Dimenzió #15

Kábulatban

(drogok, hatásuk, megítélésük, egészség)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

        II. A KÁBÍTÓSZEREK JELLEMZÉSE, A HAZAI KÁBÍTÓSZER-FOGYASZTÁS
        ------------------------------------------------------------

                          1. A kábítószerek fajtái.

   A  kábítószer-fogyasztó közösségek nyelvének leírásához először szükséges
főbb vonalaiban megismerkedni a kábítószerek fajtáival.

   Több, ma is elterjedt kábítószer használata történelmünk kezdetéig nyúlik
vissza.   Már   az   őskorban   használták   a  különböző  növényi  eredetű,
hallucinációt  okozó  anyagokat  betegségek gyógyítására, vagyis a túlvilági
szellemek   elűzésére,  varázsláshoz,  rítusokhoz.  Korán  ismertté  vált  a
különböző  anyagok  fájdalomcsillapító  vagy  a lelki folyamatokra gyakorolt
hatása.  Az ópiumot már a kőkorszakban ismerték, a kokacserje leveleit i. e.
3000  évvel  rágcsálták  az  inkák ősei. A kannabisz az ember egyik legősibb
kultúrnövénye,  amit már 5000 évvel ezelőtt termesztettek Kínában. A morfint
(ópium  egyik alkaloidja) ópiumkivonatok formájában az ókorban görög, kínai,
arab    orvosok   nagy   haszonnal   alkalmazták   mint   hatékony   kábító-
fájdalomcsillapítót.  Ezen régtől használt "klasszikus" kábítószerek mellett
napjainkban  gyakori  a különböző hatású gyógyszerek fogyasztása, illetve az
ezekkel  való  visszaélés. Ezen szerek együttesét a drog fogalmába soroljuk.
"Drognak  nevezzük  tehát  azokat  a  természetes  és mesterséges anyagokat,
amelyek   az   élő   szervezetbe   jutva  annak  egy  vagy  több  funkcióját
megváltoztatják."   (MURÁNYI   -  SERES,  A  lebegéshez  nem  kell  pótszer.
Nyíregyháza, 1994. 1)

   A drogfogyasztásnak különböző fokozatait különböztethetjük meg:

   1.  használat:  orvosi  javaslatra  történő  vagy  társadalmi normába nem
       ütköző fogyasztás;

   2.  megszokás:  a  szer szedése esetén az egyén olyannyira megszokja azt,
       hogy hiányát érzi, ha nem szedi rendszeresen;

   3.  függőség:  (= dependencia) a fogyasztó számára a szer által kiváltott
       hatás olyan fontossá válik, hogy leküzdhetetlen kényszert érez a szer
       bevitelére, a kívánt hatás eléréséhez állandóan és jelentősen növelni
       kell  a  dózist  (=  tolerancia),  a  drogos  jó  lelki esetleg testi
       közérzete,  egyensúlyi állapota a kábítószer bevitelétől függ. A szer
       megvonása  esetén  elvonási  tünetek alakulnak ki, melyek csak a szer
       megfelelő adagjával szüntethetők meg.

   A   drogokat   különböző   szempontok  alapján  csoportosíthatjuk.  Egyik
lehetséges  felosztás  jogi  alapon  történik: eszerint beszélhetünk legitim
(például.:  koffein,  nikotin, alkohol, gyógyszerek) és illegitim (például.:
hasis,   heroin,   kokain)  szerekről.  (Dolgozatomban  a  legitim  szereket
alkalmazók nyelvhasználatával nem foglalkozom.)

   Egy  másik  csoportosítás  a  különféle  kábítószerek hatóanyagát illetve
hatását veszi alapul, és a következő típusokat különbözteti meg:

   1.  ÓPIÁTOK.    A  központi  idegrendszerre  depresszív  hatású,  kábító-
       fájdalomcsillapító vegyületek.

      1.1 természetben előfordulók (ópium, morfium, Codein)

      1.2 félszintetikus származékok (pl. heroin)

      1.3 szintetikus származékok (pl. Dipidolor, Dolargan, Imodium)

   Az ópium a mák növény tejnedve, amelyet az éretlen mákfejek bemetszésével
nyernek.  Az  ópium-előállítás  őshazája  Kis-Ázsia.  Az ópium feldolgozását
felhasználási módja szabja meg.

Hatása:            csökkenti a  nyugtalanságot, oldja a szorongást, eufóriát
                   okoz, erős fájdalomcsillapító hatású szerek; túladagolása
                   esetén  jellemző  a  pupilla  tágulat, heves izgatottság,
                   légzésbénulás  esetleg  kómás  állapot; a szer használata
                   gyorsan erős testi és lelki függőséget alakít ki.

Alkalmazási módja: szájon át, füst formájában belélegzik, oldott  állapotban
                   intravénásan  befecskendezik,  sokan  isznak  mákteát is,
                   melyet a mákfejekből főznek.


   2.  STIMULÁNSOK   vagy  élénkítőszerek  serkentőleg  hatnak  a   központi
       idegrendszerre,  heveny  motoros  nyugtalanságot,  pszichés aktivitás
       fokozódását,  a  fizikai  és  pszichés  teljesítőképesség növekedését
       idézik elő.

      2.1  kokain - Dél-Amerikában honos  kokacserje  leveleiből előállított
           alkaloida.

Hatása:            étvágycsökkentő,  növeli a fájdalomtűrést, fáradtságérzés
                   elmúlik,  feloldja a gátlásokat, csapongó gondolatokat, a
                   felhasználási    módtól   függően   enyhe   mámort   vagy
                   hallucinációt  okoznak, hosszantartó használatát üldözési
                   mánia, fáradtság, depresszió, erős lelki függés jellemzi.

Alkalmazási módja: a  kokacserje  leveleit  szétrágják,  teát  vagy  pasztát
                   készítenek    belőle,    szívják    dohánnyal    keverve,
                   befecskendezik,    leggyakrabban    azonban    orron   át
                   felszippantják.


      2.2 amfetaminszármazékok

Hatása:            élénkít, fokozza a fizikai és mentális  teljesítőképessé-
                   get, izgatottságot, álmatlanságot, étvágycsökkenést okoz,
                   tartós       használat       esetén:       agresszivitás,
                   magatartásváltozás,  paranoid,  skizoid  tünetek, a lelki
                   függőség hamar kialakul.

Alkalmazási módja: szájon át vagy intravénásan kerül a szervezetbe.


   3.  HALLUCINOGÉN  ANYAGOK  több tekintetben különböznek az eddig tárgyalt
       kábítószercsoportoktól.

   Egyrészt  - ellentétben a fent említett anyagokkal nem alkalmazzák őket a
gyógyászatban,  kizárólag  nem  terápiás  célokból, eufória vagy érzékszervi
csalódások   előidézésére   használják.   Másrészt  különbség  mutatkozik  a
használatának következményeiben is. A hallucinogén anyagok olyan vegyületek,
melyek   átmeneti   pszichózist  váltanak  ki,  azonban  nem  okoznak  testi
függőséget (bár ezt egyes szerzők vitatják), viszont például az LSD alapvető
személyiségváltozásokat  válthat ki. A hallucinogének nem képeznek egységes
csoportot.  BAYER  ISTVÁN  (A  kábítószer.  Bp.,  1989.)  nem  definiálja  a
hallucinogén  anyagok  fogalmát,  közéjük  csak  az általam is említett (ld.
alább)  anyagokat  sorolja.  Más  szerzők  ellenben  a hallucinogének között
tárgyalják  mindazokat  a  vegyületeket,  amelyek hallucinációkat idézhetnek
elő,   így   például   az   amfetaminszármazékokat  is  (vö.  KNOLL  JÓZSEF,
Gyógyszertan  I.  Bp.,  1987. 193). Megállapításaim így természetesen csak a
BAYER-féle    felosztásban    hallucinogéneknek    nevezett   kábítószerekre
vonatkoznak.

      3.1 Peyotl - Mexikóban honos, tövis nélküli kaktusz, mely hallucinogén
          anyagokat  tartalmaz (= meszkalin, Magyarországon nem terjedt el a
          használata).

      3.2 Psilocybe - hallucinogén hatású anyagot termelő gombák gyűjtőneve,
          amelyeknek    őshazája    ugyancsak    Mexikó    (=   pszilocibin,
          Magyarországon nem terjedt el a használata).

      3.3 LSD  - az anyarozs alkaloidjából előállított  lizergsav-dietilamid
          vegyület.

Hatása:            egészen   kis  adagokban   is  hatásos,  a  skizofréniára
                   jellemző, érzékletes, főleg optikai hallucinációk, bizarr
                   magatartásjegyek,   a   tér-   és   időérzék  elvesztése,
                   hangulatváltozás   jellemzi,  gyorsan  lelki  függőséghez
                   vezethet.

Alkalmazási módja: tablettában vagy oldatként fogyasztják.

      3.4 Phencyclidin  -  (PCP,     angyalpor,    "béke"-tabletta,   "hog")
          érzéstelenítőként,  műtéti  altatószerként  fejlesztették  ki,  az
          utcákon  mint  "ál"-  THC jelent meg, igen hosszú hatású (napokig,
          hetekig tart hatása).

Alkalmazási módja: kristályban, kapszulában lenyelik, marihuánával  keverve
                   elszívják.

      3.5 Kannabiszszármazékok  -  Minden  kannabiszszármazék  hatóanyaga  a
          tetrahidrocannabinol   (=THC),   melyet   a  közép-ázsiai  eredetű
          kenderfajta (Cannabis sativa) tartalmaz.

   A  kenderből  előállított  kábítószerek  hatása elsősorban a növény THC -
tartalmának   a  függvénye,  ezt  pedig  erősen  befolyásolja  az  éghajlat.
Legjobban  a  trópusi  klímát  kedveli  a növény, de hazánkban is termesztik
házilag,  cserépben  vagy  napos  lejtőkön. Nem beszélhetünk tehát az anyag,
hanem  csak  az  egyes anyagok minőségéről és hatásáról. A jó minőségű anyag
kb.  5-15  mg  THC-t  tartalmaz. Marihuánának nevezi a szakirodalom a növény
levelét  és/vagy  a  virághajtását.  A  kender virágaiból kivont gyantaszerű
anyagot nevezik hasisnak.

Hatása:            egyszerre izgató és nyugtató a hatása, a tér- és időérzék
                   megszűnése,   érzékletes,   gyönyörködtető  hallucinációk
                   jellemzik, felszabadulnak az emóciók, romlik a rövid távú
                   memória,  jellemző,  hogy  a pszichés dependencia mértéke
                   egyénenként  nagyon  különböző,  függőséget  és  elvonási
                   tüneteket nem okoz.

Alkalmazási módja: általában   (dohánnyal  keverve)   cigaretta   formájában
                   elszívják, vagy ételbe, italba keverve fogyasztják.


   4.  SEDATO  - HYPNOTICUMOK ÉS SZORONGÁSOLDÓ GYÓGYSZEREK nélkülözhetetlen,
       igen  heterogén  gyógyszercsoport.  Általános  cerebrális  depresszív
       hatással rendelkeznek, csökkentik a szorongást.

Hatásuk:           megfelelő   dózisban   alkalmazva  oldják  a  gátlásokat,
                   csökkentik  a  passzív  elkerülő viselkedést, nyugtató és
                   altató  hatásúak;  változó mértékben ugyan, de valamennyi
                   szer  hajlamosít  dependenciára,  toleranciára,  hirtelen
                   megvonásuk    elvonási    tünetekkel    járhat;    tartós
                   alkalmazásuk  esetén  csökken a teljesítőképesség, testi-
                   és lelki függőséghez vezethetnek.

Alkalmazási módja: szájon át (gyakran alkohollal együtt használják), legtöbb
                   injekció formájában is hozzáférhető.


   5. PSYCHOTROP HATÁSÚ PÓTSZEREK (ragasztók, hígítók, festékoldó szerek)

Hatásuk:           alkohol  okozta  részegséghez  hasonló állapotot okoznak,
                   önkontroll    elvesztése,   eufória,   elmosott   beszéd,
                   hallucináció,  zavartság, eszméletvesztés jellemzi, lelki
                   függőséget és testi károsodásokat okoznak.

Alkalmazási módja: gőzeik belélegzése.

   A  drogokat  egy  harmadik csoportosítás két nagy részre tagolja: az első
csoportba  az  ún.  kemény  drogok  (ópiátok, stimulánsok, LSD) tartoznak, a
második csoportba az ún. lágy drogokat sorolják, ide tartozik a hasis és más
kannabiszszármazékok,  melyeket  nem  tartanak sem orvosi, sem szociológiai,
sem  társadalmi szempontból annyira veszélyes kábítószereknek. Az ilyen lágy
drogok  forgalmazását és fogyasztását bizonyos országokban dekriminalizálták
(Hollandia),  és az ún. coffee shopok-ból beszerezhetők (MURÁNYI - SERES, i.
m.  18). Ez a kettéválasztás természetesen nem jelenti azt, hogy a marihuána
vagy  a  hasis  fogyasztása,  legitim  forgalmazása  nem  lenne veszélyes az
egyénre  vagy  a  társadalomra,  hanem  csupán  a  veszélyesebb  drogok és a
kenderszármazékok  használata  és  hatása közötti valóban létező különbséget
akarja érzékeltetni.

   A   lágy  drogokkal,  vagyis  a  kannabiszból  készített  kábítószerekkel
dolgozatomban  többet  foglalkozom,  mivel  - egyrészt szóanyagom legnagyobb
része  kenderszívó  adatközlőktől  származik  -, másrészt "A kannabiszkérdés
talán  önmagában  is  komplexebb,  mint  az összes többi kábítószer-probléma
együttvéve.  Bármilyen  oldalról  közelítjük  meg  ezt  a kérdést, mindenütt
ellentmondások  özönébe  ütközünk.  Ennek  fő  oka az, hogy... mindenki, aki
ehhez  a  kérdéshez  nyúl,  kötelességének érzi, hogy pro vagy kontra állást
foglaljon... olyan szélső nézetek csapnak össze egymással, mint azok, melyek
bizonyítani  akarják, hogy a Amerikában a bűnözés fő forrása a kannabisz, az
ellentábor  pedig  az emberi szabadságjogok próbakövének tekinti a kannabisz
ellenőrzésének felszámolását" (BAYER, i. m. 198).

   A  kannabisz  használata  Kínában  6000  éves,  Indiában 4000 éves múltra
tekint  vissza. A hindu mitológiában gyakran található utalás a kannabiszra.
A  középkori  Közel-Keleten széles körben elterjedt használata, élvezete, ez
összefüggésben  lehetet  az  iszlám  vallás  alkoholtilalmával is. Amerikába
feltehetőleg  az  Afrikából  behurcolt  rabszolgákon  keresztül  jutott el a
marihuána.  Európába  valószínűleg  Napóleon  hódító hadjárataiban résztvevő
tisztek  hozták  be  a  marihuána-szívás  szokását,  és  a  francia irodalmi
körökben  vált  divattá.  Ez azonban még nem jelentette használatának széles
körben   való  elterjedését,  mindez  csak  a  XX.  század  második  felében
következett  be,  és  nem  Kelet,  hanem  Nyugat felől érkezett. Abban, hogy
Európában  a  kendertermelés  ellenére nem honosodott meg a kannabisz-szívás
szokása,  szerepet játszott az is, hogy "Európa társadalma élvezeti szerként
az  alkoholt választotta, ellentétben az ópiumot és a kannabiszt elfogadó, a
szeszfogyasztást elvető ázsiai társadalmakkal" (uo. 199).

   A  kannabisz  és  származékai  az 1961-es nemzetközi Kábítószer-egyezmény
szerint   kábítószernek   minősülnek.  Hatását,  veszélyét  azonban  más-más
szakirodalmak   különbözőként   értékelik.   Egyesek   úgy   vélik,  hogy  a
kenderszármazékokkal     kapcsolatban     nem     beszélhetünk    dependecia
kialakulásáról,   túladagolása  pedig  nem  lehetséges  (HAI-RIPPCHEN,  Hanf
Handbuch,   Löhrbach,  1994.  11),  mások  szerint  csak  lelki  dependencia
kialakulása  lehetséges  (MURÁNYI  - SERES, uo. 3), az orvosi szakirodalom a
következőképpen   vélekedik:   "...a   reverzibilis   cognitív   károsodások
kialakulása  valószínű,  bár  az ezzel kapcsolatos tanulmányok nem foglaltak
egyértelműen  állást...  A chronicus marihuána használat psychilogiai hatása
tisztázatlan... gyakran felerősíti a meglévő psyches betegségeket, károsítja
a  mozgás  kivitelezését  és  gyermekeknél  rontja a tanulási képességet..."
(TILRNEY-McPHEE-PAPADAKIS-SCHROEDER,   Korszerű   orvosi   diagnosztika   és
terápia. Bp., 1993. 831). Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kábítószer-
fogyasztás  mindig  a  társadalmi és a kulturális környezet szerves része is
egyben,  így  a  társadalom értékelése, azaz a droghasználatra adott válasza
jelentősen meghatározza a drogproblémát is.


                            2. Hazai helyzetkép.

   A  magyarországi  droghelyzet  megítélésében  nagy szerepet játszik, hogy
sokáig  nem esett szó róla, csak az 1990-es években vált a drogkérdés igazi
problémává és került hirtelen a nyilvánosság elé.

   Az  1960-as  évekig  nem  jelentett társadalmi problémát a tiltott szerek
fogyasztása    hazánkban,   csupán   az   orvosok   és   művészek   egyfajta
elitszokásaként  tartották  számon.  Az  1960-tól  az 1990-es évekig terjedő
időszakot a tiltás és a titkolás szemlélete jellemezte.

   Az 1970-es évek elején a drogfogyasztók (főleg gyógyszerfogyasztók) száma
megnő,  amely  összefügg az Amerikából származó ún. ellenkultúra hatással. A
70-es  években  a  drogfogyasztók  száma  megugrott,  nőtt a recepthamisítók
száma, és erre az időre tehető a szipuzás elterjedése is, egyidőben a csöves
szubkultúrával.  A  80-as  években  megkezdődik  az anyagok házi előállítása
(kendertermesztés,  máktea), a kemény drogok iránti igényt a nemzetközi piac
elégíti ki, de kezd kialakulni a hazai piac is.

   A 90-es években a kábítószer-fogyasztás fontos gazdasági, jogi, szociális
problémává  fejlődik,  és  a  politikai-gazdasági  változások  következtében
Magyarország  már  nem  csak tranzitország, hanem célország is a kábítószer-
kereskedelemben.  Hazánkban  azonban  sem  a  fogyasztás,  sem a kábítószer-
bűnözés  nem  terjed  el  annyira,  mint  egyes  nyugat-európai országokban,
másrészt sok hazai vonással egészül ki.

   A  magyarországi drogfogyasztás nagyságát meglehetősen nehéz megítélni, a
rendelkezésre  álló  statisztikák száma igen csekély, mivel a hosszú időn át
folytatott   struccpolitika  eredményeképpen  nincs  átfogó  bejelentési  és
nyilvántartási   rendszer.   A   drogfogyasztással   kapcsolatos   hivatalos
statisztikai  adatgyűjtés jelenleg az egészségügyben és a rendőri szerveknél
létezik  (ELEKES  ZS.,  Kábítószerek  és a kábítószer-fogyasztás: Társadalmi
riport 1992. Sz. ANDORKA-KOLOSI-VUKOVICH, Bp., 1992. 318-333)

   A  drogfogyasztók  számának meghatározása így becsléseken alapul, és igen
szélsőséges nézetek uralkodnak a hazai szakemberek körében, általában 25-100
ezer  közé  teszik  számukat. Reális adatokra (a statisztikák hiányán kívül)
azért  sem  számíthatunk, mivel a drogosoknak a szenvedélyüket a közvélemény
és  a  hatóság  előtt titkolniuk kell. Gondot okoz az is, hogy kit (mennyire
rendszeres  fogyasztót)  tekintünk kábítószer-élvezőnek. További probléma az
is,  hogy  különböző  (orvosi,  pszichológiai, jogi, szociológiai) szempontú
definíciók    és    magyarázatok   igen   heterogén   skálát   mutatnak.   A
tömegkommunikációs   eszközök  sem  differenciálták  megfelelően  az  elmúlt
években  a  drogokat,  így  a köztudatban nem alakult ki reális kép az egyes
kábítószerekről.

   Fontos  azt  is  megvizsgálnunk,  hogy a drogfogyasztók milyen társadalmi
csoporthoz  vagy  csoportokhoz  tartoznak,  hiszen a társadalmi helyzet és a
nyelvhasználat között összefüggés van. Egy-egy drogtípus jellemzően kötődhet
bizonyos  társadalmi rétegekhez. A gyógyszerekkel való visszaélés elsősorban
a felnőtt-társadalomra (főként közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők
körére)  jellemző.  A  szipusok  nagy  részét  a  14-18 éves fiatalok között
illetve   a   kifejezetten   alacsonyan  iskolázottak  körében  találjuk  (A
dolgozatomnak  nem  célja a szipusok szókincsének elemzése). A heroin és más
kemény  drog  fogyasztása  gyakrabban  fordul elő a perifériára szorultak és
beilleszkedési zavarokkal küszködők csoportjában (ELEKES ZS., i. m. 325)

   Az  amfetamin  származékok  használata  -  hatásuk miatt - igen elterjedt
gépjárművezetők,  főleg  kamion-  és  teherautósofőrök  körében,  diákok  is
szívesen  használják (főként vizsgaidőszakban), és a sportolók doppingszerei
között is kimagasló helyet foglalnak el.

   A  fiatalok körében igen népszerűek még az ún. trippek, amelyek LSD -t és
általában  valamilyen  amfetamin  származékot tartalmaznak. A trippek bélyeg
alakúak,  összetételüktől  függően  különböző  képecskék  láthatók rajtuk. A
bélyeget használóik elszopogatják.

   A   kenderféléket   használók   alkotják   a  legheterogénebb  csoportot.
Tapasztalataim  szerint  felnőttek  és  fiatalok  egyaránt  használhatják  -
iskolázottságtól,  társadalmi  helyzettől függetlenül - leginkább azonban az
értelmiségi  réteg  körében  terjedt el. Főiskolások és egyetemisták gyakran
szívnak  marihuánát  vagy hasist tartalmazó cigarettát, sőt adatközlőim nagy
része már kóstolta az ún. hasissütit (THC tartalmú élelmiszer) is.

   Számukra  a  kábítószer  a  szórakozás  és  a társas élet fontos eleme. A
kender hatásához hozzátartozik a közlékenység, a gátlásoktól mentes, merész,
távoli  asszociációkra  képes  kommunikációs  kedv  (ellentétben  például  a
morfiummal)   -   adatgyűjtésem   során   is  szívesen  beszélgettek  velem.
Ötleteikkel,  gazdag  fantáziájukkal  - melyet a kannabiszszármazékok hatása
még  inkább  szabadjára  enged  - nyelvi érzékenységükkel sok találó szót és
kifejezést   alkotnak.   Tapasztalatom   szerint   szívesen  játszadoznak  a
szavakkal,   a   nyelvvel  -  ennek  vizsgálata  pedig  érdekes  nyelvészeti
feladatnak  bizonyult.  Szlengjük kialakulásában természetesen nagymértékben
közrejátszott  az  is,  hogy mivel a kábítószer-fogyasztás hazánkban jogilag
illegális   cselekedetnek  minősül,  így  ezt  titokban  kell  tartaniuk.  A
nyilvánosság  előtt  csak olyan szavakat használhatnak és használnak, amit a
kívülállók nem tudnak értelmezni.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező