Dimenzió #16

Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)

(irodalom, népmesék, karcolatok, regények)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

       TI: Hét krajcár
       AU: Móricz Zsigmond
       NA: Moldován István (begépelő)
       DT: elbeszélés
       PD: 1995/08 (elektronikus változat)
       SO: Móricz Zsigmond: Válogatott elbeszélések
       SO: Móra Ferenc könyvkiadó, Budapest, 1977. 5-9. p.
       KW: magyar irodalom, 20. sz.
       KW: Nem ellenőrzött.
       NT: A nyomtatásban dőlt betűk között található szövegrész
       NT: a `` jelek között található.


         //////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\\\\\\\\\

         Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A
         szerzői  és  egyéb  jogok  a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát
         illetik (amennyiben  az illető fel van tüntetve).  Ha a szerző
         vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési
         és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják
         az alábbi megjegyzéseket.  Ugyancsak ő  a felelős azért,  hogy
         ennek a  dokumentumnak elektronikus formában  való terjesztése
         nem sérti mások szerzői jogait.  A MEK üzemeltetői fenntartják
         maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad
         terjesztésének lehetőségét illetően, akkor  töröljék azt a MEK
         állományából.

         Ez  a  dokumentum  elektronikus  formában  szabadon másolható,
         terjeszthető,  de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű
         alkalmazásokhoz,  változtatások  nélkül  és  a  forrásra  való
         megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és
         felhasználási  forma esetében  a szerző/tulajdonos  engedélyét
         kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig
         benne kell maradnia.

         A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási
         szférát  szeretné  ellátni  magyar  vagy  magyar  vonatkozású,
         szabad terjesztésű elektronikus  szövegekkel. A MEK projekttel
         kapcsolatban a  lista e-mail címén  lehet
         információkat  kapni és kérdéseket  feltenni.  A MEK  központi
         Internet szolgáltatásainak URL címei: <http://www.mek.iif.hu>,
          és <ftp://ftp.iif.hu/pub/MEK>.

         \\\\\\\\\\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY ////////////////


                               MÓRICZ ZSIGMOND

                                 HÉT KRAJCÁR

Jól  rendelték  azt  az  istenek,  hogy  a  szegény ember is tudjon kacagni.
Nemcsak  sírás-rívás  hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég.
Sőt  az  is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka
sírni.
   Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám
való,  megpróbálta  az  ínségnek  legsúlyosabb állapotát is. Abban az időben
napszámos  volt  az apám egy gépműhelyben. Ő sem dicsekedik ezzel az idővel,
más sem. Pedig igaz.
   És  az  is  igaz,  hogy soha már én jövendő életemben nem kacagok annyit,
mint gyermekségem e pár esztendejében.
   Hogy  is  kacagnék,  mikor nincsen már piros arcú, vidám anyám, aki olyan
édesdeden  tudott  nevetni,  hogy  a  könny  csorgott  a végén a szeméből, s
köhögés fogta el, hogy majdnem megfojtotta...
   És még ő sem kacagott úgy soha, mint mikor egy délutánt azzal töltöttünk,
hogy  hét  krajcárt  kerestünk  ketten.  Kerestünk és találtunk is. Hármat a
gépfiókban, egyet az almáriumban... a többi nehezebben került elő.
   Az  első  három krajcárt még maga meglelte az anyám. Azt hitte, többet is
talál  a  gépfiában,  mert  pénzért  szokott varrni, s amit fizettek, mindig
odarakta. Nekem a gépfia kifogyhatatlan kincsesbánya volt, amelybe csak bele
kell nyúlni, s mindjárt van terülj asztalkám.
   El  is  bámultam  nagyon,  mikor  az édesanyám kutat benne, tűt, gyűszűt,
ollót, szalagdarabokat, zsinórt, gombot, mindent szétkotor, s egyszerre csak
azt mondja nagy bámulva:
   - Elbújtak.
   - Micsodák?
   - A pénzecskék - szólt felkacagva az anyám.
   Kihúzta a fiókot.
   - Gyere csak, kisfiam, azért is keressük meg a gonoszokat. Huncut, huncut
krajcárkák.
   Leguggolt  a  földre,  s olyanformán tette le a fiókot, mintha attól félt
volna,  hogy kirepülnek; úgy is borította le, egyszerre, mint mikor kalappal
lepkét fog az ember.
   Nem lehetett azon nem kacagni.
   - Itt  vannak,  benne  vannak - nevetgélt, s nem sietett felemelni -,  ha
csak egy is van, itt kell neki lenni.
   Leguggoltam  a  földre,  úgy  lestem:  nem  búvik-é ki valahol egy fényes
pénzecske?  Nem mozgott ott semmi. Tulajdonképpen nem is nagyon hittük, hogy
van benne valami.
   Összenéztünk, és nevettünk a gyerekes tréfán.
   Hozzányúltam a fenekével felfordított fiókhoz.
   - Pszt!  - ijesztett rám az anyám. - Csendesen, még kiszökik. Te még  nem
tudod,  milyen  fürge  állat  a  krajcár. Nagyon sebesen szalad az, csak úgy
gurul. De még hogy gurul...
   Jobbra-balra  dőltünk. Sokat tapasztaltunk már, hogy igen könnyen gurul a
krajcár.
   Mikor  felocsúdtunk, én megint kinyújtottam a kezem, hogy felbillentsem a
fiókot.
   - Jaj! - kiáltott rám újra az anyám, s én megijedtem, úgy visszakaptam az
ujjamat, mintha a spartherthez ért volna.
   - Vigyázz,  te  kis  tékozló!  Hogy  sietne már kiadni az útját.  Addig a
miénk,  míg  itt  van  alatta.  Csak hadd legyen ott még egy kis ideig. Mert
látod,  mosni  akarok, ahhoz szappan kell, szappanra legkevesebb hét krajcár
kell,  kevesebbért nem adnak, nekem már van három, még kell négy, az itt van
ebbe  a  kis  házikóba;  itt  lakik, de nem szereti, ha háborgatják, mert ha
megharagszik,  úgy elmegy, hogy sose látjuk többet. Hát vigyázz, mert a pénz
nagyon   kényes,   csinnyán   kell   vele   bánni.   Tisztességgel.  Könnyen
megáprehendál,  mint  az  úri kisasszonyok... Te, nem tudsz valami csalogató
verset, azzal tán ki lehetne csalni a csigabigahéjából.
   Hányat  kacagtunk  e  csacsogás  közben.  Tudom  is  én.  De a csigabiga-
csalogató nagyon furcsa volt.
   `Pénz bácsi, gyere ki,
   Ég a házad ideki...`
   Azzal felfordítottam a házat.
   Volt alatta százféle szemét, csak pénz, az nem volt.
   Az anyám savanyúan felhúzott ajakkal kotorászott, hiába.
   - Milyen kár - mondta -, hogy asztalunk nincsen. Ha erre borítottuk volna
ki, nagyobb lett vóna a tisztesség, akkor lett vóna alatta.
   Én  összekapargáltam a sok lomot, s beleraktam a fiókba. Az anyám ezalatt
gondolkozott. Úgy eltörte az eszét, nem tett-é valahova valaha valami pénzt,
de nem tudott róla.
   De nekem fúrta valami az oldalamat.
   - Édesanyám, tudok én egy helyet, ahol van krajcár.
   - Hol, fiam, keressük meg, míg el nem olvad, mint a hó.
   - Az üveges almáriumba, a fiókba vót.
   - Ó, boldogtalan gyermek, be jó, hogy elébb nem mondtad, most asse lenne.
   Felállottunk, s mentünk az üveges almáriumhoz, aminek nem volt üvegje már
régen,  de  a  fiókjában  ott  volt a krajcár, ahol én tudtam. Három nap óta
készültem kicsenni onnan, de sose mertem. Pedig cukrot vettem vóna rajta, ha
azt is mertem vóna.
   - No, van már négy krajcár. Sose búsulj már, fiacskám, megvan a nagyobbik
fele.  Már  csak  három  kell.  Osztán,  ha ezt az egyet megkerestük egy óra
alatt, azt a hármat is megleljük uzsonnáig. Még akkor is moshatok egy rendet
estig. Gyere csak szaporán, hátha a többi fiókba is lesz egy-egy.
   Hiszen  ha  minden  fiókba  lett  vóna. Akkor sok lett vóna. Mert az öreg
almáriom  fiatalabb  korában  olyan  helyen  szolgált, ahol sok duggatnivaló
lehetett.  De  nálunk  nem  sok  terhe  volt az árvának, nemhiába volt olyan
göthös, szúette, foghíjas.
   Az anyám minden új fióknak tartott egy kis prédikációt.
   - Ez  gazdag  fiók - vót. Ennek sose vót semmije. Ez meg mindig hitelbül
élt.  No, te rossz, nyavalyás kódus, hát neked sincs egy krajcárod. Ó, ennek
nem  is  lesz, mert ez a mi szegénységünket őrzi. No, neked ne is legyen, ha
most  az  egyszer  kérek  tőled,  most  se  adsz. Ennek van a legtöbb, ni! -
kiáltotta  kacagva,  mikor  kirántotta  a legalsó fiókot, amelynek egy csepp
feneke se volt.
   A nyakamba akasztotta, aztán leültünk nevettünkben a földre.
   - Megállj csak - szólt hirtelen -, mingyárt lesz nekünk pénzünk.  Az apád
ruhájába lelek.
   A falba szegek voltak verve, azon lógtak a ruhák. S csudák csudája, ahogy
a  legelső  zsebbe  belenyúlt az anyám, rögtön a kezébe akadt egy krajcár. A
szemének alig akart hinni.
   - Megvan  -  kiáltotta  -,  itt  van!  Mennyi is van már?  Meg se győzzük
olvasni.  Egy-kettő-három-négy-öt...  Öt!  Már  csak  kettő kell. Mi az, két
krajcár, semmi. Ahon öt van, ott akad még kettő.
   Nagy  buzgósággal kutatta végig az összes zsebeket, de sajnos, hiába. Nem
lelt egyet sem. A legjobb tréfa sem csalt ki sehonnan még két krajcárt.
   Már  nagy  vörös  rózsák  égtek  az  anyám  arcán  az  izgatottságtól s a
munkától.  Nem  volt szabad dolgoznia, mert mingyárt beteg lett tőle. Persze
ez kivételes munka, a pénzkereséstől nem lehet eltitlani senkit.
   Eljött  az  ozsonnaidő  is,  el  is  múlt. Mingyárt este lesz. Az apámnak
holnapra  ing  kell, és nem lehet mosni. A puszta kútvíz nem viszi ki belőle
azt az olajos szennyet.
   És akkor a homlokára csap az anyám.
   - Ó,  ó, én, én szamár! Hát a magam zsebét nem néztem meg. De bizony,  ha
már eszembe jut, megnézem.
   És megnézte. És tessék, ott is lelt egy krajcárt. A hatodikat.
   Lázasak lettünk. Most már csak egy kell még.
   - Mutasd csak a te zsebedet is! Hátha abba is van.
   Az én zsebem! Nojsz, azokat megmutathattam. Azokban nem volt semmi.
   Bealkonyodott,  és mi ott voltunk a hiányos hat krajcárunkkal, mintha egy
se  lett  volna.  A  zsidónál nem volt hitel, a szomszédok éppoly szegények,
mint mi, s csak nem kérünk egy krajcárt!
   Nem volt más mit tenni, mint tiszta szívből kinevetni a nyomorúságunkat.
   És  akkor  beállított egy koldus. Éneklő hangon nagy, siralmas könyörgést
mondott.
   Az anyám majd belebódult, úgy ránevetett.
   - Hagyja  el,  jó  ember  - mondta -, ma egész délután itt heverek,  mert
nincs egy krajcárom a fél font szappanhoz, hibázik az árából.
   A koldus, jámbor arcú öregember, rábámult.
   - Egy krajcár? - kérdezte.
   - Hát.
   - Adok én.
   - No még a kéne, kódustól alamizsnát.
   - Hadd  el,  lyányom, nekem nem hibádzik. Nekem mán csak egy hibádzik,  a
kapa főd. Avval minden jó lesz.
   Kezembe adta a krajcárt, s nagy hálálkodással eldöcögött.
   - Na, hála légyen - szólt az anyám -, szaladj hát...
   Ekkor egy pillanatra megállt, aztán nagyot, nagyot kacagott.
   - Jókor  van  együtt a pénz, hiszen ma már nem moshatok.  Setét van, oszt
lámpaolajam sincs.
   Fuldoklás  jött  rá  a  kacajtól.  Keserves,  öldöklő fuldoklás, és ahogy
odaállottam  alá,  hogy  támogassam,  amint  két  tenyerébe  hajtott  arccal
hajlongott, valami meleg ömlött a kezemre.
   Vér  volt,  az  ő  drága vére. Az anyámé, aki úgy tudott kacagni, ahogy a
szegény emberek között is csak kevés tud.

   1908
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező