Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                    A SÓ

   Volt  egyszer egy öreg király s annak három szép leánya. A fél lába már a
koporsóban  volt  a  királynak,  szerette volna mind a három leányát férjhez
adni.  Hiszen  ez  nem  is lett volna nehéz, mert három országa volt, mind a
három  leányára  jutott  hát  egy-egy  ország.  Hanem  amiképpen nincs három
egyforma  alma,  azonképp  a  három ország sem volt egyforma. Azt mondta hát
egyszer  a  király  a  leányainak,  hogy  annak  adja a legszebbik országát,
amelyik őt legjobban szereti.

   Sorba kérdezte a leányokat, kezdette a legidősebbiken:

   - Felelj nekem, édes leányom, hogy szeretsz engem?

   - Mint a galamb a tiszta búzát - mondta a leány,

   - Hát te, édes leányom? - kérdezte a középsőt.

   - Én úgy, édesapám, mint forró nyárban a szellőt.

   - No,  most  téged kérdezlek - fordult a legkisebbikhez -, mondjad,  hogy
szeretsz?

   - Úgy,   édesapám,   ahogy   az  emberek  a  sót!   -   felelte  a  kicsi
királykisasszony.

   - Mit beszélsz, te haszontalan lélek! - förmedt rá a király. - Kitakarodj
az  udvaromból,  de  még  az országomból is! Ne is lássalak, ha csak ennyire
szeretsz!

   Hiába  sírt,  könyörgött  a  királykisasszony,  hiába magyarázta, hogy az
emberek így meg úgy szeretik a sót - nem volt kegyelem: világgá kellett hogy
menjen a kicsi királykisasszony.

   Elindult  keserves  sírás  közt  a kicsi királykisasszony, s betévedt egy
rengeteg  erdőbe.  Onnan  nem  is tudott kivergődni, szállást vert egy odvas
fában,  s  ki-kijárt  az erdőbe, szedett epret, málnát, szedret, mogyorót, s
amit csak talált, úgy éldegélt egymagában.

   Egyszer,  mikor már egy esztendő is eltelt volt, arra vetődött a szomszéd
királyfi,  s  ez megpillantotta a királykisasszonyt a málnabokrok közt. De a
királykisasszony  is  észrevette  a királyfit, s nagy ijedten beszaladt a fa
odvába.

   Utána megy a királyfi, s beszól:

   - Ki van itt?

   A királykisasszony meghúzódott az odúban, reszketett, mint a nyárfalevél,
s egy szó nem sok, annyit sem szólt. Újra kérdi a királyfi:

   - Hé!  ki  van  itt?  Ember-e vagy ördög? Ha ember, jöjjön ki, ha  ördög,
menjen a pokol fenekére!

   A királykisasszony most sem mert szólni.

   Harmadszor is kérdi a királyfi:

   - Hé! ki van itt? Szóljon, ember-e vagy ördög, mert mindjárt belövök!

   De  már  erre megijedt szörnyen a királykisasszony, s kibújt a fa odvából
nagy  szipogva-szepegve.  Rongyos,  piszkos  volt a ruhája, szégyellte magát
erősen,  s keserves könnyhullatás közt mondta el a királyfinak, hogy ki s mi
ő.  Megtetszett  a  királyfinak  a királykisasszony, mert akármilyen rongyos
volt,  akármilyen piszkos volt a ruhája, szép volt, kellemetes volt az arca.
Szép  gyöngén  megfogta a kezét, hazavezette a palotájába, ott felöltöztette
drága  aranyos-gyémántos ruhába, s két hetet sem várt, de még egyet sem, azt
gondolom,  hogy még egy napot sem, de talán még egy órát sem, megesküdtek, s
csaptak akkora lakodalmat, hogy no.

   Telt-múlt  az  idő,  a  fiatal  pár  nagy  békességben élt, úgy szerették
egymást, mint két galamb. Azt mondta egyszer a király:

   - No,  feleség,  én  akkor,  amikor  először  megláttalak,  nem  is  igen
firtattam,  hogy  miért  kergetett  el  az  apád.  Mondd  meg nekem a tiszta
valóságot.

   - Lelkem  uram - mondja a királyné -, én másként most sem mondhatom.  Azt
kérdezte az édesapám, hogyan szeretem őt, s én azt feleltem: mint az emberek
a sót.

   - Jól  van  -  mondta  a  király  -,  majd  csinálok  én valamit,  tudom,
visszafordul az édesapád szíve.

   Hogy  s mint fordítja vissza, arról semmit sem szólt a feleségének, hanem
csak  befordult  a  másik  szobába,  levelet  írt az öreg királynak, s abban
meghívta délebédre. Hát el is ment a levél másnap, s harmadnap jött a király
hatlovas  hintón.  Fölvezette  a fiatal király az öreg királyt a palotába, a
palotájának  a  legszebb szobájába, ottan már meg volt terítve az asztal két
személyre.  Leülnek  az  asztalhoz, hordják az inasok a finomabbnál finomabb
ételeket, de hogy szavamat össze ne keverjem, a fiatal király megparancsolta
volt,  hogy  az öreg király számára minden ételt külön főzzenek, süssenek, s
abba sót ne tegyenek.

   No,  ez  volt  csak  az  ebéd! Megkóstolja az öreg király a levest, merít
belőle  egy kanállal, kettővel, de le is tette mindjárt a kanalat, nem tudta
megenni a levest, olyan sótalan volt. Gondolta magában az öreg király: ebből
bizony  kifelejtették a sót, de a sóbafőttben majd csak lesz. Nem volt abban
annyi  sem, mint egy mákszem. Hordták a pecsenyéket szép sorjában, de vissza
is  vihették,  mert  a  vén király csak megnyalintotta, s bele sem harapott,
olyan cudar sótalan, ízetlen volt mind a sok drága pecsenye.

   De ezt már nem állhatta szó nélkül az öreg király:

   - Hallod-e,  öcsém,  hát miféle szakácsod van neked, hogy só nélkül  süt-
főz?

   - Sóval  süt-főz  ez  máskor  mindig,  felséges  bátyámuram,  de  én  azt
hallottam,  hogy  bátyámuram  nem  szereti  a sót, megparancsoltam hát, hogy
fejét vétetem, ha egy mákszem sót is tesz az ételekbe.

   - No, öcsém, azt ugyancsak rosszul tetted, mert én erősen szeretem a sót.
Kitől hallottad, hogy nem szeretem?

   - Én  bizony éppen a kigyelmed leányától, felséges bátyámuram - mondta  a
fiatal király.

   Abban  a szempillantásban megnyílik az ajtó, belépett a királyné, az öreg
király legkisebb leánya.

   Hej,  istenem,  örült  az  öreg  király!  Mert  még  akkor  megbánta volt
szívéből,  hogy  elkergette  a  leányát,  s  azóta  ország-világ  kerestette
mindenfelé.  Bezzeg,  hogy  most a legkisebbik leányának adta a legnagyobbik
országát. A fiatal király mindjárt kezére vette azt az országot is, s még ma
is élnek, ha meg nem haltak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező