Kertész Imre:
(címzetes egyetemi tanár, a Legfőbb Ügyészség főmunkatársa)
VISSZAÉLÉS KÁBÍTÓSZERREL
(A MAGYAR JOGSZABÁLYOK AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ-JOG SZEMSZÖGÉBŐL)
- 3. rész -
VISSZAÉLÉS KÁBÍTÓSZERREL
A hatályos magyar jog
Büntető törvénykönyvünk büntetni rendeli a visszaélést kábítószerrel
(282. paragrafus). Tiltott a hatósági előírások megszegésével kábítószert
termeszteni, előállítani, megszerezni, tartani, kínálni, átadni, forgalomba
hozni, az országba behozni, onnan kivinni, az ország területén átvinni vagy
azzal kereskedni. A bűntettet minősíti, ha azt kábítószernek a hatósági
előírások megszegésével való termesztésével, előállításával, megszerzésével,
forgalomba hozatalával vagy kereskedelmével foglalkozó szervezet keretében
követik el.
A kábítószer fogyasztót, nem büntetni, hanem gyógyítani kell. Az 1993.
XVII. törvény ezért tette lehetővé a csekély mennyiséget saját használatra
termelő, előállító, megszerző vagy tartó büntethetőségének kizárását, ha az
első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig
folyamatos, kábítószer-függőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben
részesült. Sőt a törvényhozó még ezen is túlment: büntethetőséget
megszüntető körülménynek tekinti a kezelésben részvételt még a kábítószer
fogyasztásával összefüggő - kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban
büntetendő - bűncselekmény esetében is.
A kábítószerrel visszaélés minősítt körülményei közé tartoznak az
üzletszerűen és a fegyveres elkövetés valamint, ha fiatalkorú vagy
gyermekkorú személy felhasználásával követik el, illetve az elkövetés
folytán ilyen személy jut kábítószerhez. Még súlyosabb büntetés vár azokra,
akik a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerrel, kábítószernek a
hatósági előírások megszegésével való termesztésével, előállításával,
megszerzésével, forgalomba hozatalával vagy kereskedelmével foglalkozó
szervezet keretében követik el.
Büntető törvénykönyvünk kóros szenvedélykeltésnek nevezi és büntetni
rendeli, ha tizennyolcadik életévét betöltött személy tizennyolcadik
életévét be nem töltött személynek kábító hatású anyag vagy szer kóros
élvezetéhez segítséget nyújt, vagy őt arra rábírni törekszik.
A kábítószer, a kábító hatású anyag és az ellenőrzött anyag
fogalmának meghatározása jogunkban
A kábítószer fogalmát a Btk. nem határozza meg. A New Yorkban 1961.
március 30-án kelt és a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1965. évi 4.
törvényerejű rendeletével kihirdetett "Egységes Kábítószer Egyezmény"
végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátásáról szóló 8/1968. (II. 9.)
Korm. rendelet a kábítószer-élvezetre alkalmas anyagok termelésének,
gyártásának, feldolgozásának, forgalombahozatalának (kivitelének,
behozatalának), raktározásának és használata kizárólag gyógyászati és
tudományos célokra történő engedélyezésének felügyeletét és ellenőrzését a
belügyminiszterre és a népjóléti miniszterre ruházta. E szerint a jogszabály
szerint a Belügyminisztérium ügykörébe tartozik a rendészeti felügyelet és
ellenőrzés, valamint a kábítószerek átmenő forgalmának engedélyezése, a
Népjóléti Minisztérium ügykörébe tartozik a szakmai felügyelet és ennek
keretében a kábítószerek jegyzékének közzététele.
A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény az 8/1968. (II. 9.) Korm.
rendeletben a belügyminisztériumra rótt feladatokat átruházta a rendőrségre
és kimondta, hogy a közbiztonság és a belső rend védelme érdekében a
rendőrség látja el a közbiztonságra veszélyes egyes eszközök és anyagok
előállításával, forgalmazásával és felhasználásával kapcsolatos hatósági
feladatokat. A rendőrség az államigazgatási és rendészeti, illetve
szabálysértési eljárással kapcsolatos feladatainak ellátása érdekében
kezelheti a kábítószer és a pszichotrop anyag gyártására, kereskedelmére, az
ország területére történő behozatalára, kivitelére, átszállítására,
megszerzésére, felhasználására, tárolására, szállítására vonatkozó
engedéllyel rendelkezők adatait az engedélyben szereplő, a közbiztonságra
veszélyes anyag és eszköz gyártó és tároló helyét, továbbá a gyártási
engedéllyel rendelkezők adatait, valamint az engedély kiadásának, illetőleg
visszavonásának feltételeit igazoló adatokat a határozatban szereplő
jogosultság megszűnésétől számított 10 évig.
A kábítószernek minősűlő anyagok felsorolását a kábítószer termelésének,
gyártásának, feldolgozásának, forgalomba hozatalának, raktározásának és
használatának szabályozásáról szóló 1/1968. (V. 12.) BM-EüM együttes
rendelet mellékletében közzétett jegyzékek tartalmazzák.
A Btk. 286/A. paragrafusa értelmében kábítószeren a visszaélés
szempontjából veszélyes pszichotrop anyagot is érteni kell. A pszichotrop
anyagok listája a 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM együttes rendelet mellékletét
képező I-V. jegyzékben található.
Az 1/1968. (V. 12.) BM-EüM együttes rendelet szerint kábítószer-élvezetre
alkalmas anyagnak (a továbbiakban: kábítószer) az 1965. évi 4. törvényerejű
rendelettel kihirdetett "1961. évi Egységes Kábítószer Egyezmény" alapján
nemzetközileg kábítószernek nyilvánított, továbbá a Magyar Köztársaságban
kábítószernek minősített anyagokat és készítményeket, valamint azok
bármilyen töménységű folyékony vagy szilárd hígításait kell tekinteni.
A kábítószernek minősülő anyagok és készítmények jegyzékének a
módosítása, illetőleg kiegészítése a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe
tartozik.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 155. számú állásfoglalása
(1955. március 27.) szerint kábítószernek a Btk. 282. paragrafus és 282./A
paragrafus (visszaélés kábítószerrel) alkalmazásában csak az I-II.
jegyzékben szereplő pszichotrop anyagok tekinthetők. A III-V. jegyzékben
felsorolt pszichotrop anyagok és törzskönyvezett gyógyszerkészítmények
valamint a jegyzékekben nem szereplő különböző ragasztók, szerves oldószerek
stb. a kóros szenvedélykeltés (Btk. 283. paragrafus) bűncselekménye
szempontjából kábító hatású anyagok lehetnek.
A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása szerint: "A Btk. 283. paragrafusának
törvényi tényállásában szereplő "kábító hatású anyagok" nem alkotnak olyan
zárt kört, mint a kábítószerek. Ezeknél - szakértői közreműködéssel -
esetenként kell tisztázni, hogy az elkövetés tárgyául szolgáló anyagnak vagy
szernek volt-e ilyen hatása, az elkövető valóban "kóros élvezethez"
nyújtott-e segítséget stb."
A büntető törvénynek a kábítószerrel visszaélést meghatározó szakasza
olyan keretjogszabálynak tekinthető, amelyet megfelelő tartalommal
alacsonyabb rendű jogszabályok töltenek ki. Jogdogmatikai szempontból nem
makulátlan ez a megoldás, de néhány esetben úgy tűnik, hogy mégis
elkerülhetetlen. Gond akkor keletkezik, ha a kábítószer kínálat gyorsabban
újít, mint az Egészségügyi Minisztérium és késedelmesen módosítja vagy
egészíti ki a kábítószernek minősülő anyagok és készítmények jegyzékét.
A tudomány és a technika nem áll egyhelyben. Új kábító hatású szereket
fedez fel a pharmakológia és vesz be kínálatába a bűnözés. Míg ezek az új
vegyületek nem kerülnek be a kábítószernek minősülő anyagok és készítmények
jegyzékébe, addig szabadon és büntetlenül lehet velük visszaélni. Az
alacsonyabb szintű jogszabály hiányossága korlátozza a magasabb rendű
jogszabály érvényesülését.
A kérdés nem csak elméleti, hanem gyakorlati jelentőségű. A szintetikus
kábítószerek második nemzedékének (designed drugs) előállítása igen gyorsan
fejlődik, a kábítószer piacon egyre újabb vegyületek jelennek meg.
Az ORFK Bűnügyi Szakértői- és Kutatóintézetbe 1995 óta kerülnek be olyan
Extasy tabletták, amelyek hatóanyaga MBDB. A múlt évben volt olyan ügy,
amelyben kétezer ilyen, úgy nevezett "nagy dolláros" tabletta került
lefoglalásra. Az MBDB-ről már 1986-ban megállapították, hogy ugyanolyan
hatása van, mint az MDMA-nak. Angliában már 1991-ben megjelent az illegális
kábítószer-piacon is. Németországban 1995-ben került ideiglenes tiltó
listára. Magyarországon nem szerepel a jegyzékben, forgalmazói ellen nem
lehet eljárni, sőt elvileg a lefoglalt készleteket is vissza kellene adni
tulajdonosának. Ugyanez a helyzet a ketaminnal a Calypsol nevű gyógyszer
hatóanyagával.
A szintetikus kábítószerek előállításának fejlődésével nehezen tud lépést
tartani a jogszabályi minősítés. A szintetikus kábítószerek terjedésével, ma
már nemcsak a Btk. 283. paragrafusának törvényi tényállásában szereplő
"kábító hatású anyagok" nem alkotnak zárt kört, de a kábítószerek sem.
Megfontolandónak tartom olyan jogi szabályozás bevezetését, amely lehetővé
tenné ezekben az esetekben is a szakértői közreműködést annak tisztázására,
hogy az elkövetés tárgyául szolgáló anyag vagy szer kábítószernek
tekintendő-e vagy sem.
A kábítószerek tiltott gyártásához használt egyes vegyi anyagokkal
végzett tevékenységek szabályozásáról szóló 100/1996. (VII. 12.) Korm.
rendelet a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott gyártásához
leggyakrabban használt vegyi anyagok (prekurzorok és esszenciális vegyi
anyagok) nemzetközi forgalmát, valamint hazai gyártását, kereskedelmét és
felhasználását szabályozza. A rendelet melléklete tartalmazza az
"ellenőrzött anyagok" jegyzékét. Ide tartoznak a kábítószerek és pszichotrop
anyagok tiltott gyártására leggyakrabban használt vegyi anyagok, beleértve
az ilyen anyagokat tartalmazó keverékeket is. Nem tartoznak az ellenőrzött
anyagok közé a gyógyszerek, továbbá az olyan más készítmények, amelyekből a
kábítószerek és pszichotróp anyagok a hagyományos módszerekkel nem vonhatók
ki, illetve nem használhatók fel ilyen anyagok gyártására.
A Btk. 282. paragrafus (5) büntetni rendeli a kábítószerrel visszaélésre
irányuló előkészületet. "Ellenőrzött" anyagoknak kábítószer tiltott
előállítására szolgáló gyártása, beszerzése, forgalmazása a kábítószerrel
visszaélésre irányuló előkészületnek minősül és bűntett miatt három évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Aki pedig nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmát
Nemzetközi Importigazolás, kiviteli engedély vagy az ezeket helyettesít
okmányok nélkül végzi, bűntettet követ el, és öt évig terjedő
szabadságvesztéssel büntetendő. Ugyancsak e szerint büntetendő az a végső
felhasználó is, aki a Végső Címzetti és Vásárlói Nyilatkozatot megszegve a
Nemzetközi Importigazolásban foglaltaktól eltérően használja fel a
nemzetközileg ellenőrzött terméket vagy technológiát. (Btk. 287. paragrafus)
Az ellenőrzött anyagokkal kapcsolatos hatósági feladatok ellátására az
Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, valamint a Vám- és Pénzügyőrség és külön
törvényi felhatalmazás alapján a Nemzetbiztonsági Hivatal jogosult.
Csekély mennyiség - jelentős mennyiség
A Btk. 282. paragrafus (5.) a visszaélés kábítószerrel büntette
minősített esetének tekinti, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű
kábítószerrel követik el. A 282/A. paragrafus szerint viszont nem
büntethető, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatára termeszt,
állít elő , megszerez vagy tart, ha az elsőfokú ítélet meghozataláig
okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos,
kábítószerfüggőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben részesült.
Ez ad igen nagy jelentőséget a jelentős és a csekély mennyiség
meghatározásának.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 155. számú állásfoglalása
(1995. március 27.) "csekély" mennyiségűnek értékelte a Btk. 282.
paragrafusának alkalmazásában a kábítószer, ahhoz hozzá nem szokott
fogyasztóra vonatkoztatott halálos (letális), illetve mérgező (toxikus)
adagjának legfeljebb tízszeresét és "jelentős" mennyiségnek az ilyen adag
több, mint százszorosát. A csekély mennyiségre elkövetett bűncselekmény
továbbra is vétségnek számít, melynek büntetése - az eset körülményeitől
függően - két évig terjedő szabadságvesztés vagy pénzbüntetés.
A Büntető Kollégium 75. számú állásfoglalása szerint az átlagos
kábítószer-élvező mintegy egy évi fogyasztásának megfelelő mennyiségű káros
élvezetre alkalmas kábítószert kell a Btk. 282. paragrafusa (3) bekezdésének
c) pontja szerinti minősítés szempontjából jelentős mennyiségnek tekinteni.
A Büntető Kollégium állásfoglalásában a szakértők által készített 2.
tábla adataira támaszkodott.
Kábítószerek csekély és jelentős mennyisége
2. tábla
----------------------------------------------------------------------------
(csekély mennyiség felső határa)
heroin morfin metadon hydrocodin kodein kokain amfetamin LSD kannabis
0,62 g. 3 g. 3 g. 7,5 g. 8 g. 7 g. 2 g. 7 mg. 10 g.
----------------------------------------------------------------------------
(jelentős mennyiség alsó határa)
heroin morfin metadon hydrocodin kodein kokain amfetamin LSD kannabis
6,2 g. 30 g. 3,0 g. 75 g. 80 g. 70 g. 20 g. 70 mg. 100 g.
----------------------------------------------------------------------------
Megjegyzés: A kannabisznál a halálos, illetve a mérgező adag nem
bizonyított; az alapegység meghatározása a hazai és külföldi tapasztalatokon
alapul.
A "kannabisz" szerepeltetése helyett az utolsó oszlop címében pontosabb
lenne a készítményben lévő hatóanyagot (THC) írni, mivel a kábítószer
mennyiségének megállapításakor annak tiszta hatóanyagtartalma mérvadó.
Minőségétől függően a marihuana 2-5%, a hasis pedig 5-10% THC-t tartalmaz.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának állásfoglalása sok
félreértésre adott okot és sok vitát váltott ki. Bírálói mind a csekély
mennyiség felső határát, mind pedig a jelentős mennyiség alsó határát túl
magasnak találták. Nem volt szerencsés a választott viszonyítási pont és az
ezt kifejező terminológia (halálos adag) megválasztása sem.
Véleményem szerint azonban a magas bírói fórum döntésében azt a helyes
büntető-politikai célkitűzést szolgálta, hogy a fogyasztók minél szélesebb
rétegei részesülhessenek büntetés helyett gyógyításban.
Az Legfelsőbb Bíróság álláspontja ellen felhozott érvek között különösen
gyakran hangzik el, hogy az általa létrehozott lehetőség kihasználásával a
kábítószer eladók megmenekülnek a büntetéstől, mert mindig csak csekély
mennyiséget tartanak maguknál. A forgalmazók ismerik azt a bírósági
véleményt is, amely szerint a kábítószer fogyasztójának esetében az egy
alkalommal fogyasztás céljából az elkövető birtokában ténylegesen együtt
levő gyógyszer-kábítószer mennyiség az irányadó a kábítószerrel visszaélés
bűncselekményének mennyiség szerinti minősítése szempontjából (BH1989. 304.)
és ehhez igazodva élnek vissza a törvénynek a gyógyulni hajlandó fogyasztó
számára biztosított kedvezménnyel.
A szakmai vitákban rendszerint nem veszik figyelembe az "elosztó"
kereskedők (dealerek) és az utcai árusok (pusherek) közti különbséget. Míg
az előbbiek rendszerint nem kábítószer-fogyasztók, az utóbbiak maguk is
kábítószer-függő személyek, akik elsősorban a saját szükségletük
kielégítéshez szükséges eszközök előteremtése érdekében kapcsolódnak be a
kábítószer forgalmazásába. Több európai ország joga éles különbséget tesz e
két kategória között és igyekszik biztosítani a kábítószer-függő pusherek
számára is gyógyítás (többnyire a kényszergyógyítás) lehetőségét.
Nem valószínű, hogy a csekély mennyiség felső határának lefele mozgatása
a várt eredményt hozná. A pusherek ezentúl még kisebb mennyiséget tartanának
maguknál, a fogyasztóknak egy része pedig elesne attól a lehetőségtől, hogy
a gyógykezelés vállalása és az abban való részvétel megszüntesse
büntethetőségüket.
Az árusok egy-egy kis mennyiséggel történő "lebukás" után nem hagynak fel
az árusítással, mikor már bekerültek a rendőrség látókörébe, akkor még
valószínűbbé válik újbóli találkozásuk a hatósággal és végül bizonyíthatóvá
válik tevékenységük. Rendszerint fontosabb bűnüldözési érdek fűződik ahhoz,
hogy a pusher útján eljusson a rendőrség a dealerhez, mint ahhoz, hogy az
utcai árus börtönbe kerüljön, a nagykereskedő pedig tovább folytassa
törvényellenes tevékenységét.
A bíróság álláspontja (BH1991. 55.) szerint a kábítószerrel visszaélés
büntette esetén elsősorban nem szakértői, hanem inkább jogi kérdés az, hogy
a kábítószer jelentős mennyiségű-e. Hozzáteszem: méghozzá olyan fontos
kihatású jogi kérdés, amelyik csak törvényben szabályozható. A büntetés öt
évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős
mennyiségű kábítószerrel követik el. Ezzel szemben, aki a kábítószerrel
visszaélést csekély mennyiségre követi el, vétség miatt két évig terjedő
szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő, sőt nem büntethető, ha
az elsőfokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat
hónapig folyamatos, kábítószerfüggőséget megelőző vagy gyógyító kezelésben
részesült.
Kevésbé súlyos büntetéseket maguk után vonó bűncselekményeknél is (pl.:
adó-, társadalombiztosítási csalás, a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjába
fizetendő munkaadói és munkavállalói járulék fizetési kötelezettség
megszegése, a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási vagy nyugdíjjárulék
fizetési kötelezettség megsértése stb.) törvény (Btk é. 1979. évi 5. Tvr.)
szabja meg bűntetti és vétségi alakok érték szerinti elhatárolását.
Úgyszintén törvény szabja meg a határokat azoknál a bűncselekményeknél
(pl.: rossz minőségű termék forgalomba hozatala), amelyek tényállásában
minősítő körülmény a jelentős, a különösen nagy és a nagyobb elkövetési
érték.
Jogtechnikai szempontból könnyebb a törvényben pénzben kifejezhető
határokat megszabni, de ez nem változtat a kérdés elvi oldalán: az
elkövetőre nézve ilyen súlyos jogkövetkezménnyel járó körülmény csak
törvényben meghatározott keretek között állapítható meg.
Felhatalmazhatná a törvény pl. az illetékes minisztert, hogy a megfelelő
szakértői szerv (pl.: Országos Igazságügyi Orvosi Tanács) véleményének
meghallgatása alapján szabályozza a kérdést. Például Ausztriában a
Szövetségi Igazságügyi Miniszter 1985. június 27-i 703.001/118 II/2/85 sz.
rendelete szabta meg a nagy mennyiségű kábítószer alsó határát. Nem tudnék
pártolni ilyen megoldást sem, túl súlyosak a jogkövetkezmények, nem
miniszteri rendelet szintjére valók.
Sokkal helyesebb lenne, ha a törvény (Btk. é.) vagy valamelyik kábítószer
hatóanyagtartalmának mennyiségével definiálna a csekély, illetve a jelentős
mennyiséget és szakértői feladat lenne az egyéb kábítószerfajták esetén az
equivalens érték kiszámítása. Természetes egységként szolgálhatna a
törvényben az átlagos kábítószer-évező napi (heti, évi) fogyasztásának
adagja, viszont alkalmatlan erre a célra a halálos, illetve mérgező
mennyiség, mivel a halálos, illetve a mérgező adag nem minden kábítószernél
bizonyított.
Jelenleg a szakértők különböző módon értelmezik a Büntető Kollégium
álláspontjában szereplő "hozzá nem szokott fogyasztóra vonatkoztatott
halálos (letális), illetve mérgező (toxikus) adag" vagy "az átlagos
kábítószer-élvező mintegy egy évi fogyasztásának megfelelő mennyiségű káros
élvezetre alkalmas kábítószer" fogalmát és mennyiségét. Ez nehezíti az
egységes bírói gyakorlat kialakulását. Az egyöntetű szakértői véleményezést
a mostani helyzetben is, de a későbbi szabályozás után is elősegíthetné a
megfelelő szakmai fórum autentikus állásfoglalása, pl. az Országos
Igazságügyi Orvosszakértői Intézetnek az Egészségügyi Közlönyben is
közzétett módszertani levele formájában.
Az igazságügyi szakértőkről szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendelet
felhatalmazza az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetet, hogy a szakértői
tevékenység egységes és magas színvonalú ellátása érdekében módszertani
levelet adjon ki. A módszertani levél a kirendelő szerv számára
tájékoztatásul szolgál; a szakértő pedig a tevékenységét a módszertani levél
figyelembevételével végzi.
Ez a rendszer évtizedek óta kielégítően működik az alkoholos
befolyásoltság szakértői véleményezése terén. A módszertani levél a
határértékeket nem általános fogalmakkal, hanem a hatóanyag tömegének
értékével határozza meg. Hasonló megoldást tartalmaz az UNDCP modell
szabályzatának tervezete is.
Dr. Nagy Gábor úrnak, az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet
laboratóriumvezetőjének előterjesztésére a Kábítószerügyi Tárcaközi
Bizottság Kibővített Laboratóriumi munkacsoportja és a Pszichiátriai Szakmai
Kollégium Addiktológiai Szakbizottsága megvitatta és bevezetésre alkalmasnak
tartotta az alábbi javaslatot.
1) A nemzetközi gyakorlattal összhangban az egyes kábítószerekre
vonatkozóan a csekély mennyiség felső határát konkrét tömegértékekkel kell
meghatározni.
2) A leggyakrabban előforduló kábítószerek esetében az átlagos piaci adag
10-szeresének megfelelő hatóanyagtartalom legyen a csekély mennyiség felső
határa (Extasy tabletták, LSD bélyegek és kannabisz növények (palánták)
esetén a konkrét hatóanyag tartalomtól függetlenül darabszámban is legyen
meghatározva a csekély mennyiség felső határa).
3) A jogilag jelentős mennyiség alsó határa a csekély mennyiség
5-10-szerese legyen (3. tábla).
3. tábla
----------------------------------------------------------------------------
Kábítószer Csekély mennyiség Jelentős mennyiség
fajtája felső határa alsó határa
Heroin 0,6 g 6,0 g
Morfin 2,5 g 25 g
Kokain 2,0 g 20 g
Amfetamin, metamfetamin 0,5 g 5,0 g
MDE, MDMA 1,0 g (vagy 10 tabletta) 10,0 g
LSD 0,001 g (vagy 10 bélyeg) 0,01 g
D9-tetrahidrokannabinol (D9-THC) 1 g 10 g
(a fenti értékek tiszta, 100%-os hatóanyag-tartalmú, bázis formában
megadott anyagokra vonatkoznak)
----------------------------------------------------------------------------
A magas szakmai kompetenciájú szakértőkkel nem szállhatok vitába. Jelzem
azonban, hogy ezek a határok különösen súlyosan érintenék azokat, akik maguk
próbálják megtermelni saját használatra szolgáló évi szükségletüket.
A csekély vagy jelentős mennyiség határainak megvonása jogpolitikai
kérdés. Ettől függ, hogy a jogszabály-alkotás és végrehajtás a fogyasztók
büntetésére vagy a gyógyítására helyezi a fő hangsúlyt. Én gyógyítás-párti
vagyok.