Dimenzió #15

Kábulatban

(drogok, hatásuk, megítélésük, egészség)

                                Kertész Imre:
         (címzetes egyetemi tanár, a Legfőbb Ügyészség főmunkatársa)

                          VISSZAÉLÉS KÁBÍTÓSZERREL
         (A MAGYAR JOGSZABÁLYOK AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ-JOG SZEMSZÖGÉBŐL)

                                 - 3. rész -

                          VISSZAÉLÉS KÁBÍTÓSZERREL

                            A hatályos magyar jog

   Büntető  törvénykönyvünk  büntetni  rendeli  a  visszaélést kábítószerrel
(282.  paragrafus).  Tiltott  a hatósági előírások megszegésével kábítószert
termeszteni,  előállítani, megszerezni, tartani, kínálni, átadni, forgalomba
hozni,  az országba behozni, onnan kivinni, az ország területén átvinni vagy
azzal  kereskedni.  A  bűntettet  minősíti,  ha azt kábítószernek a hatósági
előírások megszegésével való termesztésével, előállításával, megszerzésével,
forgalomba  hozatalával  vagy kereskedelmével foglalkozó szervezet keretében
követik el.

   A  kábítószer  fogyasztót,  nem büntetni, hanem gyógyítani kell. Az 1993.
XVII.  törvény  ezért tette lehetővé a csekély mennyiséget saját használatra
termelő,  előállító, megszerző vagy tartó büntethetőségének kizárását, ha az
első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig
folyamatos,   kábítószer-függőséget   megelőző   vagy   gyógyító  kezelésben
részesült.   Sőt   a   törvényhozó  még  ezen  is  túlment:  büntethetőséget
megszüntető  körülménynek  tekinti  a kezelésben részvételt még a kábítószer
fogyasztásával  összefüggő  -  kétévi  szabadságvesztésnél  nem  súlyosabban
büntetendő - bűncselekmény esetében is.

   A   kábítószerrel  visszaélés  minősítt  körülményei  közé  tartoznak  az
üzletszerűen   és   a  fegyveres  elkövetés  valamint,  ha  fiatalkorú  vagy
gyermekkorú  személy  felhasználásával  követik  el,  illetve  az  elkövetés
folytán  ilyen személy jut kábítószerhez. Még súlyosabb büntetés vár azokra,
akik  a  bűncselekményt  jelentős  mennyiségű kábítószerrel, kábítószernek a
hatósági   előírások   megszegésével  való  termesztésével,  előállításával,
megszerzésével,   forgalomba  hozatalával  vagy  kereskedelmével  foglalkozó
szervezet keretében követik el.

   Büntető  törvénykönyvünk  kóros  szenvedélykeltésnek  nevezi  és büntetni
rendeli,   ha   tizennyolcadik  életévét  betöltött  személy  tizennyolcadik
életévét  be  nem  töltött  személynek  kábító  hatású anyag vagy szer kóros
élvezetéhez segítséget nyújt, vagy őt arra rábírni törekszik.


         A kábítószer, a kábító hatású anyag és az ellenőrzött anyag
                     fogalmának meghatározása jogunkban

   A  kábítószer  fogalmát  a  Btk.  nem  határozza meg. A New Yorkban 1961.
március  30-án  kelt  és  a  Népköztársaság  Elnöki  Tanácsának 1965. évi 4.
törvényerejű   rendeletével   kihirdetett  "Egységes  Kábítószer  Egyezmény"
végrehajtásával  kapcsolatos  feladatok  ellátásáról  szóló 8/1968. (II. 9.)
Korm.   rendelet   a  kábítószer-élvezetre  alkalmas  anyagok  termelésének,
gyártásának,     feldolgozásának,     forgalombahozatalának    (kivitelének,
behozatalának),   raktározásának  és  használata  kizárólag  gyógyászati  és
tudományos  célokra  történő engedélyezésének felügyeletét és ellenőrzését a
belügyminiszterre és a népjóléti miniszterre ruházta. E szerint a jogszabály
szerint  a  Belügyminisztérium ügykörébe tartozik a rendészeti felügyelet és
ellenőrzés,  valamint  a  kábítószerek  átmenő  forgalmának engedélyezése, a
Népjóléti  Minisztérium  ügykörébe  tartozik  a  szakmai felügyelet és ennek
keretében a kábítószerek jegyzékének közzététele.

   A  rendőrségről  szóló 1994. évi XXXIV. törvény az 8/1968. (II. 9.) Korm.
rendeletben  a belügyminisztériumra rótt feladatokat átruházta a rendőrségre
és  kimondta,  hogy  a  közbiztonság  és  a  belső  rend védelme érdekében a
rendőrség  látja  el  a  közbiztonságra  veszélyes egyes eszközök és anyagok
előállításával,  forgalmazásával  és  felhasználásával  kapcsolatos hatósági
feladatokat.   A   rendőrség   az  államigazgatási  és  rendészeti,  illetve
szabálysértési   eljárással   kapcsolatos  feladatainak  ellátása  érdekében
kezelheti a kábítószer és a pszichotrop anyag gyártására, kereskedelmére, az
ország   területére   történő   behozatalára,   kivitelére,  átszállítására,
megszerzésére,    felhasználására,    tárolására,   szállítására   vonatkozó
engedéllyel  rendelkezők  adatait  az engedélyben szereplő, a közbiztonságra
veszélyes  anyag  és  eszköz  gyártó  és  tároló  helyét, továbbá a gyártási
engedéllyel  rendelkezők adatait, valamint az engedély kiadásának, illetőleg
visszavonásának   feltételeit   igazoló  adatokat  a  határozatban  szereplő
jogosultság megszűnésétől számított 10 évig.

   A  kábítószernek minősűlő anyagok felsorolását a kábítószer termelésének,
gyártásának,  feldolgozásának,  forgalomba  hozatalának,  raktározásának  és
használatának   szabályozásáról  szóló  1/1968.  (V.  12.)  BM-EüM  együttes
rendelet mellékletében közzétett jegyzékek tartalmazzák.

   A   Btk.   286/A.   paragrafusa   értelmében  kábítószeren  a  visszaélés
szempontjából  veszélyes  pszichotrop  anyagot is érteni kell. A pszichotrop
anyagok  listája  a  4/1980.  (VI. 24.) EüM-BM együttes rendelet mellékletét
képező I-V. jegyzékben található.

   Az 1/1968. (V. 12.) BM-EüM együttes rendelet szerint kábítószer-élvezetre
alkalmas  anyagnak (a továbbiakban: kábítószer) az 1965. évi 4. törvényerejű
rendelettel  kihirdetett  "1961.  évi Egységes Kábítószer Egyezmény" alapján
nemzetközileg  kábítószernek  nyilvánított,  továbbá a Magyar Köztársaságban
kábítószernek   minősített   anyagokat   és  készítményeket,  valamint  azok
bármilyen töménységű folyékony vagy szilárd hígításait kell tekinteni.

   A   kábítószernek   minősülő   anyagok   és  készítmények  jegyzékének  a
módosítása,  illetőleg  kiegészítése  a  Népjóléti  Minisztérium hatáskörébe
tartozik.

   A  Legfelsőbb  Bíróság  Büntető  Kollégiumának  155. számú állásfoglalása
(1955.  március  27.) szerint kábítószernek a Btk. 282. paragrafus és 282./A
paragrafus   (visszaélés   kábítószerrel)   alkalmazásában   csak  az  I-II.
jegyzékben  szereplő  pszichotrop  anyagok  tekinthetők. A III-V. jegyzékben
felsorolt   pszichotrop  anyagok  és  törzskönyvezett  gyógyszerkészítmények
valamint a jegyzékekben nem szereplő különböző ragasztók, szerves oldószerek
stb.   a   kóros  szenvedélykeltés  (Btk.  283.  paragrafus)  bűncselekménye
szempontjából kábító hatású anyagok lehetnek.

   A  Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint: "A Btk. 283. paragrafusának
törvényi  tényállásában  szereplő "kábító hatású anyagok" nem alkotnak olyan
zárt  kört,  mint  a  kábítószerek.  Ezeknél  -  szakértői közreműködéssel -
esetenként kell tisztázni, hogy az elkövetés tárgyául szolgáló anyagnak vagy
szernek   volt-e  ilyen  hatása,  az  elkövető  valóban  "kóros  élvezethez"
nyújtott-e segítséget stb."

   A  büntető  törvénynek  a  kábítószerrel visszaélést meghatározó szakasza
olyan   keretjogszabálynak   tekinthető,   amelyet   megfelelő   tartalommal
alacsonyabb  rendű  jogszabályok  töltenek ki. Jogdogmatikai szempontból nem
makulátlan   ez  a  megoldás,  de  néhány  esetben  úgy  tűnik,  hogy  mégis
elkerülhetetlen.  Gond  akkor keletkezik, ha a kábítószer kínálat gyorsabban
újít,  mint  az  Egészségügyi  Minisztérium  és  késedelmesen módosítja vagy
egészíti ki a kábítószernek minősülő anyagok és készítmények jegyzékét.

   A  tudomány  és  a technika nem áll egyhelyben. Új kábító hatású szereket
fedez  fel  a  pharmakológia és vesz be kínálatába a bűnözés. Míg ezek az új
vegyületek  nem kerülnek be a kábítószernek minősülő anyagok és készítmények
jegyzékébe,  addig  szabadon  és  büntetlenül  lehet  velük  visszaélni.  Az
alacsonyabb  szintű  jogszabály  hiányossága  korlátozza  a  magasabb  rendű
jogszabály érvényesülését.

   A  kérdés  nem csak elméleti, hanem gyakorlati jelentőségű. A szintetikus
kábítószerek  második nemzedékének (designed drugs) előállítása igen gyorsan
fejlődik, a kábítószer piacon egyre újabb vegyületek jelennek meg.

   Az  ORFK Bűnügyi Szakértői- és Kutatóintézetbe 1995 óta kerülnek be olyan
Extasy  tabletták,  amelyek  hatóanyaga  MBDB.  A múlt évben volt olyan ügy,
amelyben  kétezer  ilyen,  úgy  nevezett  "nagy  dolláros"  tabletta  került
lefoglalásra.  Az  MBDB-ről  már  1986-ban  megállapították, hogy ugyanolyan
hatása  van, mint az MDMA-nak. Angliában már 1991-ben megjelent az illegális
kábítószer-piacon   is.  Németországban  1995-ben  került  ideiglenes  tiltó
listára.  Magyarországon  nem  szerepel  a jegyzékben, forgalmazói ellen nem
lehet  eljárni,  sőt  elvileg a lefoglalt készleteket is vissza kellene adni
tulajdonosának.  Ugyanez  a  helyzet  a ketaminnal a Calypsol nevű gyógyszer
hatóanyagával.

   A szintetikus kábítószerek előállításának fejlődésével nehezen tud lépést
tartani a jogszabályi minősítés. A szintetikus kábítószerek terjedésével, ma
már  nemcsak  a  Btk.  283.  paragrafusának  törvényi tényállásában szereplő
"kábító  hatású  anyagok"  nem  alkotnak  zárt  kört, de a kábítószerek sem.
Megfontolandónak  tartom  olyan jogi szabályozás bevezetését, amely lehetővé
tenné  ezekben az esetekben is a szakértői közreműködést annak tisztázására,
hogy   az   elkövetés   tárgyául  szolgáló  anyag  vagy  szer  kábítószernek
tekintendő-e vagy sem.

   A  kábítószerek  tiltott  gyártásához  használt  egyes  vegyi  anyagokkal
végzett  tevékenységek  szabályozásáról  szóló  100/1996.  (VII.  12.) Korm.
rendelet   a   kábítószerek   és  pszichotrop  anyagok  tiltott  gyártásához
leggyakrabban  használt  vegyi  anyagok  (prekurzorok  és esszenciális vegyi
anyagok)  nemzetközi  forgalmát,  valamint hazai gyártását, kereskedelmét és
felhasználását   szabályozza.   A   rendelet   melléklete   tartalmazza   az
"ellenőrzött anyagok" jegyzékét. Ide tartoznak a kábítószerek és pszichotrop
anyagok  tiltott  gyártására leggyakrabban használt vegyi anyagok, beleértve
az  ilyen  anyagokat tartalmazó keverékeket is. Nem tartoznak az ellenőrzött
anyagok  közé a gyógyszerek, továbbá az olyan más készítmények, amelyekből a
kábítószerek  és pszichotróp anyagok a hagyományos módszerekkel nem vonhatók
ki, illetve nem használhatók fel ilyen anyagok gyártására.

   A  Btk. 282. paragrafus (5) büntetni rendeli a kábítószerrel visszaélésre
irányuló   előkészületet.   "Ellenőrzött"   anyagoknak   kábítószer  tiltott
előállítására  szolgáló  gyártása,  beszerzése, forgalmazása a kábítószerrel
visszaélésre  irányuló  előkészületnek  minősül  és bűntett miatt három évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

   Aki  pedig  nemzetközileg  ellenőrzött termékek és technológiák forgalmát
Nemzetközi  Importigazolás,  kiviteli  engedély  vagy  az ezeket helyettesít
okmányok   nélkül   végzi,   bűntettet   követ   el,   és  öt  évig  terjedő
szabadságvesztéssel  büntetendő.  Ugyancsak  e szerint büntetendő az a végső
felhasználó  is,  aki a Végső Címzetti és Vásárlói Nyilatkozatot megszegve a
Nemzetközi   Importigazolásban   foglaltaktól   eltérően   használja  fel  a
nemzetközileg ellenőrzött terméket vagy technológiát. (Btk. 287. paragrafus)

   Az  ellenőrzött  anyagokkal  kapcsolatos hatósági feladatok ellátására az
Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, valamint a Vám- és Pénzügyőrség és külön
törvényi felhatalmazás alapján a Nemzetbiztonsági Hivatal jogosult.


                   Csekély mennyiség - jelentős mennyiség

   A   Btk.   282.  paragrafus  (5.)  a  visszaélés  kábítószerrel  büntette
minősített   esetének  tekinti,  ha  a  bűncselekményt  jelentős  mennyiségű
kábítószerrel   követik   el.   A  282/A.  paragrafus  szerint  viszont  nem
büntethető,  aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt,
állít  elő  ,  megszerez  vagy  tart,  ha  az  elsőfokú ítélet meghozataláig
okirattal     igazolja,    hogy    legalább    hat    hónapig    folyamatos,
kábítószerfüggőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült.

   Ez   ad  igen  nagy  jelentőséget  a  jelentős  és  a  csekély  mennyiség
meghatározásának.

   A  Legfelsőbb  Bíróság  Büntető  Kollégiumának  155. számú állásfoglalása
(1995.   március   27.)   "csekély"  mennyiségűnek  értékelte  a  Btk.  282.
paragrafusának   alkalmazásában   a  kábítószer,  ahhoz  hozzá  nem  szokott
fogyasztóra  vonatkoztatott  halálos  (letális),  illetve  mérgező (toxikus)
adagjának  legfeljebb  tízszeresét  és "jelentős" mennyiségnek az ilyen adag
több,  mint  százszorosát.  A  csekély  mennyiségre elkövetett bűncselekmény
továbbra  is  vétségnek  számít,  melynek büntetése - az eset körülményeitől
függően - két évig terjedő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés.

   A   Büntető   Kollégium  75.  számú  állásfoglalása  szerint  az  átlagos
kábítószer-élvező  mintegy egy évi fogyasztásának megfelelő mennyiségű káros
élvezetre alkalmas kábítószert kell a Btk. 282. paragrafusa (3) bekezdésének
c) pontja szerinti minősítés szempontjából jelentős mennyiségnek tekinteni.

   A  Büntető  Kollégium  állásfoglalásában  a  szakértők által készített 2.
tábla adataira támaszkodott.

                 Kábítószerek csekély és jelentős mennyisége

                                  2. tábla
----------------------------------------------------------------------------
                      (csekély mennyiség felső határa)
heroin  morfin metadon  hydrocodin  kodein  kokain  amfetamin  LSD  kannabis
0,62 g.   3 g.   3 g.     7,5 g.      8 g.    7 g.     2 g.    7 mg.  10 g.
----------------------------------------------------------------------------
                      (jelentős mennyiség alsó határa)
heroin  morfin metadon  hydrocodin  kodein  kokain  amfetamin  LSD  kannabis
6,2 g.   30 g.  3,0 g.     75 g.     80 g.   70 g.     20 g.  70 mg.  100 g.
----------------------------------------------------------------------------

   Megjegyzés:  A  kannabisznál  a  halálos,  illetve  a  mérgező  adag  nem
bizonyított; az alapegység meghatározása a hazai és külföldi tapasztalatokon
alapul.

   A  "kannabisz"  szerepeltetése helyett az utolsó oszlop címében pontosabb
lenne  a  készítményben  lévő  hatóanyagot  (THC)  írni,  mivel a kábítószer
mennyiségének   megállapításakor  annak  tiszta  hatóanyagtartalma  mérvadó.
Minőségétől függően a marihuana 2-5%, a hasis pedig 5-10% THC-t tartalmaz.

   A   Legfelsőbb   Bíróság   Büntető   Kollégiumának   állásfoglalása   sok
félreértésre  adott  okot  és  sok  vitát váltott ki. Bírálói mind a csekély
mennyiség  felső  határát,  mind pedig a jelentős mennyiség alsó határát túl
magasnak  találták. Nem volt szerencsés a választott viszonyítási pont és az
ezt kifejező terminológia (halálos adag) megválasztása sem.

   Véleményem  szerint  azonban  a magas bírói fórum döntésében azt a helyes
büntető-politikai  célkitűzést  szolgálta, hogy a fogyasztók minél szélesebb
rétegei részesülhessenek büntetés helyett gyógyításban.

   Az  Legfelsőbb Bíróság álláspontja ellen felhozott érvek között különösen
gyakran  hangzik  el, hogy az általa létrehozott lehetőség kihasználásával a
kábítószer  eladók  megmenekülnek  a  büntetéstől,  mert mindig csak csekély
mennyiséget   tartanak  maguknál.  A  forgalmazók  ismerik  azt  a  bírósági
véleményt  is,  amely  szerint  a  kábítószer fogyasztójának esetében az egy
alkalommal  fogyasztás  céljából  az  elkövető birtokában ténylegesen együtt
levő  gyógyszer-kábítószer  mennyiség az irányadó a kábítószerrel visszaélés
bűncselekményének mennyiség szerinti minősítése szempontjából (BH1989. 304.)
és  ehhez  igazodva élnek vissza a törvénynek a gyógyulni hajlandó fogyasztó
számára biztosított kedvezménnyel.

   A  szakmai  vitákban  rendszerint  nem  veszik  figyelembe  az  "elosztó"
kereskedők  (dealerek)  és az utcai árusok (pusherek) közti különbséget. Míg
az  előbbiek  rendszerint  nem  kábítószer-fogyasztók,  az utóbbiak maguk is
kábítószer-függő   személyek,   akik   elsősorban   a   saját   szükségletük
kielégítéshez  szükséges  eszközök  előteremtése érdekében kapcsolódnak be a
kábítószer  forgalmazásába. Több európai ország joga éles különbséget tesz e
két  kategória  között  és igyekszik biztosítani a kábítószer-függő pusherek
számára is gyógyítás (többnyire a kényszergyógyítás) lehetőségét.

   Nem  valószínű, hogy a csekély mennyiség felső határának lefele mozgatása
a várt eredményt hozná. A pusherek ezentúl még kisebb mennyiséget tartanának
maguknál,  a fogyasztóknak egy része pedig elesne attól a lehetőségtől, hogy
a   gyógykezelés   vállalása   és   az  abban  való  részvétel  megszüntesse
büntethetőségüket.

   Az árusok egy-egy kis mennyiséggel történő "lebukás" után nem hagynak fel
az  árusítással,  mikor  már  bekerültek  a  rendőrség látókörébe, akkor még
valószínűbbé  válik újbóli találkozásuk a hatósággal és végül bizonyíthatóvá
válik  tevékenységük. Rendszerint fontosabb bűnüldözési érdek fűződik ahhoz,
hogy  a  pusher  útján eljusson a rendőrség a dealerhez, mint ahhoz, hogy az
utcai  árus  börtönbe  kerüljön,  a  nagykereskedő  pedig  tovább  folytassa
törvényellenes tevékenységét.

   A  bíróság  álláspontja  (BH1991. 55.) szerint a kábítószerrel visszaélés
büntette  esetén elsősorban nem szakértői, hanem inkább jogi kérdés az, hogy
a  kábítószer  jelentős  mennyiségű-e.  Hozzáteszem:  méghozzá  olyan fontos
kihatású  jogi  kérdés, amelyik csak törvényben szabályozható. A büntetés öt
évtől  tizenöt  évig  terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős
mennyiségű  kábítószerrel  követik  el.  Ezzel  szemben, aki a kábítószerrel
visszaélést  csekély  mennyiségre  követi  el, vétség miatt két évig terjedő
szabadságvesztéssel  vagy pénzbüntetéssel büntetendő, sőt nem büntethető, ha
az  elsőfokú  ítélet  meghozataláig  okirattal  igazolja,  hogy legalább hat
hónapig  folyamatos,  kábítószerfüggőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben
részesült.

   Kevésbé  súlyos  büntetéseket maguk után vonó bűncselekményeknél is (pl.:
adó-,  társadalombiztosítási csalás, a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjába
fizetendő   munkaadói   és   munkavállalói  járulék  fizetési  kötelezettség
megszegése, a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék
fizetési  kötelezettség  megsértése stb.) törvény (Btk é. 1979. évi 5. Tvr.)
szabja meg bűntetti és vétségi alakok érték szerinti elhatárolását.

   Úgyszintén  törvény  szabja  meg a határokat azoknál a bűncselekményeknél
(pl.:  rossz  minőségű  termék  forgalomba  hozatala), amelyek tényállásában
minősítő  körülmény  a  jelentős,  a  különösen nagy és a nagyobb elkövetési
érték.

   Jogtechnikai   szempontból  könnyebb  a  törvényben  pénzben  kifejezhető
határokat  megszabni,  de  ez  nem  változtat  a  kérdés  elvi  oldalán:  az
elkövetőre   nézve  ilyen  súlyos  jogkövetkezménnyel  járó  körülmény  csak
törvényben meghatározott keretek között állapítható meg.

   Felhatalmazhatná  a törvény pl. az illetékes minisztert, hogy a megfelelő
szakértői  szerv  (pl.:  Országos  Igazságügyi  Orvosi  Tanács) véleményének
meghallgatása   alapján   szabályozza   a  kérdést.  Például  Ausztriában  a
Szövetségi  Igazságügyi  Miniszter 1985. június 27-i 703.001/118 II/2/85 sz.
rendelete  szabta  meg a nagy mennyiségű kábítószer alsó határát. Nem tudnék
pártolni   ilyen  megoldást  sem,  túl  súlyosak  a  jogkövetkezmények,  nem
miniszteri rendelet szintjére valók.

   Sokkal helyesebb lenne, ha a törvény (Btk. é.) vagy valamelyik kábítószer
hatóanyagtartalmának  mennyiségével definiálna a csekély, illetve a jelentős
mennyiséget  és  szakértői feladat lenne az egyéb kábítószerfajták esetén az
equivalens   érték   kiszámítása.   Természetes  egységként  szolgálhatna  a
törvényben  az  átlagos  kábítószer-évező  napi  (heti,  évi) fogyasztásának
adagja,  viszont  alkalmatlan  erre  a  célra  a  halálos,  illetve  mérgező
mennyiség,  mivel a halálos, illetve a mérgező adag nem minden kábítószernél
bizonyított.

   Jelenleg  a  szakértők  különböző  módon  értelmezik  a Büntető Kollégium
álláspontjában   szereplő  "hozzá  nem  szokott  fogyasztóra  vonatkoztatott
halálos   (letális),  illetve  mérgező  (toxikus)  adag"  vagy  "az  átlagos
kábítószer-élvező  mintegy egy évi fogyasztásának megfelelő mennyiségű káros
élvezetre  alkalmas  kábítószer"  fogalmát  és  mennyiségét.  Ez nehezíti az
egységes  bírói gyakorlat kialakulását. Az egyöntetű szakértői véleményezést
a  mostani  helyzetben  is, de a későbbi szabályozás után is elősegíthetné a
megfelelő   szakmai   fórum   autentikus  állásfoglalása,  pl.  az  Országos
Igazságügyi   Orvosszakértői   Intézetnek   az  Egészségügyi  Közlönyben  is
közzétett módszertani levele formájában.

   Az   igazságügyi   szakértőkről   szóló  2/1988.  (V.  19.)  IM  rendelet
felhatalmazza  az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetet, hogy a szakértői
tevékenység  egységes  és  magas  színvonalú  ellátása érdekében módszertani
levelet   adjon   ki.   A   módszertani  levél  a  kirendelő  szerv  számára
tájékoztatásul szolgál; a szakértő pedig a tevékenységét a módszertani levél
figyelembevételével végzi.

   Ez   a   rendszer   évtizedek   óta   kielégítően  működik  az  alkoholos
befolyásoltság   szakértői   véleményezése  terén.  A  módszertani  levél  a
határértékeket  nem  általános  fogalmakkal,  hanem  a  hatóanyag  tömegének
értékével  határozza  meg.  Hasonló  megoldást  tartalmaz  az  UNDCP  modell
szabályzatának tervezete is.

   Dr.  Nagy  Gábor  úrnak,  az  ORFK  Bűnügyi  Szakértői  és  Kutatóintézet
laboratóriumvezetőjének    előterjesztésére   a   Kábítószerügyi   Tárcaközi
Bizottság Kibővített Laboratóriumi munkacsoportja és a Pszichiátriai Szakmai
Kollégium Addiktológiai Szakbizottsága megvitatta és bevezetésre alkalmasnak
tartotta az alábbi javaslatot.

   1)   A   nemzetközi  gyakorlattal  összhangban  az  egyes  kábítószerekre
vonatkozóan  a  csekély mennyiség felső határát konkrét tömegértékekkel kell
meghatározni.

   2) A leggyakrabban előforduló kábítószerek esetében az átlagos piaci adag
10-szeresének  megfelelő  hatóanyagtartalom legyen a csekély mennyiség felső
határa  (Extasy  tabletták,  LSD  bélyegek  és kannabisz növények (palánták)
esetén  a  konkrét  hatóanyag tartalomtól függetlenül darabszámban is legyen
meghatározva a csekély mennyiség felső határa).

   3)   A  jogilag  jelentős  mennyiség  alsó  határa  a  csekély  mennyiség
5-10-szerese legyen (3. tábla).

                                  3. tábla
----------------------------------------------------------------------------
          Kábítószer            Csekély mennyiség         Jelentős mennyiség
            fajtája                felső határa               alsó határa
            Heroin                     0,6 g                      6,0 g
            Morfin                     2,5 g                       25 g
            Kokain                     2,0 g                       20 g
    Amfetamin, metamfetamin            0,5 g                      5,0 g
          MDE, MDMA                    1,0 g (vagy 10 tabletta)  10,0 g
             LSD                     0,001 g (vagy 10 bélyeg)    0,01 g
D9-tetrahidrokannabinol (D9-THC)         1 g                       10 g

     (a fenti értékek tiszta, 100%-os hatóanyag-tartalmú, bázis formában
                       megadott anyagokra vonatkoznak)
----------------------------------------------------------------------------

   A  magas szakmai kompetenciájú szakértőkkel nem szállhatok vitába. Jelzem
azonban, hogy ezek a határok különösen súlyosan érintenék azokat, akik maguk
próbálják megtermelni saját használatra szolgáló évi szükségletüket.

   A  csekély  vagy  jelentős  mennyiség  határainak  megvonása jogpolitikai
kérdés.  Ettől  függ,  hogy a jogszabály-alkotás és végrehajtás a fogyasztók
büntetésére  vagy  a gyógyítására helyezi a fő hangsúlyt. Én gyógyítás-párti
vagyok.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.