AZ LSD KÉMIÁJA
Hatásmechanizmus (szerotonin- és dopaminrendszer)
A kutatások szerint az LSD a következő neurotranszmitterek receptoraira
hat: szerotonin, dopamin, hisztamin és norepinefrin. Az LSD legfőbb
"hatókörzete" a szerotoninrendszer, ezt a hormont 1956-ban mutatták ki
először az emberi agyban. A szerotonin alapanyaga a tripofán nevű aminosav,
a táplálék fehérjéinek egyik alkotóeleme. Hogy az LSD mennyire közel áll
hozzá, azt az is bizonyítja, hogy a tripofán vegytisztán beadva hasonló
hatással bír: hallucinációkat, látomásokat okoz. A szerotoninnak rengeteg
receptora van, ma már 5 receptorcsaládot ismernek. Az LSD szempontjából két
család az érdekes, az 1-es és a 2-es, vagyis az 5HT1 és az 5HT2
(5-Hydroxytriptamine). Az 1-es receptorcsalád egyes receptorai képesek
oldani a szorongásos tüneteket, míg a 2-es jelű család fordítva, a szorongás
előidézésében játszik szerepet. A szerotoninrendszer centralizált
felépítésű, a negyedmillió szerotoninsejt egy helyen helyezkedik el, azonban
mindegyik sejtnek több százezer ágacskája van, amelyek behálózzák az egész
agyat. Egyes ágacskák visszakanyarodnak és a szomszédos sejteken végződnek:
amikor az egyik ágon szerotonin áramlik ki, az gátolja a szomszédos sejtet.
Az elv tehát az, hogy minél aktívabban működik az egyik sejt, annál jobban
gátolja a szomszédokat, illetve ha kevéssé működik, akkor a szomszédok annál
inkább. Ez egyfajta szabályozó rendszert alkot, amely mindig működik, kivéve
a REM álmok idejét. Az LSD a 2-es és az 1C receptorokra hat, mégpedig
serkentőleg, "tüzelésre" készteti őket. Az 1A receptor is működésbe jön, de
valószínűleg csak közvetetten. Az LSD gyors 5HT2 leszabályozást okoz, amely
csökkenti az 5HT1 működést is. Ezenkívül hatása van az 5HT1C receptorra is.
Azok a drogok, amelyek a 2-es és az 1-es receptorokra is hatnak,
hallucinogének, amelyek csak 1C serkentők, azok nem. Valószínűsíthető, hogy
a hallucinogén és más, észlelési funkciókat megbolondító hatások az 1C
számlájára, a tudatállapot változásai pedig a 2-es számlájára írhatók.
Amiről híres még a szerotonin, hogy egészen biztosan köze van a
depresszióhoz és más szorongást kiváltó betegségekhez. Sajnos az a remény,
hogy ezeket a betegségeket sima tripofán adagolással gyógyítani lehet, nem
vált be. A szerotonin alacsony szintje nem feltétlenül jelent betegséget, de
az bizonyos, hogy a gyógyuláshoz szerotoninra van szükség.
Valószínűleg a szerotonin a felelős az agresszió gátlásáért, az
étvágynövekedésért, csökkenti az alkoholéhséget, növeli az endorfin hatását
és csökkenti a szexuális étvágyat. A tapasztalat sok mindent igazol ezekből
a feltevésekből: a trip alatt általában elszáll a rosszkedv, a levertség
(általában!), megnő az étvágy, érezhetően csökken az alkoholéhség, (a
rendszeresen trippelők nagy része nem fogyaszt már annyi alkoholt, mint
azelőtt - azért vannak kivételek :) ) és ha a szexuális étvágy nem is szűnik
meg, a szexuális teljesítőképesség igen, legalábbis zavarok jelentkezhetnek.
Hogy a tényleges depresszióra milyen hatással van az LSD, azt nem tudjuk, de
annyi bizonyos, hogy a szerotoninhiányos emberek sokkal könnyebben válnak
indulatossá, levertté, érzékenyebbek, mint a többiek, ami azt jelenti, hogy
az ilyen emberek hajlamosabbak a depresszióra. A szerotonin és a
veszélyelhárítás, viselkedésfékezés közti valószínű kapcsolat ismeretében ez
nem is meglepő. Az LSD-t sokan nem is erőssége miatt tekintik kemény
drognak, hanem azért, mert az emberi agy egyik kulcsfontosságú rendszerét, a
szerotoninrendszert veszi célba.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szerotoninrendszer kapcsolatban áll
a dopaminrendszerrel is, amely a mozgás, az éberség és a magatartás
aktivizálását és az érzékelést szabályozza. A dopaminfokozó szerek (köztük
az LSD) nagy adagban gyanakvást, paranoid, zavaros gondolatokat ébresztenek
(a dopamin alaposabb vizsgálata valószínűleg a skizofrénia megértéséhez is
hozzá fog járulni). És valóban, a utazó gyakran érzi úgy (idegen
környezetben, pl. kinti trip alkalmával), hogy figyelik, tudnak róla
mindent. Ezenkívül a túlzott dopaminműködés okozza a következőket is:
túlzott érzékenység a külső hatások iránt, véletlen hatásoknak "jelentőség"
tulajdonítása, nyugtalanság, izgatottság, fura érzések, gondolatok, eufória,
a tárgyak alakjának megváltozása, bizonytalanság.
Érdekes tény, hogy a szerotonin-termosztát éppen az REM állapot alatt
szünetel, az LSD pedig valószínűleg egyfajta éber REM állapotot vált ki.
Nagyon sok hasonló vonás van az álmok és egy trip jellemzői között. Egy
utazás során valószínűleg éppúgy az ezoterikus, "humán" jobb agyfélteke
működése van túlsúlyban a "reális" balhoz képest, mint az álmok alatt. Egy
részlet az álmokról az Éden sárkányai c. könyvből:
"... amelyben képesek vagyunk felismerni olyan jeleket, mint például a
csorgó víz érzése vagy a lonc illata, de rendkívül korlátozott a
repertoárunk az olyan szimbólumokból, mint a szavak; amelyben rendkívüli
érzéki és érzelmi képekkel és aktív intuitív megértéssel, de nagyon kevés
racionális elemzéssel találkozunk; amelyben képtelenek vagyunk kiterjedt
koncentrációt követelő feladatokat elvégezni; amelyben rövid figyelmi
szakaszokat és gyakori elkalandozásokat élünk meg; és mindenek felett,
nagyon gyöngén érezzük át önmagunk egyéniségét, de átjár bennünket a
fatalizmus, az az érzés, hogy ki vagyunk téve ellenőrizhetetlen események
megjósolhatatlan csapásainak."
Elgondolkodtató hasonlóságok. Még egy részlet ugyanebből a könyvből:
"Pszichedelikus drogokkal - például marijuanával vagy LSD-vel - szerzett
tapasztalatok szerint a drogot használó személyek általánosan beszámolnak
egy ilyen őrálló jelenlétéről. Az LSD élmények szélsőségesen rémisztők is
lehetnek, többen elmondták nekem, hogy az LSD élményében az ép ész és az
őrültség közötti különbség teljes egészében az őrállónak, az éber tudat
kicsiny, csöndes részének a folyamatos jelenlétén múlik. Valaki beszámolt
nekem egy olyan marijuanás élményéről, amikor tudatára ébredt a néma őrálló
jelenlétének és furcsán nem helyénvaló voltának. Az őrálló ugyanis
érdeklődve, időnként kritikus megjegyzésekkel reagált az élmény
kaleidoszkopikus álomképeire, de nem volt része azoknak. - Ki vagy te? -
kérdezte meg tőle az illető némán. - Ki akarja tudni? - válaszolta az."
Ez az őrálló a pszichedelikus élményekben sokkal inkább funkcionál, mint
az álom-élményekben, de mindkettőben jelen van. Talán a LSD-s paranoia
kialakulásában ennek a funkciónak a gyengülése vagy eltűnése játszik közre.