VÉLEMÉNY - A FIDESZ MPP BTK. 282.PARAGRAFUS-T (KÁBÍTÓSZER)
MÓDOSÍTÓ INDÍTVÁNYÁRÓL
Az indítvány indoklása a módosítási javaslat okaként azt jelöli meg, hogy
"a törvényhozók kötelessége, ha a bíróság jogalkalmazása jelentősen eltér a
törvényalkotó eredeti szándékától, akkor újabb jogalkotással próbálják meg
az eredeti büntetőpolitikai célokat elérni".
Mi is volt a törvényalkotó eredeti szándéka? A Btk. 282. paragrafusának
1993-as módosítása a kábítószer kínálati oldalával szemben szigorúbb
szabályokat vezetett be, és az addiginál is magasabb (5-15 évig terjedő
szabadságvesztés) büntetési tételkeretet állapított meg a jelentős
mennyiségű kábítószerrel visszaélésre. Ugyanakkor lehetővé kívánták tenni a
fogyasztók elterelését a büntetőjogi útról, ha önkéntes gyógykezelésnek
vetik alá magukat.
Két fő szempont figyelembe vételével alakították ki az új bírósági
állásfoglalást. Egyrészt, hogy a fogyasztók választhassák a gyógykezelést,
vagyis a csekély mennyiség felső határát úgy kellett megvonni, hogy a
kábítószerfüggőknél kialakult tolerancia mellett is a pár napi adag még ne
haladja meg azt. Másrészt a jelentős mennyiség meghatározásánál azt kellett
szem előtt tartani, hogy annak már puszta birtoklásáért 5-15 évig terjedő
szabadságvesztés jár. Ezek mérlegelése után döntött úgy a Legfelsőbb
bíróság, hogy a csekély mennyiség a kábítószerek halálos dózisának
tízszerese, a jelentős mennyiség pedig százszorosa legyen.
A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásának e része nem váltott ki megütközést
a közvéleményben, a döntést néhány újságcikkben kritizálták, főként laikus
szempontok alapján. Továbbá természetesen azok támadták a legélesebben az új
mennyiségi meghatározást, akiknek véleményét végül nem vette figyelembe a
Büntető Kollégium. Ezek a hangok azonban semmiképpen nem a közvéleményt
jelenítik meg. Az egyik leggyakrabban elhangzó kritika az (főként a rendőrök
részéről), hogy a csekély mennyiség felemelése a kereskedők elleni fellépést
megnehezítette, a kereskedőnél a halálos adag tízszerese lehet kvázi
büntetlenül, mert ha elkapják, azt mondja, hogy az övé, és elmegy
gyógykezeltetni magát. A valóság ezzel szemben az, hogy a profi dealer
maximum 1-2 adagot tart magánál, és ha a csekély mennyiség kevesebb, akkor
nála biztos nem lesz annál sem több. Ellenben a kábítószerfüggő nem tud
ilyen "ésszerűen" működni. A kereskedést bizonyítani kell, és ha ez sikerül,
akkor már nincs lehetőség az elterelésre. ( Az üzletszerű elkövetés
mennyiségtől függetlenül már minősített eset, 2-8 év börtön.) Vagy a
fogyasztót engedem gyógykezelésbe, és megússza az a kereskedő, akinél a
bizonyítás sikertelen volt, vagy nem működik az elterelés a csekély
mennyiség alacsonyan történő meghatározása miatt. A kereskedelem elleni
fellépés egyik kerékkötője az lehet, hogy a fogyasztás is bűncselekmény, így
senki nem fog önként vállalkozni arra, hogy bejelentést vagy vallomást
tegyen az eladó ellen.
Az indoklás olyan jelenségekre hivatkozik, mint a módosítás
szükségességének oka, melyeket semmilyen hiteles adat, bűnügyi vagy
igazságügyi statisztika nem támaszt alá (iskolák környéki "beetetés"). Mint
köztudott, a sajtó kriminális híradásainak többsége rendkívül felszínes, és
sokszor téves is, semmiképpen nem szolgálhatnak hivatkozási alapul egy
törvénymódosításnál.
Az indoklás nem támasztja alá azt az állítását sem, miszerint a hatályos
szabályozásnak "nincs jelentős visszatartó hatálya azokkal szemben, akik a
csekély mennyiségnél ugyan nagyobb, de a jelentős mennyiséget el nem érő
mennyiséggel követik el a bűncselekményt". Az öt évig terjedő
szabadságvesztés miért nem elegendő visszatartó erő azokkal szemben, akik
pl. 6 gr heroinnál vagy 20 gr amfetaminnál kevesebbet tartanak maguknál,
szereznek meg stb.? Inkább azt a kérdést kellene feltenni, hogy nem túl
súlyos joghátrány az 5-15 év azokkal szemben, akik ennél akár egy grammal
többet tartanak maguknál? Ha újabb mennyiségi kategóriát kívánnának
bevezetni, akkor inkább a jelenlegi jelentős mennyiségre kellene a 2-8 évig
terjedő szabadságvesztést megállapítani, és egy ennél magasabb mennyiségi
keret esetében lenne megállapítható a következő, súlyosabban minősített
eset.
A vétségi alakzat leszűkítése, mely valóban a szigorítás irányába való
elmozdulás, mégpedig igen jelentősen, gyakorlatilag azt jelenti, hogy azokra
vonatkozna a privilegizált eset, akik nem kívánnak élni az alternatív
gyógykezelés lehetőségével. Ugyanis az elkövetési magatartások (kábítószer
termesztése, előállítása, megszerzése és tartása) megegyeznek a 282/A.
paragrafusában megjelölt formákkal, tehát akkor alkalmaznák a (6) bekezdést,
amikor valakinek nincs szüksége gyógykezelésre, vagy nem tudta azt
teljesíteni. Azok akik csekély mennyiségű kábítószert átadnak, kínálnak, az
országba behoznak vagy onnan kivisznek már bűntettet követnek el, és öt évig
terjedő szabadságvesztéssel büntethetők. Ez vonatkozik pl. arra a fiatalra,
aki egy barátjának ingyen átadja a marihuanás cigarettát. Nem mondhatjuk ki
felelősséggel, hogy azok az elkövetési magatartások, melyeket a
javaslattevők kivennének a vétségi alakzatból, inkább a kereskedéshez, mint
a fogyasztáshoz kötődnek. Az átadás, kínálás, országba behozatal stb.
egyaránt kapcsolódhat mindkét cselekményhez. A kereskedőkkel szembeni
fellépés érdekében nem lehet az elterelésből kiszoruló fogyasztók elleni
eljárást is szigorítani. Feltehetően a jövőben is inkább ők akadnának fenn a
bűnüldözők hálóján, és a javaslat elfogadása eset én előbb-utóbb
börtönlakóvá válnának.
A kábítószer-probléma megoldásában csak végső és legrosszabb eszköz lehet
a büntetőjog, ezért rendkívül körültekintően, óvatosan kell vele operálni.
dr. Pelle Andrea
(A szerző ügyvéd, a Társaság a Szabadságjogokért
civil szervezet Drog-jogsegélyszolgálatának vezetője)