SÁMÁNIZMUS ÉS A GOMBA
A pszilocibingomba sámáni használata Közép-Amerikában volt a
legelterjedtebb, bár valószínűleg a mai Egyesült Államok területén is
használták indiánok, mivel a Psilocybe nemzetség egyes családjai északabbra
is megteremnek. Az indián sámánok a gombát belépési segítségként használták
a szellemvilág eléréséhez, vagy ahogy Carlos Castaneda Don Juan-ja írja, a
gomba adja meg a sebességet a másik világban való közlekedéshez. Nekünk, a
nyugati civilizáció szülöttjeinek, több dolgot is meg kell értenünk, mielőtt
a sámánizmusról komolyabban beszélnénk. Az átlagember számára a sámánizmus
kissé negatívan cseng (sajnos még a sátánizmus szóhoz is hasonlít),
többségünk számára a sámánizmus primitív természetes törzsek "a valóságos
világtól" elrugaszkodott hiedelmét jelenti. Ez az álláspont először akkor
kérdőjeleződött meg komolyan, amikor nyugati tudósok és kutatók is elkezdték
vizsgálni az indián sámánok pszichotróp segítőtársait. Sokuk olyan
élményeket élt át, amelyeket (a "valós világba") teljességel
beépíthetetlennek neveztek. Ezek az élmények messze túlmentek a valóságos
érzékelés határain és nem igazán volt tovább tartható a "csupán
hallucináció" álláspont. Természetesen akik bármely pszichedelikus (akár
szintetikus) drogot próbáltak már, pontosan tudják, milyen élményekről van
szó. Hozzájárult a Nyugat figyelmének felkeltéséhez a nyugati ember "új"
dolgok iránti felélénkült érdeklődése éppúgy, mint azóta bestselleré váló
könyvek, mint a Don Juan tanításai, Pszichedelikus Sámánizmus, a Sámán útja
csak hogy a magyar fordításban is megjelenő könyveket említsem.
A sámánista felfogás elsajátítása nehéz és egy életre szóló feladat, nem
is mindenki teheti meg a nyugati világban, hogy mindent feladjon vagy
megváltoztasson érte. Őszintén szólva, sokan hiszik Castaneda könyveiről,
hogy csupán regények, hiszen egy egyszerű indián nem lehet ennyire "bölcs",
nem taníthat egy nyugati embert a helyes életre. Pontosan ennek a tévhitnek
a megtagadása a kulcs a sámánista tanuláshoz, a természeti népeket csak mi
nevezzük primitíveknek, holott a természethez való viszonyunkat látva
ugyanezt tőlük hallani érthetőbb lenne. Bár ebben a kényes témákban ne
fogadjunk el mindent rögtön, inkább támaszkodjunk szakkönyvekre, mint
regényes élménybeszámolókra. Persze a tapasztaltak számára sokkal hihetőbbek
Castaneda könyvei, mint egy "laikusnak", de azért óvakodjunk készpénznek
venni, netán kipróbálni tudás nélkül az ott ismertetett módszereket. A
sámánista életstílus tanítása nem célja a FAQ-nak, a gomba szerepét viszont
egy pár sorban megtalálhatod.
A gomba általában szövetségesként jelenik meg a sámánoknál, akik bármiféle
segítséget, erőt, akár jövőbelátást kapnak tőle. A szövetséges nem rossz és
nem jó, hanem egy erő, amit fel lehet használni. Természetesen a
hitetlenkedő olvasó lehet, hogy fogyasztott már pszichedelikus szert, talán
gombát is, de biztos benne, még sohasem találkozott semmiféle
szövetségessel. Bár Castaneda könyveiben a szövetséges emberi alakban
jelenik meg, Terence McKenna pedig földönkívüli lényként beszél róla,
könnyen lehet, hogy ez valójában egy metafóra, a szövetséges csupán egy
érzet, aki tanácsokat, leckéket ad. (Talán az LSD belső hangjához lehet
hasonlítani.) De az is valószínű, hogy a gomba használata szakavatott
kezekben teljesen más eredményt hoz, mint a nyugati szórakozni vágyó utazó
kezében. Ennek nem csak módszertani, hanem fizikai okai is lehetnek, mert
valószínűleg keverékükben a gomba mellett sok más növényt is használnak az
indiánok. Úgy tűnik, hogy a keverék egyik ilyen összetevője egy MAO blokkoló
(részletesen később, a Pszilocibina kémiája fejezetben a MAO gátlás
részben), amely aktívvá teszi a gomba 4-foszforoxi-N,N-dimetil triptamin
(azaz egy DMT rokon) hatóanyagát, amely rögtön egy kicsit más távlatokba
helyezi a pszilocibingomba hatását.