Dimenzió #15

Kábulatban

(drogok, hatásuk, megítélésük, egészség)

                          NE LÉPJ A FŰRE! SZÍVD EL!

                    ("Don't walk on the grass! Smoke it!)
            - A "fű" az angol szlengben a marihuana egyik neve. -

   Már  negyedórája  árválkodom  a  körforgalom szélén, mikor végre feltűnik
Brian  szakadt  autója.  Lelkesen  integet,  majd kihajt a körforgalomból és
megáll  a  buszmegállóban.  Odakocogok  és beszállok. Kézfogással üdvözöljük
egymást,  ami  Angliában eléggé szokatlan. Az autó még magyar mércével mérve
is  tragacs,  kívűl  rozsdás,  belül  meg  mindenfelé  drótok lógnak belőle;
ránézésre nem ér többet nyolcvan-száz fontnál.

   Briant  én  hívtam fel aznap reggel, hogy nincs-e kedve meginni egy sört,
ugyanis  holnap  hazautazom. Zavartan elnézést kért, hogy ő már elígérkezett
egy  vacsorára,  de  utána  néhány  barátjukkal  összejönnek a lakásukon egy
kicsit  dumálni, lesz némi bor is, ha van kedvem csatlakozni hozzájuk, akkor
nagyon szívesen látnak.

   Csörömpölve   és   csattogva  elindulunk.  Az  út  egyforma,  kétszintes,
vöröstéglás  házak  között  vezet. Két utcával arrébb megállunk egy italbolt
előtt. Rövid tanakodás után a vörösbor mellett döntünk.

   Amíg  Brian  bevásárol, addig átszaladok a túloldali telefonfülkéhez. Még
mindig nem sikerült megszoknom, hogy az autók "rossz irányból" jönnek, ezért
-  biztos  ami  biztos  - mindig szétnézek mind a két irányba. Nincs otthon,
akit  hívtam,  így  ismét  megmaradnak  a  hetek  óta  gyűjtögetett  tíz- és
húszpennyseim.  A szállásomon már egészen figyelemre méltó magasságú tornyot
építettem belőlük. (Szükség is van rá, mert a telefonkészülék mohón nyeli az
érméket,  ha  az  ember  olyan elvetemült, hogy Magyarországra telefonál.) A
szemközti  bolt  ajtajában  felbukkan  Brian,  így  én  is  visszasétálok  a
járgányhoz (ismét csak szétnézek mindkét irányba).

   Peter  és  barátnője  már  megérkeztek  és  a  kertben  csücsülnek. Velem
egykorúnak  látszanak  mind  a  ketten.  A kölcsönös bemutatkozás után Brian
beterel  minket  a  házba. A házat diákok bérlik, amint az bizonyos jelekből
megállapítható.  (Rendetlenség  a  konyhában,  papírfecnikre írt üzenetek és
feljegyzések  a  falon,  elhagyott  sörösdobozok és tankönyvek mindenütt.) A
nappali  szobának  viktoriánus  hangulatot  kölcsönöz  a  használaton kívüli
kandalló,  felette  a  hatalmas  tükör,  a  süppedős szőnyeg, a túldíszített
tapéta és a virágmintás huzatú fotelek.

   - Hogy tetszik a lakás? - kérdezi Brian.

   - Hááát - lamentálok - olyan, mint ahol diákok laknak.

   Nevetnek, ami annak a jele, hogy nem sértődtek meg.

   Előkerül  az  üveg vörösbor, Peter poharakat hoz a konyhából, Brian pedig
beindítja  a  lemezjátszót.  Időközben  megérkezik  a  ház  ötven  év körüli
tulajdonosa  és ő is csatlakozik hozzánk. Sajnos eggyel kevesebb az ülőhely,
így  nekem  egy  babzsák  jut,  ami elég kényelmetlen, de legalább úgy-ahogy
mindenkivel  szemben  ülök.  Koccintunk.  Odakint  lassan  lemegy a nap, s a
félhomályban  álmosan  megindul  a  beszélgetés.  A  témák szokásosak: újabb
vasutassztrájk,  John Major egy pancser, a kormány milyen marhaságot csinált
már megint, stb.

   Peter csendben nekiáll cigarettát sodorni. Gyűlölöm a cigarettafüstöt, de
ha  az  ember  vendégségben  van,  akkor  ne  finnyáskodjon,  na és a sodort
cigaretta  füstje  még  mindig  sokkal  kellemesebb,  mint  a hazai Sophiane
"illata",  amit  odahaza  pl.  vasúti  várótermekben lehet mintavételezni. A
cigaretta kissé hosszúra sikeredett. Peter meggyújtja, szív belőle néhányat,
azután  tovább  adja  Briannek.  Ő is szippant belőle néhányat, azután felém
nyújtja és így szól:

   - Ez marihuánás cigaretta. Ha van kedved, nyugodtan próbáld ki.

   Ez  az  első eset, hogy kábítószerrel kínálnak, így eléggé megdöbbenek és
elhárítom   a  kínálást.  Tapasztalataim  szerint  az  angolok  meglehetősen
zárkózottak;  sokszor  éreztem  azt,  hogy  úgy  viselkednek  velem,  mintha
ellenszenves  volnék  nekik,  pedig  csak  arról  van  szó, hogy ez a normál
üzemmódjuk.  Ezért  is  találom meglepőnek, hogy valaki, akivel eddig három-
négy alkalommal találkoztam, marihuánás cigarettával kínál.

   - Sokkal  kevésbé  káros,  mint a nikotin vagy az alkohol - bátorít Peter
barátnője.  Ráadásul  még  olcsóbb is. Amíg egy sör másfél-két fontba kerül,
addig egy ilyen cigaretta ára ötven penny körül van. És ami nagyon jó benne,
hogy  soha  nem leszel tőle másnapos. Túladagolni sem lehet: nem leszel tőle
részeg, nem veszíted el az öntudatod, csak elbódulsz. Végül pedig: nem válik
rabjává az ember, azaz nem kerül olyan függőségbe, mint az alkoholisták vagy
az erős dohányosok.

   - A marihuána fogyasztás igazából társadalmi esemény: összegyűlik valahol
néhány  jóbarát, beszélgetnek, és közben kézről kézre jár a cigaretta; ettől
valahogy  meghitt hangulata lesz az egésznek. Ha túrázni megyünk az erdőbe a
barátainkkal,  akkor  is  elfogy  egy-két cigi. Ez különösen érdekes élmény,
mert a marihuána hatása alatt élénkebben látod a színeket.

   - Használ-e valamit, ha depressziós vagy?

   - Sajnos nem - Állapítják meg egybehangzóan.

   - Az  a  helyzet,  hogy  ugyan  jól érzed magad tőle, de az agyad  tiszta
marad,  tehát  a  gondolataid  is ugyanúgy megvannak, így végeredményben nem
lesz jobb kedved, és persze a problémáid is megmaradnak.

   Szemügyre  veszem  az "anyagot" - kinézetre fekete színű, kemény tömb, és
akárhogy  szaglászom,  semmilyen  határozott  illatot  nem  tudok felfedezni
rajta.  (Néhány  éve, mikor Koppenhágában jártam egy frissen végzett kanadai
villamosmérnök  barátommal,  a  srác  időnként  megjegyezte,  hogy  "azok  a
fazonok,  akik  mellett eljöttünk az előbb, marihuánás cigarettát szívtak" -
persze  mindig  olyankor  szólt,  mikor már halló- és szaglótávolságon kívűl
voltunk.)

   - Hol  szereztétek  a  marihuánát?  -  érdeklődöm, hogy igencsak  hiányos
kábítószeres ismereteimet bővítsem.

   - Elvileg  az  utcán  is  lehet  kapni  -  mondja Brian - de  a legtöbben
valamilyen  ismerősüktől  szerzik  be,  aki  már  régebben szívja, és akinek
megbízható  forrásai  vannak.  Ha  az  utcán  veszed meg, nem lehetsz biztos
benne, hogy nem vernek-e át. Vannak azután olyanok is, akik maguk termesztik
a  vadkendert: az így előállított marihuána sokkal tisztább és erősebb, mint
a "kereskedelmi forgalomban kapható".

   Közben készül a következo töltet.

   Brian  megnyálaz  és  egymáshoz  ragaszt három cigarettapapírt és dohányt
szór  bele.  Ezután  az  öngyújtó  lángjába  tartja  a  fekete  tömböt,  s a
megmelegített  részről  apró  darabokat morzsol le. Ezek bekerülnek a dohány
mellé, végül összesodorja és meggyújtja a kész cigarettát.

   - Honnan tudjátok, hogy mennyi kell bele?

   - Látod, ez egy jó kérdés! - és röhögnek.

   - Nem  tudod  pontosan  beállítani,  ráadásul  a  marihuána  minősége  is
változik;  egyszer  erősebb,  másszor gyengébb. A cigaretta azért kényelmes,
mert  ezt  a  legkönnyebb  szabályozni. Ahogy beszívod a füstöt, rögtön hat,
tehát  ha  már  jól  érzed már magad, akkor egy darabig nem szívsz többet és
kész.  Vannak,  akik  pipából  szívják,  ez  sokkal  erősebb,  mint  a cigi.
Süteménybe  is  szokták  sütni,  de azzal meg az a baj, hogy mivel a gyomron
keresztül  szívódik  fel,  így  egy-két óra múlva derül ki, hogy az adag túl
sok, vagy netán túl kevés volt - akkor meg már nem lehet mit csinálni.

   - Úgy tudom, hogy az egyik legerősebb érv a marihuána ellen az, hogy  aki
ezzel  kezdi, az később könnyen áttérhet az erősebb drogokra, amik aztán már
tényleg károsak az egészségre és rájuk is lehet szokni.

   - A  tapasztalat  azt  mutatja,  hogy  ez   nem   igaz.  -  szerelnek  le
vendéglátóim.

   - Jelenleg  azt fontolgatják, hogy legálissá teszik Angliában a marihuána
árusítását  és  fogyasztását.  Ezzel  a  kormányzat  két  legyet is ütne egy
csapásra.  Először  is  alaposan  meghúzná a szőnyeget a drogkereskedők lába
alatt,   mellesleg   pedig   egy   csomó   pénzt   zsebelne  be  a  forgalom
megadóztatásából.  A  fogyasztók  is  jól  járnának,  mert  az "árú minősége
garantált és egyenletes lenne.

   (Logikus  érvelésnek  tűnik,  de  valami  oka  csak van, hogy a marihuána
árusítása   és   fogyasztása   talán   Hollandián   kívűl  minden  országban
bűncselekménynek számít.)

   - Sokan   fogyasztanak  a   diákok  között  marihuánát?  -  folytatom   a
kérdezgetést.

   - Úgy nyolcvan százalék. - felelik.

   - Ennyire elterjedt?

   - Igen,  nagyon  elterjedt,  bár  pontosan  nem  lehet  tudni,  mert   az
ilyesmivel  senki  sem  dicsekszik.  Főleg  vizsgák  előtt gyakori, mert így
próbálják levezetni az idegi feszültséget.

   - Milyen gyakran szívtok füvet?

   - Ó, nem túl gyakran. Úgy hetente egy-kétszer. Néha többször is.

   - Na és nem büntetik a marihuána fogyasztást?

   - Dehogynem.  Én  tíz év körlüli gyerekeket tanítok egy iskolában,  és ha
kiderülne rólam, hogy marihuánát szívok, azonnal elveszíteném az állásomat -
mondja Peter barátnője.

   A többiek is bólogatnak, hogy hát igen, bajba kerülnének, ha ez kiderülne
róluk, de szemlátomást nem izgatja őket a dolog.

   Éjfél  felé felállok és elbúcsúzom. Brian - saját állítása szerint "quite
high"  érzi  magát,  de elég magabiztos ahhoz, hogy hazafuvarozzon. Ilyenkor
már  üresek  az  utcák,  nagy  baj  nem  lehet.  Menet közben figyelem, hogy
kerülgeti-e a lila egereket az úton, de nem látszik rajta semmi rendellenes.
Baj   nélkül   meg   is   érkezünk,   a   búcsúzásnál   leírjuk  a  szokásos
tiszteletköröket  ("It was nice to meet you." és "Come to visit me again!"),
azután becsapom a tragacs ajtaját és elbotorkálok a lépcsőház felé.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.