II. A KÁBÍTÓSZEREK JELLEMZÉSE, A HAZAI KÁBÍTÓSZER-FOGYASZTÁS
------------------------------------------------------------
1. A kábítószerek fajtái.
A kábítószer-fogyasztó közösségek nyelvének leírásához először szükséges
főbb vonalaiban megismerkedni a kábítószerek fajtáival.
Több, ma is elterjedt kábítószer használata történelmünk kezdetéig nyúlik
vissza. Már az őskorban használták a különböző növényi eredetű,
hallucinációt okozó anyagokat betegségek gyógyítására, vagyis a túlvilági
szellemek elűzésére, varázsláshoz, rítusokhoz. Korán ismertté vált a
különböző anyagok fájdalomcsillapító vagy a lelki folyamatokra gyakorolt
hatása. Az ópiumot már a kőkorszakban ismerték, a kokacserje leveleit i. e.
3000 évvel rágcsálták az inkák ősei. A kannabisz az ember egyik legősibb
kultúrnövénye, amit már 5000 évvel ezelőtt termesztettek Kínában. A morfint
(ópium egyik alkaloidja) ópiumkivonatok formájában az ókorban görög, kínai,
arab orvosok nagy haszonnal alkalmazták mint hatékony kábító-
fájdalomcsillapítót. Ezen régtől használt "klasszikus" kábítószerek mellett
napjainkban gyakori a különböző hatású gyógyszerek fogyasztása, illetve az
ezekkel való visszaélés. Ezen szerek együttesét a drog fogalmába soroljuk.
"Drognak nevezzük tehát azokat a természetes és mesterséges anyagokat,
amelyek az élő szervezetbe jutva annak egy vagy több funkcióját
megváltoztatják." (MURÁNYI - SERES, A lebegéshez nem kell pótszer.
Nyíregyháza, 1994. 1)
A drogfogyasztásnak különböző fokozatait különböztethetjük meg:
1. használat: orvosi javaslatra történő vagy társadalmi normába nem
ütköző fogyasztás;
2. megszokás: a szer szedése esetén az egyén olyannyira megszokja azt,
hogy hiányát érzi, ha nem szedi rendszeresen;
3. függőség: (= dependencia) a fogyasztó számára a szer által kiváltott
hatás olyan fontossá válik, hogy leküzdhetetlen kényszert érez a szer
bevitelére, a kívánt hatás eléréséhez állandóan és jelentősen növelni
kell a dózist (= tolerancia), a drogos jó lelki esetleg testi
közérzete, egyensúlyi állapota a kábítószer bevitelétől függ. A szer
megvonása esetén elvonási tünetek alakulnak ki, melyek csak a szer
megfelelő adagjával szüntethetők meg.
A drogokat különböző szempontok alapján csoportosíthatjuk. Egyik
lehetséges felosztás jogi alapon történik: eszerint beszélhetünk legitim
(például.: koffein, nikotin, alkohol, gyógyszerek) és illegitim (például.:
hasis, heroin, kokain) szerekről. (Dolgozatomban a legitim szereket
alkalmazók nyelvhasználatával nem foglalkozom.)
Egy másik csoportosítás a különféle kábítószerek hatóanyagát illetve
hatását veszi alapul, és a következő típusokat különbözteti meg:
1. ÓPIÁTOK. A központi idegrendszerre depresszív hatású, kábító-
fájdalomcsillapító vegyületek.
1.1 természetben előfordulók (ópium, morfium, Codein)
1.2 félszintetikus származékok (pl. heroin)
1.3 szintetikus származékok (pl. Dipidolor, Dolargan, Imodium)
Az ópium a mák növény tejnedve, amelyet az éretlen mákfejek bemetszésével
nyernek. Az ópium-előállítás őshazája Kis-Ázsia. Az ópium feldolgozását
felhasználási módja szabja meg.
Hatása: csökkenti a nyugtalanságot, oldja a szorongást, eufóriát
okoz, erős fájdalomcsillapító hatású szerek; túladagolása
esetén jellemző a pupilla tágulat, heves izgatottság,
légzésbénulás esetleg kómás állapot; a szer használata
gyorsan erős testi és lelki függőséget alakít ki.
Alkalmazási módja: szájon át, füst formájában belélegzik, oldott állapotban
intravénásan befecskendezik, sokan isznak mákteát is,
melyet a mákfejekből főznek.
2. STIMULÁNSOK vagy élénkítőszerek serkentőleg hatnak a központi
idegrendszerre, heveny motoros nyugtalanságot, pszichés aktivitás
fokozódását, a fizikai és pszichés teljesítőképesség növekedését
idézik elő.
2.1 kokain - Dél-Amerikában honos kokacserje leveleiből előállított
alkaloida.
Hatása: étvágycsökkentő, növeli a fájdalomtűrést, fáradtságérzés
elmúlik, feloldja a gátlásokat, csapongó gondolatokat, a
felhasználási módtól függően enyhe mámort vagy
hallucinációt okoznak, hosszantartó használatát üldözési
mánia, fáradtság, depresszió, erős lelki függés jellemzi.
Alkalmazási módja: a kokacserje leveleit szétrágják, teát vagy pasztát
készítenek belőle, szívják dohánnyal keverve,
befecskendezik, leggyakrabban azonban orron át
felszippantják.
2.2 amfetaminszármazékok
Hatása: élénkít, fokozza a fizikai és mentális teljesítőképessé-
get, izgatottságot, álmatlanságot, étvágycsökkenést okoz,
tartós használat esetén: agresszivitás,
magatartásváltozás, paranoid, skizoid tünetek, a lelki
függőség hamar kialakul.
Alkalmazási módja: szájon át vagy intravénásan kerül a szervezetbe.
3. HALLUCINOGÉN ANYAGOK több tekintetben különböznek az eddig tárgyalt
kábítószercsoportoktól.
Egyrészt - ellentétben a fent említett anyagokkal nem alkalmazzák őket a
gyógyászatban, kizárólag nem terápiás célokból, eufória vagy érzékszervi
csalódások előidézésére használják. Másrészt különbség mutatkozik a
használatának következményeiben is. A hallucinogén anyagok olyan vegyületek,
melyek átmeneti pszichózist váltanak ki, azonban nem okoznak testi
függőséget (bár ezt egyes szerzők vitatják), viszont például az LSD alapvető
személyiségváltozásokat válthat ki. A hallucinogének nem képeznek egységes
csoportot. BAYER ISTVÁN (A kábítószer. Bp., 1989.) nem definiálja a
hallucinogén anyagok fogalmát, közéjük csak az általam is említett (ld.
alább) anyagokat sorolja. Más szerzők ellenben a hallucinogének között
tárgyalják mindazokat a vegyületeket, amelyek hallucinációkat idézhetnek
elő, így például az amfetaminszármazékokat is (vö. KNOLL JÓZSEF,
Gyógyszertan I. Bp., 1987. 193). Megállapításaim így természetesen csak a
BAYER-féle felosztásban hallucinogéneknek nevezett kábítószerekre
vonatkoznak.
3.1 Peyotl - Mexikóban honos, tövis nélküli kaktusz, mely hallucinogén
anyagokat tartalmaz (= meszkalin, Magyarországon nem terjedt el a
használata).
3.2 Psilocybe - hallucinogén hatású anyagot termelő gombák gyűjtőneve,
amelyeknek őshazája ugyancsak Mexikó (= pszilocibin,
Magyarországon nem terjedt el a használata).
3.3 LSD - az anyarozs alkaloidjából előállított lizergsav-dietilamid
vegyület.
Hatása: egészen kis adagokban is hatásos, a skizofréniára
jellemző, érzékletes, főleg optikai hallucinációk, bizarr
magatartásjegyek, a tér- és időérzék elvesztése,
hangulatváltozás jellemzi, gyorsan lelki függőséghez
vezethet.
Alkalmazási módja: tablettában vagy oldatként fogyasztják.
3.4 Phencyclidin - (PCP, angyalpor, "béke"-tabletta, "hog")
érzéstelenítőként, műtéti altatószerként fejlesztették ki, az
utcákon mint "ál"- THC jelent meg, igen hosszú hatású (napokig,
hetekig tart hatása).
Alkalmazási módja: kristályban, kapszulában lenyelik, marihuánával keverve
elszívják.
3.5 Kannabiszszármazékok - Minden kannabiszszármazék hatóanyaga a
tetrahidrocannabinol (=THC), melyet a közép-ázsiai eredetű
kenderfajta (Cannabis sativa) tartalmaz.
A kenderből előállított kábítószerek hatása elsősorban a növény THC -
tartalmának a függvénye, ezt pedig erősen befolyásolja az éghajlat.
Legjobban a trópusi klímát kedveli a növény, de hazánkban is termesztik
házilag, cserépben vagy napos lejtőkön. Nem beszélhetünk tehát az anyag,
hanem csak az egyes anyagok minőségéről és hatásáról. A jó minőségű anyag
kb. 5-15 mg THC-t tartalmaz. Marihuánának nevezi a szakirodalom a növény
levelét és/vagy a virághajtását. A kender virágaiból kivont gyantaszerű
anyagot nevezik hasisnak.
Hatása: egyszerre izgató és nyugtató a hatása, a tér- és időérzék
megszűnése, érzékletes, gyönyörködtető hallucinációk
jellemzik, felszabadulnak az emóciók, romlik a rövid távú
memória, jellemző, hogy a pszichés dependencia mértéke
egyénenként nagyon különböző, függőséget és elvonási
tüneteket nem okoz.
Alkalmazási módja: általában (dohánnyal keverve) cigaretta formájában
elszívják, vagy ételbe, italba keverve fogyasztják.
4. SEDATO - HYPNOTICUMOK ÉS SZORONGÁSOLDÓ GYÓGYSZEREK nélkülözhetetlen,
igen heterogén gyógyszercsoport. Általános cerebrális depresszív
hatással rendelkeznek, csökkentik a szorongást.
Hatásuk: megfelelő dózisban alkalmazva oldják a gátlásokat,
csökkentik a passzív elkerülő viselkedést, nyugtató és
altató hatásúak; változó mértékben ugyan, de valamennyi
szer hajlamosít dependenciára, toleranciára, hirtelen
megvonásuk elvonási tünetekkel járhat; tartós
alkalmazásuk esetén csökken a teljesítőképesség, testi-
és lelki függőséghez vezethetnek.
Alkalmazási módja: szájon át (gyakran alkohollal együtt használják), legtöbb
injekció formájában is hozzáférhető.
5. PSYCHOTROP HATÁSÚ PÓTSZEREK (ragasztók, hígítók, festékoldó szerek)
Hatásuk: alkohol okozta részegséghez hasonló állapotot okoznak,
önkontroll elvesztése, eufória, elmosott beszéd,
hallucináció, zavartság, eszméletvesztés jellemzi, lelki
függőséget és testi károsodásokat okoznak.
Alkalmazási módja: gőzeik belélegzése.
A drogokat egy harmadik csoportosítás két nagy részre tagolja: az első
csoportba az ún. kemény drogok (ópiátok, stimulánsok, LSD) tartoznak, a
második csoportba az ún. lágy drogokat sorolják, ide tartozik a hasis és más
kannabiszszármazékok, melyeket nem tartanak sem orvosi, sem szociológiai,
sem társadalmi szempontból annyira veszélyes kábítószereknek. Az ilyen lágy
drogok forgalmazását és fogyasztását bizonyos országokban dekriminalizálták
(Hollandia), és az ún. coffee shopok-ból beszerezhetők (MURÁNYI - SERES, i.
m. 18). Ez a kettéválasztás természetesen nem jelenti azt, hogy a marihuána
vagy a hasis fogyasztása, legitim forgalmazása nem lenne veszélyes az
egyénre vagy a társadalomra, hanem csupán a veszélyesebb drogok és a
kenderszármazékok használata és hatása közötti valóban létező különbséget
akarja érzékeltetni.
A lágy drogokkal, vagyis a kannabiszból készített kábítószerekkel
dolgozatomban többet foglalkozom, mivel - egyrészt szóanyagom legnagyobb
része kenderszívó adatközlőktől származik -, másrészt "A kannabiszkérdés
talán önmagában is komplexebb, mint az összes többi kábítószer-probléma
együttvéve. Bármilyen oldalról közelítjük meg ezt a kérdést, mindenütt
ellentmondások özönébe ütközünk. Ennek fő oka az, hogy... mindenki, aki
ehhez a kérdéshez nyúl, kötelességének érzi, hogy pro vagy kontra állást
foglaljon... olyan szélső nézetek csapnak össze egymással, mint azok, melyek
bizonyítani akarják, hogy a Amerikában a bűnözés fő forrása a kannabisz, az
ellentábor pedig az emberi szabadságjogok próbakövének tekinti a kannabisz
ellenőrzésének felszámolását" (BAYER, i. m. 198).
A kannabisz használata Kínában 6000 éves, Indiában 4000 éves múltra
tekint vissza. A hindu mitológiában gyakran található utalás a kannabiszra.
A középkori Közel-Keleten széles körben elterjedt használata, élvezete, ez
összefüggésben lehetet az iszlám vallás alkoholtilalmával is. Amerikába
feltehetőleg az Afrikából behurcolt rabszolgákon keresztül jutott el a
marihuána. Európába valószínűleg Napóleon hódító hadjárataiban résztvevő
tisztek hozták be a marihuána-szívás szokását, és a francia irodalmi
körökben vált divattá. Ez azonban még nem jelentette használatának széles
körben való elterjedését, mindez csak a XX. század második felében
következett be, és nem Kelet, hanem Nyugat felől érkezett. Abban, hogy
Európában a kendertermelés ellenére nem honosodott meg a kannabisz-szívás
szokása, szerepet játszott az is, hogy "Európa társadalma élvezeti szerként
az alkoholt választotta, ellentétben az ópiumot és a kannabiszt elfogadó, a
szeszfogyasztást elvető ázsiai társadalmakkal" (uo. 199).
A kannabisz és származékai az 1961-es nemzetközi Kábítószer-egyezmény
szerint kábítószernek minősülnek. Hatását, veszélyét azonban más-más
szakirodalmak különbözőként értékelik. Egyesek úgy vélik, hogy a
kenderszármazékokkal kapcsolatban nem beszélhetünk dependecia
kialakulásáról, túladagolása pedig nem lehetséges (HAI-RIPPCHEN, Hanf
Handbuch, Löhrbach, 1994. 11), mások szerint csak lelki dependencia
kialakulása lehetséges (MURÁNYI - SERES, uo. 3), az orvosi szakirodalom a
következőképpen vélekedik: "...a reverzibilis cognitív károsodások
kialakulása valószínű, bár az ezzel kapcsolatos tanulmányok nem foglaltak
egyértelműen állást... A chronicus marihuána használat psychilogiai hatása
tisztázatlan... gyakran felerősíti a meglévő psyches betegségeket, károsítja
a mozgás kivitelezését és gyermekeknél rontja a tanulási képességet..."
(TILRNEY-McPHEE-PAPADAKIS-SCHROEDER, Korszerű orvosi diagnosztika és
terápia. Bp., 1993. 831). Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a kábítószer-
fogyasztás mindig a társadalmi és a kulturális környezet szerves része is
egyben, így a társadalom értékelése, azaz a droghasználatra adott válasza
jelentősen meghatározza a drogproblémát is.
2. Hazai helyzetkép.
A magyarországi droghelyzet megítélésében nagy szerepet játszik, hogy
sokáig nem esett szó róla, csak az 1990-es években vált a drogkérdés igazi
problémává és került hirtelen a nyilvánosság elé.
Az 1960-as évekig nem jelentett társadalmi problémát a tiltott szerek
fogyasztása hazánkban, csupán az orvosok és művészek egyfajta
elitszokásaként tartották számon. Az 1960-tól az 1990-es évekig terjedő
időszakot a tiltás és a titkolás szemlélete jellemezte.
Az 1970-es évek elején a drogfogyasztók (főleg gyógyszerfogyasztók) száma
megnő, amely összefügg az Amerikából származó ún. ellenkultúra hatással. A
70-es években a drogfogyasztók száma megugrott, nőtt a recepthamisítók
száma, és erre az időre tehető a szipuzás elterjedése is, egyidőben a csöves
szubkultúrával. A 80-as években megkezdődik az anyagok házi előállítása
(kendertermesztés, máktea), a kemény drogok iránti igényt a nemzetközi piac
elégíti ki, de kezd kialakulni a hazai piac is.
A 90-es években a kábítószer-fogyasztás fontos gazdasági, jogi, szociális
problémává fejlődik, és a politikai-gazdasági változások következtében
Magyarország már nem csak tranzitország, hanem célország is a kábítószer-
kereskedelemben. Hazánkban azonban sem a fogyasztás, sem a kábítószer-
bűnözés nem terjed el annyira, mint egyes nyugat-európai országokban,
másrészt sok hazai vonással egészül ki.
A magyarországi drogfogyasztás nagyságát meglehetősen nehéz megítélni, a
rendelkezésre álló statisztikák száma igen csekély, mivel a hosszú időn át
folytatott struccpolitika eredményeképpen nincs átfogó bejelentési és
nyilvántartási rendszer. A drogfogyasztással kapcsolatos hivatalos
statisztikai adatgyűjtés jelenleg az egészségügyben és a rendőri szerveknél
létezik (ELEKES ZS., Kábítószerek és a kábítószer-fogyasztás: Társadalmi
riport 1992. Sz. ANDORKA-KOLOSI-VUKOVICH, Bp., 1992. 318-333)
A drogfogyasztók számának meghatározása így becsléseken alapul, és igen
szélsőséges nézetek uralkodnak a hazai szakemberek körében, általában 25-100
ezer közé teszik számukat. Reális adatokra (a statisztikák hiányán kívül)
azért sem számíthatunk, mivel a drogosoknak a szenvedélyüket a közvélemény
és a hatóság előtt titkolniuk kell. Gondot okoz az is, hogy kit (mennyire
rendszeres fogyasztót) tekintünk kábítószer-élvezőnek. További probléma az
is, hogy különböző (orvosi, pszichológiai, jogi, szociológiai) szempontú
definíciók és magyarázatok igen heterogén skálát mutatnak. A
tömegkommunikációs eszközök sem differenciálták megfelelően az elmúlt
években a drogokat, így a köztudatban nem alakult ki reális kép az egyes
kábítószerekről.
Fontos azt is megvizsgálnunk, hogy a drogfogyasztók milyen társadalmi
csoporthoz vagy csoportokhoz tartoznak, hiszen a társadalmi helyzet és a
nyelvhasználat között összefüggés van. Egy-egy drogtípus jellemzően kötődhet
bizonyos társadalmi rétegekhez. A gyógyszerekkel való visszaélés elsősorban
a felnőtt-társadalomra (főként közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkezők
körére) jellemző. A szipusok nagy részét a 14-18 éves fiatalok között
illetve a kifejezetten alacsonyan iskolázottak körében találjuk (A
dolgozatomnak nem célja a szipusok szókincsének elemzése). A heroin és más
kemény drog fogyasztása gyakrabban fordul elő a perifériára szorultak és
beilleszkedési zavarokkal küszködők csoportjában (ELEKES ZS., i. m. 325)
Az amfetamin származékok használata - hatásuk miatt - igen elterjedt
gépjárművezetők, főleg kamion- és teherautósofőrök körében, diákok is
szívesen használják (főként vizsgaidőszakban), és a sportolók doppingszerei
között is kimagasló helyet foglalnak el.
A fiatalok körében igen népszerűek még az ún. trippek, amelyek LSD -t és
általában valamilyen amfetamin származékot tartalmaznak. A trippek bélyeg
alakúak, összetételüktől függően különböző képecskék láthatók rajtuk. A
bélyeget használóik elszopogatják.
A kenderféléket használók alkotják a legheterogénebb csoportot.
Tapasztalataim szerint felnőttek és fiatalok egyaránt használhatják -
iskolázottságtól, társadalmi helyzettől függetlenül - leginkább azonban az
értelmiségi réteg körében terjedt el. Főiskolások és egyetemisták gyakran
szívnak marihuánát vagy hasist tartalmazó cigarettát, sőt adatközlőim nagy
része már kóstolta az ún. hasissütit (THC tartalmú élelmiszer) is.
Számukra a kábítószer a szórakozás és a társas élet fontos eleme. A
kender hatásához hozzátartozik a közlékenység, a gátlásoktól mentes, merész,
távoli asszociációkra képes kommunikációs kedv (ellentétben például a
morfiummal) - adatgyűjtésem során is szívesen beszélgettek velem.
Ötleteikkel, gazdag fantáziájukkal - melyet a kannabiszszármazékok hatása
még inkább szabadjára enged - nyelvi érzékenységükkel sok találó szót és
kifejezést alkotnak. Tapasztalatom szerint szívesen játszadoznak a
szavakkal, a nyelvvel - ennek vizsgálata pedig érdekes nyelvészeti
feladatnak bizonyult. Szlengjük kialakulásában természetesen nagymértékben
közrejátszott az is, hogy mivel a kábítószer-fogyasztás hazánkban jogilag
illegális cselekedetnek minősül, így ezt titokban kell tartaniuk. A
nyilvánosság előtt csak olyan szavakat használhatnak és használnak, amit a
kívülállók nem tudnak értelmezni.