Dimenzió #15

Kábulatban

(drogok, hatásuk, megítélésük, egészség)

                           AZ AMFETAMINSZÁRMAZÉKOK

   87.  Az  amfetaminszármazékok  olyan  szintetikus  aminok, amelyek sokban
hasonlítanak  a testben található adrenalinhoz (epinefrinhez). Ezek a drogok
rendszerint  a  vészhelyzetek,  stressz  által  kiváltott reakcióhoz hasonló
aktiváló  hatással  rendelkeznek. Amfetaminszármazékokat először az évszázad
első  éveiben szintetizáltak, és a 30-as évekre be is kerültek a gyógyászati
alkalmazásba.  Bár  számtalan  hasonló  hatású  drog létezik, a leggyakoribb
amfetaminszármazékok  az amfetamin (Benzedrin), a dextroamfetamin (Dexedrin)
és  a  metamfetamin  (Methedrin  vagy  Desoxyn).  Ezek  közül  a benzedrin a
leggyengébb.  Megfelelő dózisok esetén e drogok hatása nagyjából egyező, így
egy csoportban tárgyaljuk őket. Más, farmakológiailag hasonló hatású drogok:
fenmetrazin  (Preludin),  metilfenidát  (Ritalin),  pipradol  (Meratran). Az
amfetaminszármazékokat  a  drogszlengben  sokféleképpen  azonosítják: speed,
crystal, meth, stb.

   Az amfetaminszármazékok stimuláló hatását kimerültség ellen széles körben
használták  a  katonaságnál  a  második  világháborúban.  Azóta  is  gyakran
használják  ezeket  a szereket mind gyógyászati, mind nem gyógyászati célra:
kamionsofőrök   hosszú   utakon,   éjszakai   műszakban   dolgozó  munkások,
fáradtsággal  küzdő  háziasszonyok, vizsgákra tanuló diákok és mások, akiket
hasonló  határidők  szorongatnak,  atléták (doppingszerként), vagy általános
stimulálásra, élvezetre, szórakozás céljából.

   88.  Az 1940-es években a háborús amfetaminkészletek nagy részét kidobták
a   világpiacra,   sok   országban   könnyedén,   recept   nélkül   lehetett
amfetaminszármazékokhoz  jutni.  Ezt  sok  iparvidéken széleskörű elterjedés
követte,  számos  kellemetlen  jelenség  kíséretében. Japán, ahol korábban a
drogprobléma  ismeretlen  volt,  az  50-es  években  az amfetaminszármazékok
fogyasztásának    járványszerű    terjedését    tapasztalhatta.   Azóta   az
amfetaminszármazékokat  szinte  mindenütt állami ellenőrzés alá vonták, sőt,
egyes országokban (pl. a svédeknél) jelenleg be van tiltva mind gyógyászati,
mind  nem  gyógyászati  célú  felhasználásuk. Bár a második világháború után
Észak-Amerikában  e  drogok  népszerűsége minden korosztályban és társadalmi
osztályban  gyorsan  nőtt,  a nagymértékű fogyasztás leginkább az akkor és a
néhány évtizeddel azelőtt függőségbe került bűnözőgenerációkat jellemezte. A
drogot  rendszerint  szájon  át  vették be, heroinfüggők néha injekcióban is
adagolták,  esetleg szippantották. Sok esetben a kokaint (rövid hatású, nagy
erejű  stimuláns)  helyettesítették  vele.  Sok  szerhez  jutottak  hozzá az
akkoriban legálisan beszerezhető Denzedrin-spray-k szétszerelésével.

   Mostanában  sokat  lehet hallani egy viszonylag új jelenségről: a gyakran
"speed   freakeknek"  nevezett  személyek  intravénásan  adagolnak  maguknak
jelentős  mennyiségű  amfetamint.  Bár  ez  a  jelenség  főleg  az egyszerre
többféle   drogot   is   fogyasztó   fiatalok   körében  figyelhető  meg,  a
hippiközösségekben    jelentős   mértékű   szembenállás   tapasztalható   az
amfetaminszármazékok  ilyen  jellegű használatával szemben. Egy "speed trip"
sok  szempontból  ellentéte  annak  az  élménynek,  amelyre a pszichedelikus
drogok  használói  vágynak.  A  használóik  által  a  pszichedelikus  drogok
hatásaihoz   sorolt   "tudattágítás",  önreflexió,  esztétikai  és  vallásos
tudatosság  helyébe a speed rendszerint a hatalomérzést, az arroganciát és a
fizikai   gyönyört   állítja,   és   paranoiához,   ingerültséghez,  gyakran
agresszióhoz   is   vezet.   Ezekhez   a  speed  által  okozott  kedvezőtlen
személyiségváltozásokhoz,  amelyek  gyakran  népszerűtlenné  teszik a "speed
freakeket"  a  társadalomban,  hozzájárul  a "speed freakek" körében gyakori
nagymérvű  betegesség,  amelynek  sehol nincs párja a kortárs drogfogyasztók
között.

   89.  A bizottság a nyilvános és privát meghallgatások alkalmával, illetve
a  fiatal  drogosok  leveleiből  meggyőződhetett  arról,  hogy az érdekeltek
többsége   negatívan   viszonyul   a  speedhez.  Sok  gyakorlott  drogos  az
amfetaminszármazékokat   különösen  veszélyes  és  nemkívánatos  anyagokként
tartja számon, sokan meglepő ellenszenvről tettek tanúbizonyságot. Az utóbbi
időben  több  olyan,  az  ifjúság  által  jól  ismert,  és  a  droghoz  való
viszonyukat  az elmúlt évtizedben nagyban befolyásoló személyiség, mint John
Lennon  és  a  Beatles, Frank Zappa és a Mothers of Invention, Timothy Leary
vagy Donovan nyilvánosan elítélték a speedet és más hasonló drogokat.

   Sok  gyógyszerész  véleménye  az,  hogy  a  Kanadába  importált és az itt
felhasznált  amfetaminszármazékok mennyisége jelentősen meghaladja az orvosi
célra igényelt mennyiséget. Akár más receptre felírható drogok (barbiturátok
vagy   a   trankvillánsok)  esetében,  itt  is  nehéz  különbséget  tenni  a
gyógyászati és a nem gyógyászati célú felhasználás között.


                          Gyógyászati alkalmazások

   90.  Már 1935-ben használták az amfetaminszármazékokat 20-200 mg dózisban
egy ritka betegség, a narkolepszia kezelésére (ez a betegség minden előzmény
nélküli  hirtelen  alváskényszert  és  gyengeséget  okoz).  A 40-es évek óta
használják  10-50 mg-os dózisokban a hiperaktív gyermekek kezelésére, ezek a
gyerekek  hiányosságokat  mutatnak ugyanis a figyelem és a tanulási képesség
terén.  Az  elmúlt  pár  évben  több  olyan  kutatás eredménye is napvilágot
látott,  amelyek  megállapították, hogy az amfetaminszármazékok a hiperaktív
gyerekek kezelésére alkalmas leghatékonyabb szerek között vannak.

   A pszichiáterek gyakran használták a drog 15-30 mg-os adagjait intravénás
formában, diagnosztikai célra. Így adagolva, a szer olyan izgatott állapotot
okoz,  amelyben  a  beteg  felszabadulttá és bőbeszédűvé válik, így lehetővé
válik  az  addig  rejtett,  de  az  eredményes  diagnózishoz elengedhetetlen
tünetek vizsgálata. A beteg ilyenkor érzelmeinek is szabadabb folyást enged.
Megfigyelték,  hogy  azoknál  a  betegeknél,  akik  közel  álltak valamilyen
pszichózishoz, egy amfetamininjekció hatására tisztán megfigyelhetővé váltak
a pszichózishoz kapcsolódó tünetek.

   Valaha  használták az amfetaminszármazékokat az alkohol- és ópiátfüggőség
kezelésére,  de  később felhagytak ezzel a gyakorlattal, mert kiderült, hogy
az  amfetaminok szintén függőséget okoznak, ha rendszeresen két-három hétnél
tovább  fogyasztják  őket.  Mivel  az  alkoholizmus  idült  betegség, voltak
olyanok  is, akik a kezelés időtartama alatt rászoktak az amfetaminra is, és
a kezelés eredményeképpen alkohol- és amfetaminfüggővé váltak.

   91.  A  kezdeti  remények,  amelyeket  az amfetaminszármazékok depresszió
elleni felhasználásához fűztek, gyorsan lelohadtak. Igaz, hogy ezek a drogok
erőteljes  stimulánsok,  és  megnövelik  egy  depressziós aktivitását is, de
ugyanígy  még szorongóbbá és izgatottabbá, továbbá álmatlanná is tehetik, és
korántsem  biztos,  hogy  javítják  a  hangulatát,  illetve  hogy visszájára
fordítják  az  alapvetően  depresszív  folyamatot. Mindezek ellenére akadtak
olyan  enyhe  depresszióval  vagy  idült kimerültséggel, fáradtsággal kezelt
betegek, akiknél ezek a drogok beváltak.

   Az  amfetaminszármazékoknak és más hasonló drogoknak erősen gátló hatásuk
van  az étvágyra. A legtöbb "fogyasztó tabletta" amfetaminszármazékokat vagy
hasonló  készítményeket  tartalmaz. Az étvágygátló hatás azonban rendszerint
két  heti  fogyasztás  után eltűnik, a kellemes stimuláló hatásokkal együtt,
hacsak a dózist nem növelik folyamatosan.

   Az amfetaminszármazékokat alkalmanként használták kis mértékű epilepszia,
parkinson-kór,   terhességi   fájdalmak,   asztma,  orrvérzés  és  nyugtató-
túladagolás  kezelésére.  Többen  érzik  úgy, hogy a függőség kialakulásának
veszélye  és a drog hatásával együtt járó kedvezőtlen személyiségváltozások
miatt az amfetaminszármazékoknak még az orvosi célú felhasználását is erősen
korlátozni kell.


     A drog fogyasztása, felszívódása, terjedése és sorsa a szervezetben

   92.   Az   amfetaminszármazékok   megtalálhatóak   tabletták,  kapszulák,
elixírek,   injekciók  és  az  utóbbi  időkig  inhalálók  formájában  is.  A
feketepiacon   a   drog   por   (kristály)   alakban   is   megtalálható.  A
kereskedelemben  kaphatóak  amfetaminszármazékokkal  kevert egyéb drogok is,
pl.  barbiturátok (Dexamyl) és más nyugtatók, atropin, koffein, vitaminok és
ásványi  anyagok,  tiroid  kivonat. A feketepiacon az amfetaminszármazékokat
gyakran  keverik  LSD-hez.  A legkülönlegesebb gyógyszerek egyikének leírása
így  hangzik:  "Ez  egy  több-rétegű  bevonattal  készült szer, külső rétege
pentobarbital,  amely  gyors  hatású  altatószer,  alatta egy később lebomló
réteg, ezalatt fenobarbital, amely meghosszabbítja az alvás idejét, ez alatt
újabb  késleltető  réteg,  és  a  tabletta  magjában amfetamin, amely reggel
felébreszti a beteget."

   Az   amfetaminszármazékokat  rendszerint  szájon  át  fogyasztják,  mivel
gyorsan   felszívódnak   a   bélcsatornából.  A  gyógyászatban  alkalmanként
használják  az  intramuszkuláris  és  az  intravénás adagolást is. A múltban
kaphatók   voltak   amfetaminszármazékokat   tartalmazó  inhalálók  is.  Nem
gyógyászati  célú  felhasználás  esetén a visszaélők a fogyasztási módszerek
mindegyikét  felhasználják,  különös tekintettel a felszippantásra. Az idült
fogyasztók ("speed freakek") az intravénás injekciókat részesítik előnyben.

   A  szervezetbe  bekerülő  amfetaminnak kb. a fele változatlanul ürül ki a
vizeletben,  a  másik felet a máj kiürülés előtt deaktiválja, vagy kémiailag
megváltoztatja.  Bár  a  kiürülés  elég  gyorsan  lezajlik,  a  vizeletből a
fogyasztást  követő  egy  héten  át  még  kimutathatóak a drog nyomai. Annak
következtében,  hogy a drog nagy része változatlanul ürül ki a szervezetből,
tudomásunk  van  olyan  használókról,  akik a szert kivonták a vizeletből és
újrahasznosították    azt.   (A   szervezetből   eltávozott   drogok   ilyen
"újrahasznosítása"  nem  mai  keletű,  évszázados  feljegyzések  tanúskodnak
hasonló esetekről.)


                                   Hatások

   93.  Mind  a  pszichikai,  mind  a fiziológiás hatások a dózistól függően
rendkívül változatos képet mutatnak, nagy dózisok intravénás alkalmazásának
hatásai  jelentősen különbözhetnek a szájon át bevett kis dózisok hatásától.
Bár   a  hatás  a  dózis  függvényében  folyamatosan  változik,  a  könnyebb
érthetőség érdekében külön tárgyaljuk a közepes és nagy dózisok hatását.

   94.  Közepes  dózisok  hatása. Átlagos terápiás dózis (5-30 mg) esetén az
amfetaminszármazékok  a központi idegrendszer aktivációját váltják ki, ezzel
együtt számos adrenalinéhoz hasonló perifériás (szimpatomimetikus) hatással,
mint  pl.  magas  vérnyomás, szapora pulzus, emelkedett vércukorszint, egyes
vérerek enyhe kitágulása, mások összeszűkülése, a pupillák tágulása, szapora
légzés, az étvágy megszűnése és a simaizmok viszonylagos elernyedése. Ezek a
hatások 3-4 órán keresztül tarthatnak.

   A  pszichikai  reakció  egyénenként  változhat,  de  rendszerint  magában
foglalja  az  éberség, a tettrekészség növekedését, a koncentráció, a tiszta
gondolkodás  képességének  növekedését,  a környezeti ingerekre való nagyobb
érzékenységet,  az  esetleges  megelőző  fáradtság vagy unalom eltűnését, jó
hangulatot,     enyhe     eufóriát,     barátkozó     hajlamot,    megnövelt
kezdeményezőkészséget  és  energiát, a verbális és más viselkedési aktivitás
növekedését.  Megfigyelhető  az  egyszerűbb  gondolkodást  igénylő feladatok
megoldási  készségének fejlődése, továbbá az atletikus teljesítmény javulása
is.  A  javulás  akkor  a  legjelentősebb, ha a drog bevételét megelőzően az
egyén fáradt, levert, kimerült volt, vagy unatkozott.

   A   másik  oldalról,  közepes  amfetamindózis  egyes  személyekben  (vagy
ugyanabban   a   személyben,  de  más-más  időpontban)  okozhat  irritációt,
nyugtalanságot,   álmatlanságot,  torzult  látást,  remegést,  rosszullétet,
fejfájást,   a   koncentráció   zavarát,   szédülést,   erős   szívdobogást,
zavartságot,  idegességet,  szorongást,  mellkasi  fájdalmakat, hidegrázást,
székrekedést,  emésztési  zavarokat  és  más kellemetlen tüneteket. Magasabb
dózisok vagy a használó hiperérzékenysége esetén delírium, pánik, agresszió,
pszichózis,  hallucinációk és szívverési rendellenességek léphetnek föl. Bár
a haláleset ritka, az atléták körében volt már rá példa.

   95.  Közepes  dózisok  rendszeres  fogyasztása  esetén  a  drog hatásának
elmúlása  fáradtsággal,  levertséggel,  kimerültséggel,  nem  ritkán érzelmi
depresszióval  jár  együtt. A drog által kiváltott energiatöbblet és éberség
ugyanis nem szünteti meg a szervezet pihenésigényét, csak későbbre halasztja
azt.     Sok     stimulánshasználó     fáradtság    ellen    használja    az
amfetaminszármazékokat,  és  gyakran  hosszú  ideig nem engedi a szervezetét
pihenni.

   Az  amfetamintúladagolást kísérő pszichózis szemre megkülönböztethetetlen
a skizofréniától. Bár ez a jelenség többnyire a magas dózisoknál fordul elő,
sok  hasonló  tünetet figyeltek meg kisebb dózisok használata esetén is. Úgy
tűnik, az amfetaminszármazékok hosszan tartó, közepes mértékű fogyasztásának
nincs  irreverzibilis fiziológiailag károsító hatása, bár időleges zavarokra
már volt példa.

   96.  Tolerancia  és  függőség  közepes  dózisok  esetén. A drog különböző
hatásaival  szemben  más-más  mértékben és sebességgel épül ki a tolerancia,
egyes  hatások  gyorsabban  esnek ki idült használat esetén, mint egyébként.
Az,  hogy a használó növeli-e idővel a dózist, attól függ, hogy a szert mely
hatásáért  szedi. Sokan narkolepszia ellen szedik az amfetaminszármazékokat,
ők gyorsan beállnak egy stabil dózisra, és számukra ez a dózis hosszú éveken
keresztül  megfelelő.  Azok  viszont,  akik étvágygátló hatása miatt szedik,
általában  növelik  a  dózist.  Sok  pszichikai  hatással,  mint  pl.  a  jó
közérzetet  eredményezővel  szemben rendkívül gyorsan kialakul a tolerancia,
ezért  azok,  akik  ezért  a hatásért kezdték el a szer használatát, illetve
azok,  akik  kezdetben  ugyan másra használták az amfetaminszármazékokat, de
később  ráálltak erre a hatásra, általában az idő előrehaladtával növelik az
adagjukat.   A   halálos   hatások  némelyikével  szemben  szintén  kialakul
tolerancia,  egyes  idült  használók naponta többezer milligrammot adagolnak
maguknak  vénásan, ez olyan mennyiség, amelynek a töredéke is erősen mérgező
lenne   egy   nem-toleráns   használó   esetében.   Mint  más  drogoknál,  a
farmakológiai  hatásokkal  szemben fellépő tolerancia kiépülésének sebessége
függ  a  dózistól,  a  fogyasztás  gyakoriságától  és  a fogyasztó különféle
személyiségvonásaitól.  Közepes dózisok esetén tudomásunk szerint nem alakul
ki  fizikai  függőség,  ezzel  szemben  a pszichikai függőség már kis adagok
esetén  is  olyan  mértéket  ölthet,  és olyan gyakori, hogy ez jelenti a fő
veszélyt    a   drog   mind   gyógyászati,   mind   nem   gyógyászati   célú
felhasználásában.

   97.  Magas  dózisok  hatása.  A  közelmúltban több szerző is közzétette a
magas   amfetamindózisok   idült   intravénás  alkalmazását  kísérő  tünetek
leírását.   A   használat  egy  ciklusa  rendszerint  több  napon  keresztül
alkalmazott  intravénás  injekciókkal  kezdődik,  ennek során egyre emelkedő
mennyiségű  amfetaminszármazékot  (általában Methedrint) adagolnak maguknak.
Vannak  használók, akik naponta több ezer mg anyagot is "belőnek". Kezdetben
a   használó   energiával   feltöltöttnek,   beszédesnek,   szenvedélyesnek,
boldognak,  önbizalommal  telinek és hatalmasnak érzi magát, ebben az időben
nagy  ambíciót  igénylő  feladatok  elvégzésére  is  képes.  Nem  alszik, és
rendszerint  nagyon  keveset  eszik.  Az  első  pár  napot  követően azonban
felerősödnek  a  kellemetlen  mellékhatások, különösen akkor, ha a dózist is
folyamatosan  emelik.  Ezek  a  mellékhatások  hasonlóak  azokhoz, amelyeket
korábban  már  említettünk  az alacsonyabb dózisokkal kapcsolatban, de jóval
erősebb  formában  jelentkeznek.  Néhány  ilyenkor gyakran tapasztalt tünet:
zavart  és  rendezetlen  gondolkodási és viselkedési folyamatok, értelmetlen
cselekedetek  monoton,  rohamszerű  ismételgetése, öntudatlanság, gyanakvás,
félelem,  hallucinációk  és  érzékcsalódások,  melyek  hasonlóak  a paranoid
pszichózisnál  fellépőkhöz.  Ebben  a  fázisban  agresszív  és antiszociális
viselkedés  is  felléphet. Komoly mellkasi fájdalmak, végbélgyulladás esetén
tapasztalhatóhoz hasonló alhasi fájdalom, ájulás szintén előfordulhatnak.

   A  rendszerint  nem  egészen  egy  hétig  tartó  "menet" vége felé ezek a
toxikus tünetek veszik át a főszerepet, ekkor a drog adagolását abbahagyják,
a  használót  leveszi  a  lábáról  a fáradtság, ezután gyakran több napig is
eltartó  alvás  következik.  Az  ébredést  követően  a  használó rendszerint
letargiában   van,   gyakran   érzelmileg  depresszív  állapotba  kerül,  és
farkaséhes.  A használó úrrá lehet ezeken a tüneteken egy újabb injekcióval,
ezzel  egy újabb ciklust indít útjára. Az egyes "menetek" közé időnként több
napos  vagy hetes szüneteket szoktak beiktatni. Alkalmanként nyugtató hatású
drogokat (barbiturátokat, trankvillánsokat, sőt akár ópiátokat) alkalmaznak
egy nemkívánatossá vált "menet" megszakítására.

   98.  Az amfetaminszármazékok intravénás beadásának azonnali eredménye egy
hirtelen,  rendkívül  élvezetes  "rush"  vagy  "flash",  amelyet a használók
gyakran  "azonnali  teljes  testi  orgazmusként"  jellemeznek.  Ez  a  hatás
minőségileg  különbözik  az ópiátok által okozott meleg, lebegő érzéstől, és
kezdetben   sok   hasonlóságot   mutat   az  intravénásan  adagolt  "kokain-
splash"-hez. Néhány használó szerint ez az azonnali hatás az elsőrendű oka a
drog használatának, a többi hatás csak másodlagos jelentőségű.

   Egyes  használók  szerint a drog akár órákra is megnyújthatja a szexuális
aktivitás  idejét.  A  végül bekövetkező orgazmus a megszokottnál erősebb és
élvezetesebb, bár néhányan utalnak az orgazmus elérésének nehézségére. Annak
ellenére,   hogy   csak  kevesen  számolnak  be  a  megnövekedett  szexuális
aktivitásról,   vannak,   akik   a   drognak   ezt   a   hatását  tartják  a
legfontosabbnak.

   Sok  használó  azt  állítja,  hogy  a  drogot  az eufória vagy a "kickek"
(rúgások)  kedvéért  szedi,  vagy  mert  a  drog  növeli  az önbizalmat és a
teljesítőképességet. Ezen kívül léteznek olyan ún. "needle freakek" is, akik
számára pusztán az injekció használata is jutalomértékkel bír.

   99.  Az  idült "speed freakek" egészségi állapota eléggé lehangoló. Magas
dózisok   folyamatos   használata   gyakran  jelentős  testsúlycsökkenéshez,
sebesedéshez,     nem-gyógyuló     fekélyekhez,     töredezett    körmökhöz,
fogcsikorgatáshoz,  idült mellkasi fertőzésekhez, májkárosodáshoz, különféle
hipertenzív rendellenességekhez, egyes esetekben agyvérzéshez vezethet. Hogy
ezek  a tünetek a drog közvetlen hatásának vagy az elégtelen táplálkozásnak,
a   túlerőltetésnek   és  az  elégtelen  pihenésnek  az  eredményei-e,  máig
tisztázatlan.  További  komplikációkat,  köztük  hepatitiszt  és  egyéb  más
fertőzéseket  okozhatnak  a  szennyezett  fecskendők. Bár egyes felhasználók
saját  mentális  képességeik  romlásáról  számoltak  be,  a  mai  napig  nem
demonstrálták  kielégítően  az agy amfetaminszármazékok által okozott tartós
károsodását.

   100.  Az amfetaminszármazékok idült használata gyakran vált ki a paranoid
skizofréniától  megkülönböztethetetlen  pszichózist.  Ezen túl számos kutató
állapítja meg, hogy a skizofrének és más lappangó pszichotikus betegségekben
szenvedők  nagyobb  valószínűséggel  használják  a drogot intravénásan, mint
mások.  Egy  vizsgálat  eredményei  szerint  az  amfetaminszármazékok okozta
rendellenességek miatt kórházi kezelésre szorultak 41%-ánál állapították meg
a  drogfogyasztást  megelőző  skizofréniát.  Ennek ellenére még mindig nincs
megbízható   információnk   arra   vonatkozólag,   hogy   a  használók  hány
százalékánál  alakul  ki  pszichózis,  és  hogy  az  ilyen  eseteknél milyen
szerepet   játszanak   a   drogfogyasztást  megelőző  körülmények.  Az  akut
pszichotikus  reakciók  többsége  a "menetek" vége felé jelentkezik, ekkor a
tünetek pár nap pihenéssel megszüntethetők.

   A  "speed  freakeket" a drogosok közösségében általános megvetés fogadja,
gyakran   messzire  elkerülik  őket.  Ennek  következtében  gyakori  a  szer
fogyasztóinak  ún.  "flash házakban" történő együttélése. Ezekben a házakban
kizárólag    amfetaminszármazékok    használói    élnek.    Rendszeresek   a
"veszekedések",  az  agresszió  és  az  erőszak.  A  drog  idült  fogyasztói
általában   képtelenek   tartósan  munkát  vállalni,  és  gyakran  a  drogos
közösségek  parazitáinak szerepét játsszák. Jelentések szerint sokan közülük
piti bűncselekményekből tartják fenn magukat.

   101.  Magas  dózisok  által  kiváltott  függőség. Az amfetaminszármazékok
által kiváltott függőség megítélése attól függ, hogy definiáljuk az elvonási
tüneteket,  amelyek  megléte  szükséges  a fizikai függőség kimondásához. Ha
idült  amfetaminfogyasztóktól  megvonják  a  szert, az nem jár olyan fizikai
fájdalmat  okozó  és  gyakran  veszélyes  elvonási  tünetekkel,  mint pl. az
alkohol, a barbiturátok vagy az ópiátok megvonása. Ennek ellenére sok kutató
véli úgy, hogy az amfetaminmegvonást követő kimerültség, agyhullámváltozások
(EEG), farkaséhség, szívpanaszok, az esetleges bélgörcsök, a letargia vagy a
gyakran  tapasztalható  érzelmi  lehangoltság mind a nyugtatószerek elvonási
tüneteivel analóg pszichológiai reakciókként kezelendők.

   Különös  figyelmet  érdemel  a  toleranciát kialakító drogok esetében az,
hogy  az  elvonást  követő  tünetek  rendszerint  ellentétesek  a drog által
kiváltott  hatással. Az amfetaminmegvonás után az idült használóknál gyakori
a nagy mértékű kábulat, a hangulat és más pszichikai funkciók elnyomottsága,
míg  a  nagy  dózisokban  altatóként  működő  nyugtatószerek  és  az ópiátok
megvonásánál  komoly  és  toxikus  túlstimulálás  jelensége  lép  fel (egyes
esetekben ez rohamokig fajul).

   Az  a  tény,  hogy az amfetaminszármazékok ilyen, fiziológiai szempontból
kedvező  elvonási  tünetekkel  rendelkeznek,  rávilágít arra, hogy a fizikai
függőség  egyáltalán  nem  fontos,  hogy  szerepet  játsszon valamely komoly
függőség  kialakulásában.  A  szubjektív  pszichológiai tényezők sok esetben
valószínűleg  sokkal  nagyobb  motivációs  szerepet  játszanak, különösen az
idült, nagy amfetamindózisokat fogyasztók esetében.

   102.  "A gyilkos speed". Az utóbbi években terjedt el ez a szlogen, amely
jelentősen  befolyásolta  a drog használóinak és a társadalom többi tagjának
az amfetaminszármazékokhoz való viszonyát. Sokfelé hallani, hogy "ha egyszer
rászoktál  a  speedre,  2-5  éved  van  már csak hátra". Néhány idült "speed
freak"  ezt  a közvélekedést beépíti személyiségébe és az önmagáról alkotott
képbe.   Megfigyelők  szerint  az  idült  intravénás  amfetaminfogyasztáshoz
gyakran  nyíltan  szuicid  hajlamok  társulnak,  illetve  ehhez kapcsolódóan
figyelem-  és  szimpátiafelkeltő  eszközök. "Hello, Philbert Desanex vagyok,
speed  freak,  őszre  végem van." Ez csak enyhe karikatúrája annak a képnek,
amelyet sok ilyen használó magáról kialakított.

   103.  De mi a bizonyíték a szó közvetlen fizikai értelmében arra, hogy "a
speed  gyilkol"?  Túladagolás  okozta  halálesetekről  ritkán hallani. Nincs
megbízható  információnk  az intravénás amfetaminhasználat elterjedtségéről,
és  bár  sok  becslést  ismerünk,  nincs  információ  a hosszútávú használat
következményeiről  sem.  Annyi  mindenesetre  bizonyos,  hogy  a hosszú távú
intravénás  használat rendkívül romboló hatású az egyénre, és gyakran azokra
nézve is, akikkel kapcsolatba kerül.

   Bár  nincs  világos  bizonyíték  arra, hogy a "speed freakek" élettartama
alacsonyabb  lenne,  mint  más  hasonló körülmények között élőké, sok kutató
szerint  ez  az  igazság.  Bár  a  szakirodalomban  kevés  olyan halálesetet
találtunk,  amelynél  a  halál oka egyértelműen az idült amfetaminfogyasztás
volt,  Clement,  Solursh  és  Van  Ast  szerint  az utóbbi időben több olyan
haláleset  is  történt  Toronto  utcáin,  amelyek bekövetkeztében egyértelmű
szerepet játszottak az amfetaminszármazékok. A boncoláskor azonban kiderült,
hogy  az  amfetamin csak kevés esetben volt a halál közvetlen kiváltó oka. A
szakirodalom  alapos  vizsgálata  után  Cox  és  Smart,  a  Függőségkutatási
Alapítvány munkatársai a következőket állapították meg: "Jelenleg nem állnak
rendelkezésünkre  a speed felhasználóira vonatkozó halálozási adatok, így az
sem  bizonyos,  hogy  a  speed maga halálos drog lenne. Azt a feltételezést,
hogy a `speed gyilkol', nem bizonyítja, de nem is cáfolja semmi."

   A    szlogent    ("speed    kills")   egy   előző   évtizedből   származó
forgalomszabályozó  kampányból  kölcsönözték, és egyesek szerint a kifejezés
inkább  a  személyiség,  a szellem, az egyéni szabadság amfetaminfüggőséggel
bekövetkező "halálára" utal, semmint a tényleges fizikai halálra.


                     Amfetaminszármazékok és más drogok


   104.  Mint  korábban  már  utaltunk rá, az amfetaminszármazékokat gyakran
használják  különféle  nyugtató  hatású szerekkel, mint pl. barbiturátokkal,
alkohollal,  sőt  heroinnal  együtt.  A barbiturát-amfetamin "le- majd -fel"
ciklusról    több    fiatal   és   felnőtt   használó   is   beszámolt.   Az
amfetaminszármazékok    felerősítik,    meghosszabbítják    vagy   másképpen
befolyásolják  az  LSD  hatását, ezért a két drogot néha keverik. Emellett a
fiatal  speed  használók  többsége  valószínűleg  a  pszichedelikus  és  más
illegális  drogokat  is  jól ismeri. Az ópiátfüggők is gyakran nyúlnak olyan
stimulánsok,  mint  a  kokain vagy az amfetaminszármazékok után, vagy azért,
hogy  valami  más  droggal  keverjék,  vagy hogy önmagukban használják őket.
Érdekes tény, hogy az STP (DOM) és a még újabb MDA (mindkettő rendkívül erős
pszichedelikus-hallucinogén drog) kémiai szerkezetükben szorosan kötődnek az
amfetaminhoz.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.