Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                            AZ EMBER A LEGERŐSEBB

   Szomorúan  kullogott  a  farkas  az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s
mind  csak  a  földet  nézte.  Észre sem vette, hogy szembejön a medve, csak
akkor nézett fel ijedten, mikor a medve köszöntötte:

   - Jó reggelt, farkas koma.

   - Adjon isten, medve koma - fogadta búsan a farkas.

   - Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a háromnapos esős idő!

   - Hagyd el, medve koma, ne is kérdezd! Nem látod: fejem, nyakam,  oldalam
csupa vér?

   - Az ám, farkas koma! Talán bizony verekedtél valamelyik atyádfiával?

   - Dehogy  azzal,  dehogy  azzal.  Az  emberrel  akadtam össze, de meg  is
jártam. Cudarul megtépázott.

   A medve nagyot kacagott.

   - Szégyelld  magad, farkas koma! Hát még az ember is valami?  Na, nekem a
fél fogamra sem volna elég.

   - Ne  bízd  el  magadat,  medve  koma - mondta a farkas. - Bizony  mondom
neked,  hogy  az  ember  a  legerősebb  "állat" a világon. Én tudom, mert én
próbáltam.

   - Hogyhogy?

   - Hát úgy, hogy bementem a faluba, hátha akad egy kis báránypecsenye.  Az
ám,  csakhogy  a  kutya észrevett, s ámbátor atyafiságban volnánk, elárult a
gazdájának,  az embernek. Az ugatásra kijött a gazda, s valami fokossal vagy
mivel úgy eldöngetett, hogy alig tudtam elvánszorogni.

   - Már  én  mégiscsak azt mondom - erősködött a medve -, hogy fél  fogamra
sem elég az ember.

   - Én meg azt mondom, hogy az ember a legerősebb állat.

   - Szeretném látni!

   - Azt ugyan megláthatod.

   Erre a medve kitépett egy bokrot, s miszlikbe tépte-szaggatta.

   - Nézd, farkas koma, így tépném össze az embert.

   - Meghiszem azt, komám, csakhogy az ember nem hagyja magát, mint a bokor.

   - Hiszen ne hagyja, úgyis összeszaggatom.

   - Nem hiszem, komám.

   - Nem-e? Fogadjunk!

   - Itt a lábam, nem disznóláb!

   - Itt a talpam, ez sem disznóláb!

   Fogadtak egy nyúlba, s azzal meghúzódtak egy bokor mögé, úgy várták, hogy
jön-e arrafelé ember.

   Amint ott vártak, várakoztak, leskelődtek, arra jött egy gyermek. Kérdi a
medve:

   - Ember-e ez, farkas koma?

   - Nem.

   - Hát mi?

   - Ez még csak lesz ember.

   Tovább vártak, várakoztak, leskelődtek, s ím, arra jött egy öreg koldus.

   - Hát ez ember-e?

   - Nem.

   - Mi hát, ha nem ember?

   - Ez csak volt ember - mondta a farkas.

   Tovább vártak, várakoztak, leskelődtek, s arra jött egy asszony.

   - Hát ez ember-e?

   - Ez sem ember. Ez csak asszony.

   Tovább  vártak,  várakoztak,  leskelődtek,  s  ím, egyszerre csak jön egy
huszár a lován.

   - Hát ez mi? Ez csak ember?

   - Ez már ember! - mondotta a farkas.

   A  medvének  sem  kellett több, kiugrott a bokor mögül, s útját állotta a
huszárnak.

   - Ejnye,  aki  áldója  van!  -  rikkantott a huszár. - Félre az  utamból!
Király katonája vagyok!

   A medvének ugyan mondhatta, nem állott az félre. Bizony, ha nem állott, a
huszár  előrántotta  a  kétcsövű  pisztolyát a nyeregkápájából, s piff-puff!
kétszer  a  medvére  lőtt.  Találta is mind a kétszer, de ez a medvének csak
annyi  volt,  mintha vackorral dobták volna meg: meg sem mozdult a helyéről,
csak egy kicsit megrázta a bundáját.

   - Hiszen megállj - rikkantott a huszár -, mindjárt megberetvállak én!

   Azzal  kihúzta  a  kardját,  s vágta-szabta, beretválta a medvét, amerről
találta, jó éles kardjával.

   A medvének ez éppen elég volt, szörnyű bőgéssel-ordítással megfutamodott,
nem  nézett  árkot-bokrot, futott az erdőn át, mintha szemét vették volna, s
meg sem állott, míg a barlangjába nem ért.

   Sok-sok   idő   telt   el,  míg  megint  talpra  állott,  s  kimozdult  a
barlangjából.  Amint  ment,  mendegélt,  hát  először  is  kivel találkozik?
Bezzeg, hogy a farkassal.

   - No, komám - mondotta a farkas -, megnyertem a fogadást!

   - Megnyerted, koma, meg; ne félj, amint erőre kapok, megadom a nyulat.

   - No, ugye, hogy az ember a legerősebb állat?

   - Igazad van, farkas koma, az ember a legerősebb állat. Azt már csakugyan
nem  hittem  volna, hogy csúffá tegyen. Az igaz, hogy furcsa állat az ember.
Mire  észrevettem  volna  magamat,  kétszer a szemem közé köpött. No, hiszen
ettől még nem ijedtem meg, de mikor kirántotta azt a fényes nyelvét, s azzal
elkezdett  nyalogatni  -  már ennek fele sem volt tréfa. Szégyen a futás, de
hasznos, elszaladtam biz én!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező