, de mindegyre
csak elfelé.

   Addig  mentek,  mendegéltek,  míg  egyszer csak egy rengeteg nagy városba
értek. Kérdik a város végén egy fiútól:

   - Hé, fiú, miféle város ez a falu?

   Feleli a fiú:

   - Ez a fehér király városa.

   Megörültek  a királyfiak, hogy a király városába értek, mentek egyenest a
királyi palotába, ott is a király elé, s elmondták, hogy kik s mik ők.

   Örvendett  a  fehér  király  a  fiúknak,  mert  erős  barátságban volt az
apjukkal.  De  hát  még  a királyfik örültek csak igazán, amikor meglátták a
fehér  király  leányát. Sok szép leányt láttak a hazájukban, de ilyen szépet
nem.  Bezzeg  közrefogták  mind  a  hárman,  kellették  magukat,  s  ahogy a
vacsorának vége volt, mind a hárman bementek a király szobájába, s megkérték
a leányát mind a hárman.

   - Hát  én  most melyiknek adjam? - tépelődött a király. - Hej, hej!  csak
volna még két leányom!

   Mit csináljon? Egyiket sem akarta magára haragítani, hát azt mondta:

   - Halljátok, fiúk, én most egyiknek sem adom a leányomat, hanem  menjetek
tovább,  s amelyik mához esztendőre a leghasznosabb dologgal tér vissza, azé
lesz a leányom. Itt a kezem, nem disznóláb.

   A  fiúk  kezet  csaptak,  s még hajnalban útra kerekedtek. Együtt mentek,
amíg egy nagy rengetegbe nem értek, itt az út háromfelé ágazott, megegyeztek
hát,  hogy  hárman  háromfelé  mennek, s majd egy esztendő múlva találkoznak
ezen a helyen.

   Elváltak  békességgel, s ment ki-ki az útjára. Sok országot bejárt mind a
három  fiú,  mindent  jól megnéztek, vizsgáltak, egy s más dolgot megvettek,
aztán ismét eldobták, mert még többet érőre akadtak. Hanem telt-múlt az idő,
vissza  is  kellett  már  fordulni, egy-egy dologban mégiscsak megállapodtak
mind  a  hárman,  s  mire az esztendő letelt, visszakerültek abba a rengeteg
erdőbe, ahol egymástól elszakadtak.

   Bezzeg,  hogy  mindjárt  azt  nézték, melyik mit hozott. A legidősebb azt
mondta:

   - Nézzétek,  én  egy olyan messzelátó üveget vettem, hogy a világ  végére
lehet vele látni.

   A középső azt mondta:

   - Én  egy olyan köpenyeget vettem, hogy csak belé kell bújni, s  odarepít
egy szempillantásra, ahová parancsolod.

   A harmadik azt mondta:

   - Én meg egy olyan narancsot vettem, hogy a halottnak, ha még nem telt el
huszonnégy  óra  a  halála  után, csak az orra alá kell tartani, s egyszerre
fölébred.

   Ahogy  ezt  mondják egymásnak, a legidősebb belenéz a messzelátóba, s hát
csak kiejti a kezéből ijedtében.

   - Talán bizony valami rosszat láttál? - kérdezték a testvérei.

   - Jaj, ne is kérdjétek, halva fekszik a királykisasszony!

   Belenéz  a  másik  kettő  is  a messzelátóba, s hát csakugyan igaz: halva
feküdt a szép királykisasszony.

   - Hamar, hamar - kiáltott a középső királyfiú -, bújjatok a köpönyegembe,
egyszeribe ott leszünk, s hátha még fel lehet támasztani.

   Belebújtak a köpönyegbe, s hopp! már ott is voltak a király palotájában.

   A  legkisebb  királyfi  előveszi a narancsot, a királykisasszony orra alá
tartja, s lám, egyszeribe felpattan a szeme, mosolyog a szája!

   Na,   volt  nagy  öröm.  Volt  ám,  de  nem  sokáig.  Mert  a  királyfiak
összevesztek a leányon. A legidősebb azt mondta:

   - Engem illet, mert én láttam meg, hogy meg van halva.

   A középső azt mondta:

   - Azt bizony megláthattad volna, mert ha nincs az én köpönyegem, még most
is az erdőben volnánk. Engem illet a leány.

   - Úgy? - mondta a legkisebb. - Hát aztán mit értünk volna azzal, hogy  az
egyik meglátta, a másik ideröpített, ha nincs az én narancsom?

   Nem tudott igazságot tenni a király köztük, össze kellett hogy hívassa az
ország  bölcs embereit, hadd tegyenek azok igazságot. Ezek aztán összeültek,
hét  nap,  hét  éjjel tanakodtak, az egyik erre beszélt, a másik arra, míg a
hetedik  éjjel  mégis  megegyeztek,  hogy a legkisebb királyfit illeti meg a
királykisasszony.

   Ebben  megnyugodtak  az idősebb fiúk is, s úgy járták a kállai kettőst az
öccsük lakodalmán, hogy döngött belé a palota földje. Egyszerre csak, a nagy
vigasság  közben,  előveszi  a  legidősebb  fiú  a  messzelátóját,  s beléje
kukkint.

   - Gyere  csak,  gyere - mondja a köpönyeges öccsének -, nézz bele, s  mit
látsz?

   - Látok  -  mondja  az - két szép leányt, olyan szépek, mint két  ragyogó
csillag.

   - No, ha látsz, bújjunk a köpönyegbe, s nézzük meg őket közelebbről.

   Még  meg  sem  gondolták jól, már ott is voltak. Az ám, a szomszéd király
leánya   volt  az  a  két  leány.  Megkérték  a  kezüket:  adták,  vitték  a
köpönyegben.  Meg  sem  álltak  hazáig.  Hazaért  akkorra  az  öccsük  is  a
feleségével.

   Még  csak  most  volt  víg  lakodalom.  A  sánták is rúgták a port, ahogy
tudták. Tál, tányér elég volt, étel, ital kevés volt, mégis minden jól volt.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező